A ford�t�s�rt k�sz�net Chrisnek �s a k�nyvkritik�k nev� oldalnak! K�sz�nj�k sz�pen!! :D�

�

�

PETER FREUND: A T�Z KAPUJA

(r�szlet)

�

S�t�ts�g borult az orsz�gra. Az eget hatalmas felh�k bor�tott�k el, mint ha csak egy hatalmas szellemhaj� sz�llta volna meg, �s utasai a nedves ruh�ikkal �nt�zn�k a f�ldet, v�g n�lk�l. A jeges sz�l �v�lt�tt, �s d�h�sen korb�csolta az es�felh�ket. A vill�mok f�ny�ben l�tni lehetett a dombl�ncolatok �leit, amik a t�volban �lltak. Az �g fenyeget�en d�rg�tt.

A n� egy�ltal�n nem t�r�d�tt mindezzel. Egy egyszer� kend� volt a v�ll�n, ami neh�z �s piszkos volt az es�t�l, �s �gy rohant az �jszak�ban, mintha egy csapat d�mon �ld�zn�. F�lhossz� haja vizes kend�k�nt tapadt a fej�re. F�lelme ki�lt az es�t�l �s a menek�l�st�l s�padt arc�ra. L�nyos arcvon�sai alapj�n m�g nagyon fiatal lehetett – legfeljebb huszon�t nyarat �lhetett meg. Minden pillant�s�val a t�rdig �r� f�vet leste, ami a teljes ter�letet bebor�totta, �s k�zben �z�tt vadk�nt minden akad�lyt gond n�lk�l �tugrott – nem gondolt arra, hogy kudarcot vallhat.

Egy alkalommal valami hirtelen elrep�lt a feje f�l�tt. K�k szemeit r�snyire �sszeszor�totta, f�l�nken a h�ta m�g� k�mlelt, �s �ld�z�j�t kereste. Az �rny�kos s�t�ts�gben, ami egyre jobban n�vekedett m�g�tte, senkit nem l�tott – sem egy lovast, aki �t �ld�zn�, sem m�smilyen l�nyt, aki fenyeget�st jelentene r�n�zve. A messzi t�volban semmi gyan�sat nem hallott, meg�llt �s zih�lva vette a leveg�t.� Mint egy fuldokl�, �gy kapkodott a nyirkos �jszakai leveg��rt, hogy a t�dej�t min�l t�bb leveg�vel megt�ltse. Lassan megnyugodott. Vadul kalap�l� sz�ve, ami a mell�ben dobogott, lassan teljesen megnyugodott. Halv�ny arc�n egy mosoly futott �t, mik�zben tekintet�vel a batyuj�t n�zte, amit rend�letlen�l szor�tott kezeivel, mintha csak kincseket �rizne benne.� A k�vetkez� pillanatban �sszerezzent. F�lelme ki�lt es��ztatta arc�ra, tov�bbsietett, gyorsabban �s ijedtebben, mint azel�tt.

Az es� egyre er�s�d�tt, a menny egyre fenyeget�bben d�rg�tt, �s a vill�mok egyre k�zelebb csaptak le.

A n� nem t�r�d�tt a vesz�lyes el�jelekkel. A lenb�l k�sz�lt kend�j�t a batyuj�ra ter�tette, felszalad egy kis dombra, �s maga el� tartotta. N�h�ny szempillant�ssal k�s�bb m�r a hegycs�cs legmagasabb pontj�n volt. �jra meg�llt, �s v�rakozva a h�trahagyott utat k�mlelte, amit nemr�g az � l�bai sz�les�tettek ki. Az es� annyira esett, hogy alig l�tott valamit. Ism�t r�snyire szor�totta a szem�t, �s agg�d� arccal, mereven n�zte a t�jat a szinte �thatolhatatlan es�f�gg�ny�n kereszt�l.

Semmi.

Semmit nem l�tott.

A n� nyelt egyet. A szemei nyugtalans�got t�kr�ztek. A hidegt�l remeg� ajkaival egy sz�t sem tudott mondani, de arca mindent el�rult: elt�vedt. Biztosan menek�l�skor t�rt le a helyes �tr�l. Biztos volt egy rejtett �sv�ny, ami a K�dkapuhoz vezetett, csak � nem tal�lta meg. Pedig m�g Nelwyn is alaposan elmondta neki n�h�ny �r�val a sz�k�se el�tt, hogy nagyon vigy�zzon, mert sokan �ld�zik – Dhrago, az a mocskos �rul�, �s Rhogarr von Khelm, a L�pvid�k gaz uralkod�ja. A kir�ly utas�t�sait pontosan k�vette �s mindig a megb�zhat� �tjelz�kre hagyatkozott. De legal�bb egy apr� nyomot tal�lna, ami megmutatn�, merre van a K�dkapu! Vagy csak a zuhog� es� miatt nem tal�lta meg a helyes utat?

Ebben a pillanatban egy titokzatos f�nyt pillantott meg, ami a f�ldb�l t�rt el�. A m�lyb�l k�kes-sz�rke f�st gomolygott el�, �s a l�ny kirajzol�dni l�tott valamit a felsz�ll� v�zb�l �s g�zb�l: a K�dkapu!

