Kiv�gott r�sz 2

A k�m

Ez a r�sz eredetileg a Szamarkandi amulett harmadik r�sz�nek elej�n j�tt volna, r�gt�n azut�n, hogy Nathaniel �s Bartimaeus elmenek�lt Underwood �g� h�z�b�l.

Azon gondolkodtam, hogy Lovelace-nek hogyan siker�lt Bartimaeust nyomon k�vetni eg�szen Nat h�z�ig. V�g�l ezt egy �ket nyomon k�vet� k�mmel pr�b�ltam megoldani, de ez sajnos nem m�k�d�tt, mivel azon filozof�lgattam, hogy vajon Bart mi�rt nem vette �szre a r�akaszkod� „kispi�c�t”? Sz�val, ezek ut�n elvetettem ezt az �tletet.
A val�di k�nyvben ez nem igaz�n nagy probl�ma, hisz csup�ncsak, annyit tudunk meg, hogy Lovelace szolg�inak siker�l k�vetni�k Bart-ot, miut�n siker�lt megsz�knie Fakarlt�l.

***

Val�sz�n�, hogyha a fi�n m�lt volna, m�r r�g elkaptak volna minket.
Majdnem egy �r�val �s n�h�ny utc�val arr�bb, el�z� �let�nek romjait�l, egy elhagyatott gar�zsn�l, egy gazos sik�tor v�g�n �lltunk meg pihenni.
Ez a k�rnyezet illet hozz�nk legink�bb, hisz mi is egy ellenszenves p�rt alkottunk.

R�mes hangulatban voltam, teljesen kimer�lten �s t�ls�gosan is d�h�sen ahhoz, hogy egy bizonyos m�gust pesztr�ljak, aki ebbe az eg�sz helyzetbe beler�ngatott engem. R�ad�sul a sz�rnyam is sz�rnyen f�jt. Egy kisz�radt, olajos tart�lyra telepedtem le, majd leellen�riztem a sik�tort. Nathaniel azonban �llva maradt mellettem. A fi� nagyon mereven mozgott �gy, mint egy robot, vagy mint egy s�t�l� hulla. Ha valami, akkor a sokkja m�g tov�bb m�ly�lt, eg�szen eddig hallgatott.
De most, valami okn�l fogva, m�gis megsz�lalt: - Van valami a h�tadon.
-    Maradj cs�ndben! M�g mindig vesz�lyben vagyunk! Egyszer�en, nem volt kedvem besz�lgetni. �reztem, ahogy becserk�sznek minket, ahogy egyre k�zelebb �s k�zelebb lopakodnak hozz�nk. Mind a h�t s�kon letapogattam a sik�tor �rnyait.
V�g�l a fi� alig hallhat� hangon, m�gis megsz�lalt: - Rendben van, akkor ne is figyelj r�m!
-De, akkor is van valami a h�tadon!
-    Mit mondt�l?
-    Azt, hogy van valami a h�tadon. Tal�n egy bolha az.
-    K�pzel�dsz, a dzsinneknek nincsenek bolh… V�rj csak egy kicsit!
H�tran�ztem, de a sz�rnyam miatt nem l�ttam oda, arra a r�szre, amir�l besz�lt.
- Mondd csak, milyen nagy is ez a „bolha”? �s hogyan n�z ki?
Mint aki, m�r sz�m�tott volna erre a k�rd�sre, �veges tekintete kitisztult, majd felemelte a mutat�ujj�t �s magyar�zni (besz�lni) kezdett.
-    5 centim�ter hossz�. Az el�ls� r�sze feh�r, a h�ts� fekete. Azt hiszem, hogy Kb. 10 l�ba van.
K�romkodtam egy kacif�ntosat. – Tedd, hasznoss� magad �s gyorsan szedd le!
A fi� azonban hezit�lt. – Ne, agg�dj! Nem fog b�ntani, hisz nem az a feladata.
�vatosan fel�m k�zeledett, majd a sz�rnyam al� ny�lt, azt�n egy olyan hangot hallottam, mint mikor az ember egy ragad�s tapaszt szed le a b�r�r�l. Miut�n a fi� ism�t felemelte a kez�t, egy 10 l�b� �s tapad�korong�, hevesen kap�l�dz� Remora* pen�szk�t tartott az ujjai k�z�tt.
A l�ny �sszenyomott fej�t fekete k�peny�be igyekezett rejteni, majd pedig egy b�tortalan mosollyal dobott meg engem.

