A Cs�sz�s

Feh�r felh�kb�l sz�ling�znak al� a h�pelyhek. V�gre esik! �vek �ta alig-alig v�rom, hogy essen a h�. Hisz a gyermek�vek legszebb pillanatai a sz�p, friss, feh�r, talpunk alatt ropog� h�ban telik el. Sz�nk�z�s, j�gkorcsoly�z�s, h�goly�csat�k, j�gszobr�szat, j�ghokiz�s... Sorolhatn�m a jobbn�l jobb sportokat �veken �t, nem b�rn�m befejezni. Itt a h�. Itt a sz�nk�. Itt a sok domb mi arra v�r, hogy megm�sszam �s gyorsan, vadul ver� sz�vvel, f�lemben a boldogs�g harangj�nak cseng�s�vel cs�sszak le. �s itt az es�ly arra hogy meg is val�s�tsam. Nem hagyom, hogy gondolataim szertesz�ledjenek, mert az id� gyorsan telik el. Fogom a holmimat �s elindulok.
A r�t. F�vel bor�tott puszta r�t. Mi ny�ron tele van gy�kokkal kik �ssze-vissza szaladg�lnak a talpunk alatt, a madarak a hatalmas f�kon szel�d csicserg�ssel fogadnak ah�nyszor csak a k�zel�kbe m�sz. Ilyen a r�t. �m most a zord �s hideg t�l viseli a koron�t minden felett. A f�kon, vastagon �ll a h�feh�r h�, n�ha lehet hallani egy mad�r f�tty�t, a gy�kok f�ld alatti vackaikba h�z�dtak vissza. Csak a h�val bor�tott puszta s�k t�rul szemem el�. Amint egyre beljebb �s beljebb megyek az oly kedvel r�tbe, csak a l�bam alatt ropog� h� t�ri meg a csendet. �s az elv�tett mad�rf�tty. Ilyen h�t a mag�ny?
A legk�zelebbi dombra �r�mmel m�szok fel. Ki szeretn�m pr�b�lni az �j sz�nk�mat, amit apuk�mt�l kaptam. �nk�ntelen�l is k�rbe n�zek, hogy most is olyan-e a r�t, mint minden �vben. Oly sok a h�- a puszta feh�rs�g -, hogy szemem majd bele jajdul. Itt bizony d�lt a vihar. Volt, van �s lesz m�g ilyen sz�ps�g, mint ez a szemgy�ny�rk�dtet� t�l. T�bb hely�tt hasonl� dombok vannak sz�tsz�r�dva, kisebb-nagyobb t�vols�gokra egym�st�l... �s mind csak r�m v�rnak!? Az �velt l�b�, �gk�k sz�nk�mat letettem a ropog�s h�ba �s r�fek�dtem. M�ly l�legzetet vettem a reggeli cs�p�s leveg�b�l... nagy lend�letet vettem, eg�sz testemben m�r d�lt az izgalom... egyszercsak megindult a sz�n... �s lecs�sztam a v�gtelen �r�m hatalmas dombj�n...