A ragyog�s szinte elvak�totta a n� k�k szemeit. A sz�j�t keskeny mosolly� szor�totta �ssze, mik�zben a t�sk�t szorosan mag�n�l tartotta. Alig hallhat�an suttogta a megnyugtat� szavakat. „R�gt�n el�j�hetsz, kicsik�m. Nemsok�ra biztons�gban lesz�nk, �s akkor m�r senki sem �rthat nek�nk.”

Egy hirtelen zajra gyorsan h�trafordult, �s k�rbek�mlelt. Mereven felemelte a fej�t, arc�t a f�lelem maszkja torz�totta el, az es�f�gg�ny m�g�tti s�t�ts�gben rejt�z� ragadoz� �llatok ut�n kutattak szemei. �nk�ntelen�l visszatartotta l�legzet�t, �s figyelt.

Semmi

Semmit nem hallott.

Csak az es� szakadatlan zuhog�s�t �s az egyre k�zeled� vihar zajait hallotta, �s azokat a k�zeli zajokat, amiknek siker�lt t�lharsogniuk a mennyd�rg�st. �s m�gis �rezte, hogy van valaki a k�zel�ben.

Valami szokatlan, valami megmagyar�zhatatlan, m�g ha csak egy apr� sejtelem is volt, ami �vatoss�gra intette.

M�g egy utols� pillant�st vetett a dombvid�kre, majd a f�stfelh� fel� fordult. Az es�f�gg�ny m�g�tt valami biztat�an felcsillant.

�A lobog� b�bu minden l�p�sn�l egyre nagyobb lett, v�g�l a ragyog� k�db�l egy hatalmas b�b meredezett a menek�l� el�tt. A n� egy pillanatig habozott. K�zvetlen�l a vizes k�pz�dm�ny el�tt meg�llt, �s elgondolkozott a kalandjair�l. F�lelem �s megk�nnyebb�l�s �lt ki egyszerre az arc�ra: megk�nnyebb�l�s, mert megtal�lta a menekv�st jelent� helyet, �s f�lelem, mert nem volt tudta biztosan, hogy mi v�r r� odabenn. De nem maradt m�s v�laszt�sa. Ha meg akarja menteni az �let�t, musz�j �tl�pnie a K�dkapun.�

A n� m�gy leveg�t vett, m�r az utols� l�p�st tette meg, amikor az es�f�gg�ny m�g�tt hatalmasat d�rg�tt az �g, �s egy vill�m alig p�r m�terre lecsapott. Az er�s mennyd�rg�s �les kardk�nt majdnem �tszak�totta a dobh�rty�j�t, majd fenyeget�en robajlott tov�bb.

A n� teljesen �sszeg�rnyedt, visszat�ntorgott, a b�re gyorsan megsz�radt, mivel a kapub�l melegs�g �ramlott ki. Mikor a feje felett a d�rg�sek v�gre elhalkultak, minden elcsendesedett k�r�l�tte. Semmit nem hallott m�r. Az es� is teljesen el�llt. Kiegyenesedett, �s kinyitotta a szemeit.�

K�l�n�s – a vihar hirtelen el�llt �s az es� sem esik m�r. Ebben a percben egy v�ndort pillantott meg, aki fel� k�zeledett.

A f�rfi pontosan el�tte �llt meg, mint egy �rny�k az �jszaka s�t�tj�ben. A bal kez�ben egy t�lgyfap�lc�t tartott, �gy fejmagass�gban. Sz�rke k�peny bor�totta csaknem az eg�sz test�t, ami az es�t�l teljesen �tnedvesedett. A fej�n egy csuklya volt, amit eg�szen a homlok�ig h�zott, �gy alig volt l�that� az arca. Csak szokatlan, z�ld szemei villantak fel, amikor megsz�l�totta a n�t. A hangja meglep�en szel�d volt �s j�s�gos, m�r-m�r �nnep�lyes.

-� Ne f�lj t�lem – mondta a v�ndor – mert egy L�thatatlan �ll melletted. Az�rt k�ldtem, hogy vigy�zzon r�d, �s mert agg�dottam, hogy megsz�ksz. – A v�ndor k�zelebb l�pett hozz�. Ism�t vill�mlott, de m�r nem volt olyan f�nyes �s hangos, mint azel�tt, az �jszaka s�t�tj�t pedig lassan elnyelte a f�ny, �gy a n� l�thatta a f�rfi r�ncos arc�t. Az nagyon �reg volt �s sz�rke, �s az id� v�gtelen foly�s�t is l�tni lehetett rajta.� – Csak az�rt j�ttem, hogy eml�keztesselek arra a nagy felel�ss�gre, aminek r�szese lett�l. A te kezedben van n�p�nk minden rem�nye. Csak ez a gyermek l�pheti �t a T�z Kapuj�t, �s tal�lhatja meg a Sinkk�liont, a Kir�lyok Kardj�t. Csak az � seg�ts�g�vel nyerheti vissza Alwen a szabads�g�t. M�sk�l�nben a kir�lyod n�pe �r�k szolgas�gra lesz k�nyszer�tve.

A n� nem felelt, de az arc�ra ki�lt a r�m�let.