- Hello!-cincogta v�kony kis hangj�n. -Nincs harag!
- Mi ez?- k�rdezte Nathaniel.

Elmondtam neki. A Remora* pen�sz k�pes r�tapadni egy magasabb rang� dzsinn ideiglenes alakj�ra. Olyanok, mint a kullancsok (pi�c�k), nem sz�m�t nekik, hogy milyen alakot is vesz�nk f�l, mindenk�pp rajtunk maradnak. Egy�ltal�n nem �rezz�k meg �ket, �s k�pesek mindv�gig inform�ci�t tov�bb�tani a mester�knek, a helyzet�nkr�l. Val�sz�n�, hogy Lovelace is �gy tudott k�vetni engem a h�zatokig.

- Sz�val, a te hib�d volt, hogy r�m tal�ltak.- mondta a fi�.
- Nem.- jav�tottam ki. Ennek a l�nynek a hib�ja volt.

Elvettem t�le, majd magasra tartottam, m�g mindig izgett-mozgott.
– Mikor is kapcsol�dt�l hozz�m?-k�rdeztem.
- Fontold meg j�l, hogy mit v�laszolsz, ugyanis a hatalmam alatt �llsz.

A pen�szke v�kony, magas, kiss� bek�pzelt hangon sz�lalt meg.
- A nevem Tristevatantes. –mondta. Tal�n m�r hallott�l r�lam. M�r j� n�h�ny �vsz�zada dolgozom, kiv�teles k�pess�geim miatt, a leger�sebb m�gusoknak �s Simon Lovelace is csak az egyik leg�jabb k�z�l�k. Azt az utas�t�st kaptam t�le, hogy v�rjak r�d �s mikor kisz�ksz a londoni Tower-b�l, akkor kapcsol�djak r�d. Teljes titokban siker�lt is v�gre hajtanom a feladatot. Nem is �rezt�l semmit sem. Nem sz�m�tott, hogy holl�, stixy man�, galamb vagy v�zk�p� volt�l, ugyan�gy meg tudtam kapaszkodni rajtad.
Lovelace tudta, hogy meg fogsz sz�kni, ez�rt utas�totta Fakarlt, hogy engedjen el t�ged, hogy ostoba m�don r�gt�n visszat�rj a mesteredhez. A t�bbi m�r mind az �n dolgom volt.
Csendes, k�r�ltekint�, eredm�nyes, ezek a jelszavaim.
Igen, �s �n Tristevatantes sikeresen be is fejeztem a munk�t.

- Nem. Ink�bb majd �n fejezem be a munk�t!- v�laszoltam neki. Majd egy mozdulattal a leveg�be haj�tottam Tristevatantes-t , kinyitottam a cs�r�m �s hamm… lenyeltem nevest�l, mindenest�l.  K�zt�nk sz�lva, egy kicsit olyan �ze volt, mint a kagyl�nak.
- �s most -folytattam tov�bb- jobb lenne, ha tov�bb �lln�nk, arra az esetre, ha m�g mindig k�vetn�k a pen�szke jel�t.

-    Mindegy. –vont v�llat a fi�. Az a pillanatnyi lelkesed�s, amit a k�m fel� mutatott, ugyanolyan gyorsan t�nt el, mint a pen�szke maga.  Vissza is t�rt a d�jnyertes zombi alak�t�s�hoz.

Mindennek ellen�re, m�g mindig ut�nam cammogott, ahogy �vatosan kinyitottam a gar�zst, �s az egyik sik�tor fel� vettem az ir�nyt. Nem igaz�n lepett meg a fi� viselked�se, hisz nem volt m�shov� mennie.

* Nem tudtam, hogy ezt a nevet hogyan ford�tsam le, mivel a Remora bojtorj�nhalat jelent magyarul, tudj�tok, azt a halat, amelyik a c�p�ra kapaszkodik �s k�veti mindenhov�, sz�val, �gy meghagytam az angolul.