5. fejezet

A f�jdalom hirtelen sz�nt meg. �lettelen�l beleestem a pentagramm k�zep�be. Kirane a nevemet mondogatta, de nem reag�ltam. Hangja t�voli volt �s egyre csak t�volodott. Feneketlen m�lys�gbe zuhantam.
Egy kis id� m�lva kivil�gosodott el�ttem a hely. Vak�t� f�ny vett k�rr�l, �s mikor elt�nt r�j�ttem, hol vagyok. Az �g k�k volt, a f�ldet homok takarta. Nem mozdultam, a hatalmas Kemet* m�gis elsuhant mellettem. Utc�k, h�zak... Egy zs�folt piac keltette fel a figyelmemet. N�gy dzsinn** cipelt egy elf�gg�nyz�tt hordsz�ket. Csak egy pillanatra l�ttam �ket, m�gis r�j�ttem, mit kell �jra �t�lnem. K�tezer �ve nem j�rtam itt...
L�ttam, ahogy egy talpraesett dzsinn felr�ppen mad�r form�j�ban a tet� fele.
A k�vetkez� k�ps�k egy sz�rnyas oroszl�nt �br�zolt, ahogy egy fi�t cipel a h�t�n. M�g�tte egy sereg szellem. Azt�n a templomban tal�ltam magam. Ptolemaiosz �pp felemelte a kez�t, hogy elbocs�sson.
Az oroszl�n teste fakult, majd elt�nt.
A fi� fels�hajtott �s h�trad�lt, megadva mag�t a sors�nak.
Tennem kellett valamit.*** �szt�n�sen felvettem a sz�rnyas oroszl�n alakj�t �s Ptolemaiosz el� ugrottam. Az egyiptomi fi� lihegve n�zett.
-Bartimaeus...hogyan?...
Elb�d�ltem. Hangomt�l megremegtek a falak. A k�vetkez� pillanatban bet�rt�k az ajt�t �s beugrottak az els� szellemek. Harcra k�szen vicsor�tottam, kieresztettem a karmaimat. Ugrottam. Az oroszl�n teste a leveg�ben elp�rolgott.
Kavarg� �r vett k�r�l, gy�gy�tgatva felszakadt sebeimet. A M�sik Vil�g-beli szab�lyok �jra fell�ptek ellenem. Nem birtam megmeteni Ptolemaioszt, pedig volt r� es�lyem.
Fel�ledt bennem a rem�ny. A gy�r� t�bbre k�pes, mint amire b�rki is sz�m�tott volna. Visszarep�tett a m�ltba. K�nnyen megeshet, hogy poty�ra szaggatom fel a m�r majdnem beforrt sebeimet. Mindenesetre meg kell pr�b�lnom m�g egyszer. Ptolemaiosz�rt b�rmit.

______________________
  * Azaz "Fekete F�ld". Az egyiptomiak nevezt�k �gy a haz�jukat, melyet a N�lus term�keny�tett be.
** A negyedik s�kt�l felfele mutatt�k val�di alakjukat. Igaz�n meglep�dtem.
*** Tal�n megv�ltoztathatom a m�ltat. Tal�n megmenthetem Ptolemaioszt. Tudtam, hogy rengeteg bajjal j�r, ha belepiszk�lok a m�ltba, hallottam m�r olyanr�l, aki elveszett az id�ben. Ott van p�ld�ul Cs�r� Chamley esete. �sszemelegedett egy dzsinnel, akit k�s�bb meg�ltek. Vissza ment a m�ltba (akkor m�g nem tudtam, minek a seg�ts�g�vel), �s kifacsarta annak a m�gusnak a nyak�t, aki elint�zte szerelm�t. Annyi volt az eg�sz gond, hogy nem b�rt visszat�rni a jelenbe, �s elkeveredett az id� folyam�ban. Eddig azt hittem, hogy ez egy ostoba mese, de kezdek r�j�nni, hogy lehetett benne valami.