-�� M�g sok ny�rnak kell eltelnie – folytatta a v�ndor -, am�g a gyermek feln� a feladathoz, �s ez�rt a Halhatatlanok a gondjaidra b�zz�k �t. Neked kell meg�vnod �t, �s v�delmezned, hogy az ellens�g ne tudja mag�nak megszerezni. Ha ugyanis id� el�tt felfedezik, kegyelmet nem ismerve v�gezni akarnak vele, �s akkor Alwen rem�nys�ge elveszik. Mindig gondolj arra, mi t�rt�nne, ha csak akkor t�rhetn�l vissza Mysteri�ba, ha elj�n a megfelel� id� – meg�rtetted?

-�� Term�szetesen – felelte a n� kiss� habozva.� – Csak… mir�l fogom �t felismerni, uram?

-�� Azzal ne t�r�dj – felelte a v�ndor gy�ng�d hangon. – Ha a T�z Kapuja kiny�lik, a L�thatatlan k�ld egy jelet. Aki meghallja a S�lyom H�v�s�t, �s nem f�l a Farkas Fogait�l, az megismeri. De most siess, miel�tt k�s� lenne.

-�� Igen, uram – dadogta a n�. Meg�rtette, mit akar mondani az �reg, de a sz�ve vonakodott, hogy beismerje ezt mag�nak. – De… - kis sz�netet tartott �s k�ny�r�gve n�zett az alak csukly�j�ra. – �n nem tudom Nelwynt csak �gy itt hagyni…

-�� Hallgass! – ki�ltott r� a v�ndor �s r�szegezte a tekintet�t. – A v�gzete nem a te kezedben van, �s semmit nem tudsz tenni ellene. Sokkal fontosabb, hogy hajtsd meg magad a L�thatatlan akarata el�tt, �s hogy teljes�tsd a megb�z�sodat. K�l�nben n�ped buk�s�t te fogod okozni, �s a T�z Kapuja �r�kre z�rva marad. Ezt nem akarhatod, ugye?

A n� nyelt egyet, �s kit�rt egy vill�m el�l. Eg�sz teste remegett, mik�zben lehajtotta a fej�t.

A v�ndor k�zelebb l�pett hozz�, kiny�jtotta a jobbj�t �s megfogta a karjaiban tartott batyut. �vatosan felemelte a tetej�t.

Egy apr�cska fej bukkant el�, r�zs�s homlok�t n�h�ny s�t�t hajtincs fedte be – egy �jsz�l�tt feje volt, aki n�h�ny �r�ja vehetett el�sz�r leveg�t. Szemei gyeng�d kis arc�n mandulaform�j�ak voltak, �s a smaragd sz�n�hez hasonl�tottak. Amikor a v�ndor megl�tta a csecsem�t, r�nevetett �s megfogta v�kony kis kezeit.

A f�rfi szemei egy pillanatra felnevettek, de mikor a n� r�n�zett, ism�t azzal a merev arckifejez�ssel tal�lta mag�t szemben, amit eddig l�tott.

-� �rzem, amit a sz�ved akar – mondta durv�n -, �s tudom, hogy nagy a teher a v�lladon, amit r�rakok. Ez�rt seg�tek neked, hogy k�nnyebben elviseld. - Miut�n az �jsz�l�ttet ism�t j�l betakarta a meleg kend�be, az egyik kez�t a n� fej�re tette. – Nyisd ki a szemed! – parancsolta.

A n� �gy tett, ahogy mondta. Lehajtott fejjel figyelte a monoton �s �nnep�lyes szavakat, amiket a v�ndor maga el� mormogott. Nem �rtette a furcsa szavakat, amik egy idegen, sz�m�ra ismeretlen nyelvb�l eredtek. Ezalatt arr�l gondolkodott, mit jelenthetnek a fej�ben megjelen� k�pkock�k – k�p egy hatalmas s�lyomr�l, ami hatalmas sz�rnycsap�sokkal rep�lt az �terben. Ezalatt a b�szke mad�r egyre k�zelebb j�tt, a fens�ges szavak elhalkultak, majd teljesen eln�multak, a s�lyom el�t�rt egy s�r� k�dfelh�b�l, �s elpuszt�tott mindent.

Mikor a n� ism�t kinyitotta a szemeit, a v�ndor elt�nt. Semmi nyomot nem hagyott, mintha csak a f�ld nyelte volna el. Az es� ism�t esni kezdett, az �g pedig szakadatlanul d�rg�tt. Ezalatt a n� a t�rt�ntekr�l gondolkodott, ism�t hallott egy hangot a fej�ben: egy s�lyom parancsol� sikoly�t, ami �gy t�nt, a felh�kb�l j�n. B�r a n� nem besz�lte a madarak nyelv�t, r�gt�n meg�rtette, mit akar a s�lyom mondani neki: „Menj!”, ki�ltotta, „�s cselekedj, tedd meg, amit tenned kell! K�l�nben �r�kre elvesz�tj�k egym�st – a n�pem �s �n! �s a k�z�s v�r�nk a buk�ssal egy�tt odav�sz!”

A ki�lt�st elvitte a sz�l, a n� sietve �tl�pett a csillog� k�df�tylon. Alig t�nt el, az �g m�g egyszer kivil�gosodott. Amikor megnyugodott, eg�szen lassan, minden siets�g n�lk�l ment tov�bb. Azt�n az utols� f�stoszlop is egyes�lt az �jszaka s�t�tj�vel, �gy m�r nem lehetett l�tni a n� l�bnyomait. Csak egy mar�knyi sz�rke k� meredt ki az es��ztatta puszt�b�l – mint a hatalmas k�vek, amik az id� �reik�nt ny�jt�zkodnak az �g fel�.

