Dilemm�k

„F�j a szemem”- sik�t egy gondolat a fejemben... Nem kapok leveg�t... F�j a szemem...    �rzek.
Valami hom�lyos f�ny dereng �t a v�kony h�rty�n, mely k�r�lvesz. N�h�ny perce vagyok csak magamn�l, m�gis mennyit tapasztalhattam eddig. F�jdalom, fuldokl�s, f�radts�g. H�rom „F” mi t�rt�nt velem.
Mikor engednek ki innen? Mi a nevem? Hol vagyok? �s egyeltal�n mi vagyok? A k�rd�sekre v�laszt csak a gondolkod�s adhat. Itt biztons�gban vagyok, de ha ki megyek mi v�r engem? Kint mit kezdek magammal? Gyenge lenn�k �s v�dtelen, biztos v�gem lenne. H�tha van egy csal�dom ki vigy�zz engem a bajban. De ha nincs mit�v� legyek? Kint a nagyvil�gban nincsen sz�momra hely, �ldjon, vagy verjen sors keze itt �lnem, halnom kell. Ha halok h�t gyorsan, ne k�n keservvel. De az �letet meg kell ismernem milyen, mert m�sk�pp but�n halok meg.
„A tud�s hatalom, �s �n nagyhatalmat szeretn�k.” R�ppen fel a gondolat bens�mben. Meg kell ismernem magam, ahhoz hogy tudjam, mire lehetek k�pes. Mi�ta �ntudatra �bredtem �szrevettem, hogy t�bb sz�z apr� r�szletben l�tom a vil�got. Testalkatom karcs� �s feszes. Hat iz�letes l�bam van. Vagy �zeltl�bam? M�r nem is tudom. H�tamon enyhe bizserg�s megy kereszt�l. Azt hiszem ez a libab�r. Rem�lem nem mad�r vagyok. �m ha �zelt l�bam van nem is lehetek az. Akkor csakis rovar vagyok.
Megpr�b�lom a fejemet h�tra ford�tani, h�tha megpillantom a sz�rnyamat. Nagy nehezen b�rom csak meglesni a v�g�t. �tl�tsz� �s h�rty�s a v�ge. �gy t�bb sz�z faj kiz�rva. Lehets�ges a sz�nyog, a l�gy, a moszkit�, a szitak�t�. Legal�bb nem pillang�. Megpr�b�lok bekancsal�tani, h�tha megl�tom a sz�r�-sz�v� sz�jszervemet. Mindj�rt p�sze leszek ezekt�l a szavakt�l isssz...
K�pzeld el milyen neh�z lehet egy sz�zszem� rovarnak bekancsal�tani. Egyenk�nt minden egyes szemp�rral... H�t ne tudd meg. T�z perc alatt eljutok kilencvenkilencig. A sz�jszervet m�r kor�bban is l�ttam de, tennem kellet valamit unalmamban. Most marad a moszkit� �s a sz�nyog. A moszkit� kisebb, mint a sz�nyog, �m �n el�g magasan vagyok. �gy h�t mesteri logik�val meg van a gy�ztes: sz�nyog vagyok!
Most j�n a n�v. „Mi legyen a nemesi nevem, mi megmondja nemem?” J�n fel a k�rd�s bens�mben. Nem tudtam fajom, nem tudom nevem, nem tudtam, mi-ki lehetek... Megvan! Nevem legyen Miki. Egy gonddal kevesebb lehet. Hiszen azt sem tudhatom sz�leim, hogy neveztek el...? Most d�ntenem kell, abban hogy kimegyek-e.
Ki kell hogy menjek, ez nem volt k�rd�s. H�trahajtom nagy fejem, �s �td�ftem a k�rgemet, mi megv�dett. Az eddig oly gyeng�n �rz�kelt f�ny �gy vett k�rbe, mint a leveg�. Elvakult l�t�som, �rz�keim �sszezavarodtak, teljesen elvesztettem az ir�ny�t�st testem felett. Ki voltam mer�lve... �gy v�g�dtam bele a padl�ba mint k�s a vajba. Orrom belef�r�dott a kem�ny fapadl�ba, vagy mibe. Azt hittem itt a v�g. �m felettem halk motoszk�l�s hallatszott. K�t oldalr�l n�gy-n�gy l�b fogott k�zre. Er�s szor�t�st �reztem a v�llamon. Valaki megpr�b�lt kih�zni.
