7. fejezet
Yakaii

Egy nagy csapat sz�rnyas l� v�gtatott fel�nk a leveg�ben. Vagyis a k�ly�k ezt l�tta. Igaz�ndib�l dzsinnek voltak, h�rmas vagy n�gyes szint�ek, vagyis neh�z csata el� n�zn�nk ha megt�madn�nak. �sszen�zt�nk �s egy sz� n�lk�l jobbra d�lve kit�rt�nk az �tjukb�l. Csak p�r m�terre voltunk a v�z felett, tov�bbi attrakci�k ut�n Ptolemaiosz beleesett volna. Ahogy ezeket a fics�rokat ismertem azonnal r�j�ttem, hogy nem tud �szni.
R�gyors�tottunk amikor l�ttuk, hogy a lovak visszafordulnak �s ism�t �ld�z�be vesznek minket. N�gyen voltak, egyik�nk nem b�rt volna el mindegyikkel. �tadtam a kosarat tart� sz�rat Bartimaeusnak �s a dzsinnek fel� r�ppentem.
-    Ajajaj… - gondoltam- ennek nem lesz t�l kellemes v�ge…
Kezdetnek kil�ttem fel�j�k egy gyeng�bb deton�ci�t, hogy felm�rjem erej�ket. Persze kit�rtek el�le, teh�t ezzel nem mentem sokra. Egy �j, er�sebb, gyorsabb �s pontosabb t�ltet viszont telibe tal�lt: az egyik belesett a v�zbe, m�r csak sz�tfoszl� esszenci�j�t lehetett l�tni. Szuper. A m�sodik jel�ltem a csapat elej�n rep�lt, k�nny� c�lpont volt. Biztos az�rt rakt�k el�re, mert � volt a leggyeng�bb. Ez nem sz�m�tott akkor, gyorsan kil�ttem fel� egy infern�t amit kiker�lt. Legnagyobb megnyugv�somra a m�sodik m�r tal�lt. Elj�tt az ideje, hogy �tadjam a terepet Bartimaeusnak. Gyorsan cser�lt�nk mik�zben ker�lgett�k a marad�k k�t l� t�mad�sait �s most Bart t�madhatott. Egy iszonyat er�s deton�ci�t l�tt ki ami eltal�lta mindkett�t: beleestek a v�zbe. Bartimaeus egy ideges�t�en �nel�g�lt vigyorral fordult vissza hozz�nk �s akkor �rte a t�mad�s: az egyik dzsinn nem halt meg, csak tettette �s most – olyan gyorsan, hogy �szre se lehetett venni – belem�lyesztette �jonnan n�vesztett m�rgez� karmait ikrembe*. A d�g�t legnagyobb meglepet�semre Ptolemaiosz ny�rta ki az egyik t�rrel. H�t m�gsem veszett �gy a sr�c. Viszont Bartimaeus s�lyosan megs�r�lt, m�r alig b�rt a leveg�ben maradni. Bele�ltettem sz�pen a kos�rban �s r�b�ztam, hogy tartsa Ptolt valami norm�lis alakban (az eddig haszn�lt griff forma nem a legmegfelel�bb), hogy nehogy kiessen. Amint l�ttam, hogy elk�sz�ltek azonnal r�kapcsoltam. A kos�r szinte velem egyvonalban sz�guldott m�g�ttem de Bartot m�g nem hagyta el teljesen az ereje �s j�l tartotta a k�lyk�t. Ebben az iszonyatos �temben el�rt�k a partot �gy t�z perc alatt. 200 m�terre a partt�l �lltunk meg. El�gg� kimer�ltem de m�g Bartimaeust lefektettem a f�ldre, �s jobban megvizsg�ltam a seb�t. M�g mag�n�l volt �s azt mondta:
-Hagyj�l m�r j�l vagyok…
-Te h�lye…  j�l tudod, hogy ez egy m�rgez� seb. A M�sik Vil�gban egy itteni nap alatt meggy�gyulsz hisz’ nem t�l m�ly… - mondtam mik�zben egyre k�zelebb hajoltam hozz� �s mikor a mondat v�g�hez �rtem megcs�koltam. L�ttam ahogy Ptolemaiosz kig�vad� szemekkel figyel amin j�t nevettem magamban.