�

***

�

Niko Niklas �s az anyuk�ja, Rieke egy nyugodt, falkenstedti[1] v�rosnegyedben laktak. A h�zuk egy macskak�vekkel kirakott mell�kutc�ban �llt, amit mindk�t oldalr�l id�s f�k vettek k�r�l – h�rs- �s plat�nf�k, amiknek k�v�r lombkoron�juk a ker�t�sen t�l n�ttek, �s most, ny�ron kellemes �rny�kkal aj�nd�kozt�k meg az arra j�r�kat. A gondosan �polt el�kert m�g�tt magasodtak a sorh�zak a teljesen sima �s teljesen fant�zi�tlan lak�saikkal, amik az el�z� sz�zad m�sodik fel�ben �p�ltek, �s alig k�l�nb�ztek egym�st�l.

Niko�k h�za persze kit�nt a t�bbi k�z�l: az eg�sz utc�ban csak az � bej�rati ajtajuk volt tulipiros. Riek�nek ez az �tlete akkor t�madt, amikor Niko iskol�ba k�sz�lt. Mivel a fi�val teljesen egyed�l �lt, �s semmilyen anyagi t�mogat�st nem kapott, musz�j volt dolgoznia. Rieke nem akarta ott hagyni a munk�j�t a v�rosi k�nyvt�rban. �zig-v�rig k�nyvt�ros volt, aki szerette a munk�j�t. Hogy t�bb ideje legyen a fi�ra, csak harminc �r�t dolgozott hetente. B�r el�re meg�llapodott a f�n�k�vel a munkaidej�ben, m�gsem tudta elhozni minden nap a fi�t az iskol�b�l. Szerencs�re az iskola nem volt messze az h�zukt�l, �gy Nikonak m�r hat�vesen sem volt megterhel� a s�t�l�s. Mivel a fi� gyakran �sszet�vesztette a sok egyforma lak�st, �gy Rieke nem csak vid�m, tarka f�gg�ny�ket akasztott az ablakba, hanem lefestette az ajt�t cseresznyepiros sz�n� fest�kkel. Noha m�r nyolc �v is eltelt, de az � h�zuk bej�rata m�g mindig kit�nik a sz�rk�sfeh�r, egyhang� lak�sok sor�b�l.

Niko m�g el�g messze j�rt a h�zukt�l, amikor �nycsiklandoz� illatok csapt�k meg az orr�t: szard�ni�s pizza ol�vabogy�val, hagym�val, �desk�m�nnyel �s leheletnyi fokhagym�val. Az anyuk�ja ugyanis m�r k�t napja szabads�gon volt, �s meg�g�rte, hogy kedvenc �tel�vel �nneplik meg a szabads�g�nak kezdet�t. A ny�l �sszefutott Niko sz�j�ban, �tugrotta az alacsony kerti kaput, �s a bej�rathoz sietett. P�r pillanat m�lva k�l�n�s hangokra figyelt fel: mintha sz�rnyak suhog�s�t hallotta volna. M�g ugyanabban a pillanatban egy mad�r sikoly�t is hallani v�lte - egy s�lyom volt, minden k�ts�get kiz�r�an. Ekkor Nik�nak esz�be jutott k�l�n�s �lma, amit n�h�ny hete l�tott, �s ami az�ta folyamatosan k�s�rtette: egy hatalmas s�lyom rep�l �t egy vil�gosan lobog� t�zfalon, de miel�tt meg�rthetn�, hogy mit is akar ez jelenteni, fel�bred. �s ez �gy megy minden egyes alkalommal. R�ad�sul ism�t esz�be jutott az a sok �vvel ezel�tti vak�ci�, amit a nagysz�lein�l t�lt�tt. A nagyapja, Melchior akkoriban mutatott neki egy mad�rf�szket, amit egy s�lyomp�r �p�tett egy id�s t�lgyf�n, a cs�r m�g�tt, �s ahol az anyas�lyom k�lt�tte a toj�sait. Miut�n az egyik s�lyomfi�ka kib�jt a toj�sb�l, Nik�t �rdekelni kezdt�k ezek a madarak. „A s�lymok k�l�n�s �llatok”, s�gta meg neki a nagyapja arc�n cinkos mosollyal, „mivel �k egy idegen vil�g titokzatos k�ld�ttei”. B�r Niko nem tudta eld�nteni, hogy nagyapja komolyan besz�l-e vagy sem – ugyanis a nagymam�ja, Frida mindig is azt hajtogatta, hogy Melchior egy bolondos v�nember, akit rendk�v�li fant�zi�val �ldottak meg. Szinte minden nap els�t�lt a cs�rh�z, hogy meglesse a s�lymokat, mert egyre jobban kezdt�k �rdekelni, f�leg amikor megtudta, hogy a sikolyuk mennyire k�l�nb�zik a t�bbi mad�r�t�l. De honnan j�het az a ki�lt�s, amit �ppen most hall?

