4. fejezet
Bartimaeus

            Ez a hely teljesen kiz�kkentett szok�sos magabiztos �s vag�ny form�mb�l. �reztem, hogy Ptolemaiosz miatt agg�dom, ezt Yakaii is tudta.  A v�ltoz�st ami a M�sik Vil�g megl�togat�sa ut�n k�vetkezett be elfogadhatatlannak tal�ltam. Hisz’ alig van olyan ember aki olyan mint amilyen Ptolemaiosz volt ifjabb kor�ban. �gy gondoltam ezt majd k�s�bb megbesz�lem gazd�mmal, most legkisebb probl�m�nk is nagyobb volt enn�l. A tr�n�r�k�s katon�i b�rmikor r�nk tal�lhattak. �gy gondoltam ezt azon nyomban fel is vetem a t�bbieknek. S �gy is tettem. Amint visszat�rt�nk �s letelepedt�nk reggeliz� gazd�m mell� meg is sz�laltam.

            -Nah�t, most, hogy tal�ltunk egy helyet ahol egy ideig nem tal�lnak r�nk megbesz�lhetj�k, hogy, hogyan akarunk elmenek�lni dr�ga �ld�z�ink el�l. **�n azt javaslom, hogy induljunk min�l hamarabb. Persze Yakaii, csak ha vel�nk tartasz.

            R�n�ztem, mire � b�lintott.

            -A sorsomat nem ker�lhetem el – mosolygott.

            -Remek. Ptolemaiosz, valami �tlet? A v�delmeddel m�r nem lesz gond m�r csak arra k�ne r�j�nni, hogy mit is akarunk csin�lni. Nos, hallgatunk.

            -Arra gondoltam, hogy R�…

            Besz�mol�j�t m�r nem fejezhette be, ugyanis egy csapat katona t�rt r�nk hirtelen. L�ttam, hogy Yakaii szeme azonnal megcsillan, �gy �t is adtam neki a terepet. Ptolemaiosz furcs�n n�zett r�m de hagytam hagy harcoljon egyed�l. Olyan r�g�ta szenvedett m�r ezen a bolyg�n… Hogy nagyon is meglep�dtem erej�n. B�r a harcosok nem �rhettek fel egy hozz�nk hasonl� dzsinnhez, de az elm�lt id�h�z k�pest j�l harcolt. Megkock�ztatom, hogy jobb volt n�lam is.

            P�rg�tt, ugrott, kiv�dett egy t�mad�st majd lecsapott, mindezt kell� gyorsas�ggal �s kecsess�ggel. Karj�b�l peng�k pattantak ki, azokkal v�dte ki a kardcsap�sokat. P�r perc alatt mind a k�t tucat katona holtan rogyott �ssze. L�ttam a diadalmas mosolyt arc�n, halottam ahogy fels�hajt.

            -Szuper volt…

            R�n�ztem Ptolemaioszra �s megk�rdeztem t�le:

            -Na? J� kis test�r nem?

            � is elvigyorodott �s b�lintott. A katon�k t�mad�sa, azt jelentette, hogy keresnek minket. Nagyon. �s min�l hamarabb el kellett indulnunk, hogy ne j�hessenek r�, hov� megy�nk

            -Szerencs�re a katon�k nem hallhatt�k meg, hogy hova tartunk.  B�n�k. �gyhogy pakoljunk �s induljunk gyorsan. Egy zs�kba raktunk �lelmet �s vizet, n�mi ruh�t, na meg pap�rt �s penn�t. Term�szetesen Ptolemaiosznak. L�ttam, hogy Yakaii elrejt valami csillog�t a zs�kban, de nem l�ttam mi volt az. F�lrevont �s elmondta aznap reggeli l�tom�s�t. Ez alapj�n �gy d�nt�tt�nk, hogy a leggyorsabb t�nyleg a rep�l�s lenne. M�gi�val hamar �ssze is �ll�tottuk azt a kosarat amir�l besz�lt �s indultunk is. A kos�r t�nyleg j� nagy volt Ptolemaiosz el is fek�dhetett benne. Remek�l siker�lt, nem billegett r�ad�sul nem t�rt el vagy koszol�dott. �s csak fa kellett hozz�. Bele�ltett�k Ptolemaioszt, mell� raktuk a zs�kot �s m�r indultunk is. K�nnyed�n a k�telet fogva felemelkedt�nk �s lassan a zs�kot is felh�ztuk. Mikor kell� magass�gba �rt�nk r�kapcsoltunk. �n v�zk�p�, Yakaii egy sz�rnyas l�ny alakj�ban szelt�k a leveg�t, rem�lve, hogy z�kken�mentesen eljutunk R�m�ba.

            A sivatagban nem sok ember j�rt, nem kellett rejt�zk�dn�nk, nyugodtan rep�lhett�nk. P�r �ra m�lva lesz�lltunk, hogy a fi� elv�gezhesse a dolg�t, ehessen �s ihasson. Addig mi �tbesz�lt�k Yakaii-al az �titervet. �gy gondoltuk aznap el�r�nk a kontinens sz�l�hez, �s m�snap �trep�l�nk a tenger f�l�tt. Arra sz�m�tottunk, hogy, egy �ra alatt meglesz, ha viszonylag gyorsabban rep�l�nk. A fi� n�lk�l egy �ra alatt meglenn�nk – de akkor nem is k�ne odamenn�nk. Ptolemaiosz teljes temp�n�l leesett volna, ezt nem engedhett�k. Vagyis �n nem engedhettem, Yakaii megtehette volna, de nem �llt sz�nd�k�ban. � nem olyan t�pus. F�leg azut�n a sok id� ut�n amit itt t�lt�tt ezen a helyen. �gy gondolom megtanulta tisztelni az �letet amely – szerinte – ott cs�r�zik minden egyes apr� �llatban, n�v�nyben vagy szikl�ban. �n teljesen nem �rtettem vele egyet de h�t ha az az � gondolkod�sm�dja, akkor rajta m�lik.

            Terv�nk be is j�tt, el�rt�nk a legk�zelebbi kik�t�h�z, ami j� messze esett Egyiptomt�l. Yakaii-nak esz�be jutott valami m�g a leveg�ben, �s odas�gta nekem:

            -Figyelj. Ha Ptolemaiosz mindig is R�m�ba akart menni, mi�rt d�l fel� indultatok? K�l�nben nem tal�lhattatok volna az o�zisra!

            -Egyszer�. Tudtam, hogy ostobas�got tenn�nk, ez�rt m�s ir�nyba vezettem. A f�lelem eltomp�totta az agy�t nem vette �szre a rossz ir�nyt. Nem volt rendes t�lem de a l�nyeg az, hogy t�bb es�ly�nk van a t�l�l�sre. Meg kell…

            -Hidd el meg�rtem. Komolyan.

--------------------------------------------------------------------------------

** J�, itt van Yakaii l�bjegyzete. Most nem ez a l�nyeg. Sz�val a t�rt�netnek ezen pontj�n �szre lehet venni, hogy visszanyertem r�gi modoromat. Szerencs�re. Nem akartam, hogy Ptolemaiosz felfedezze bennem a k�telked�st.