Fel�ltem �s el�gedetten l�ttam, hogy Bartimaeus elaludt.
-Mi a j� fen�t csin�lt�l? – �rtetlenkedett Ptolemaiosz.
-Majd elmondom ha hazak�ldted. – v�gtam szigor� k�pet. A k�lyk�t hajtotta a k�v�ncsis�g na meg nem akarta elvesz�teni a dzsinnt �gy beleegyezett. Nem volt sz�ks�ge se pentagrammra se m�sra, n�h�ny egyszer� sz�val elbocs�totta. K�rd� �s v�rakoz� tekintet�re �gyet sem vetettem, elkezdtem valami kis t�borhelyet kialak�tani.
-M�gis elmagyar�zn�d az el�bbi… tetted?
-Ez j� lesz alv�helynek – mutattam egy barlangszer�s�gre a f�ldben. – T�gas �s nem t�l koszos. �s m�g h�v�s is! – levittem a zs�kot, a kosarat �s Ptolemaioszt a barlangba. Le�ltettem �s �n magam is lezuttyantam vele szemben.
-Figyelj j�l mert csak egyszer mondom el �s el�tte esk�dj meg, hogy senkinek egy �rva sz�t sem sz�lsz err�l, b�rmi t�rt�njen.
-Rendben… esk�sz�m.
-Tal�n tudok hinni neked. Ha Bartimaeus megteheti akkor �n is. Sz�val… hol is kezdjem? Tal�n az els� megid�z�semn�l. Engem �s Bartimaeust egyszerre id�ztek, meg. Ha nagyon emberi kifejez�st akarn�k haszn�lni akkor azt mondan�m, hogy egyszerre sz�lett�nk. �jabb igencsak emberi kifejez�ssel �lve ikrek vagyunk. B�r az ikerdzsinnek k�z�tti kapcsolat nem igaz�n testv�ri hanem szerelmi. Jaj ne v�gj ilyen �t�d�tt k�pet, ez most nem emberi �rtelm� sz� volt! Sz�val el tudod k�pzelni, hogy mi a szitu, ugye?
-H�t… nem nagyon de pr�b�lom.
-Helyes. Nos mi, „ikrek” szoros kapcsolattal rendelkez�nk, �s b�r ezt neh�z lesz kimondani: hasonl�val mint az emberek. �rezz�k ha a m�sik megsebes�l, b�r nem l�tszott rajtam de el�gg� f�jt amikor Bartit megsebezt�k. �s ennek a szoros k�tel�knek k�sz�nhet�en k�pesek vagyunk energi�t tov�bbadni a m�siknak. �n, az el�bb arra k�nyszer�tettem Bartimaeust, hogy aludjon el, mert �gy gyorsabban gy�gyul. Meg azt�n m�g ellenkezett volna az elbocs�t�sn�l. Persze tudunk egym�s n�lk�l l�tezni, �s nem f�j egyik�nknek se ha hossz� idei t�vol vagyunk. �gy gondolom �rted, hogy mi�rt nem tal�lkoztunk olyan r�g: gazd�nk alig volt, hogy mindkett�nket mgeid�zett, a M�sik Vil�gban meg folyton elker�lt�k egym�st. Most m�r �rted?
-Igen! �s ha az el�bb nem esk�dtem volna meg, hogy hallgatok, akkor kiadn�m a k�nyvemben…
-A helyedben nem pr�b�ln�m meg. – n�ztem r� v�szj�sl�an. – �s mostt menj aludni, holnap meg kell id�zned valakit.
Az este zavartalanul folyt, nem t�madtak meg minket, m�g csak arra se j�rt senki. Reggel szereztem Ptolemaiosznak kr�t�t, n�v�nyeket �s mindent ami kell egy megid�z�shez. �n elh�z�dtam egy barlang sark�ba �s onnan figyeltem mit csin�l. Kimondta a szavakat �s v�rt. De semmi sem t�rt�nt. Bartimaeus nem jelent meg.

----------
*Nem eml�tettem m�g? Olvass tov�bb �s r�j�ssz, hogy mit akarok ezzel mondani.