Falkenstedtben ugyanis m�r hossz� ideje nem �lnek s�lymok, ahogyan azt m�r Dr. Sperlich[2], a biol�giatan�ra is t�bbsz�r eml�tette az �r�n. Azonk�v�l, hogy a v�ros c�mer�llata egy s�lyom, milyen okb�l �rdekeln�k m�g �ket a madarak? Sem a k�zeli, sem a t�voli vid�ken nem l�tt�k m�r ezeket a f�lelmetes ragadoz� madarakat hossz� ideje, �gy biztosan csak bek�pzelte a s�lyomki�lt�st.

Igen, ez az, m�s magyar�zat nincs!

Niko a kulcsait kereste a farmert�sk�j�ban, mikor ism�t meghallotta a sikolt�st. Ebben a pillanatban az �g els�t�t�lt, mintha hirtelen s�t�t f�tyollal bor�tott�k volna be a Napot. A sz�l felt�madt, ijeszt�en suhogott a f�k levelei k�z�tt, �s a haj�t is h�traf�jta. Niko hirtelen sz�r� f�jdalmat �rzett a fej�ben – �s b�r olyan gyorsan el is m�lt, ahogy j�tt, r�j�tt, hogy t�rt�nt valami.

Valami Melchior pap�val!

�

-�� Melchior pap�val? – Rieke Niklas meglep�dve n�zett fi�ra. – Honnan veszed…?

-�� Egyszer�en csak tudom – felelte Niko d�h�s arccal. Becsapta maga m�g�tt az ajt�t, a t�sk�j�t pedig hanyagul az el�szoba padl�j�ra haj�totta. – Most m�r el kell mondanod, anya. Mes�ld el v�gre, hogy mi t�rt�nt!

Rieke Niklas zavartan nyelt egyet. B�r m�r harmincas �vei v�ge fel� j�rt, m�g mindig finom, szinte kisl�nyos alakja volt. Mikor mosolygott, kivillantak apr� fogai, amik m�g fiatalabbnak l�tatt�k.� Komolyan a fi�ra n�zett, �s halkan mondta.

-� Igazad van. T�z perce telefon�lt…

Niko �sszer�ncolta a homlok�t.� – Igen, �s?

-�� Semmi komoly, azt mondta.� Csak hirtelen megf�jdult a dereka, semmi t�bb. Persze…

De a hangja nem err�l �rulkodott, �gy Niko agg�dni kezdett. Elford�totta a fej�t. – Igen? – k�rdezte ny�jt�zkodva.

-�� Alig mozoghat, ha csak nem akar komolyabban megs�r�lni. Ez�rt megk�rdezte, hogy nem tudunk-e elmenni egy kicsit hozz�. Csak p�r napig, am�g kicsit jobban nem lesz.

Na, szuper!

�ppen most!

-�� �, ember! – Niko �sszeszor�totta a szemeit, �s sz�r�san n�zett az anyj�ra. Z�ld szemei els�t�tedtek, �s m�skor szel�d, barna arca elkomorult. – Ezt nem hiszem el, - feleselt idegesen. – Pedig m�r annyira �r�ltem a k�z�s Kalandf�ldi T�r�nknak!

Megint nem mennek el oda. Az anyja tett egy l�p�st fel�, �s meg akarta �lelni. – Val�ban? Mondd csak, az oszt�lyban is elmond…

-�� Term�szetesen – v�gott a szav�ba durv�n Niko. – Mit gondolt�l?

-�� Kis henceg�s! – Rieke j�t�kosan belebokszolt a fia has�ba, �s sz�lesen vigyorgott. – �des fiacsk�m! �szint�n sz�lva, m�g nem b�zom meg benned teljesen. �s ami Kalandf�ldet illeti… - Ism�t elkomolyodott, �s nyomat�kosan a fi�ra n�zett. – Eg�szen biztos, hogy odautazunk, csak valamivel k�s�bb, mint tervezt�k.

Niko nem felelt, csak n�m�n b�mult maga el�.

-�� Meg�rtem, hogy csal�dott vagy – folytatta Rieke. – De nem hagyhatjuk a pap�t a p�cban. Valakinek gondoznia kell a lovait, �s meg kell etetnie a csirk�ket �s a birk�kat. Rajtunk k�v�l nincs senki, aki seg�thetne neki.

-�� �s mi van a szomsz�dokkal?

-�� Nagypapa szinte senkit nem ismer ott. – Rieke enyhe szemreh�ny�ssal a hangj�ban felh�zta a szem�ld�k�t. – M�g csak f�l �ve k�lt�z�tt oda, ezt m�r mondtam neked.

-�� Igen, mondtad m�r, de… - Niko tiltakozni akart, de ink�bb elhallgatott.

-�� El�g! – Rieke csillap�t�an fia v�ll�ra tette kez�t. – Nem fog sok�ig tartani, csak am�g nagypapa ism�t tud gondoskodni mag�r�l. Azt a p�r napot k�nnyen kib�rod, nem?

Niko tiltakozni akart, de ink�bb felhagyott vele. Ugyanis megsz�lalt benne a lelkiismerete. Az anyuk�j�nak term�szetesen igaza volt. Rieke �s � volt nagyapa egyetlen hozz�tartoz�ja. Frida nagyi hal�la �ta az ut�bbi id�kben nagypapa teljesen egyed�l �lt, t�vol a nagyv�rosokt�l. Egy kis porf�szekben, ahol az emberek teheneket legeltetnek, �s ahol a r�k�k �s nyulak „j��jszak�t” mondanak egym�snak, �s ami olyan egyhang�, hogy az ember legsz�vesebben felakasztan� mag�t a ker�t�sre.

