1. fejezet

A kaland kezdete

Egy der�s ny�ri napon, amikor �ppen egy ny�l rep�lt Geresi D�vid fel�, kider�lt, hogy amiben hitt nem is l�tezik. De akkor a ny�lt ki is l�tte ki? T�n a szerelme vagy �pp a legjobb bar�tja? Ezek a k�rd�sek foglalkoztatj�k legink�bb, de sejti hogy nem sok�ig lesz r� alkalma, ha nem kezd el fel�bredni az elm�lked�sb�l.  „Gyorsan el� kell h�vnom egy er�mez�t!”- gondolta. Fel emeli mind a k�t karj�t �s:
-Torkanna envolution! –ki�lltja el mag�t. Amint kimondta a var�zsszavakat s�t�t k�dszer� f�tyol, fedte le �s a kil�tt ny�lvessz� c�lt t�veszt (bele v�g�dik a falba) !Aki r�t�madt egykori szerelme a gy�ny�r�s�ges Topsik Mari volt. Nem �rti mi�rt t�madt r�, de azt az egyet megjegyezte, hogy vigy�zni fog az �rzelmeire, mert a szerelem vak.

Nem is �rti, mi�rt kellet egyb�l felvinni a r�gi h�z�ba, besz�lgetni, ha nem is ismeri. De t�rj�nk vissza a harcra.

- Mi�rt? Mi�rt t�madsz meg hogyha szeretsz?- ki�ltotta D�vid. Csak annyi volt a baj hogy ez egyir�ny� besz�lget�s volt. Nem kapott v�laszt m�gis tudta azt. Felb�relt�k. Mari nekifut, �s kardj�val �tsz�rja az er�mez�t. D�vid k�zfeje fels�r�l nagyon rond�n. A pajzs felbomlik, de nem adja fel. Kih�zza a kis t�rt v�dekez�sre. Megv�gja vele Marit �s � kiejti kez�b�l lopott kardj�t. – ADD FEL!- �v�lt�m.

De Mari az utols� cseppig harcol, �s soha nem adja fel. Kih�zom a kardom �s les�jtok, miel�tt � �lne meg. Meghalt, fejetlen�l. Elkezdek s�rni, hiszen gyeng�n �rintett ez az �rul�s, de tudom f�l�sleges. Kev�s az id�m. Mindj�rt s�t�tedik.
- Sietnem kell, mert a v�g�n fel falnak az �jl�nyek. Hol lehet a legk�zelebbi mened�k?- gondolkodtam hangosan. Sietnem kellet, mert m�r alkonyodik. �pp egy m�sik v�ndorral tal�lkoztam, amikor ment egy barlang fel�. A v�ndor nagy pal�stot viselt, ami fekete sz�n� volt s fej�n csukly�t hordott. Nem nagyon �rdekelt hogy kilehet, de az igen honnan j�tt.  Levette fej�r�l a csukly�t �s sz�lt:

- Te vagy Geresi D�vid?- amint r� n�ztem l�ttam hogy csak egy l�ny(vajon mit �rdekli ez �t �s honnan tudja kivagyok)! Eln�ztem m�g egy ideig gy�ny�r� arc�t majd v�laszoltam:

 - Igen, �s mit �rdekel t�ged?- mondtam majd n�mi gyan�val elism�teltem az er�t�r var�zsig�j�t magamban. Hagytam besz�lni:

- A megb�zom (a kardomhoz ny�ltam) arra k�rt, hogy vigyem el � hozz� egy megb�z�s miatt (kardot visszacs�sztattam). Rem�lem nem hitte, hogy meg akarom �lni egy werm�niai barlangban! Ez igaz�n nevets�ges nem hiszed?- mondta.

Te csak itt ne g�nyol�dj, nemr�g m�g a szerelmem fejetlen�l oszladoz� holtteste f�l�tt s�rtam. Ez nem el�g werm�niai szok�s? Hmm? Mi�rt nem v�laszolsz tal�n nem el�g nevets�ges?- mondtam kicsit felindulva ett�l a var�zs k�ptelen embert�l. De el�g nagyot t�vedtem amikor azt hittem hogy nem b�r var�zsolni! Egyszer�en csettintett egyet �s a f�ld�n t�z gyulladt meg. �gy sokkal jobban l�ttam az arc�t. Keskeny m�gis kecses az arca, k�kes-z�ld szeme csintalanul vill�dz�t, ajka �l�nk p�ros volt, b�re kreol sz�n� volt. Teste kecses „gondorka” form�j� volt. Kez�t cs�p�re tette �s �gy m�rt fel engem. Nem tudtam mit tegyek �gy h�t k�rdez�sk�dtem.

- Mi a neved?- sz�lt az els� k�rd�s.

- Orti Zs�fia- mondta.

- Ki a megb�zom?- k�rdeztem.

- Majd megtudod.- mondta, �s �gy �reztem vette a lapot.

- Zs�fi te boszok�ny vagy var�zsl� vagy?- mondottam.

- Var�zsl�- felelte.

- Mi a k�ldet�s?- ez volt az utols� k�rd�sem.

- Id�vel megtudod.- nyugodtan m�gis ideges�t�en mondta ezt. Ebbe nem nyugszok bele, nem hagyom annyiban:

- Nekem te itt ne rejt�lyeskedj, v�laszolj!- �v�lt�ttem d�h�dten. Arca meg sem r�ndult, de a szeme mindent el�rult:

- Ha seg�tesz akkor mindenre v�laszolok, ha nem �gyis j�  mert m�g k�t m�sik lovagot is megkell tal�lnom k�t m�sik id�z�n�ban. Na j�ssz?- k�rdezte.

- Igen, mert ez a vil�g nagyon is ideges�t. Melyik �vbe megy�nk?- eml�tettem meg ezt a furcsa v�laszt.

- 1848 �s 1956-ba, mert akkor lesz mind a k�t harcos el�g id�s, ahhoz hogy meg�rts�k az eg�szet.- felelte.

- De �n csak a j�v�be tudok utazni a m�ltba nem. Ezt jobb lesz megjegyezned!– rivalltam r�. De h�t csak n�b�l volt.

- Majd velem utazol. Ez j� lesz nagy fej�s�gednek?- �cs�rolt.

- Na j�, el�g a vit�b�l induljunk! –sz�ltam.

S mormolt valamit, amit nem �rtettem tiszt�n, de az eredm�ny azazaz fenomen�lis volt! Egy k�k f�stgomoly jelent meg ami vil�g�tott �s s�r�nek hatott. Ov�lis alkata h�vogatott, m�r. L�ttam amint �tl�p a port�lon* �s visszasz�lt: - Mivan? Nem j�ssz ny�lb�la?

- J�, j�! Megyek m�r!

*= A port�l azt jelenti hogy m�gikus kapu.