Yakaii

1. fejezet

Er�met minden este felfriss�tettem. Ott, ahol laktam volt egy kis t�. Krist�lytiszta viz�, halakban gazdag. Mindig oda mentem, ha fel akartam friss�lni. Az o�zisom fontos szellemi pontra telep�lt. Csak �n �ltem ott, az emberek m�g nem fedezt�k fel. Nyugodtan gyakorolhattam a var�zsl�st, miut�n ezen az �tkozott vil�gon ragadtam*.  Azon az est�n is leballagtam a t�hoz. Mindig is m�s voltam, mint a t�bbiek. Voltak �rz�seim, szerettem a sz�ps�get. �gy az se volt meglep�, ha t�nccal kombin�ltam az �tkok sz�r�s�t, t�mad�sokat. A t� felsz�n�n, k�nnyed�n lebegve l�pkedtem, forogtam �s ugr�ltam, mint mindig. Ilyenkor boldogs�g t�lt�tt el. Tollpihe k�nny�s�g�vel emelkedtem �s �rkeztem meg a v�zt�k�rre. Ez n�lam szok�sos volt, addig a napig. Akkor minden megv�ltozott. Mint mondtam, szerettem a sz�ps�get, �gy minden este** �j koszt�m�t alkottam t�ncomhoz. Azon a napon piros-ez�st cs�kos miniszokny�t var�zsoltam magamra hozz�ill� fodros fels�vel. Nyilv�n nagyszer�en festettem benne, de ezt mondanom se kell. T�ncom v�g�n�l tartottam amikor megz�rrent egy bokor �s egy egyiptomi fi� l�pett ki onnan v�ll�n egy b�bic �lt b�k�sen. A fi�nak v�llig �r� fekete haja volt, feh�r �gy�kk�t�t viselt. Szem�ben nyugodt �rtelem csillogott. Mivel �pp ugrottam meg�lltam a leveg�ben, sz�rnyakat n�vesztettem �s �gy k�rdeztem t�le m�lt�s�gteljes hangon:

            -Ki vagy te, �s mit keresel itt?

            Hi�ba l�tta er�met nem felelt csak �llt hangtalanul. Kecsesen leereszkedtem, ekkor sz�lalt meg a v�ll�n �l� b�bic.***

            -Micsoda meglepet�s, hogy ism�t tal�lkozunk… Yakaii?

            K�zelebb l�ptem �s megszeml�ltem a l�nyt a t�bbi s�kon is. �rz�sem nem csalt meg. A negyedik s�kt�l val�ban �reg haverom Bartimaeus �lt a fi� v�ll�n.

            -Val�ban az Bartimaeus! R�g nem l�ttalak. Alaposan megv�ltozt�l. Bemutatn�d a gazd�d?

            Igaz�n �rdekelt, hogy ki mellett tud Bartimaeus ilyen cs�ndben megmaradni. Nem kellett a dzsinn v�lasz�ra v�rnom, maga a fi� sz�lalt meg.

            -Ptolemaiosz vagyok. A kir�ly fi�nak unokatestv�re. Az alexandriai k�nyvt�rban dolgozom.

            Vag�ny dzsinn l�temre nem udvariaskodtam vele hanem a kiny�jtott kez�be belecsaptam �s men� hangon v�laszoltam:

            -Hell�! �n meg Yakaii, Bartimaeus r�gi bar�tja. Mi�ta �ll a szolg�latodban, ha megk�rdezhetem?

            Egyszerre v�laszoltak, ami igencsak meglepett:

            -K�r�lbel�l f�l �ve. De nem folyamatosan.

            -H� de nagy az �sszhang… Na gyertek n�lam elmes�lhetitek, hogy mit kerestek itt az Isten h�ta m�g�tt.

            H�zam nem volt messze a tavacsk�t�l beugrottam a v�zbe kikaptam n�h�ny halat �s elindultam a kunyh� fel�. Kell kaja ennek a Ptolemaiosznak. V�gt�re � is ember vagy mi… V�zbeugr�s mutatv�nyomon kiss� megh�kkent a fi� de az�rt k�vetett. Szemem sark�b�l l�ttam, hogy Bartimaeus �tv�ltozik a fi� szakasztott m�s�v�. Ezen m�r kiss� megh�kkentem. Bar�tom igencsak v�logat�s volt k�lalakot illet�en. Amikor be�rt�nk a kunyh�ba a halakat bedobtam egy l�basba, amit feltettem a t�zre. Ut�nam a k�t fi� is bel�pett, le�ltettem �ket egy hever�-szer�s�gre, �s r�gt�n nekik szegeztem a k�rd�st:

            -Na j�. Ki vele. Mit kerestek itt?

            M�r t�tott�k sz�jukat, hogy elmagyar�zz�k a helyzetet de csendre intettem �ket.