Niko meglehet�sen j�l ismerte a telep�l�st. Ober�denbach egy erd� melletti, k�tsz�z lelket sz�ml�l� kis falu volt, amit m�g a legapr�l�kosabb t�rk�pen sem lehetett megtal�lni. A k�zelben volt egy valamivel nagyobb falu, azt volt �rdemes keresni, onnant�l pedig f�l �r�ig tartott az �t kocsival. Ober�denbach mintegy k�tezer kilom�terre volt Falkenstedtt�l. Ez�rt Niko m�r �vekkel ezel�tt �j nevet adott a helynek: Ober�derkaff[3]. Noha ez is el�g k�z�ns�gesnek hangzott, m�gis fej�n tal�lta a sz�get.

Amellett Niko kor�bban mindig elmondhatta ott, amit �rzett. Kisfi�k�nt k�l�n�sen szerette Ellerhofot[4], ahogy a nagysz�lei tany�j�t h�vt�k. A kicsi birtok, a lak�h�z, a cs�r �s az ist�ll�, ami el�g t�vol volt a falut�l, a ter�letileg pedig annyira nagy volt, mint egy erd�. Niko szinte minden �vben a nagysz�lein�l t�lt�tte a ny�r egy r�sz�t. Rieke kev�s fizet�s�b�l csak nagyon ritk�n tudtak k�z�sen elmenni nyaralni. Ez Nik�t egy cseppet sem zavarta. �pp ellenkez�leg: sz�vesen nyaralt a nagysz�lein�l. Melchior �s Frida mindig szeretettel �s meghat�an gondoskodtak r�la. Ezenk�v�l kev�sb� voltak szigor�bbak az anyuk�j�n�l. Alig lehetett felideges�teni �ket, �s t�bb szabads�got adtak neki, mint Rieke. �k minden egyes alkalommal �r�ltek unok�juk l�togat�s�nak, �s mindig kedvesek voltak. K�l�n�sen Melchior, aki kora reggelt�l k�s� estig minden idej�t Nik�val t�lt�tte.

Niko gyakran seg�tett az �llatok etet�s�ben, mert akkoriban eg�sz sokfajta �llat �lt Ellerhofon: tehenek, lovak, birk�k, diszn�k, h�zi nyulak, ty�kok, lib�k �s m�g egy�b �llatfajt�k. A mezei munk�kn�l is nagy seg�ts�get jelentett a fiatal fi�: p�ld�ul a sz�nab�l�k �p�t�sekor, vagy a gabona begy�jt�sekor. B�r legt�bbsz�r ez igazi k�zdelem volt, de Nik�nak soha nem volt elege bel�le. �pp ellenkez�leg: Ellerhor fel�rt egy igazi kaland-parkkal. �lland�an �j dolgokat fedezett fel, amik neki, egy v�rosi fi�nak, mindig teli voltak izgalommal. P�ld�ul egy kisborj� sz�let�se, a kiscsib�k kib�j�sa a toj�sb�l, a hangy�k menetel�se, vagy a birk�k ny�r�sa. Ezen k�v�l mindig akadt valami tennival�, �gyhogy soha nem unatkozott, �gy a ny�ri sz�net napjai Ober�denbach-ban pillanatok alatt elteltek.

R�ad�sul az udvarban mindig rengetegen voltak. Melchior papa �gy ismerte a k�rny�ket, mint a tenyer�t. A zord vid�ken alig termett meg valami, nagy r�sze csak mez�kb�l, puszt�kb�l, mocsarakb�l, k�b�ny�kb�l �llt. A hossz�, kem�ny teleken jeges h�viharok tomboltak, a ny�r r�vid volt �s meleg, a t�bbi h�napban s�r� k�d bor�totta a vid�ket. Mindennek ellen�re Melchior papa szerette a haz�j�t. Ott �rezte mag�t a legjobban, �gy Niko minden k�rd�s�re (amik igen �rtelmesek voltak!) t�relemmel �s kimer�t�en v�laszolt. Tudta, melyik f�kon �rik meg az els� alma, hol tal�lhat� a legfinomabb erdei eper, �s hol kell keresni�k a legzamatosabb gomb�t. Nagypap�ja minden nap elvitte �t az erd�be, m�g miel�tt a f� harmatoss� v�lt, hogy megfigyelj�k az �jsz�l�tt �zgid�kat, �s hogy megtan�tsa neki, hogyan kell �jakat �s nyilakat k�sz�teni, hogyan tud egy r�gi sz�gb�l k�sz�lt kamp�val pisztr�ngot fogni az udvar m�g�tti t�b�l.

De a nyaral�s cs�cspontj�t mindig az a hatalmas t�bort�z alkotta, amit Melchior papa a gy�m�lcs�skertben az id�s almaf�k k�z�tt gy�jtott. Niko k�s� estig a nagysz�leivel �lt a t�z mellett, hallgatta az �g� has�bok serceg�s�t, �s azt, ahogy a szalonna zs�rja, amit a lobog� l�ngokn�l s�t�ttek, a par�zsra cs�ppen, mik�zben azokra a t�rt�netekre figyelt, amiket a nagypap�ja tudott a legjobban el�adni. K�l�n�sen szerette azokat a mond�kat �s legend�kat, amik sok-sok �vsz�zaddal, s�t �vezreddel keletkeztek a faluban �s annak k�rny�k�n. Ezek nagy r�sze m�r r�ges-r�g feled�sbe mer�lt, �s m�r szinte alig volt valaki, aki eml�kezett r�juk.

