9. fejezet
Yakaii

    A sok hulla k�zt �llva b�multam az eget. Mi a j� fen�t csin�l Bartimaeus? Ha megid�zt�k, ki? Er� n�lk�l, hogy �rem utol? Mit csin�ljak? Sok k�rd�s kavargott a fejemben. M�g l�ttam ahogy Bartimaeus tovasz�ll, addig n�ztem am�g el nem t�nt a l�that�ron. Teljesen magamra maradtam. Fel akartam emelkedni, de �reztem, hogy egy kisebb �tv�ltoz�sra val� er� sincs bennem.
    Most el�sz�r vettem jobban szem�gyre a k�rny�ket. Fura hely volt. A k�zelben csak n�h�ny fa �llt, meg p�r a mienk�hez hasonl�hatalmas g�d�r a f�ldben. Tal�n h�bor�kban haszn�lhatt�k �ket rejt�z�sre. Ha megm�rt�zhattam volna abban a krist�lytiszta t�ban biztos nyertem volna bel�le valami energi�t. De �gy csak �ppen annyi er�m maradt, hogy bet�ntorogjak az �rny�kba, ahol �sszeestem �s elvesztettem az eszm�letemet.
    Mikor fel�bredtem a nap m�r lemen�ben volt. Sz�rnyen megijedtem, ennyi id� alatt b�rmi t�rt�nhetett. Hirtelen beugrott valami. Odaszaladtam a zs�khoz amelyben Ptolemaiosz holmija volt.  Ki�nt�ttem az �sszes holmit a f�ldre. Utols�nak az ez�st karperec hullott ki bel�le. F�ltem, hogy az ez�st komoly k�rt okozhat az esszenci�mban, de m�gis k�l�n�s m�don vonzott mag�hoz.* Let�rdeltem mell� a f�ldre. �gy k�zelebbr�l l�ttam, hogy az �kszer saj�t f�ny�ben ragyog. Nem hezit�ltam tov�bb: amint felh�ztam furcsa f�ny �lelt k�r�l �s amikor �jra l�ttam valamit m�r nem a barlangban voltam…
    El�ttem Ptolemaiosz �s Bartimaeus �llt, el�gg� megillet�d�tt fejet v�gva. �r�m�mben, hogy �letben voltak szorosan �t�leltem Ptolemaioszt �s �rthetetlen okokb�l be nem �llt a sz�m.
    -Jaj �des Istenem �gy �r�l�k, hogy nem esett semmi bajotok, m�r �gy agg�dtam, de elfogyott minden er�m �s amikor felvettem ezt a karperecet…
    -Khm… - k�hintett valaki a h�tam m�g�tt. Mikor megfordultam ijedtemben Ptolemaiosz nyak�ba ugrottam. ** Egy k�pc�s �r �llt m�g�ttem �s v�szj�sl�an k�zeledett fel�m. Tulajdonk�pp el�tte �szre sem vettem, hogy Bartimaeus �s Ptolemaiosz oda vannak l�ncolva a falhoz. Bart ki tudott volna t�rni a l�nc�b�l de volt egy kis bibi: az �v� k�ken izzott. Biztos valami var�zslat tartotta ott.
    Nagy szerencs�mre, nem a sz�rnyas alakomban teleport�ltam a semmib�l ide. Cs�b�t�an az �r fel� l�ptem.***
    -Uram… igaz�n seg�thetne kiszabad�tani a bar�taimat…
    Elh�lve figyeltem ahogy egy s�pot emel a sz�ja fel�. Nem teket�ri�ztam: �k�llel orrbav�gtam. Egy norm�lis ember csap�s�t�l, maximum elt�rt volna… de most n�gy m�tert rep�lt a szemben l�v� falig. Hallottam ahogy a zajra felfigyelve t�bb ember is k�zeledik fel�nk, �gy gyorsan Ptolemaioszhoz l�ptem, az � l�nc�t k�nnyen le tudtam t�pni Bartimaeus�val ellent�tben. �pp egy er�s �mde kicsi deton�ci�t k�sz�tettem el� amikor �les s�psz� �t�tte meg a f�lemet �s a k�vetkez� pillanatban m�r n�h�ny testes afrita �llt k�r�l�ttem.
