Szam�rlandi Amulett

B�rtim�usz
Els� fejezet

1 Ezer meg ezer horog kapott bele az eszenci�mba �s kezdtek elragadni a megszokott �s k�nyelmes M�svil�gb�l. Szerencs�mre csak k�tfej�ek... M�rmint a horgok. Biztos csak egy kezd� lehet az, aki megid�z engem, az Ez�stholdas K�gy�t, a Hatalmas Nemhoz�t. 30 nevem �s 30 lakc�mem! Se �llat, se ember nem mer felid�zni! Nem hogy, MEGid�zni... �n vagyok Szar all Dzsinni, a hatalmas R�mhit, az �raki B�rtim�usz. Az, aki �jra meg �jra lerombolhatta �r-urak falait. �n v�delmeztem a nagy Sp�rgai cs�sz�rt! �n lenn�k az, akit egy z�ldf�l� �s v�resszem� balf�k pr�b�l megid�zni. Ha m�r itt tartunk, m�r gondolkoztam azon, hogy milyen alakban jelenjek meg �jdons�lt gazd�m el�tt.
El�sz�r arra gondoltam, hogy egy sz�ke, fiatal l�nyk�nt jelenek meg el�tte... Anyasz�lt meztelen. M�sodszor arra gondoltam, hogy az igazi alakomat mutatom meg neki.  �m az t�l r�miszt� lenne neki. Ink�bb leszek egy gy�ny�r�en megmunk�lt, 2 szarvval-sz�rnnyal ell�tott, sz�rke, koboldszer� k�sz�rny. A megid�z�m egy gyenge testalkat�, d�s, barna haj� 15 �s 16 �v k�z�tti gyermek lehet. Persze mindezt egy pillant�s alatt... F�lszemmel... Vaks�t�tben! Csukott sz�jjal �s nyitott f�llel. Vagy pont ford�tva, m�r nem is tudom. A gyereknek ett�l m�g a szem�vege is elkerekedett. S�r� f�stfelh�t eregetve �rkezek meg a gyomokkal k�rbe vett, 2 ezer �ve v�ltozatlan r�n�kkal bev�dett pentagrammba.
- Mit akarsz te gyenge haland�, ki haldokol?- hangomat sz�nt sz�nd�kkal elm�ly�tettem a f�ld al�. Mik�zben besz�ltem, enyhe g�zfelh�t eregettem ki... A kis gyermek, k�h�g� rohamot kapott ett�l. Pedig m�r kezdte �sszeszedni mag�t a kis szerencs�tlen... V�gre vesz egy m�ly leveg�t az infl�ci� el�tt 0, 99 Ft-�rt �s belekezd mondand�j�ba.
- Ki vagy te, hatalmas d�mon? Mi a neved?- Sz�l hozz�m.
- B�rtim�usz �ll a szolg�latodra f�ldi gyermek. M�sodik k�rd�sedre a v�laszom ez: Ez�st holdas K�gy�, a hatalmas R�mhit, a legy�zhetetlen Nemhoz�, a kegyelmes Szar all Dzsinni, Algopiryn Wakondja.- most egy kiss� kimer�tettem a n�vjegyz�kemet, de van m�g nevem.
- Hozd el nekem a... a Sza-szam�rlandi Amulettet. – parancsolta dadogva.
- Hogy mersz nekem parancsolni, f�ldi haland�? �n vagyok B�rtim�usz! �n vagyok Szar all Dzsinni, a Hatalmas Nemhoz� �s az Ez�stholdas K�gy�! �n romboltam le Urak, K�rnak �s Sp�rga falait. �n besz�ltem Simonnal. �n v�gtattam a pr�rin b�l�ny �seimmel! �n vigy�ztam a romos Zimbabw�t, miel�tt lehullottak a k�vek, az es�cseppek. �s a n�p a sak�l lakoma nem lett. �n vagyok B�rtim�usz! Nincs aki uralkodhat felettem. �n parancsolom h�t neked k�ly�k: mondd meg mi vagy, mi a neved, a TAJ-k�rtya sz�mod, a lakc�med �s a telefonsz�mod! – egy kis hat�ssz�netet tartok. K�rem, v�rjon t�relemmel. K�sz�n�m. – Vagy net�n kihagytam valamit?
J� duma mi? Szerencs�mre csak 105%-ban volt igaz... M�rmint 10, 5%-ban. Jelenleg � parancsol nekem. Nem ford�tva.
- Igen, kihagyott valamit uram.
- M�gis mit, dr�ga gyermekem.
- Az e-mail c�memet nem k�rdezte.
- Igaz is. Bocs�nat... Khmm. Akkor: mi az e-mai c�med!?
- Most nem volt el�g hiteles. – kezdett el szemtelenkedni, de �n szemethunytam e felett.
- Nem te parancsolsz nekem! – mondja �s le�l a f�ldre. Olyan, mint egy hisztizni k�sz�l� kis baba. Teljesen kiakadt a gyerek. – Teljes�tsd a parancsom. Menj! Mire v�rsz m�g? –igazam volt. Hisztizik.
A k�ly�k egyre t�relmetlenebb lett, l�tva azt amint elb�biskolok a padl�n s�r� g�zfelh�t eregetve. De ez csak a l�tszat volt. Igaz�b�l...
- B-�-R-T-I-M-�-U-SZ! – ki�lt fel�m idegesen a szem�veges gazdi.
- Mi van m����r? – v�laszolok flegm�n.
- T�vozz!
- �n menn�k; - elindulok a pentagramm sz�le fel�. �rzem, hogy m�r elmehetn�k ebb�l a kalitk�b�l, de e helyett, ink�bb maradok ideges�teni gazd�mat. �gy teszek, mintha fal lenne el�ttem, �s a f�ldre esek. – de nem tudok. – fejezem be a mondatomat.
Fel�llt a kisgyerek �s elkezdett toporz�kolni d�h�ben. Egyszercsak fel�m indult �s er�teljesen l�bon r�gott. Neki jobban f�jhatott, mint nekem. Hisz k�b�l volt az eg�sz testem. Sz�szerint. Jobbnak l�ttam h�t elmenni, hiszen nekem sincs k�b�l a sz�vem. Legal�bbis azt hiszem.
Odasiettem az ablakhoz, am�g a gyerek �polgatta „sebeit” �s turulmad�rk�nt sz�lltam ki az ablakon