2. fejezet 

 1566, a v�gzet harcosa

1566 siv�r �v m�gis �lettel teli. Nem tudom megfogalmazni, hogy milyen de megpr�b�lom.
Az emberekben �lt a bossz�v�gy. Nem mutathatt�k ki, mert mindenki lehet �rul�. Ez a vil�g teljesen m�s, mint amir�l olvastam. Az utc�n holttestek hevernek szana-sz�jjel. A sz�szorros �rtelm�ben. Nem �ppen sz�vder�t� l�tv�ny ez, de meg kell szokni. Vissza a keresett ember�nkre! Akit keres�nk �gy szint�n m�gus lehetett. Elm�letileg t�z vagy v�z element�l. Most ment�nk el egy „domb” mellett. Nagyon sok itt a halott, mint m�r mondtam! Szeg�ny emberek nem tudnak mit kezdeni vel�k, ez�rt ink�bb halmokba dob�lj�k �ket… Ki se keresik a rokonaikat? Ez egy kicsit siralmas. El�rt�nk egy templomhoz. Sz�p kacskaring�s d�sz�t�s� volt. Nagyon gy�ny�r�nek tal�ln�k a mai emberek, pedig akkor m�g nem is tisztelt�k a m�v�szetet! Ez az �don �p�let szemgy�ny�rk�dtet�en sz�p! Az ajt�ba sok kis kacskaring�s k�gy� volt faragva. N�melyik olyanak tetszett mintha m�g mozogna is! Nagyon �leth�re siker�lt. Az ajt�n l�v� kopogtat� pedig egy nagy k�gy�fejb�l j�tt ki! Ezek szerint ennyire tisztelik itt a k�gy�kat?
- Milyen vil�gban vagyunk, Zs�fi?- k�rdem.
- Ha j�l sejtem akkor Werm�ni�nak d�li r�sz�n fekv� Sikl�sdi faluj�ban. Mi�rt k�rded?
- Csak mert olyan sok itt a k�gy�s dolog…
- Ez csak term�szetes hisz ebben a korban istenk�nt tisztelt�k a k�gy�kat!
- Waoww…- csod�lkoztam el. Zs�fi fogta mag�t �s bekopogtatott a nagy �don ajt�n. Egy nagy barna pal�stot visel� -feje b�bj�n kopasz- gyermek j�tt ki. K�sz�nt nek�nk majd, megk�rdte hogy mit szeretn�nk.
- �goston papot keress�k.- Felelte Zs�fi helyettem is. Bement�nk a templomba. D�sztelen a belseje. Az ablakok sz�nesek �s a legt�bbj�k egy z�ld sz�nes k�gy�t �br�zol, ami egy alm�t k�rbe tekert �s viszi fel a f�ra. K�t sorban �llnak a mise padok. Gy�ny�r� �s egyszer�! Elk�peszt�en megfog� e l�tv�ny. Egyik sarokban hirtelen felzend�l egy igen r�miszt� dal. Ha j�l eml�kszem kb. �gy sz�lt:
 
„Ha �jjel els� �lmodb�l riadsz fel,
a telihold az ablakban ragyog,
�s torkod elszorul, s von�tanod kell
(�gy �z egy titkos, �si, sz�rny� sokk),
ak�r az eb... Nem! Mint a farkasok,
kik, mint az �s�d sz�zezernyi �ve,
ma is k�nn k�borolnak m�g az �jbe',
mert hajtja �ket v�res indulat...
Ha rajtad t�r ki, el nem fojthatod,
kin� a bund�d, karmod �s fogad.”
Ett�l a verst�l m�g a hideg is kir�zott! Amint tov�bb ment�nk megtal�ltuk azt az embert akit kerest�nk: �goston papot. Ahhoz k�pest hogy pap, nagyon er�teljes szem�lyis�g volt! Nagy, magas ember, az izmai csak �gy dagadtak a ruh�ja alatt. A haja sz�ke, a szeme k�k. Kipr�b�ltam egyik nagy szak�rtelmemet: a L�t�st. Ez nem egyszer� l�t�s, hanem ezzel megl�tom az emberek aur�j�t. El sem hittem azt, amit el�sz�r �szre vettem. Pedig elkellet volna. � is ugyan�gy n�zett vissza �n r�m! Nem tudtam, hogyan de �reztem rajta �s � is rajtam hogy a n�z�s�nk ugyanolyan. Ez sz�momra m�g mindig felfoghatatlan �lm�ny, de val�s volt! Hirtelen felugrott ez a pap �s t�znyilakat k�ld�tt fel�m. Nagyon meglep�dtem! Mondhatni f�ldbe gy�kerezett a l�bam… M�g szerencse hogy, Zs�fi �szn�l volt �s v�d�pajzsot alkalmazott f�l�nk. �n a k�bulatb�l fel�bredve fogtam magam el��lltam �s ordib�lva ezt k�nt�ltam:
„V�res kir�lyok, �l� hercegek
Volt m�gusok kor�nak Merlinje
H�vlak s�t�t l�nyek ura:
V�rfarkasok cs�sz�ra!
Jelenj meg, h�dolj be,
Engedelmeskedj s v�dj�l meg!”
 Mire befejeztem a k�nt�l�st hirtelen egy nagy fekete oszlop m�g�l, megjelent egy k�t l�bon j�r� s�t�t barna sz�rm�j�, hatalmas ordas! Meg fordult egyenesen a szemembe n�zve, �rces, m�ly hangj�n megsz�l�tott:
- Mit �hajtasz, uram �s parancsol�m?
- Szolg�lj �s v�dj! De csak mikor sz�lok, t�madj.- feleltem neki, majd miut�n befejeztem a mondand�mat, r�k�ldtem egy j�gvihart. Maga k�r� vont egy �ri�si t�z oszlopot ami, egyb�l sz�t olvasztotta az �n gyenge j�gviharomat. Nem tudtam mi�rt de, kezdet szimpatikus lenni nekem ez a gyerek.
- V�rj! Nyugiban nem besz�lhetn�nk meg?- fel�m k�ld�tt egy rusnya teremtm�nyt, ami ink�bb f�nix volt semmint egy s�rk�ny. �n ezt nemlegesnek vettem.- Harcos farkasom t�madj! – r�tettem hirtelen egy j� kis element�l pajzsot az �n kis farkasomra �s fel�k�ldtem egy parancsot, amit meg is �rzett: „Nehogy meg�ld, csak k�b�tsad el!” �s �gy is tett szerencs�re. Szerintem m�r azon volt, hogy felfalja.
- K�sz�n�m! �s most jer e ersz�nyembe kicsi ordas hogyha kell h�vjalak! - �s fel� tartottam a m�gikus ersz�nyemet.
- K�szen �llsz a k�vetkez� �tra Gerg�?- k�rdezte Zs�fi.
- H�t persze! Mikor indulunk?- k�rdeztem. Erre mag�hoz r�nt, oda siett�nk az �jultan fekv� �gostonhoz �s �jra a port�lban tal�lom magunkat.