1. r�sz
El��letek

A vil�g, mely mostanra m�r s�t�t �s kihalt lett, egyre ink�bb hasonl�tott a f�ldi pokolra mintsem a pokol f�ldj�re. A sz�m�z�ttek – kik ide ker�ltek-, csoportokba ver�dtek, mint egy nagycsal�d, �gy pr�b�lt meg egyben maradni az a n�h�ny ember. Egy id� ut�n a F�ld�n (m�rmint a bolyg�n) elkezdtek t�nedezni ezek az emberek. K�l�nb�z� korok, k�l�nb�z� helyek. Soha nem fordult el� hogy egy korb�l, vagy ak�r egy helyr�l t�bb ember t�nt el. Igaz nem csak az emberek ker�ltek �t ebbe a dimenzi�ba, hanem m�s bolyg�k sz�l�ttei is, de r�luk most m�g nem lesz sz�. Eredetileg n�gy utaz� volt ebben a k�l�n�s vil�gban, - amelyr�l nem siker�lt t�l sokat megtudniuk abban az id�k�zben, am�g ott voltak- csak h�t az egyik kimer�szkedett a napvil�gra �s minden nyom n�lk�l elt�nt. Se por, se hamu. Mikor felkelt a nap, a t�rsas�g �gy gondolta fel k�ne t�rk�pezni a k�zeli vid�ket. Indul�sa el�tti napon gondolt�k ki ezt. Eg�sz �jjel arr�l besz�ltek „Mi lenne, ha…”, de v�g�l is sorsoltak. A 15-16 �vei k�r�l j�r� fiatalember volt a vesztes.
A k�- pap�r- oll� a legrosszabb sorsol�si m�d erre a c�lra. 33% es�lye volt a gy�zelemre. Szeg�ny gyerek. Az els� k�rben bennmaradt az oll�j�val, ezzel eld�ntve a sors�t, mivel az �regnek �s t�rs�nak k�je volt. A legkisebb fi�nak meg nem hagyt�k, hogy a biztos hal�lba rohanjon. A kisebb f�rfi, miel�tt kiment volna s�rva fakadt. Ny�gd�csel�sei k�zepette elmakogta a saj�t nev�t. A lovag el�vette t�r�t �s elkezdte befaragni annak a kis h�snek a nev�t az ajt�f�lf�ba, aki fel�ldozta mag�t �rt�k, pontosan azel�tt hogy elfelejtette volna azt.
A t�bbiek beb�jtak az egyik v�szon m�g�, m�g a gyerek (aki m�r majdnem feln�tt) elindult kifel�. Amint el�rte az „ajt�t”, a ponyva fellibbent �s siettek becsukni azt a rozoga fa halmazt, amit ajt�nak mertek nevezni. Csakis egyik�k merte v�gig n�zni sorst�rsa hal�ltus�j�t, de � nem is sz�lalt meg majd’ egy h�napig. A sz�k�s-barna haj� Rudolf (, mert ez volt a neve), lassan csoszogott a d�s lomb� f�zfa fel�. Menete k�zben kezdett elt�nedezni n�h�ny testr�sze. Sz�pen lassan oszlott sz�t a leveg�ben, kezdve a sark�n�l. Egyre er�sebb l�gl�ketek t�madt�k meg �s ezzel egy�tt egyre ink�bb porr� v�lni. A l�ghuzat belekapott a l�ba sz�r�ba �s (mondhatni) kit�pte a sark�t, �gy hogy azt f�nyes k�k homokk� v�ltoztatta �s t�ntette el a Nap fel� sodorva.
H�rom h�t telt el az�ta, hogy Rudolf elment a csapatukb�l �s m�g ez sem k�sztette �ket arra a kis vallom�sra, ami mindegyik�kben megb�jt �s egyre ink�bb csak f�rta �ket. Hova t�nt el? Ez a k�rd�s nem b�rta aludni meg pihenni hagyni egyik�ket sem. Hisz’ az id�sebbek tudt�k mi az � b�n�k. A gy�vas�g volt az. Nem mertek szemben�zni azzal, ami elker�lhetetlen lesz el�bb vagy ut�bb. Furcs�llt�k, azt hogy nem �hesek �s nem is szomjasak semennyire, pedig m�r h�rom hete itt vannak �s nem kaptak semmit, csak n�ha siker�lt el�teremteni�k egy keveset. Rudolf �ta ki sem mertek menni a h�zb�l, m�g este sem.
