A v�delmez�

Csendes, j�liusi �jszaka volt. Elizabeth �ppen haza sietett. Nagy, fekete ballonkab�tj�t kigombolva hagyta. 20-as �veinek az elej�n j�rhatott. Sok f�rfi pr�b�lta elnyerni kegy�t sz�ps�ge �s vid�ms�ga miatt. �r�k vid�m hangulata gyakran r�ragadt a t�rsas�g�ra is. Viszont most menek�lt. Sietve szedte l�pteit a cs�ndes budapesti utc�n. Valaki k�vette. Hossz�, fekete haja folytonos �temben verdeste a h�t�t. Sz�ve vadul dobogott-d�b�rg�tt f�lelm�ben. Agy�ban ezer meg ezer k�rd�s mer�lt fel �ld�z�j�vel kapcsolatban. „Mit akarhat t�lem? Ki �? Mi�rt pont engem?” ilyen �s ehhez hasonl� k�rd�sek. H�tra-h�tra n�z h�tha m�r nem k�veti �t az a rejt�lyes idegen. Amaz m�g mindig nem adta fel. „A legk�zelebbi sarokn�l befordulok �s ler�zom �t.” Hat�rozta el mag�t. N�h�ny m�ter v�lasztotta el a sarokt�l. Amint befordult, ism�t megn�zte �ld�z�j�t. Fekete nadr�got �s b�rdzsekit viselt. Arc�ba maszkot h�zott. K�t kez�re keszty� simult. Bement az utc�ba.
Nem messze, vele szemben, egy fal �llta �tj�t. 1-2 ajt� volt mindk�t oldalt. Nagy szemetes kont�nerek str�zs�ltak az utc�ban. „Zs�kutca!”- futott �t a gondolat a n� agy�n. Kis, koszos zs�kutc�ba keveredett be. V�zcsobog�sa �s a betonon kopog� cip�k zaja zavarja meg az �j csendj�t. Elizabeth k�ts�gbeesetten rohan az ajt�khoz seg�ts�get k�rni. Utol�rte �ld�z�je.
- Innen m�r nincs menekv�s, cic�m... - sz�l a maga rekedtes hangj�n a rabl�, egyre ink�bb k�zeledve Elizabethhez- p�nzt vagy �letet...?
Elizabeth minden f�lelm�t, mi eddig felgy�lemlett benne, egy hangban engedte szabadj�ra... �les sikoly t�rte meg az �jszaka nyugalm�t. A bandita ijedt�ben odasietett a h�tr�l� l�nyhoz. Lefogta a k�t (v�dekez�sre emelt) kez�t. Egyre k�zelebb �s k�zelebb h�zza mag�hoz a r�m�lt l�nyt. Elizabeth arca falfeh�rr� v�lt r�m�let�ben, amint megl�tott egy m�sik alakot t�mad�ja m�g�tt. Az �j ember a s�t�ts�gb�l l�pett el� teljes nyugalommal az arc�n.
Az �j, ismeretlen ember b�re feh�r volt. Pul�ver�nek kapucnija j�l a fej�be volt h�zva. Szeme villogott az �jszaka s�t�tj�ben. L�pteinek nesz�t elnyelte a s�t�ts�g. Ujjaival �vatosan pisszt jelzett. Odalopakodott a tolvaj m�g� �s elkapta annak a k�t kez�t! Er�teljesen a h�ta m�g� r�ntotta a kezeket. A rabl� feje h�tra bicsaklott a hirtelen r�nt�st�l. A v�delmez� ember a f�ldre tasz�totta a bitangot. A t�mad� el�julhatott, mivel meg se mozdult az es�se ut�n.
- J�l van? Nem f�j semmije?- k�rdezte Elizabeth megment�je.
- J�l vagyok, h�la �nnek... – v�laszolta f�l�nken.
- Akkor menn�k is - mondta t�m�ren. V�laszt nem v�rva elindult arra amerr�l j�tt. Miel�tt v�gleg elt�nt volna m�g visszasz�lt. - Jobb lenne, ha elindulna...- s elt�nt.
Mire Elizabeth meg�rkezett a h�za el� �jra hallotta az ismeretlen hangj�t. Az valahonnan messzir�l, m�gis k�zelr�l, mondhatni mindenhonnan sz�lt: - M�g tal�lkozunk... Elizabeth...