2. fejezet

Bartimaeus

Fel a l�pcs�n, egy �jabb unalmas terembe. R�gt�n megl�ttam a gy�r�t.*
�gy tettem, mintha �rdekelne egy nyakl�nc, elvegy�ltem egy csapat k�zember k�z�tt, �s k�zben �jabb akad�lyok ut�n kutattam. Nem tal�ltam.
-Most mi lesz?-k�rdezte Kirane.
-Csend. Gondolkozom.-feleltem.
-Azt hittem, te hatalmas, tapasztalt dzsinn vagy.
-Az is vagyok.-h�ztam ki magam.
-Azt gondoln� az ember, eddig m�r r�g kital�lt�l valami j� tervet.
-Tereld el a f�li�tok figyelm�t, �n addig ellopom a gy�r�t. Ne feledd, nem akarunk felt�n�st kelteni. K�l�nben m�r r�g felrobbantottam volna �ket.
-Tereljem el a figyelm�ket?-horkantott dzsinnt�rsam.-Nevets�ges.
-Gyer�nk m�r!
-J�l van na.-egyezett bele, majd leszaladt a l�pcs�n.
P�r m�sodperc m�lva f�ls�rt� zajjal megsz�lalt a riaszt�. A k�t f�li�t �sszerezzent, majd lassan elindultak a l�pcs� fele. Unottan n�ztem �ket, amig lementek. A k�zemberek l�kd�s�dve k�vett�k �ket, biztos azt hitt�k, vesz�lyben vannak. Lassan ki�r�lt a terem.
Akkor akci�ba lend�ltem. Odal�ptem a v�d�h�l�hoz, �s alaposan szem�gyre vettem. A r�s el�g nagy ahhoz, hogy f�st form�j�ban �tcsusszanjak rajta. Sz�rke felh�v� alakultam, �s esszenci�mb�l egy kis r�szt �tcsusztattam a v�d�h�l�n. Semmi. H�t j�. Folytattam ezt a m�veletet, mig teljesen �t�rtem a fal m�sik fel�re. Visszav�ltoztam Ptolemaiossz�.
Ujjaimmal meg�rintettem a gy�r�t, de r�gt�n el is engedtem. Ak�r egy vill�mcsap�s, hasitott bel�m a felismer�s. A gy�r� t�m�r ez�stb�l volt. Hogyan k�ne ezt elsz�llitsam a nagys�gos asszonynak?!
Lent robban�s hallatszott, majd l�ptek dobog�sa a l�pcs�n. Gyorsan kellett cselekedjek. K�t ujjam k�z� csippentettem h�t a gy�r�t, �s nem t�r�dve az �get� f�jdalommal, megfordultam.
Kirane rohant fel�m.
-T�nj�nk el innen!-mondta. �n egyet�rtettem.
A l�pcs�n felt�nt k�t uttuku. Itt a cselekv�s ideje.
Visszasziv�rogtam a r�sen, majd vizk�p� sz�rnny� v�ltoztam. A gy�r�t odadobtam Kiranenak,** �s v�rtam az uttukukat. Azok meg�lltak el�ttem �s v�gigm�rt�k a helyzetet. L�ndzs�jukat valamilyen okn�l fogva lennebb eresztett�k.
Itt az alkalom. Gyors egym�sut�nban k�t deton�ci�t k�ldtem fel�j�k, k�zben Kirane, a gy�r�vel egy�tt az ablak fel� indult. Egy infern�val lerombolta a falat, majd kiugrott. Fejjel lefele sz�guldott a f�ld fele, majd az utols� pillanatban nagy, fekete sz�rnyakat n�vesztett, �s felemelkedett. A stilusa kezd kifejl�dni.
Az uttukuk m�r nagyj�b�l magukhoz t�rtek, �s nekem rontottak. �n �gyesen kit�rtem el�l�k, de az�rt �k is el�g gyorsak voltak. Az egyik a l�ndzs�j�val megv�gta a bal kezemet.
-Ne hadon�ssz azzal a bottal, m�g ki�t�d valakinek a szem�t!-tan�csoltam.
A jobb kezemb�l infern�t l�ttem a k�zelebbinek a has�ba, amit�l az nekirep�lt egy v�z�nak, ami cs�r�mp�lve t�rt �ssze. Kihaszn�ltam a z�rzavart, �s az ablak fele t�ncoltam. Ott meg�lltam �s m�g visszaintegettem.
-Sajn�lom, de mennem kell! Igaz�n �lveztem ezt a kis besz�lget�st, k�r, hogy ilyen hamar v�get �rt. Szivesen megpiritan�lak titeket egy t�bort�z�n. De majd legk�zelebb! Viszl�t!
Az egyik uttuku fel�m r�pitette a l�ndzs�j�t, de nem tal�lt el - a vizk�p� m�r messze j�rt.
______________
* Nem az�rt, mert k�t f�li�t �rizte. Nem is a v�d�h�l�ra gondolok. Aur�ja messze t�lragyogta a t�bbi csecsebecs��t, igy csukott szemmel is megtal�ltam volna.
** � �gyesen elfogta, megmarkolta, majd belehasitott a f�jdalom, �s elejtette.