    P�r m�sodperccel k�s�bb mindh�rman a falhoz voltunk l�ncolva. Tan�cstalanul n�ztem r�juk.
    -A kark�t�nek amit felvett�l az a feladata, hogy a visel�j�t elrep�tse hozz�m… �gy ker�lt�l ide.
    -Aha… pomp�s… -feleltem Ptolnak. Az afrit�k kiss� f�jdalmas m�dszert v�lasztottak arra, hogy a falhoz l�ncoljanak. – Titeket, hogy kaptak el?
    -Hasonl�an… errefel� tartottunk, el akartam rejteni de az afrit�k r�mt�madtak �s Ptolemaioszt meg n�h�ny �r vitte el. – s�hajtott Bartimaeus.
    -�s most mi legyen?
    -Kijutunk, menek�l�nk. Ez az egyetlen v�laszt�si lehet�s�g…
    -Na de hogyan? – �rtetlenkedtem.
    -H�t ezt �n se tudom…
    Az �r�k vigy�zzba �lltak, �s a sarkon megjelent valami kopasz, �reg fazon. Bartimaeus bosszankod� s�haj�b�l arra k�vetkeztettem, hogy ismeri. Val�sz�n�leg a jelenlegi gazd�ja.
    -Ejnye Bartimaeus, megtagadni a gazd�d parancs�t nem sz�p dolog. Tal�n arra sz�m�tott�l, hogy szembeszeg�lhetsz vel�nk? – sz�vegelt k�r�rvend� fejet v�gva. Nem tetszett nekem, nem tudtam t�rt�ztetni magam.
    -H�j fater ne csin�ld m�r, ecs�m ez t�k tr�, engedj el minket �s akkor nem fogunk kicsin�lni.
    Nem csod�lkozom, hogy nem �rtette. �gy csak a fiatalok fognak besz�lni p�rsz�z �v m�lva.
    -Nem �rtem mire akarsz utalni d�mon**** de nem fogunk elengedni titeket. A fi� vesz�lyt jelent az uralkod�i csal�dra, nem hagyhatjuk szabadon.
    -Ez csak egy kiscs�v�, nem fog semmibe se beleny�lk�lni, nem v�god?! – Dum�ltam tov�bb, de Bartimaeus le�ll�tott.
    -Hagyd. Nem �rti de ha �rten� amit mondasz akkor se fog r�d hallgatni.
    -Na ebb�l el�g legyen! – a m�gus fel�m l�pett. – Ki a gazd�d?
    Semmi kedvem nem volt neki magyar�zkodni.
    -Nincs, �s t�l hossz�, hogy elmondjam. A l�nyeg, hogy �n m�r t�bbet nem t�rhetek vissza. – N�ztem r� bossz�san. Idegess�gemet fokozta, hogy k�r�r�m csillogott a szem�ben, ami k�s�bb al�bbhagyott. R�n�zett az egyik �rre.
    -Vigy�k a megid�z�terembe, �n elint�zem. Ne vegy�k le a l�ncokat.
    Valami kulcsot helyeztek egy falon l�v� r�csbe �s �n a l�ncokkal egy�tt a f�ldre estem. Hab�r kezemet meg l�bamat nem tudtam mozd�tani �s alakot v�ltani se siker�lt***** att�l m�g tekerg�ztem. Sajnos ennek csak annyi hat�sa volt, hogy �t k�zben folyton elejtettek. Mikor m�r kezdett f�jni a tomporom abbahagytam, �s engedtem, hogy cipeljenek. El�gg� meglep�dtem azon ami fogadott a teremben.

________________
* Vesztenival�m m�r am�gy sem volt.
** Sz� szerint. Macskaalakban. Mi�ta felvettem a karperecet kaptam egy kis hiperaktivit�st.
*** Nem macskaalakban. Amikor lem�sztam Ptol fej�r�l visszav�ltoztam.
**** Csak az�rt se h�vott volna dzsinn-nek. Ut�latos alak.
***** Tudj�tok a l�ncok ereje miatt…