3. fejezet
Emily

Ami�ta a k�t dzsinn kirep�lt az ablakon, Emily nem f�rt a b�r�ben. Mi lesz, ha a dzsinnek nem j�rnak sikerrel? Esetleg meghalnak? Az nem t�rt�nhet meg. Rengeteget olvasott Bartimaeusr�l, �s tudta, hogy a dzsinn mindig k�pes a helyzet ura lenni.
Lehuppant a sz�k�re. Csak j�nn�nek m�r!
Szemei hirtelen elkerekedtek. Elfelejtette megemliteni a szellemeknek, hogy a gy�r� ez�stb�l van. Mi van, ha nem birj�k idehozni? Akkor az csakis az � hib�ja lesz, ami�rt nem k�szitette fel �ket erre is. A gy�r�re sz�ks�ge van, ha v�gre akarja hajtani a kis�rletet.
�r�kig gondolkozott, f�lt, azt�n megnyugtatta mag�t, hogy �jabb �r�lt �tlete t�madhasson, miszerint Kiranenak �s Bartimaeusnak baja esik, �s a t�rgy nem jut el hozz�.
Nem tudta, mennyi id� telt el, amikor valami kopogott az ablakon. Felpattant �s kinyitotta. Egy vizk�p� �s egy fiatal l�ny r�ppent be a szob�ba.
Bartimaeus kez�ben egy hossz� bot volt, aminek a v�g�n ott cs�ng�tt a gy�r�.
-H�la az �gnek!-s�hajtott fel megk�nnyebb�lten a l�ny.
-Nem. H�la nekem.-javitotta ki a dzsinn. A kez�t kiny�jtotta, �s ledobta a gy�r�t Emily l�ba el�.
-K�sz�n�m.-mosolyodott el a m�gusl�ny, �s felvette az �kszert.-Megs�r�lt�l?
-T�r�dj a magad dolg�val. �rvendj a csecsebecs�dnek, hordd az ujjadon, mutogasd mindenkinek, eressz szabadon. Pihennem kell.
-Ne but�skodj! Engem �rdekel, hogy mi t�rt�nt veled. Kirane, te l�ttad?
-Nem.-cs�v�lta a fej�t a megsz�litott.
-J�l van...pillanatnyilag elmehettek.-mondta Emily, k�zben szem�t le sem vette a gy�r�r�l.-N�zzetek k�r�l a v�rosban, de ne avatkozzatok bele semmibe, �s senki se l�ssa meg val�di form�tokat. �rthet� voltam?
-Igen.-b�lintott Kirane.
Bartimaeus nem sz�lt semmit. Karba tett k�zzel �llt, �s sz�r�san n�zte Emilyt. A l�ny egy ideig ker�lte a tekintet�t, de v�g�l csak r�n�zett.
-Mit akarsz azzal a gy�r�vel? El�g er�sen �rizt�k. Mi�rt? Mit tud?

Bartimaeus

A m�gus egy ideig habozott, majd megsz�lalt.
-H�t...el�bb ki akarom kis�rletezni. Ut�na elmondom.
-Nem j� ez igy, kisl�ny.-cs�v�ltam meg a fejem szomor�an.-Most akarom tudni.
-Sajn�lom, Bartimaeus, de v�rnod kell.-h�zta ki mag�t a l�ny.-�n se vagyok m�g teljesen tiszt�ban a gy�r� erej�vel, el�sz�r ki kell kis�rleteznem. Addig is, ha megk�rhetn�lek, menjetek innen. N�zzetek k�r�l a v�rosban, m�g a m�zeumhoz is elmehettek, hogy megtudj�tok mekkora k�rt tettetek. Jut eszembe...rem�lem nem t�nt fel senkinek a gy�r� elt�n�se.
-�, nem dehogy...-feleltem nem t�l meggy�z�en.
A l�ny Kiranera n�zett.
-V�laszolj, Kirane. �szint�n, ha lehet.
-H�t...k�t uttuku t�madt r�nk, de Bartimaeus elint�zte �ket, �n k�zben utat robbantottam magunknak a falban, �s kir�ppent�nk.
A l�ny lassan els�padt.*
-Mondj�tok meg nekem, Bartimaeus �s Kirane...-kezdte halkan.-Melyik r�sz�t nem �rtett�tek meg annak, hogy felt�n�s n�lk�l hajts�tok v�gre a feladatot?!
-�lljunk meg egy sz�ra.-sz�ltam k�zbe.-A parancs nem teljesen igy sz�lt.
-H�t akkor hogy?!-csattant fel a gazd�m.
-"Lehet�leg felt�n�s n�lk�l." Nos, nem volt lehets�ges, mivel r�nkt�madt k�t uttuku.
-Mindegy. Ha igy �llunk, ne k�zelitsetek a m�zeumhoz. Biztos halhattok pletyk�kat az utc�n is, de vigy�zzatok, nehogy megl�ssanak a val�di form�tokban. Most pedig indul�s! Majd h�vlak.
A vizk�p� �s a fiatal l�ny sz�p sorban kiugrott az ablakon.** Lesz�lltunk a f�ldre. Kirane elt�ntette a sz�rnyait, �n Ptolemaiosz lettem. Elindultunk, hogy k�rben�zz�nk a v�rosban. Nem volt t�l �rdekes. A kirakatok m�g�tt ruh�k, kalapok, j�t�kok, embereknek val� ostobas�gok voltak, ez�rt ink�bb le�lt�nk egy padra. Gondolataim elkalandoztak. Egyre k�v�ncsibb lettem, mit tud a gy�r�.***
Kiranera n�ztem. �t bezzeg nem foglalkoztatta az a csecsebecse. Unottan b�multa az embereket. L�tszott rajta, hogy m�g nem siker�lt beilleszkedjen.
_________________
* Sz�p �tmenet volt. L�tnotok kellett volna. Az izgalomt�l kipirult arc lassan kezd fakulni, mig v�g�l teljesen kiment bel�le az �let.
** Term�szetesen a tapasztaltabb� az els�bbs�g.
*** Persze, ha v�laszthattam volna ak�z�tt, hogy visszamenjek a vil�gomba, vagy megtudjam a gy�r� titk�t, val�sz�n�leg f�stcs�kot hagyva magam ut�n elh�zok.