Yakaii
 3. fejezet

A m�snap ugyan�gy indult sz�momra mint az el�tte l�v� huszonegyezer-kilencsz�ztizen�t. Leugrottam a tet�r�l, leballagtam a t�hoz, t�ncoltam, hal�sztam, �s visszamentem. A fi� m�g aludt, a hal illata �bresztette fel, amit a kunyh� el�tt s�t�ttem. Bartimaeus nem volt ott, gondoltam elment �rj�ratra. Este nem l�ttam elmenni, de nem is nagyon figyeltem r�, k�nnyen kisurranhatott. Nem is t�r�dtem az �szrev�tel�n�l t�bbet vele, a j�v�re koncentr�ltam. Miel�tt Ptolemaiosz fel�bredt volna le�ltem a ropog� t�z mell� �s a l�ngokba meredtem. Hamarosan m�r nem a t�zet l�ttam szemem el�tt hanem egy ismer�s t�jat. R�ma egyik k�lv�rosa volt az nem messze a f�v�rost�l. Bartimaeussal rep�lt�nk, a v�rost�l t�volodva egy k�t�len nagy kosarat h�ztunk amiben Ptolemaiosz �lt. Ennyi el�g is volt sz�momra, visszat�rtem a jelenbe. Nem sokkal ezut�n j�tt ki Ptolemaiosz a kunyh�b�l, �s megk�rdeztem t�le.

            -Mit terveztek? Mi�rt j�ttetek erre Bartival? Hov� mentek? Mi�rt?

            -H�t… a tr�n�r�k�s �ld�z�be vett engem, �s Bartimaeust v�lasztottam ki, hogy seg�tsen megsz�kni. A R�mai Birodalomba tartunk. Az lenne az utols� hely ahol keresn�nek.

            -�rtem. Tess�k egy�l. – mutattam a halra - Mindj�rt j�v�k. Nem megyek messzire, pr�b�lj meg nem bajba ker�lni.* De az�rt csak ki�ltsd el magad, ha g�z van.

            -Rendben.- felelte korg� gyomorral, �s nekil�tott a halnak.

            �n gyorsan sz�rnyakat n�vesztettem �s k�rberep�ltem n�h�nyszor a sivatag f�l�tt. Bartimaeust kerestem, tudni akartam, hogy mi j�t csin�l. Hamarosan meg is tal�ltam. Ott �lt a t�partt�l nem messze, mag�ba m�lyedve, egyiptomi szolga k�p�ben. Lesz�lltam �s le�ltem mell�. Fura volt, m�g csak r�m sem n�zett. A t� n�ma hull�mait b�multa, mintha az �lete f�ggne t�le. Megr�ztam tenyeremet a szeme el�tt de nem pislantott. Egy�bk�nt se tette volna, hisz d�mon �s nem ember. Nyugtat�an v�gigsim�tottam a h�t�n, majd fel�lltam �s otthagytam. Visszamentem a kunyh�hoz. Az embereket nem szabad sok�ig magukra hagyni.** Sok gondot okozhatnak. Mikor visszat�rtem, l�ttam, hogy kutya baja. Kicsit sajn�ltam is mert szerettem volna egy picit harcolni. Ezzel a gondolattal vez�relve visszafordultam, hogy kih�vjam Bartit egy bar�ti meccsre. Visszat�rtemkor m�g mindig maga el� b�mulva �lt.

-         H�, nincs kedved egy kicsit harcolni. K�rlek!!

A harc sz�ra r�m�lten felny�g�tt. L�ttam rajta, hogy nem f�lik a foga a dologhoz. Engem most ez nem �rdekelt, tesztelni akartam az �sszegy�jt�tt er�imet. Hi�ba noszogattam, nem egyezett bele egy m�rk�z�sbe. Nem mondott semmit de l�ttam a szem�n. �gy h�t vissza�ltem mell�, hogy megtudjam mi baja van. El�g volt egy p�r percig hallgatnia szelet �s a t� szellemeinek susog�s�t, mire r�j�ttem aggasztja valami Ptolemaiosszal kapcsolatban. Nem teket�ri�ztam, r�k�rdeztem:

            -Mi a baj? Tudom, hogy valami aggaszt vele kapcsolatban, de nem tudom mi az. Mint a j�v�be pillantva megtudtam, sok�ig fogunk m�g egy�tt harcolni ezen a vil�gon, ebben az id�ben, �gy jogos tudnom, hogy mi a helyzet azzal akit meg fogok v�deni. – sz�r�s szemmel n�ztem r� amikor v�gre fel�m fordult, �gy k�vetelve v�laszt a k�rd�semre. M�ly l�legzetet vett mint aki gondolkozik, de azt�n v�gre megsz�lalt.

-Eml�kszel mikor mes�ltem arr�l, hogy j�rt a m�sik vil�gban? Nos, ez t�nyleg igaz. �tment az �n seg�ts�gemmel. Ott is maradt egy ideig. �pp ez volt a probl�ma. T�l sok id�t t�lt�tt ott anyagtalanul, �s megrontotta �t a t�bbi d�mon jelenl�te. Azel�tt kedves volt, igazs�gos �s m�g minden ember �ltal r�aggathat� j� jelz�vel illethetn�m. De az�ta… minden m�s lett. Nem �rdeklik m�r �t az emberek csak a saj�t tud�s�nak gyarap�t�s�ra t�rekszik. Nem mintha ez �rdekelne de velem szemben is megv�ltozott. Ny�lt volt �s �szinte, most m�r alig besz�l�nk. M�g mindig �n vagyok a legh�s�gesebb szolg�ja de m�r a vicceimet sem �rt�keli.

Elmosolyodtam. Barti legjobb tulajdons�ga a humor�rz�ke volt ami a legt�bb embert meglep� m�don bosszantott.* �n mindig is kedveltem a humor�t.

            -Nagyon agg�dsz a sors��rt, ugye? – n�ztem r� k�rd�en de semmik�pp sem g�nyosan.

-Igen, �gy van. – s�hajtott – Meg tudod ezt �rteni? A miatt agg�dom aki ak�r a legnagyobb ellens�gem is lehetne. Van ennek �rtelme?

-Te is tudod, hogy igen. Ezen az �rz�sen nem v�ltoztathatsz hi�ba is pr�b�ln�d. – fel�lltam – Gyere, menj�nk vissza a haverodhoz.

Fel�lltunk �s visszarep�lt�nk a kunyh� el� a t�bort�z mellett �ld�g�l� fi�hoz. Bartimaeus elmond�sa hallat�n �gy gondoltam ezent�l t�bb figyelmet szentelek majd neki. H�tha seg�thetek mindkett�j�k�n.

--------------------------------------------------------------------------------

* M�g sz�p lett volna ha egy ilyen Isten h�ta m�g�tti helyen 20 perc alatt bajba ker�lt volna. Olyan bajkeres� t�pusnak l�tszott m�r messzir�l is.

** Szem�lyes tapasztalat. Higgy�tek el.

* Ebben is l�tszik, hogy milyen t�r�keny l�ny egy ember. Egy kis csipkel�d�sbe m�g senki sem halt bele. J� ott van a szerencs�tlen Asztol t�rt�nete aki addig ideges�tette gazd�j�t megjegyz�sekkel am�g az r� nem k�ldte a Porlaszt� T�zet. Nagy humorista volt – de cs�ny�n v�gezte.