S�t�t kis szalmakunyh�ban �pphogy hunyorgott egy kis f�ny. A t�z, melyet k�r�lvett h�rom l�lek, alig �get. A legfiatalabb k�z�l�k alig m�lhatott kilenc �ves. Fiatals�g�val nem lett volna semmilyen gond, hisz’ m�rt ne kempingezhetne egy korabeli kisgyerek feln�ttek fel�gyelet�ben. B�r ruh�zata igencsak furcsa volt. Szakadt krumpliszs�kra hasonl�tott, anyaga legal�bbis, ami v�gig ny�lt eg�szen a k�zfej�ig. R�gies (vagy �ppen hontalan) kin�zete vagy a m�lt esem�nyei miatt nem akart�k megs�rteni, azzal hogy arr�bb k�ldik meghitt kis besz�lget�s�kb�l. Mert a m�sik k�t „ember” nem nagyon akarta folytatni a besz�lget�s�t. Egyik�k negyvenes �veit taposta, m�g t�rsa fele annyi id�snek t�nt. A h�szas �veit j�r� t�rs emberke (aki igaz�b�l 22 �ves volt csak) lovagi p�nc�lban tr�nolt. Az id�s ember igencsak nyomor�k�l n�zett ki. Szemg�drei �resen t�tongtak, �s egyik karja hi�nyzott k�ny�kt�l lefel�. A csend fesz�lyezte �ket. Az �reg, nem t�rv�n tov�bb a csendet, belekezdet a maga kis t�rt�net�be.
- Becs�letes nevem melyet �ltemben viseltem, �gy hangzott: Geresi D�vid. Sok-sok �vvel ezel�tt �ltem �n egy „F�ld” nevezet� kis bolyg�csk�n. Nem sokszor l�togatta meg az idegen n�pek utassz�ll�t� j�rm�ve. (Azaz a cs�szealj, holdj�r�, �rhaj�.) Nem �ppen egy Paradicsom ez a vid�k. Emberek (igen, j�l hallottad: emberek) milli�rdjai haltak meg e kis s�rgoly�n. N�h�ny ezer �v ut�n siker�lt csak kijutniuk a gy�ny�r�s�ges kis �rbe. Soha nem j�ttek volna r� ezek az elmaradott n�pek (azaz: mi) hogy figyelik �ket. Igaz, ezt �n m�r szem�lyesen meg nem �lhettem. Egy Criprolitt�l hallottam ezt, m�g az id� folyos�n voltam idefele. �n (az � id�sz�m�t�suk szerint) Krisztus Ut�n 1200 k�rny�k�n �lhettem. Eur�pa (most m�r ez a neve) egy kicsiny orsz�g�ban mulattam az id�met. F�ldrajzilag k�z�pen, am�gy meg nem tudom, hogy hol helyezkedik el. Magyarorsz�g ez az a hely. Igen sokat szenvedtek a magyarok. Hol a T�r�k, hol Tat�r, hol Habsburg vagy az Orosz h�zta-vonta e kis orsz�got. Igaz, �k is sokkal k�s�bb voltak, ut�nam. Sok dolog van m�g�ttem. Emberk�nt irgalmatlanul sokat szenvedtem. Egyik-m�sik csat�roz�s igen csak megnyuvasztott. Akkoriban m�g nem ismerte az orvostudom�ny, azt hogy �rz�stelen�t�s. M�g csak nem is volt orvostudom�ny. Minden csak annyib�l �llt, hogy ha valami rosszul n�zet ki azt lev�gt�k. Ami nem n�zett ki sehogy azt hagyt�k, hogy elrohadjon. Az m�r cs�ny�n n�zett ki ez�rt lev�gt�k. �gy volt ez. Nekem lev�gt�k a f�l kezemet (a balt, ha nem l�tn�d) �s az egyik szememet kikanalazt�k. K�pzeld csak el: egy ny�llal, jobb esetben v�zzel, tiszt�tott orm�tlan vasat nekinyomnak a szemgoly�dnak. Egyre ink�bb kezdik lefel� nyomni a goly� megett. Az a tompa �s egyben �les f�jdalom, ami oda-vissza megj�rja az utat Messiah-t�l eg�sz Bagladeshig… A m�g�tted l�v� ifjonc, aki alig �lte meg a h�sz telet, nagy er�vel pr�b�l t�ged lefogni nehogy, eszeveszett d�h�dben, neki rohanj a kezel�nek. Mind ezt k�tszer. Ez m�g csak az eleje. A gy�gyul�si r�szt m�r nincs is gyomrom elmes�lni neked, hisz az fel�lm�lja minden emberi inger korl�tj�t. Mikor fiatal, eg�szs�ges, kis haj�sleg�ny voltam, nem tudv�n vagy gondolv�n, ennek a mer�sz „�ll�snak” a k�vetkezm�nyeire, ett�l lettem ilyen csonka.
Kezdet kifogyni a mondani val�j�b�l, �m nem akarta abbahagyni. L�tta hogy ez a k�t sr�c nem b�rna megsz�lalni akkor sem, ha egy sereg �rd�g kergetn� �ket. A semmib�l id�zett el� egy �veg vizet �s sz�p lassan. Az �res b�gr�t �vatosan letette maga mell�, nehogy piszkos legyen �s folytatta mond�k�j�t.
