2. fejezet

Bartimaeus

            Mikor Yakaii-al tal�lkoztam a t�parton megr�k�ny�dtem, de meg kell mondjam eg�sz j�l titkoltam. A h�z�ban t�rt�nt kis vita ut�n, miut�n m�r elment elbesz�lgettem gazd�mmal. Elmagyar�ztam a k�z�tt�nk l�v� kapcsolatot.

            A f�ld�n �lt�nk egym�ssal szemben ugyanabban az alakban.*L�ttam rajta, hogy �rdekli amit hall de a „titokr�l” sz�vesebben tudott volna meg egyet s m�st.

            -Nos… Yakaiit �s engem 3000 �ve id�ztek meg. Mindkett�nket akkor el�sz�r. �gy sokban hasonl�tanak a tulajdons�gaink. De ami nem az nagyon nem. Az els� szolg�latunk 22 �vig tartott, mint azt hallhattad. Sokszor mentett�k meg egym�st, �s mindent �sszevetve � k�tszer t�bbsz�r mentett meg, mint �n �t. Ez�rt volt ennyire kiakadva, hogy net�n el�ruln�m a titk�t.

            -Mi ez a titok? �s a megid�z�s�n�l mi�rt nem der�lt ez ki?

            -A titkot nem �rulhatom el, de annyit elmondok, hogy az kider�lt. �s nem egyszer gazd�nk alkalmaztatta vele ezt a k�pess�g�t. De ez oly r�gen volt, hogy csak a megid�z�s menet�t �rt�k le, de az erej�t nem. Ez�rt h�t k�s�bbi megid�z�i sem tudtak err�l. Kett�nk titka maradt. �s mivel tartoztam neki nem mondtam el senkinek. K�zeli bar�tom lett ez�rt nem is akartam volna megtenni.

            �rtheted mi�rt akadt ki amikor azt mondtam elmondhatn�nk neked. – fel�lltam, hogy j�rk�ljak egy kicsit – De m�g mindig tartozok neki. Ez�rt nem is fogom elmondani.

            Vissza�ltem a f�ldre �s abban a pillanatban bel�pett a l�ny. Amikor felsz�l�tott, hogy v�lasszak �jszak�ra helyet, le�ltem a sarokba, �s ott t�lt�ttem az id�t reggelig. Ptolemaiosz ember volt, term�szetesen � aludt. �n csak szok�s szerint elmerengtem a m�lton, ebben az esetben a Yakaii-al t�lt�tt id�k j�rtak a fejemben. Akkoriban a legf�bb project�nk a f�ldek v�delme volt a bev�ndorl�kt�l. Legink�bb ez abb�l �llt, hogy a falvakban j�r�r�zt�nk, �s v�sz eset�n egy eg�sz csapat dzsinnel �lltunk harcra k�szen a hat�rokon. Havonta k�tszer, h�romszor kellett ilyen akci�ban r�szt venn�nk. Ilyenkor a vadabb t�rzseket** t�vol kellett tartanunk a lak�kt�l. Ezek rendszerint csak kaj��rt j�ttek volna, de nem volt mit tenni. Komolyabb csat�k nem voltak v�gig arr�l kellett gondoskodnunk, hogy a haland�k ne j�jjenek be. �gy ut�lag nem t�l komoly munka de mindkett�nk karrierj�t ez alapozta meg. Yakaiinak csak k�t fontosabb k�ldet�se volt egy Jap�nban, egy pedig Mezopot�mi�ban. �gy hallottam egyik se tartott t�l sok�ig de valami harci csapat vezet�je volt. Hozz� ill� mel�, az nem vit�s. Azt�n pedig itt ragadt valami k�z�pszer�, titokban tev�kenyked� egyiptomi m�gus miatt. �gy j�rt szeg�nyke. 

            Mereng�semb�l, bagoly huhog�sa riasztott f�l. Bagoly a sivatagban? Nem d�ltem be ennek.* Kimentem �s k�r�lk�mleltem, de ellens�get k�zel s t�vol nem l�ttam. Ekkor Yakaii nevet�s�t hallottam a tet�r�l.

            -Bartimaeus, l�tom tudsz alkalmazkodni a k�r�lm�nyekhez. Nem lehet �tejteni. A huhog�s �n voltam. Menj csak vissza a h�zba. �tment�l a pr�b�n.

            Megmosolyogtam ezt a pr�b�t, enn�l nehezebbet is �ll�thatott volna. Visszamenni azonban nem volt kedvem ez�rt felugrottam mell� a tet�re. Azt az alakot haszn�lta amiben a tal�koz�sunkkor volt. Hossz�, barna haj� l�ny, kor�hoz nem ill� ruh�ban, kicsi sz�rnyacsk�kkal. Megn�ztem magamnak a sz�rnyakat, amin Yakaii ism�t elmosolyodott.

            -Te is tudod. Az �n elemem a leveg�. Ezekkel, sokkal szabadabbnak �rzem magam. M�g itt is. 

            -�, �rtem.

            Fura egy dzsinn volt, m�g a d�mon sz�t is szerette, a harccal egy�tt. Azt mondta a sz� j�l cseng, a harc pedig felfriss�ti. Nem �rtettem �t sose, de mindezek ellen�re kedveltem.

            -Yakaii… mit tudt�l itt csin�lni 60 �vig? Hi�ba nem l�tezik sz�munkra az id�, hi�ba vagyunk itt k�zelebb a m�sik vil�ghoz, m�gis a tudat, hogy ennyi ideig nem volt�l otthon… Sz�rny� lehet.

            -Igen az. El�sz�r �gy �reztem bele fogok �r�lni de sz�p lassan kezdtem megszokni. Most, hogy itt vagytok, van r� egy kev�s es�ly, hogy megmenek�ljek. �s a j�v�ben sokat harcoljak. – vigyorodott el.

            -Ha m�r itt tartunk. Ne f�lj, nem mondtam el neki.

            -Az id�utaz�s sz�rnyen vesz�lyes dolog. F�leg ha valami ut�latos m�gus tudom�st szerez r�la. Ha meg�rj�k a k�nyvekben nekem v�gem. Amint elbocs�tan�nak id�zn�nek is meg, �s ez teljesen kik�sz�ten� az esszenci�mat, m�r p�r sz�z �v ut�n is. Ezt te sem akarhatod.

            Igazat adtam neki. Ut�lom a lelkiismeret-furdal�st �s b�ven kijutott volna bel�le nekem ha Yakaii miattam halt volna meg. Ez a leger�sebb szellemet is legyeng�ti. A lelkiismeret. Nem akartam ezen tov�bb filozof�lni, sz�val a szok�sos kecsess�gemmel leugrottam a h�ztet�r�l �s a m�snapra gondoltam. Ptolemaiosz R�m�ba akart menek�lni. Ezt nem helyeseltem hisz’ a Birodalom nagy m�rt�kben t�mogatta a tr�n�r�k�st. De tud�som szerint nem volt vesz�lyes, ott nem keresn�k. Annyiban is hagytam a dolgot, v�g�l is ott voltam �n aki megv�dte, �s sok rem�nyt f�ztem Yakaii seg�ts�g�hez is. Ketten k�nnyebben harcoltunk mint egyed�l. Arra gondoltam h�t, hogy m�snap megf�z�m dzsinnt�rsam, hogy seg�tsen nek�nk, majd p�r nap m�lva induln�nk.