            -El�sz�r te, Bartimaeus. – mutattam a dzsinnre - Mire k�sz�lt�k?

            -A gazd�m, Ptolemaiosz, az uralkod� unoka�ccse. Mint tudjuk az illet� nem nagyon kedveli �t, t�l sok a hatalma. Persze ezt csak nekem k�sz�nheti –itt elvigyorodott. – de ak�rhogy is van meg akar minket �letni. Egy eg�sz hadsereg �ld�z�tt minket a sivatagig, ahol sz�rnyra kaptam �s elhoztam magunkat ide. Te magad is tudod, hogy mi�rt pont ebbe az o�zisba.

            L�ttam, hogy ez a k�nyvt�ros nem �rti mir�l besz�l�nk �gy hozz� fordultam �s elmagyar�ztam neki.

            -Most egy olyan helyen vagyunk ahol a f�ldk�reg nagyon v�kony ez�rt valamilyen fokig k�zelebb vagyunk a m�sik vil�ghoz. Egy d�monnak itt sokkal nagyobb lehet az ereje ha hosszabb ideig tart�zkodik ezen a helyen. Mint �n.

            -Sz�val ezt �reztem. –b�lintott a tud�s, de �n csak r�nevettem.

            -Azt nem hinn�m. Ez az er� csak azok sz�m�ra egy�rtelm� akik m�r j�rtak a m�sik vil�gban. Haland�knak nem.

            -Vagyis t�nyleg ezt �reztem  -most � vigyorgott. Ezen igencsak meglep�dtem. Ez azt jelenten�, hogy ez az ak�rki j�rt a vil�gunkban. K�ptelens�g.

            -Tudjuk mire gondolsz. De t�nyleg j�rt a vil�gunkban. A seg�ts�gemmel.- �letem sor�n (amely igencsak hossz�) most el�sz�r voltam d�h�s Bartimaeusra.

            -K�pes volt�l egy embert elvezetni a M�sik Vil�gba? Arra a helyre ahol minden gonosz l�ny esszenci�ja keletkezik? Egy olyan szem�lyt vitt�l oda, aki el�dje lehet milli�rdnyi m�gusnak akik k�nozz�k szellemszolg�ikat… -a sz�m el� kaptam a kezem. A j�v�r�l nem kellett volna besz�lnem. Vesz�lyes lehet, de meggondolatlans�gom k�rd�sekhez vezetett. Musz�j volt elmagyar�znom nekik.

            -Iz�… Tudod Ptolemaiosz nem tudhatja amit tudunk… - fordultam Bartihoz. Nan�, hogy � nem �rtett velem egyet.

            -Ha nem tudja vesz�lybe ker�lhet.

            -�n m�g nagyobb vesz�lybe ker�l�k vagy legal�bb is sokat ugr�ltatn�nak! Minket ugyanakkor id�ztek meg. Akkor egy�tt harcoltunk 22 �ven �t. �s most egy ember tud�s�nak n�vel�s��rt �ldozn�l f�l? Nem! Ide figyelj Bartimaeus. Egy d�mon d�mon marad hal�la napj�ig. Sz�val a k�pess�geimr�l egy sz�t se az �n enged�lyem n�lk�l.

            Ez jellemz� volt r�m. �n voltam az egyetlen aki ki tudta z�kkenteni Bartit a szinte megd�nthetetlen magabiztoss�g�b�l.

            -Rendben – v�laszolta dzsinnt�rsam.

            -Egyetek halat. – v�gtam hozz�juk �s visszaviharzottam a t�hoz.

            Ez is jellemz� volt r�m. Ha valakit j�l leoltottam elmentem onnan, mag�ra hagytam.* �gy h�t folytattam er�-felt�lt� t�ncomat. Eg�szen estig. Akkorra m�r a halat megette az a k�nyvt�ros �s a f�ld�n �lt. Amikor bel�ptem besz�lgetett Bartival, nem sokat hallottam, teh�t nem tudom mir�l folyt a sz�. L�ttam, hogy fur�n n�znek r�m, ez�rt elmosolyodtam �s r�juk sz�ltam:

            -Mi ez a fancsali arc? Mosolyogni tess�k! M�g mindig nem az igazi… Mindegy. Hol akartok aludni? Ptol… H�vhatlak Ptolnak?

            -H�t… persze.

            -Rendben Ptol. Te aludhatsz a gy�k�nyen, ott a sarokban. Barti keress magadnak egy helyet. A tet� foglalt.

            Szerintem azt hitt�k meg�r�ltem a F�ld�n val� l�t alatt, de nem t�r�dtem vel�k. Kimentem �s felugrottam a tet�re �s b�multam a csillagokat, eg�szen hajnalig.