„Bar�t legyen ne ellens�g” rem�nykedtem magamban. Sz�pen lassan kezdtem kiemelkedni. Mikor m�r teljesen kij�ttem szembeford�tott mag�val az idegen. R�n�ztem, �s majdnem el�jultam. Egy p�k tartott karjaiban. Egyre k�zelebb h�zott mag�hoz az a vad�llat. Ver�t�k gy�ngy�z�d�tt ki a homlokomon. Sz�vver�sem irgalmatlan iramot vett fel. „H�t ennyi volna egy �let?” k�rdezem magamt�l. Mikor m�r olyan k�zel voltam, hogy l�thattam rettenetes fogazat�t, �rezhettem lehelet�t, hirtelen felnevetett ez a sz�rnyeteg. Hangja megnyugtatott valami ismeretlen okn�l fogva, pedig hal�lra voltam r�m�lve. Szorosan mag�hoz �lelt.
-Hogy telt az �tv�ltoz�s kis fiam? – sz�l nekem m�ly rezg� hangj�n. � volna... Ez a cs�f „sz�rnyeteg” ez, a term�szetes ellens�gem? � volna az ap�m?
- K�sz�n�m j�l... ap�m- sz�lok f�l�nken. „M�r r�gen is ismertem? Vagy nem? Hogy �rti azt hogy, az �tv�ltoz�som? Minden annyira hom�lyos.”- M�gis menni ideig voltam ott?- Mutatok r� a burokra.
- �gy f�l �vig azt hiszem. Kicsit m�s, vagy mint any�d... Vagy a b�ty�d... Vagy a h�god... -mondja elmerengve.
- B�ty�m? Any�m? H�gom? Hol vannak? Mi�rt nem eml�kszem semmire? Mi�rt? – fakadok ki megmutatva tudatlans�gomat, mer�n n�z� ap�mnak.
- Biztos akkor volt mikor leesett a pet�je.. Biztos akkor. – d�nny�gi az orra al� mag�nak.
- Leestem kiskoromban?- k�rdezem elh�lve, sejtve, hogy valami v�gzetes dolog t�rt�nt velem... Gondolataim csak �gy sz�lldostak kiskorommal - el�z� �letemmel- kapcsolatban. Milyen helyen lakunk? Milyen az any�m? Mit dolgozhatnak? Milyen egy �tlagos napunk? Nekem mi lesz a dolgom? Nem �rtem ezt a vil�got.
-Na fiam, ir�ny haza.- mondja �s hirtelenj�ben felkap a h�t�ra. Haza... „Hol van az otthonom?” Mer�l fel a k�rd�s bennem, egyre nagyobb �s nagyobb visszhangot keltve lelkemben. M�gis mi az?! Ily k�telyek k�zepette l�ptem be �j otthonomba.
- Szia fiam. Hogy telt a f�l�v? J�l �rezted magad? Nem vagy f�radt? K�rsz egy v�rfr�ccs�t? – Rohamoz le k�rd�sivel egy szitak�t� h�lgy. „� lenne az any�m?” J�n fel egy �jabb k�rd�s, lelkem igazi val�j�ban.
- �dv any�m. J�l telt, j�l �rzem magam, f�radt vagyok, �s mi az a v�rfr�ccs?- v�laszolok egy leveg�v�tellel, hogy min�l hamarabb t�lessek rajta.
- H�t a kedvenc italod. M�gis mi lenne? Nem eml�kszel r�?
- Nem eml�kszem semmire.- felelem kiss� inger�ltebben a kellet�n�l.
- No neked meg mi bajod? �gy kell besz�lni sz�l�any�ddal? Ki �letet adott neked? H�t ezt �rdemlem?
Utols� szavai m�r el sem jutnak hozz�m. A s�t�ts�g k�rbe �lel �s mag�ba r�nt. Szabadulni nem b�rok szor�t�s�b�l, elnyel a f�jdalom. Ernyedetlen kezekkel fekszem lent a f�ld�n, �s mint rem�lve pr�b�lok feln�zni ap�mra, �m testem nem engedelmeskedik akaratomnak. Eg�sz �ltem tudatlans�gban telt el pedig a k�rd�seim j�k voltak, csak a v�laszokra nem leltem r�.