10. fejezet
Bartimaeus

    N�h�ny nem �pp kellemes l�tv�nyt �s szagot ereszt� �r t�rsas�g�t lesz�m�tva ketten maradtunk Ptolemaiosszal. Rem�nyt vesztve b�mult maga el�, a k�padl�t n�zte
. B�r azt se sok�ig mert amikor egy patk�ny szaladt �t l�t�ter�n ink�bb elford�totta fej�t. Azon gondolkodtam, hogy juthatn�nk ki szorult helyzet�nkb�l… engem var�zsl�ncok tartottak, � pedig ember l�t�re nem tudott �talakulni vagy egyszer�en sz�troppantani a l�ncot. Kellemetlen.
    -H�… Bartimaeus! – suttogott hozz�m.
    -Hmpf? – kapta t�lem a magas intelligenci�mr�l kis m�rt�kben �rulkod� v�laszt.
    -Lehet, hogy nem fogsz �r�lni neki… de mi lenne ha �tp�ccinten�l az esszenci�db�l egy darabot, kr�ta vagy ak�r vas form�j�ban…?
    -Tudod, hogy t�bb mindent megtenn�k �rted mint egy �tlag ember�rt de ezt igaz�n nem k�ne…
    -Nyugodj meg… csak egy kis pentagrammot szeretn�nk felrajzolni m�g�nk a falra… annyira m�g tudom mozgatni a csukl�m…. Megid�zn�k egy viszonylag er�sebb d�… teremtm�nyt aki kiszabad�thatna minket.
    -Na �s szerinted melyik er�sebb M�sik Vil�gb�li l�ny nem t�madna meg t�ged azonnal, amint l�tn�, hogy nincs k�r�l�tted egy m�sik k�r, f�leg az ut�n, hogy egy ilyen kis pentagrammal id�zted meg…? Mindenesetre tegy�l ahogy akarsz…
    Tudj�tok… egy darabot az esszenci�nkb�l lev�lasztani  nem �pp kellemes dolog. Ez�rt nem is szokt�k �pesz� dzsinnek ilyenkor v�gre hajtani nyilv�n kev�sb� j�zan gazd�juk parancs�t. De ez a helyzet megold�st k�v�nt. Sz�pen lassan, kev�sb� f�jdalommentesen leszedtem h�t egyik k�rm�m �s �tdobtam Ptolemaiosznak. Egy gyenge m�gikus impulzust k�ldve m�g a leveg�ben �tv�ltozott egy v�kony, r�vid kr�tadarabb�.
    -Ezzel kell be�rned – sziszegtem nem kicsit bosszankodva. Ak�rmilyen �vatos a dzsinn, ez el�g f�jdalmas dolog. Mintha egyszerre t�bb hajsz�ladat t�pn�k ki. Aj�nlom a kedves olvas�k figyelm�be, igencsak felemel� �rz�s.
    A m�gikus er�ket blokkol� l�ncok miatt nem tudtam sok tr�kk�t bevetni az �gy �rdek�ben de megpr�b�ltam elterelni a legk�zelebb �ll� �r figyelm�t.* Faldarabk�kat pergettem le egy p�r m�terrel arr�bb l�v� cella oldal�r�l, patk�nyokat k�sztettem ny�sz�g�sre – ek�zben Ptolemaiosz ser�nyen rajzolt. Csukott szemmel. Els� r�n�z�sre kivert a fr�sz, hogy mit csin�l de megnyugtattam magam – �gyse l�t a h�ta m�g�, �gy biztos k�nnyebb elk�pzelnie.
    Mikor v�gzett szomor�an n�ztem ahogy esszenci�m darabk�ja semmiv� foszlik a hetedik s�kon. ** Szerencs�re el�g ideje volt befejezni. L�ttam ahogy mozog a sz�ja de m�g az �n kifejezetten j� hall�sommal se v�ltem megneszelni, hogy mit mond. Igencsak halkan suttogott, de a v�rt eredm�ny nem maradt el. Egy kis foli�t jelent meg a falon, kettes szint�re tippeltem. Arra mindenesetre j� volt, hogy kiszabad�tson minket. Miel�tt az �r meghallotta volna a zajt m�r nemes egyszer�s�ggel kirobbantottam a falat �s sz�rnyas oroszl�n alakj�ban Ptolemaioszt felkapva sz�rnyaltam a szabads�g fel�. Am�g meg nem l�ttam az �rizet�nkre kik�ld�tt dzsinnek sereg�t.

______________________
* Nem mintha olyan sok sz�ks�g�nk lett volna r�… Jobban elfoglalta �t a cip�je orr�nak a n�zeget�se. De az is lehet, hogy csak elaludt. Annyira az�rt m�gsem vagyunk unalmasak, kik�rem magamnak.