Melchior papa viszont mindegyikre eml�kezett. Legink�bb egy s�t�l� t�rt�neti lexikonhoz hasonl�tott, akinek tud�sa szinte kimer�thetetlennek t�nt. �r�nkon kereszt�l tudott mes�lni koboldokr�l �s elfekr�l, erdei szellemekr�l �s m�s f�lelmetes �s furcsa l�nyekr�l, amik kor�bban Ober�denbachban, �s annak k�rny�k�n �ltek �ll�t�lag. K�l�n�sen azokat a mes�ket szerette, amikben egy v�ndor t�nt fel, aki egy sz�rnyet �ld�z�tt.� M�s t�rt�netek emberekr�l sz�ltak, akik egy titkokkal teli �ton egy ismeretlen vil�gba jutottak, ahol mesebeli kincsekre leltek, amik a f�ldre val� visszat�r�s�ket k�vet�en teljesen �rt�ktelennek bizonyultak. B�r Niko tudta, hogy ezek a t�rt�netek csak kital�ci�k, amik pap�ja kimer�thetetlen fant�zi�j�nak sz�l�ttei, m�gis minden egyes alkalommal elborzadt, amikor hallgatta �ket. �s amikor Melchior f�lelmetes l�nyekr�l, emberszab�s� teremtm�nyekr�l mes�lt, akik k�pesek voltak felvenni az �llatok alakj�t, hogy farkas- vagy medvealakban kaphass�k el �ldozataikat, mindig j�ghideg borzong�s futott v�gig a h�t�n.

Frida mama rendszeresen v�n bolondnak h�vta a f�rj�t, �s t�bbsz�r is felsz�l�totta energikusan, hogy a kital�lt r�mt�rt�neteit tartsa meg mag�nak, ahelyett, hogy az unok�j�t ijesztgetn� vele.

�mde Nik��rt nem sokat v�ltozott. Melchior papa tehets�ges mes�l� volt, aki a legend�kat olyan r�szletesen adta el�, hogy Niko m�r-m�r azt hitte val�ban l�teznek a h�sei. �s amikor a l�ngok egyre kisebbek lettek, �s a hold is elb�jt a s�t�t felh�k m�g�tt, �s amikor meghallott�k a macskabagoly �s m�s �jszakai �llatok h�tborzongat� rikolt�sait az erd�b�l, meg volt r�la gy�z�dve, hogy elfek, t�nd�rek, v�rfarkasok �s m�s fantasztikus teremtm�nyek, amikr�l Melchior papa is mes�lt, suhannak a sz�llel egy�tt a f�k k�z�tt. Term�szetesen tudta, hogy csup�n a k�pzelete j�tszik vele, �s csak �m�tja mag�t. M�gis mindig odab�jt a nagypap�j�hoz, akinek a k�zel�ben mindig biztons�gban �s v�dve �rezte mag�t.

De mindez m�r nagyon r�gen volt. Az id� eltelt�vel Ober�denbach �s a nagysz�lei parasztudvara egyre jobban elvesztette vonzerej�t sz�m�ra. Ahogy egyre id�sebb lett, teljesen m�s dolgok kezdt�k el �rdekelni, a vid�ki �lettel szemben pedig k�z�mb�ss� v�lt. Nagypapa fantasztikus t�rt�netei, amiket Niko kisfi�k�nt annyira szeretett, m�ra m�r nem voltak t�bbek t�rt�netekn�l, amit a vid�kiek tal�ltak ki, �s ez�rt teljesen elhideg�lt t�l�k. Niko l�togat�sa a nagysz�lein�l az �v sor�n egyre r�videbb �s ritk�bb� v�lt, am�g v�g�l teljesen el nem szakadt t�l�k. �s most, a tizenn�gy �v�vel m�r Ober�derkaff gondolat�ra is rosszul lett, �s nem tudta felfogni, hogyan �rezhette mag�t valaha is j�l ott. H�t persze – m�r nem kisfi� t�bb�, �s nem �rdeklik az egykori gyermeteg dolgok.� �s b�r m�g mindig szereti Melchior pap�t, mostan�ban pr�b�lta messzire elker�lni Ober�derkaffot.

Niko m�r legal�bb h�rom hete tudta, hogy kit�n� lesz. �s legal�bb ennyi ideje �r�lt m�r a kalandf�ldi l�togat�suknak. A vid�mpark egy f�l �ve ny�lt, �s a maga �tven produkci�j�val abszol�t a legkir�lyabb szabadid�parknak sz�m�tott az eg�szen orsz�gban, s�t tal�n m�g eg�sz Eur�p�ban. Mindenesetre az �ssze oszt�lyt�rsa, aki j�rt m�r ott, ezt �ll�totta. K�l�n�sen rajongott a k�rvas�t�rt, �s a Gigantos�rt, a vil�g legnagyobb hull�mvas�tj��rt. K�pzeletben m�r sz�mtalan alkalommal v�gigsuhant a kanyarokon �s fordul�kon, �s mindegyik menet annyira lelkes�tette, hogy m�r alig tudta kiv�rni, hogy a sz�guld�s teljesen megr�szeg�tse. Ehelyett n�h�ny hal�lunalmas napot fog elt�lteni Ober�derkaffban!