- Egy sz� mint sz�z, vagy  tal�n m�g ezer is: f�jdalmas a t�k�letes �s a t�k�letlen �let. Egyszer�en nem is �rtheted ifj� bar�tom mennyire f�jdalmas… Vagy m�gis �rtheted. Utols� eml�kem F�ldi l�temb�l az volt, hogy egy kocsmai vereked�sbe gabalyodtam. Harminc vagy ann�l is t�bb kan egy helyen teljesen ber�gva. Ak�r az �let show-ja is lehetne. Mindenkinek volt valamilyen gondja. Kit asszony, kit szerencse hagyott el. A kocsma a b�nat v�gad�ja. Bem�sz b�san, j�l sz�tvered a h�zat, �s olyannyira boldogan t�molyogsz ki, hogy m�r arra sincs el�g er�d, hogy els�rd f�jdalmaid ok�t a csal�dnak. Mert h�t a f�rfiakat k�t dolog vid�tja fel olyannyira, hogy ak�r lopjon –csaljon -hazudjon. Ez volt az asszony �s a pia. L�m, hogy elpirult�l kis fiacsk�m. Nem kell ezt sz�gyelni, nem arra val�. Hisz te n�ked is v�’t valaki �ltedben kit szerett�l. Nem? Ezt �n nem hiszem el. Nekem elmondhatod. Hidd el itt m�r senki nem fog t�ged kinevetni vagy megal�zni. Itt b�ke van mindenki sz�m�ra. R�j�hett�l volna kis bar�tom. M�ghogy a s�ron t�l is �rz�d a titkot? Legyen �gy ahogy akarod.
A b�gr�t �jra „felt�lt�tte” �s elkortyolgatta a vizet, hisz ennyi besz�dt�l kezdet kisz�radni a torka. Ahogy n�zte ezeket a kicsiket, egyre ink�bb megsajn�lta �ket sorsuk v�gett. „Ilyen fiatalon mind ezt… Az �n koromban m�g csak-csak, no de �gy!”- gondolta.
- Megjegyezn�m, az �n koromban nem volt sz�gyen a szerelem. Mi ink�bb titkoltuk �s v�rtuk a megfelel� alkalmat a le�nyk�r�sre. Ez is egy olyan dolog, amit tilos els�rgetni. A rom�ncok boldog�tott�k �s egyben keser�tett�k meg az ember �let�t. T�bb vers �s dr�ma �r�dott e fogalomhoz. H�sies harcok egy kisasszony kegy��rt. Enn�l szebb dolgot elb�rsz k�pzelni, bar�tocsk�m? Ballad�k eg�sz k�szlete �r�dott a rem�nytelen szerelem v�gett! Ez volt az �n korom. H�t veled ifj� harcos t�rsacsk�m, veled mi a helyzet?
A lovag, aki eddig csak hallgatta ezt a k�l�n�s �lett�rt�netet, igen csak meglep�d�tt ezen a t�mav�lt�son. Hogy vele mi van? Ez j� k�rd�s. Sok dolog van vele, de ha mindet kimondan�, akkor el�ruln� az �rzelmeit. M�rpedig az �rzelem a gyenges�g jele egy lovagn�l. Nem szabad �reznie semmi m�st, csak a kard fagyos v�g�s�nak kellemetlen pontoss�g�t �s a t�rnek a sz�vig hat� d�f�s�t. Minden m�s �rzelem tiltott sz�m�ra. De �gy mag�ban csak felsorolhatja, nem? El is kezdte a saj�tos gondolat menet�t: „Els�sorban Rudolf a probl�m�m. Mi�rt pont neki kellet ki mennie? Mehettem volna �n is. Nekem kellett volna, hisz �n vagyok a h�s lovag. Az �n felel�ss�gem az � elveszt�se. Csakis az eny�m mivel �n vagyok a rangid�s. �n, �n, �n!!! Ezzel kapcsol�dik �ssze a m�sodik probl�m�m. Ha �n haltam volna meg (mivel Rudolf csak meghallhatott, m�s nem lehets�ges) akkor most a k�t fiatal v�dhetn� az �reget. Ez �gy nincs rendj�n, de ezt nem mondhatom ki. Nem is fogom…”
- Az �n t�rt�netem nem olyan izgalmas, mint a tied volt D�vid. �n egy kis faluban nevelkedtem, ugyan�gy Magyarorsz�gon. Szerintem ez a kis fick� is onnan sz�rmazik, nem de? …Monorr�l? Sz�p hely volt akkoriban, mikor m�g �n �ltem. �vsz�mot nem tudok �s semmivel sem t�bbet, mint te. Hogy honnan sz�rmazok? Bud�n j�ttem a vil�gra. Akkoriban m�g viaskodott a T�r�k meg a Habsburg a mi kis Magyar f�ld�nk�rt. Azt nem tudom, hogy v�g�l ki� lett az orsz�g, de azaz egy biztos: sehogy sem j�rhatott j�l.