4. fejezet
Bartimaeus

Lassan beesteledett. Ezalatt a hossz� id� alatt semmi sem t�rt�nt. Csak �lt�nk a padon �s n�zt�k az unalmasabbn�l unalmasabb embereket. �jf�l k�r�l lett valami.
Egy hatalmas r�nt�st �reztem. Fel�lltam. Mellettem Kirane ugyan�gy tett. Egy p�r er�s horog* beleakadt az esszenci�nkba, �s h�zni kezdett a n�gy �gt�j fel�. Engedtem. Sz�tsz�r�dtam a v�rosban, majd megtestes�ltem Ptolemaioszk�nt egy pentagrammban. �jra bele kellett n�znem jelenlegi gazd�m unalmas k�p�be. Mellettem Kirane f�jdalmas s�hajjal jelent meg.**
-Sz�val, ms. Okoska, r�j�tt�l m�r, mire j� ez a gy�r�, azonkiv�l, hogy a fejedre hozza a korm�ny bossz�j�t?-k�rdeztem �dv�zl�s helyett.
-Igen, r�j�ttem.
-�s mi lenne az?-sz�lalt meg Kirane. A dolog kezdi felkelteni az �rdekl�d�s�t. V�gre.
-Mindj�rt megtudj�tok.-vigyorodott el a l�ny. Felemelte a gy�r�t a magasba, hogy j�l l�thassuk,*** majd felh�zta az ujj�ra.
-Nem t�rt�nt semmi.-vil�gositottam fel.-Nem lett�l l�thatatlan �s nem n�ttek sz�rnyaid.
-Bartimaeus. T�madj r�m.
-He?
-Azt mondtam, t�madj r�m.
Ritk�n esik meg, hogy egy m�gus ilyenre k�r. Elt�tott sz�jjal b�multam. De hamar �sszeszedtem magam. A parancs az parancs. Nem tudtam, mire k�sz�lt a kiscsaj, de abban biztos voltam, hogy elment az esze.
Felemelkedtem a leveg�be. Egy kis ideig �sszpontos�tottam, mire megjelent kezem k�r�l egy k�kes deton�ci�. Gy�jt�ttem bele m�g egy kis energi�t, amit�l dinnye m�ret�re dagadt, �s eldobtam.

Emily

Emily riadtan n�zte, ahogy a g�mb k�zeledik fel�. Karj�t �szt�n�sen arca el� kapta, pedig tudta, hogy v�dve van. A robban�st�l h�traesett �s beverte a fej�t. Fel�llt �s zavaros, de el�gedett tekintettel Bartimaeusra n�zett. A dzsinn m�gi�ja is cs�d�t mondott. Igaz, hogy a fizikai "mell�khat�sokt�l" a gy�r� nem tudta megv�deni, de a m�gi�t teljesen elnyelte.
-Sz�val ez lenne a gy�r� ereje. Elnyeli a var�zslatokat? Egy egyszer� amulett. Nevets�ges. Nem hinn�m, hogy ez�rt �rizt�k annyira.-mondta a dzsinn.
-Hogy te milyen okos vagy...-forgatta a szem�t a l�ny.-Val�ban...ez nem az egyed�li k�pess�ge. Ugyanis a t�mad�st vissza is tudja verni.
Miel�tt Bartimaeus megmukkanhatott volna, Emily �k�lbe szor�tott kez�t fel� ford�totta �s a deton�ci� hatalmas robajjal elhagyta a gy�r�t. A dzsinn mellkas�ba f�r�dott. Az felord�tott, h�traszalt�zott �s er�lk�dve, csapdosva pr�b�lt a pentagramm k�rein bel�l leesni.
-�s ez m�g nem minden. Addig szenvedsz a deton�ci� erej�t�l, am�g �n akarom.-folytatta Emily, a gy�r�t tov�bbra is a verg�d� szellemre ir�ny�tva.
Bartimaeus kap�l�zott, ord�tott, vonaglott. De ami a legsz�rny�bb, hogy a l�ny �lvezettel figyelte, pr�b�lta el�rni, hogy a dzsinn kil�pjen a pentagrammb�l, hogy m�g t�bbet szenvedjen, el�gjen, meghaljon.
-El�g!-a hang alig jutott el Emily f�l�ig.-El�g!!!
A l�ny tudata legm�ly�n felfogta, hogy amit csin�l, az rossz. Pr�b�lta r�venni mag�t, hogy leeressze a kez�t, de nem tudta. A tudat�t m�r m�svalaki ir�ny�totta. K�ts�gbeesetten koncentr�lt, hogy �jra visszanyerje a teste f�l�tt a hatalmat, de �gy l�tszott, ez csak ront a helyzeten. A gy�r� egyre jobban f�nylett, Bartimaeus egyre ink�bb szenvedett.

_________
* Persze nem igazi.
** El�g er�s lehetett ez a m�gusl�ny. Egyszerre k�t dzsinnt megid�zni nem kis dolog. Persze voltak olyanok, akik egyszerre �t szellemet hoztak ebbe a vil�gba, �s k�zben �js�got olvastok. Nathanielre c�lzok.
*** Erre semmi sz�ks�g nem volt. En�lk�l is l�ttuk.