H�lyes�g, a fen�be!

�s mindennek ellen�re, az anyj�nak teljesen igaza van. Nem hagyhatj�k Melchior pap�t pont most a bajban.� – Ok�, nekem mindegy! –mondta, �s megpr�b�lta nem kimutatni a csal�dotts�g�t. – Mikor indulunk?

-� Holnap, reggel hatkor – felelte Rieke, �s egy gyors pillant�st vetett az �r�ra. – A pizz�nak m�g kell t�z perc. Ha adhatok neked egy tan�csot, m�g most pakold �ssze a cuccaidat. Akkor holnap tov�bb alhatsz egy f�l �r�val.

Niko grimaszolt egyet. – Haha, nagyon vicces – morogta. Pedig most is nagyon j�l tudta, hogy anyuk�j�nak ebb�l a szempontb�l igaza van. Sok alv�sra volt sz�ks�ge, �s reggelente nagyon nehezen tud csak felkelni. �gy val�ban nem �rt, ha megfogadja Rieke tan�cs�t.

A l�pcs�n, ami a sorh�zak fels�emelet�re vezetett, m�g h�trafordult. – De ne gondold, hogy �gy kit�rhetsz a kalandf�ldi kir�ndul�sunk al�l – figyelmeztette az anyj�t felemelt mutat�ujjal. – Azt mindenf�lek�ppen megtartjuk, �rted?

-� Ne f�lj – biccentett mosolyogva Rieke. – M�g olyan sok kalandot fogunk �t�lni, hogy nem gy�z�l majd csod�lkozni.

-� Igaz�n kir�lynak tal�lom – d�rm�gte a fia, �s felsietett a l�pcs�n, hogy �sszepakolja a dolgait. A pillant�sa egy nagy fot�ra t�vedt, ami a l�pcs�fordul�ban, a falon f�gg�tt. Ellerhof volt rajta, a mag�nyos �s a forgalomt�l t�vol es� erd� melletti tanya. K�zel s t�vol semmilyen m�s �p�letet nem l�tott rajta.

Minden megjegyz�s n�lk�l Niko megforgatta a szemeit. Rem�lhet�leg nem unom hal�lra magam ott, s�hajtott fel. Tov�bb akart menni, amikor �jra egy s�lyom rikolt�s�t halotta. K�l�n�s, de �gy hangzott, mintha k�zvetlen mell�le sz�lna a hang.

El�gg� furcsa, nem?

Niko megtorpant, k�zelebb l�pett a fot�hoz, �s alaposan szem�gyre vette gondolkod� arccal. Csak most figyelt fel arra, ami f�l�tt �veken �t �tsiklott a tekintete – a felv�tel m�r meglehet�sen �reg. A h�z�g�pn�l, ami a cs�r el�tt �llt, ugyanis egy meglehet�sen antik j�rm� �llt. Niko nem eg�szen eml�kezett m�r arra, hogy Melchior papa valaha is ennyire megsz�llott volt. Ami ugyanakkor azt jelenti, hogy az a traktor m�g az � sz�let�se el�tt, vagy ut�na kicsivel lehetett a birtokon, egy�bk�nt minden bizonnyal ismer�s lenne neki. De akkor mi lehet, jutott esz�be hirtelen. Lehet, hogy Ellerhof m�g mindig ugyanolyan izgalmas, mint akkor?

A gondolat alig �t�tt sz�get a fej�ben, amikor ism�t felcsengett a s�lyom sikolya – hangosan, tiszt�n �s j�l �rthet�en. Niko �sszer�ndult, �s visszal�pett a l�pcs�n. Felemelte a kez�t, �s jeges borzong�s futott v�gig a h�t�n.

A ki�lt�s ugyanis a fot�r�l hangzott, ebben biztos volt!

M�g ugyanebben a pillanatban bevillant a fej�ben egy k�p: egy hatalmas s�lyom, aki egy lobog� t�zfalon kereszt�l egyenesen fel� rep�lt! Az oldal�n egy fegyvert viselt – egy �ri�si kardot, aminek peng�j�n megcsillant a nap f�nye. Ezalatt a ragadoz� mad�r egyre k�zeledett fel�, m�g egyet rikoltva – �s Niko r�gt�n meg�rtette, mit akar neki mondani: „Hol vagy m�r, fiam? A T�z Kapuj�t hamarosan kinyitj�k. J�jj el h�t v�gre, �s seg�ts nekem, k�l�nben �r�kre elveszek.”

Niko sz�d�lni kezdett. A l�bai remegtek, a leveg� a szemei el�tt kezdett kitisztulni, �s �tsz�r�d�tt rajta valami csillog�s. Minden ereje elsz�llt. Minden �sszed�lt benne – �s am�g Niko el nem vesztette az eszm�let�t, tudta, hogy az �lete m�r soha nem lesz olyan, mint azel�tt.

�

�

�Ford�tott: Chris

�

