Indi�nt�nc

Naps�t�tte r�ten pr�b�lom elsaj�t�tani nagyap�m tan�t�s�t. �si, indi�n ritu�l�kat tan�tott nekem mikor m�g kisgyermek voltam. Egy indi�n t�rzsben nevelkedtem fel, mint a t�rzsi s�m�ncsal�d egyetlen lesz�rmazottja. �m �n nem s�m�nnak, hanem harcosnak szerettem volna sz�letni. Sz�leimet hat�vesen vesztettem el egy t�rzsi harcban.
Nagy z�rzavar volt. Mindenki jajgatva menek�lt, �n pedig csak egy helyben �lltam �s nem mozdultam... Szememmel keresem a sz�leimet. Az nem �.. � sem.. � sem.. Meg kell tal�lnom �ket! Elindultam a legk�zelebbi s�tor fel�. A m�sik fal� harcosa j�n ki a s�torb�l v�res tomahawk-kal.. A mi s�trunkb�l.. K�nnyek kezdtek leg�rd�lni az orc�mr�l. Majd egy �t�st �reztem a tark�mon..
Miut�n megtudtam, hogy a sz�leim meghaltak a nagypap�mhoz ker�ltem. � megtan�tott minden ritu�l�t ahhoz, hogy j� t�rzsi s�m�n lehessek. Nap, mint nap gyakoroltam a mozdulatokat, a l�p�seket. Meg kellet tanulnom, hogy csalogassam magamba az �si szellemeket. Nagyap�m egyik nap �gy sz�l:
- Most fiam megid�zz�k az es�t, mely k�pes meggy�gy�tani a term�s�nket. – azzal elmagyar�zta a l�p�seket a t�nchoz. „Egyet el�re, kett�t oldalra, egyet h�tra...”- ism�telgettem magamnak. Neh�zvolt megjegyezni ezeket a l�p�seket is. Egy id� ut�n teljesen belezavarodtam.
- Csak koncentr�lj er�sen.- B�ztatott engem minden egyes botl�som ut�n. Eg�szen est id�ig gyakoroltam, m�g szeme el�l el nem t�nt a nap. N�h�ny h�ttel k�s�bb meg kellet mutatnom a mesteremnek �s egyben nagyap�mnak azt, amit tudok. Fert�ly�r�ja csin�lom a r�tust, de egy csepp sem esett le. Mikor teljesen kif�radtam csal�dottan n�ztem nagyap�m szem�be. Nagy fekete szem�ben csak a teljes sz�gyen �s f�jdalom l�tszott.
- Hagyd abba, m�ra ennyit tehett�nk.- mondta szomor�s�ggal teli hangj�n �s elment. T�bb leck�t nem kaptam.
H�sz �v telt el az�ta, nagyap�m m�r fent v�gtat a b�l�ny csord�k k�zt �s  �lvezi az �r�kl�tet. Engem kineveztek a t�rzs f�s�m�nj�nak. Nincs dolgom mostans�g. Nyugalmasan teletek a nap...
- T�Z!!! – hallatszott a ki�lt�s nem is messzir�l. Sietve arra n�ztem, �s a t�z melege csapta meg az arcomat. „Mi tegyek? Mit id�zzek meg?” K�rdeztem magamt�l. Az ellens�g bej�tt a faluba gy�jtogatni. „M�r megint a feh�rb�r�ek!” Nem el�sz�r t�madj�k meg a falunkat. Er�sen gondolkozom azon, hogy mi k�ne, �s eszembe jut az indi�nt�nc. „Akkor nem siker�lt, de most lehet, hogy igen.”
Megkezdem a l�p�seket. A r�gi eml�kek fel�ramlanak lelkem m�ly�r�l. Egyre ink�bb a testem vez�rel engem, mint �n �t. Lelkemben felr�mlik az es�t megel�z�, kellemes illatok. A h�v�ss�g mi mindig j�kor j�n. A friss es�, ami k�pes �leteket megmenteni. Egyre gyorsabban �s gyorsabban mozgok, m�g v�g�l egy hatalmas sz�lroham levesz a l�bamr�l. A f�ld�n fekve n�zem a gy�lekez� es�felh�ket, hozva az �ldott vizet. Felmereng nagyap�m a v�zf�gg�ny m�g�tt, el�gedett mosollyal az arc�n, tapsol� kez�t egyre magasabbra emelve. Ajaki mozg�sa egy mondatot engednek szabadj�ra:
- B�szke vagyok r�d, k�sz�n�k mindent. – �s elt�nik a szemem el�l. Meghatotts�g kezd sz�tterjedni a testem minden r�sz�ben, csak az�rt, hogy kimondjam amit mindig is ki kellet volna:
- �n k�sz�n�k mindent, Bartimaeus ap�.