EL�J�T�K:

A F�LELEM �RNY�KA

�

Sz�l �v�lt�tt az �jszak�ban, olyan szagot sodorva, amely meg fogja v�ltoztatni a vil�got. Egy magas �rny f�lemelte a fej�t, �s szimatolt. B�borsz�n� haj�t, s�t�tpiros szem�t lesz�m�tva eg�szen olyan volt, mint egy ember.

Meglepetten pislogott. Az �zenet pontosnak bizonyult: val�ban itt vannak. Vagy ez csup�n csapda? M�rlegelte az es�lyeket, azut�n jeges hangon rendelkezett: – Sz�r�djatok sz�t; b�jjatok a bokrok �s f�k m�g�. �ll�ts�tok meg, aki erre j�n… vagy meghaltok!

K�r�l�tte tizenk�t, r�vid kardos urgal csoszogott. Kerek vaspajzsukra fekete jelk�peket m�zoltak. Karikal�b� emberekre hasonl�tottak, akiknek karj�n csontot z�z�, vad�llati izmok dagadnak. Apr� f�l�k f�l�tt k�t csavart szarv meredt az �gnek. A sz�rnyek besiettek a boz�tosba, �s r�f�gve elrejt�ztek. Hamarosan elhalt a z�rg�s, az erd� ism�t n�ma volt.

Az �rny kilesett egy vastag fat�rzs m�g�l, �s v�gign�zett az �sv�nyen. Senki emberfia nem l�thatott volna ebben a s�t�tben, de neki olyan volt a halv�ny holdf�ny, mintha napsug�rban f�r�dn�nek a f�k; f�rk�sz� pillant�sa tiszt�n, �lesen �rz�kelt minden r�szletet. Term�szetellenes hangtalans�ggal v�rakozott. Kardj�nak hossz�, fak� peng�j�n hajsz�lv�kony karcol�s ind�zott. A fegyver el�g keskeny volt ahhoz, hogy �tcs�sszon a bord�k k�z�tt, de el�g er�s, hogy �t�sse a legkem�nyebb p�nc�lt.

Az urgalok nem l�ttak olyan j�l, mint az �rny; vak koldusk�nt, �gyetlen�l matattak a s�t�tben. Bagoly huhogott, vijjog�sa belehas�tott a csendbe. Senki se mert l�legezni addig, am�g a mad�r el nem r�ppent. Azut�n a sz�rnyetegek dideregni kezdtek a hideg �jszak�ban; az egyik neh�z bakancs alatt kett�t�rt egy gally. Az �rny felszisszent d�h�ben, az urgalok visszah�k�ltek, mozdulatlann� merevedtek. Az �rny visszafojtotta undor�t – az urgalok �gy b�zl�ttek, mint a romlott h�s –, �s elfordult. Ezek csak eszk�z�k, nem t�bbek.

Elfojtotta t�relmetlens�g�t. A percek �r�kk� ny�ltak. A szag messze megel�zheti a k�zeled�ket. Nem engedte, hogy az urgalok mozogjanak, f�lmelegedjenek. Mag�t�l is megtagadta ezt a f�ny�z�st. A fa m�g�tt lapulva leste az �sv�nyt. �jabb sz�lroham s�p�rt v�gig az erd�n. A szag er�s�d�tt. Az �rny vicsor�tott az izgalomt�l.

- K�sz�ljetek! – suttogta eg�sz test�ben reszketve. Kardj�nak hegy�vel apr� k�r�ket rajzolt. Hosszas tervezget�s, sok szenved�s el�zte meg ezt a pillanatot. Most nem vesz�theti el a fej�t.

Az urgalok szeme felvillant a busa szem�ld�k�k alatt. Er�sebben markolt�k fegyvereiket. Az �rny koccan�st hallott, mintha kem�ny t�rgy �t�dne k�h�z. A s�t�tb�l s�padt foltok bontakoztak ki, �s k�zeledtek az �sv�nyen.

H�rom lovas l�ptetett feh�r h�tason a csapda fel�. Fej�ket b�szk�n magasra emelt�k, k�peny�k foly�kony ez�stk�nt hull�mzott m�g�tt�k a holdf�nyben.

Az els� lovon hegyes f�l�, eleg�nsan �velt szem�ld�k� t�nde �lt. Karcs� volt, de kem�ny, mint egy v�t�r. V�ll�ra hatalmas �jat akasztott. Egyik oldal�n kard l�gott, a m�sikon hatty�tollas ny�lvessz�kkel t�lt�tt tegez.

A h�ts� lovasnak ugyanolyan sz�p, finom csont� arca volt, mint az els�nek. Jobbj�ban hossz� l�ndzs�t tartott, �v�be feh�r t�rt t�z�tt. Fej�t csod�latos m�v�, borosty�nnal �s arannyal berakott sisak f�dte.

Kettej�k k�z�tt holl�haj� t�ndel�ny lovagolt, aki �les szemmel f�rk�szte a k�rny�ket. M�lyen �l� szemp�rja parancsol�an f�nylett a hossz�, fekete f�rt�k keret�ben. �lt�z�ke d�sztelen volt, de ez egy�ltal�n nem cs�kkentette sz�ps�g�t. Oldal�n kardot, h�t�n hossz� �jat �s tegezt viselt. Gyakran lepillantott az �l�ben lev� ersz�nyre, mintha arr�l akarna megbizonyosodni, hogy m�g mindig megvan.

Az egyik t�nde halkan mondott valamit, de az �rny nem �rtette a szavait. A l�ny, aki l�that�an a t�rsas�g vezet�je volt, v�laszolt. K�s�r�i helyet cser�ltek. A sisakos er�sebben megmarkolta a l�ndzs�t, �s �tvette a vezet�st. Gyan�tlanul haladtak el az �rny �s az els� n�h�ny urgal mellett.

Az �rny m�r �rezte a gy�zelem �z�t, amikor v�ltozott a sz�l, �s a t�nd�k fel� vitte az urgalok vastag b�z�t. A lovak riadtan felhorkantak, �s h�nyt�k-vetett�k a fej�ket. A lovasok megmerevedtek, a szem�k jobbra-balra villant, azut�n megford�tott�k lovaikat, �s elv�gtattak.

A h�lgy parip�ja az �lre sz�kkent, messze maga m�g�tt hagyta test�reit. Az urgalok el�b�jtak, felegyenesedtek, �s fekete ny�lz�port z�d�tottak a h�rom lovasra. Az �rny el�ugrott a fa m�g�l, f�lemelte jobbj�t, �s azt �v�lt�tte: – Garjzla!

Tenyer�b�l v�r�s vill�m cik�zott a t�ndeh�lgy fel�. V�res f�nybe borultak a f�k. A vill�m eltal�lta a parip�t, az �llat �les nyihog�ssal �sszeesett, sz�gy�vel a f�ldet t�rta. A l�ny emberf�l�tti sebess�ggel sz�kkent le a f�ldre, azt�n h�trapillantott a test�reire.

Az urgalok gyilkos nyilai gyorsan leter�tett�k a k�t t�nd�t. Lezuhantak nemes lovaikr�l, v�r�k t�cs�ba gy�lt a f�ld�n. Az urgalok m�r r�vetett�k volna magukat a legyilkolt t�nd�kre, de az �rny azt vijjogta: – Ut�na! � az, aki nekem kell! – mire a sz�rnyetegek r�ffentek egyet, majd rohanni kezdtek az �sv�nyen.

A l�ny feljajdult, l�tv�n t�rsainak veszt�t. Egy l�p�st tett fel�j�k, azut�n �tkot sz�rt ellens�geire, �s berontott az erd�be.

Mik�zben az urgalok a f�k k�z�tt cs�rtettek, az �rny f�lkapaszkodott egy gr�nit sziklasz�lra, amelynek magas�b�l bel�thatta az erd�t. F�lemelte a kez�t, �s azt ki�ltotta: – B�etq istalri! – mire negyedm�rf�ld�n l�ngra lobbantak a f�k. Egyik erd�szakaszt a m�sik ut�n �gette f�l k�rlelhetetlen�l, m�g f�lm�rf�ldnyi l�nggy�r� lobogta k�r�l a rajta�t�s sz�nhely�t. Mintha t�zes koron�t kapott volna az erd�. Az �rny el�gedett volt, de az�rt er�sen szemmel tartotta a gy�r�t, vajon bev�lik-e.

A s�v sz�lesedett, fokozatosan cs�kkentve azt a ter�letet, amelyet az urgaloknak �t kellett kutatniuk. V�ratlanul ord�t�st, rekedt rikolt�sokat hallott az �rny. A f�k k�z�tt megl�tta h�rom katon�j�t, akik hal�los sebbel roskadtak �ssze, �s egy villan�sra l�thatta a megmaradt urgalok el�l menek�l� t�nd�t.

Sz�lk�nt rep�lt a sziklasz�l fel�. Az �rny megszeml�lte a terepet a h�szl�bnyi m�lys�gben, azut�n ugrott, �s pontosan a l�nnyal szemk�zt �rt f�ldet. A t�nde megp�rd�lt, �s visszafel� iramodott. Kardj�r�l urgalok fekete v�re cs�p�g�tt, beszennyezve a kez�ben lev� ersz�nyt.

Az erd�b�l el�rajzottak a szarvas sz�rnyek. K�r�lfogt�k a t�nd�t, hogy ne menek�lhessen. A l�ny hol ide, hol oda kapta a fej�t, eg�rutat keresve. Miut�n nem l�tott menekv�st, meg�llt, �s fejedelmi tekintettel szegte f�l a fej�t. Az �rny f�lemelt k�zzel k�zeledett, �lvezte a l�ny tehetetlens�g�t.

- Kapj�tok el!

Ahogy az urgalok nekil�dultak, a t�nde sz�tr�ntotta az ersz�ny sz�j�t, beleny�lt, majd leejtette. Kez�ben hatalmas zaf�rk�vet tartott, amely visszaverte a t�zek d�h�s f�ny�t. A feje f�l� emelte az �kk�vet, mik�zben l�zas gyorsas�ggal hadart. Az �rny k�ts�gbeesetten fel�v�lt�tt: – Garjzla!

V�r�s t�zgoly� sz�kkent el� a tenyer�b�l, �s ny�lvessz�k�nt sz�guldott a t�nde fel�, de elk�sett. Smaragd vill�mf�ny cik�zott, �s mire kilobbant, elt�nt a k�. A v�r�s t�zgoly� ekkor tal�lta el a t�nd�t, aki �sszerogyott.

Az �rny fel�v�lt�tt haragj�ban, �s akkor�t v�gott a kardj�val egy f�ra, hogy a penge f�lig belemer�lt a t�rzsbe, mire remegve meg�llt. Elr�ppentett kilenc energiag�mb�t, amelyek azonnal meg�lt�k az urgalokat, azut�n kiszabad�totta a kardj�t, �s a t�nd�hez l�pett.

Sz�j�b�l patakzott a bossz�szomjas fogadkoz�s, valamilyen ocsm�ny nyelven, amelyet csak � ismert. �k�lbe szor�totta v�kony kez�t, �s gyilkosan meredt az �gre. A hideg csillagok visszab�multak r�, mint rezzen�stelen pill�j� n�z�k a t�lvil�gr�l. Az �rny undorral elh�zta a sz�j�t, majd visszafordult az eszm�letlen t�nd�hez.

A sz�ps�g, amely minden haland� f�rfit elb�v�lt volna, nem hatott az �rnyra. Ellen�rizte, hogy val�ban elt�nt-e a k�, azut�n el�vezette f�k k�z� rejtett lov�t. A t�nd�t a nyereghez k�t�tte, majd felpattant csatam�nj�re, �s kifel� indult az erd�b�l.

Amerre ment, eloltotta a t�zet, de hagyta, hogy az erd� t�bbi r�sze tov�bb �gjen.

�

