3. fejezet

J�gv�r

�dv mindenkinek! A nevem Hwedo Agdaam, fizika-t�rt�nelem szakos tan�r, de mellesleg Hatalom-oktat�k�nt is ismernek di�kjaim… Jelenleg azonban m�s dolgom van: ki kell eg�sz�tenem egy t�rt�netet, hogy „minden tiszta legyen”, ahogy J�g mondan�.
Ami azt illeti, az eg�sz miattam volt. Elv�gre �n kerestem meg az any�mat, hogy azt�n J�g bajba ker�lj�n, nem besz�lve arr�l, hogy Ignissa k�vetett minket. M�gis: azt hiszem, meg�rte ez az eg�sz. V�ge az �vnek, J�g mellett tan�thatok tov�bb, Ignissa is maradt… Nem furdal a lelkiismeret, hiszen mindh�rman j�l vagyunk.
A t�li sz�net el�tti h�ten kezd�d�tt az eg�sz, az utols� �ra ut�n. Kint s�t�ltunk a havas udvaron, Igniss�val vit�ztunk. J�g szok�s szerint csak nevetett rajtunk.
A r�gi t�ma: a Hatalom.
Kedvenc Igniss�nk hajthatatlan volt. �lveztem ezeket a vit�kat, Nissi nagyon j�l �rvelt, m�gis � maradt alul. Na nem mintha nem lett volna olyan alkalom, amikor nekem kellett visszavonul�t f�jnom…
A r� k�vetkez� nap m�r az els� tan�r�n siker�lt megkeser�tenem az �let�ket: a tanul�k k�tharmada ut�lja a fizik�t. Nem �rtem �ket, igaz�n �rdekes tud lenni. Persze a t�rt�nelemmel nem eg�szen �gy �ll a helyzet, ott t�bben tanulnak rendesen. Nos, volt h�romnegyed �r�m arra, hogy kell�k�pp lef�rasszam �ket. Azt hiszem, siker�lt. Ignissa a f�zet�be firk�lgatott, J�g pr�b�lt nem visszaaludni… a t�bbi di�k meg csak n�zett, �rtetlen szemekkel. Jobbik esetben igyekeztek �gy levelezni, hogy ne vegyem �szre. Szerencs�j�k, hogy nem szok�som felolvasni az elkobzott cetliket, szimpl�n el�getem �ket a Hatalommal. E m�velet kell� tiszteletet �breszt a nebul�kban, hiszen nem mindenki tanulhatja a Hatalom haszn�lat�t…
Az �ra v�g�t jelz� cseng� meghozta a szabadul�t a di�koknak, �s nekem. Nem �rdekelt, �k hova mennek, nekem dolgom volt.
Any�mat kerestem, �s tal�ltam egy bej�ratot a Labirintusba. Element�lk�nt a legjobb helyen ott lehetett, de a bej�ratot nem tal�ltam sehol. A szabadid�m legjav�t a keres�snek szenteltem, lyukas�r�imban is a k�rny�ket j�rtam.
Most azonban volt c�lom: tal�ltam egy szikl�t, amin �t tudtam ny�lni. Volt egy szabad �r�m, meg akartam n�zni a t�loldalt.
A szikl�hoz �rve vettem egy nagy leveg�t, �s csukott szemmel l�ptem el�re. Tartottam a t�loldalt�l, nem akadt senki, aki le�rta volna a Labirintus belsej�t. Senki nem volt olyan bolond, hogy �nk�nt betegye oda a l�b�t. Rajtam k�v�l, persze.
Kis, s�t�t terembe estem, �les kis kavicsok horzsolt�k le a b�r�met a t�rdemr�l. „Remek” –gondoltam magamban. Nem akartam nagyon elkeveredni, vissza akartam �rni a harmadik �r�ra. Hatalom-gyakorlat J�ggel is Igniss�val.
Lassan elindultam a szob�b�l ny�l� ajt� fel�. Kil�pve nem csuktam be magam m�g�tt, egy k�vel kit�masztottam. Apr� l�ngocsk�t gy�jtottam a tenyeremben, hogy l�ssak is. Valami erd�s r�szre �rkeztem, mindenfel� k�vek, f�k, bokrok…
„Ez nem j�, ez �gy t�l neh�z lesz most… m�g visszaj�v�k.”
M�r fordultam volna meg, amikor egy inda r�tekeredett a bok�mra. Kis h�j�n hanyatt estem, de megkapaszkodtam az ajt�f�lf�ban.
A l�bamban l�ktettek az erek az inda szor�t�sa alatt, a n�v�ny megpr�b�lt visszah�zni. A l�ng kihunyt a kezemben, pedig sz�ks�gem lett volna r�. �leter�-ig�nyesebb b�b�jhoz folyamodtam h�t: a l�z-b�b�jhoz.
Nekem se volt kellemes �rz�s, ahogy a bok�m k�r� fon�dott inda sz�nn� �g, de legal�bb megszabadultam t�le.
Gyorsan elindultam vissza, �tl�ptem a bej�raton, egyenesen a semmibe. �pp, hogy nem zuhantam le a sziklaperemr�l, ahova �rkeztem.
A Labirintus furcsa j�t�kot �z�tt velem, nem oda ny�lt a kapu, ahonnan indultam. M�r alig volt �t percem, hogy vissza�rjek. R�ad�sul nem tudtam, hol vagyok.
Egyetlen megold�st l�ttam: a teleport�l� b�b�jt. Nem tan�tottuk az iskol�ban, t�l vesz�lyes lett volna. �n se haszn�ltam sz�vesen, voltak rossz eml�keim fel�le… De most nem volt v�laszt�som. M�lyen magamba n�ztem, majd az iskola udvar�nak egy eldugott pontj�ra gondoltam. �reztem, ahogy k�r�l�lel a nyers energia.
Csukott szemmel t�rtem a Hatalom t�sz�r�sait, ahogy t�volodtam a sziklaszirtt�l, el, az iskola fel�.
Ahogy f�ldet �rtem a bokrok k�z�tt, f�radtan estem t�rdre. A h� pillanatok alatt �tnedves�tette a ruh�imat, jelezve: t�l van, hiba volt elesned. Felk�sz�l�dtam h�t, majd az �r�mra n�zve indultam a terem fel�. Negyed �ra k�s�sben voltam.
„Ennyi id�eltol�d�st okozott volna a teleport�ci�? Vagy a Labirintusban telik m�sk�pp az id�?”
Ignissa �s J�g m�r r�gen ott voltak, �rdekl�dve n�ztek fel r�m, amikor bel�ptem.
-L�nyok, menjetek nyugodtan, az �ra elmarad.
-De tan�r �r…
-Semmi de, menjetek.
Figyeltem, ahogy a k�t l�ny kil�p az ajt�n. J�g egy pillanatra visszan�zett, tekintet�ben agg�d�s t�kr�z�d�tt. M�g mindig nem szoktam meg a k�k haj�t. Az �n enged�lyemmel v�ltoztatta meg a hajsz�n�t, b�r nem kev�s idej�be ker�lt a meggy�z�sem. K�zben a szeme is m�s sz�n� lett, de �gy tettem, mintha nem venn�m �szre. Legal�bb az �risze term�szetes sz�n� maradt. Nem mintha nem lett volna sz�p k�k hajjal, de az iskol�n k�v�l el�g nagy felt�n�st keltett. Nem egyszer l�ttam, hogy az els�s�k megfordulnak ut�na, elv�gre nem volt egy h�tk�znapi teremtm�ny…
Lassan elindultam a szob�m fel�. A lakoszt�ly lenne a helyesebb kifejez�s, az �p�let egyik f�lrees� sz�rny�ban. A tan�rok szinte mind itt laktak, a t�bbiek a k�rnyez� v�rosokb�l j�rtak be. Be�rve v�gigny�ltam a kanap�n, csukott szemmel �lvezve a pillanatnyi csendet �s pihen�st.
Jobban elf�radtam a teleport�l�st�l, mint sz�m�tottam. A l�z-b�b�j �s a kis l�ng a vil�g�t�shoz nem sz�m�tott annyira, de m�gis: r�gen mer�tett ki ennyire a Hatalom haszn�lata. Egy�ltal�n nem tetszett, tekintve, hogy f�lelement�lk�nt ez nem t�rt�nhetett volna meg. T�z ujjal t�rtam bele a hajamba, n�mileg lenyugodva. Megd�bbenve vettem �szre, hogy teljesen kih�lt a homlokom.
„Ez hi�nyzott m�g.”
Felkeltem, hogy f�zzek egy te�t, n�h�ny l�p�s ut�n azonban sz�d�lni kezdtem, t�l gyorsan �lltam fel. Meg�lltam az ajt�ban, megv�rtam, m�g kitisztul a l�t�som. Miut�n v�gre l�ttam, el�vettem egy b�gr�t, vizet t�lt�ttem bele, majd megszok�sb�l a Hatalommal akartam felmeleg�teni. �les f�jdalom has�tott a fejembe, nem tudtam haszn�lni az er�met.
Rosszkedv�en ny�ltam h�t a technika ut�n. �ltal�ban nem volt sz�ks�gem az elektromos berendez�sek haszn�lat�ra, de most k�nytelen voltam kiv�telt tenni. Nem �rtettem, mi�rt nem engedelmeskedik a Hatalom.
Ez az a fajta �rz�s volt, amit legut�bb akkor tapasztaltam, amikor tanultam a haszn�lat�t. R�gen, tanul�k�nt, m�g j�val nehezebben ment minden. De most m�r r�gen megtanultam b�nni a Hatalommal, nem �rtettem h�t, mi�rt nem tudom haszn�lni.
Egyetlen kiutat tal�ltam: vissza kell mennem a Labirintusba.
„De nem most, nem ma. Most pihenni fogok.”
Gondolataimat tett k�vette, lehuppantam kedvenc fotelomba, majd te�zgatva-olvasgatva �t�ttem el a nap fennmarad� r�sz�t.

***

Este felkeresetem az igazgat�n�t, hogy �rtes�tsem sz�nd�komr�l. Naiad nem lep�d�tt meg, � mindv�gig tudta, hogy kit �s mit keresek. Meg�g�rte, hogy gondoskodik az �r�imon a helyettes�t�sr�l, �s, hogy nem mondja el senkinek sem az igazat. Rajta k�v�l alig k�t-h�rom ember tudta, hogy f�lelement�l vagyok.
Miut�n lerendezt�nk mindent, indulni k�sz�ltem. Ki akartam aludni magam, hogy visszat�rjen az er�m.
Naiad m�g ut�nam sz�lt, amikor nyitottam az ajt�t.
-Biztos, hogy ne mondjam el neki?
Mosolyogva megr�ztam a fejem.
-Nem, majd �n, ha m�r megtal�ltam.
-Akkor sok szerencs�t.
-K�sz�n�m, nem fog meg�rtani.

***

M�snap reggel kor�n keltem, nem akartam senkivel sem �sszefutni. Egy gyors reggeli ut�n kil�ptem a kapun, �s elindultam a szikla fel�.
Rem�nykedtem, hogy ez�ttal nem a furcsa erd�h�z �rkezek, nem akartam t�l sok id�t vesztegetni az ind�kkal. R�ad�sul azok ut�n, amit tettem az egyik�kkel, nem v�rhattam el, hogy sz�v�lyesen �dv�z�lni fognak.
Szerencs�m volt: b�r a hideg, s�t�t terem k�s�rtetiesen hasonl�tott arra, ahova el�sz�r �rkeztem, az ajt�n t�l azonban kellemes meglepet�s v�rt: csup�n egy s�t�t folyos�. Igaz, ez sem �pp kellemes hely, de legal�bb nem egy v�rengz� erd�.
Lassan, mindenre odafigyelve indultam el, meg se pr�b�ltam haszn�lni a Hatalmat. Zavart a f�lhom�ly, addig ismeretlen idegess�g fogott el. A legapr�bb botl�s is felideges�tett, tombolhatn�kom t�madt. K�zben pr�b�ltam gondolkozni, hova is ker�ltem.
J� n�h�ny ajt� �s zs�kutca ut�n –nem besz�lve a d�h�s falba r�g�sokr�l- j�ttem r�: viharelement�lok. K�zben egyre melegebb lett a leveg�, �gyhogy kieg�sz�tettem a megold�somat: t�z �s viharelement�lok.
Remek, enn�l t�volabb nem is ker�lhettem volna a hideg elemekt�l. Egy-null a Labirintus jav�ra, k�retik fel�rni.
Nem tudom, mennyit bolyongtam, h�nyszor t�vedtem el, de v�g�l v�gre hideget �reztem. Nem tal�lkoztam element�llal, amit kiss� furcs�nak tartottam. Hab�r lehet, hogy legut�bb csak a Hatalom miatt t�madtak r�m. Ki tudja? Mindenesetre most m�r adott volt sz�momra egy biztos pont: b�b�jok haszn�lata n�lk�l biztons�gos az �tveszt�, csup�n a rejtett utakra kell figyelni. Azt nem mondhatom, hogy aki figyel, nem t�ved majd el, de m�gis: tal�n kevesebb zs�kutc�ba ker�l, ha figyeli a falakat. Rengeteg rejtett ajt�t tal�ltam.
A hideg egy t�b�l �radt. V�z. K�zeledtem a c�lomhoz. A j�gelement�lokat kerestem, k�z�l�k is egyet: az any�mat.
A vizet azonban nem �sztam meg. Mivel a t� mindent bet�lt�tt, �t�szni meg nem tartottam j� �tletnek, k�nytelen voltam a Hatalomhoz folyamodni: lebegni akartam, �t a v�z felett. Ut�lag j�ttem csak r�, hogy ez sem volt a legjobb �tlet.
L�ttatok m�r horrorfilmet, amiben valami titokzatos kar elkezdi maga fel� h�zni az �ldozat�t, hogy azt�n megfojtsa, vagy elnyelje? Vagy fut�homokot, amikor besz�vja a r�t�vedt l�nyeket?  K�r�lbel�l �n is ezt �ltem �t. A t� fele felett j�rhattam, amikor egy �ttetsz� v�zkar ny�lt ki fel�m, �s kapta el a l�bamat. Deja v� -m t�madt. V�letlen�l ugyanazt a bok�mat szor�totta most a v�z, mint el�z� nap az inda, csak most nem volt hova menek�ln�m. Koncentr�ci�m megszakadt, beleestem a t�ba.
�jabb karok ny�ltak fel�m, az eg�sz v�zt�meg ellenem volt. �szt�n�sen ny�ltam a Hatalom ut�n, valami olyan b�b�jt kerestem, amivel leh�thetem �ket. Leh�teni! Megvan! A j�g-b�b�j. Ez tulajdonk�ppen a l�z-b�b�j ellent�te, a testh�m�rs�kletet h�ti le term�szetellenesen hidegre.
�reztem, ahogy a k�r�l�ttem �rv�nyl� v�z is leh�l, lenyugszik, nem hull�mzik t�bbet… v�gre egy kis gyakorlati haszn�t vettem a fizik�nak. Ahogy lecsillapodott k�r�l�ttem a vil�g, elkezdtem felfel� evezni. A t�d�m leveg��rt k�ny�rg�tt, de m�g �gy-ahogy tartottam magam. Nem volt v�laszt�som, hiszen m�r olyan k�zel j�rtam a c�lhoz…
V�gre feljutottam a felsz�nre. Kapkodva szedtem a leveg�t, minden cseppj�t �ldva. Kim�sztam a v�zb�l, majd egy r�vid ideig csak fek�dtem hanyatt a parton, csurom vizesen, kimer�lten. V�g�l felkeltem, �s indultam tov�bb. Nem sz�r�tottam meg magam, nem mertem a Hatalomhoz ny�lni.
F�ztam, a h�tamon �jra meg �jra v�gigfutott a hideg. Nem t�r�dtem vele t�bbet, mint amennyit musz�j volt. Csak mentem, m�r nem fordulhattam vissza. V�ge ki�rtem a V�z Birodalm�b�l. M�r nem kellett a nedves falakat �s a p�r�s leveg�t �reznem magam k�r�l.
Helyette vak�t� feh�rs�g fogadott: minden csupa h� �s j�g, ak�rmerre n�ztem. Itt sz�lesebb folyos�kat j�rtam, de m�gis jobban kellett figyelnem: �les j�gdarabok meredeztek el� itt-ott a h�b�l, figyelmeztet�sk�ppen, hogy ez nem a megszokott b�k�s t�li t�j, amit odakint l�thatn�k. Nem lehetett elt�vedni: l�tni lehetett, merre j�rnak itt az element�lok. M�g �k is nyomot hagynak a h�ban.
M�r meg sem pr�b�ltam kisz�molni, mennyi id� telt el, mi�ta bel�ptem a Labirintusba. Most viszont m�r egy�ltal�n nem is �rdekelt: ott �lltam a hatalmas t�r k�zep�n, egyed�l, vizesen, f�radtan. M�gis: hi�ba minden f�radts�g, se �s vesz�ly, boldog voltam, hiszen most m�r musz�j lesz el�m j�nnie… Nyugodtan �lltam h�t, pr�b�ltam nem reszketni a hidegt�l. Kicsit l�zasnak �reztem magam.
Kisv�rtatva enyhe fuvallatot �reztem. Megfordultam, de nem l�ttam senkit. Erre halk nevet�s csapta meg a f�lemet. Ism�t megfordultam, de tov�bbra is egyed�l voltam. Ekkor halk, selymes hangon sz�l�tottak meg:
-Agdaam… gyere… most, hogy ide eljutott�l, jogod van l�tni engem… Fordulj meg… �s l�ss…
N�m�n k�vettem az utas�t�sait. Egy addig �szrev�tlen szob�t vettem �szre, benn minden csupa j�g. A plafonr�l j�gcsapok l�gtak, n�melyik m�r el�rte a padl�t, j�goszlopokat alkotva. �s a szoba k�zep�n, egy j�gszikl�n, ott �lt egy gy�ny�r� n�. B�re k�kes, ak�rcsak a haja, melyben furcsa diad�mot viselt. Nyak�ban k�k med�l l�gott. H�feh�r, p�nt n�lk�li ruh�ja k�r�l�tte ter�lt sz�t a f�ld�n. A szoknya k�t oldalt felhas�tva, l�that�v� t�ve l�bait. Lassan felemelkedett, majd el�m l�pett. A feh�r anyagon ez�st�s h�pihemint�t fedeztem fel. Ahogy felemelte a kez�t, el�t�ntek hossz�, feh�r k�rmei is.
N�m�n futatta v�gig rajtam hideg k�k szemeit, majd halv�nyan elmosolyodott.
-V�g�l m�gis megtal�lt�l.
B�lintottam. � k�zben sz�momra ismeretlen m�gi�val sz�r�totta meg a ruh�imat, majd meleg�tette fel �tfagyott kezeimet.
-Mi�rt akart�l minden�ron megtal�lni? Csak magadat sodortad bajba.
-Az any�m vagy.
-Hi�ba, akkor is element�l maradok. Az �n m�vem volt, hogy tegnap nem tudtad haszn�lni a Hatalmat. Meg akartam akad�lyozni, hogy ide gyere. Most m�r k�nytelen leszel elhozni ide a h�godat is. A veszt�be tasz�tottad.
-Mi�rt?
Nem �rtettem.
-A t�ra �rtettem. � is ugyan�gy a csapd�j�ba fog esni, de nem ismeri a j�g-b�b�jt, �n pedig nem seg�thetek rajta.
Szomor�an meg�rintette a nyak�ban f�gg� l�ncot.
-�s ha �tadn�d neki a hatalmad egy r�sz�t?
-A med�lra gondolsz? M�gis mit tegyek? A Labirintus �rn�je nem fogja engedni. Akiknek seg�teni mernek a bejut�sn�l, mind a P�k gyomr�ban v�gzik. Nem akarom, hogy � is erre a sorsa jusson.
-Akkor majd �n seg�tek neki.
Az element�l elfordult t�lem, majd let�rt egy j�gcsapot a plafonr�l.
-L�tod ezt? Itt bent �r�k �lete van, de ha kiviszed a Labirintusb�l, egyb�l elolvad. F�lek, ez v�rna a med�l Hatalm�ra is, �gy pedig nem lenne �rtelme megv�denem �t, hiszen vissza akarna j�nni ut�na…
-Most m�r ide kell hoznom.
-Tudom – suttogta-, tudom. Akkor eredj, �s hozd el ide. Megpr�b�lok seg�teni rajta.
-K�sz�n�m anya.

***

A vissza�t j�val k�nnyebb volt. M�r nem kellett f�lnem semmit�l, hiszen a legbels� teremb�l egyenesen a szikl�hoz jutottam. M�r csak az iskol�ba kellett bejutnom valahogyan. Teleport�lni nem akartam, maradt a s�ta. Nem volt olyan messze.
K�zben megpr�b�ltam v�giggondolni, mennyi id�t t�lt�ttem a Labirintusban. �gy sz�moltam, hogy ha szerd�n indultam el, akkor most p�ntek lehet, tekintve az �p�letben honol� csendet. A di�kok legjava m�r biztosan hazautazott. Tal�n most d�sz�tik a folyos�kat.
Igazam lett. Bel�pve egyb�l meg�reztem a kellemes fah�jillatot, ami ilyenkor kimondottan j�l esik az embernek. Az egyik folyos�n Igniss�val �s J�ggel tal�lkoztam, �pp koszor�kat k�t�ttek feny��gakb�l az ablakokra. M�ni�juk volt, hogy ann�l az ablakn�l k�sz�ts�k el a koszor�t, ahov� tenni akart�k.
�rkez�sem kiss� meglephette �ket, ugyanis J�g belev�gott az ujj�ba, majd a sebet gyorsan begy�gy�totta a Hatalommal. Ezt l�tv�n elmosolyodtam.
Mell�j�k �rve viccesen megjegyeztem:
-J�g, nem tudsz vigy�zni magadra?
A l�nyok egy k�sz�n�st k�vet�en kezdtek bele az ilyenkor megszokott kis „sz�ndarabba”: Ignissa megpr�b�lta elrejteni a nevet�s�t, J�g pedig tettetett s�rt�d�ssel felelt. V�g�l tov�bb indultam, mosolyogva cs�v�lva a fejem.
-L�nyok, l�nyok…
Persze felt�nt, hogy agg�dva n�ztek r�m. Nem is csoda, hiszen j� n�h�ny napra elt�ntem. Miel�tt lepihentem volna, m�g megkerestem az igazgat�n�t. Mosolyogva fogadott, sz�rny�lk�d�tt egy keveset, hogy milyen s�padt vagyok, majd te�val k�n�lt. J�l esett a meleg ital a sok hideg �s v�z ut�n.
-Nos? Megtal�ltad?
-Meg… de milyen �ron… -s�hajtottam fel. K�t k�nyelmes fotelban foglaltunk helyet, az igazgat�i iroda doh�nyz�asztala mellett. Naiad megd�bbenve n�zett r�m.
-Mi t�rt�nt?
-Oda kell vinnem a h�gomat, de nem seg�thetek neki v�gig. Ha megteszem, a P�k gyomr�ban v�gzi.
-�s az any�d?
-� csak megpr�b�lkozhat a seg�ts�ggel. Minden az �rn� d�nt�s�t�l f�gg.
-�rtem.
A Labirintus �rn�je egy k�l�n�sen nagy hatalm� element�l volt. Egyetlen egyszer l�ttam, akkor, amikor az any�m elk�ld�tt, hogy vigyem a h�gomat biztons�gos helyre, �s vigy�zzak r�. Akkor m�g nem tudtam, hogy ki is �, csak annyit, hogy valamilyen �rn� a neve. Kortalan n�, teljesen emberi kin�zettel, tal�n a lil�s haj kiv�tel. A kez�ben van minden elem hatalma, de � maga tudtommal a viharhoz �ll a legk�zelebb. Csak n�h�ny dologra eml�keztem a kin�zet�vel kapcsolatban: a tollas fej�kre, a furcsa, p�kh�l�szer� sz�rnyakra �s a lil�s hajra. Minden Element�l Anyja –�gy is szokt�k nevezni. Az egyetlen �r�k �let� l�ny a F�ld�n, �s most itt �l a k�zel�nkben, a Labirintusban. Csak azok az emberek birtokolhatj�k a Hatalmat, akik a k�zel�ben sz�lettek, vagy element�lv�r is folyik ereikben.
Miut�n Naiad mindenr�l kifaggatott, sz� szerint �gyba parancsolt, mondv�n, hogy ki kell pihennem magam. Nem nagyon ellenkeztem, f�radt voltam.

***

A k�vetkez� k�t napot alv�ssal t�lt�ttem, csak n�ha voltam hajland� felkelni, akkor se tov�bb f�l �r�n�l. J�l esett ez a lustul�s, hiszen tan�rk�nt nem nagyon tehettem meg. A kar�csonyi aj�nd�kok miatt nem kellett agg�dnom, m�r r�gen elrendeztem mindent.
Szenteste m�r �jra a r�gi voltam. Igaz, kiss� s�padtan, de minden er�m visszat�rt, s�t! Nagyobb volt bennem a Hatalom ereje, mint addig. V�gre �reztem az element�lok val�di erej�t magamban.
Vacsor�n�l j�kedv�en n�ztem v�gig az iskol�ban maradt di�kokon: csillog� szemek, boldog kacaj, viccel�d�s. J�g �s Ignissa mosolyogva n�ztek vissza r�m. Gondolatban J�ghez sz�ltam: „Ha v�geztetek, gyertek le hozz�m.” V�laszul egy m�g sz�lesebb mosolyt �s egy gondolatot kaptam: „Rendben, tan�r �r. �r�l�k, hogy �jra l�tom!”
Az �tkez�s v�gezt�vel a di�kok rekordsebess�ggel elt�ntek, mi, a tan�rok pedig k�nyelmesen indultunk el szob�ink fel�. M�r vacsora el�tt megaj�nd�koztuk egym�st, nyugodtan pihenhett�nk.
J�magam el�szedtem Ignissa �s J�g aj�nd�kait, majd kedvenc fotelomba telepedve v�rtam �ket, kezemben egy remek k�nyvvel.
Nem siett�k el: egy �ra m�lva hallottam a megszokott kopog�st: h�rom hat�rozott koppan�s, csod�latos szink�pa.
Fel�lltam, hogy ajt�t nyissak a l�nyoknak, majd bek�s�rtem �ket a nappaliba. Az �vek sor�n m�r kialakult egy megszokott r�tusunk: borral k�n�lom �ket, Ignissa visszautas�tja, mondv�n, hogy kiskor�ak, J�g elfogadja… de most m�r mindketten voltak 18 �vesek, m�gis elhangzott a megszokott mondat: „Kiskor�ak vagyunk.”
Mindkettej�k nagyon �r�lt az aj�nd�kaiknak: J�g kis h�j�n hanyatt esett, amikor megl�tta a J�ghercegn� k�nny�t, Ignissa az �ll�t ejtette le, amikor elolvasta a c�met: Versek a Hatalomr�l. �n is nagyon �r�ltem, mindig eltal�lt�k, hogy minek �r�ln�k: Ignissa grav�roztatott egy tollat a nevemre, J�g egy gy�ny�r�, b�rrel k�t�tt jegyzetk�nyvet vett, az els� lapra saj�t kez�vel rajzolta le h�rmunkat.
Miut�n t�voztak, eszembe jutott, mit kell m�g megtennem: el kell vinnem a h�gomat a Labirintusba. Beletelt egy kis id�mbe, mire r�j�ttem, hogyan h�vjam le. Telepatikus �ton �zentem neki, hogy j�jj�n a k�nyvt�rba.
Ideges voltam, f�leg, amikor megl�ttam. Olyan �rtatlan �s �rtetlen volt ott, f�ltettem a r� v�r� vesz�lyekt�l. Tal�n a P�k miatt agg�dtam legink�bb, de nem volt t�bb id�m a gondolkod�sra.
J�g oda�rt el�m, �s v�rakozva feln�zett r�m. S�hajtva fogtam bele a mondanival�mba.
-J�g! Bizony�ra eml�kszel, mit mondtam neked a csal�dodr�l…
B�lintott, hiszen mindent tudott, amit el�rulhattam neki.
-Akkor arra is eml�kszel, hogy semmit nem tudunk �desany�dr�l…
-Meg arra is, hogy volt egy b�ty�m, aki az ap�mmal egy�tt elt�nt.
-Megtal�ltam az any�dat.
Erre ha lehet, m�g �rtetlenebb�l n�zett r�m. Nem hib�ztattam �rte, hiszen csak �gy ideh�vtam, �s egyb�l a csal�dj�r�l kapott egy �j h�rt.
Miut�n k�z�ltem vele, hogy �jf�lkor v�rom a nagy t�lgyf�n�l az �p�let bej�rata mellett. Sz� n�lk�l mag�ra hagytam, id�t adva neki, hogy feldogozza a hallottakat.
Hiszen nem mindenki hall ilyen h�reket a k�nyvt�rban… az anyja �l, r�ad�sul � maga f�lelement�l… Sajn�ltam, de nem tehettem m�st.
Be kellett vinnem a Labirintusba.

***

�jf�l el�tt p�r perccel m�r kinn �lltam a h�ban, v�rva J�gre. Nem k�sett: pontban �jf�lkor hallottam meg a puha l�pteket, a h� roppan�s�t a talpa alatt.
Elindultunk, ki a kast�lyb�l, el a szikla fel�. V�gig �reztem, hogy m�g mindig nem hisz nekem teljes m�rt�kben. Valahogy fesz�ltnek t�nt.
A szikl�n�l el�reengedtem, majd �n is bel�ptem ut�na. Csak rem�lni mertem, hogy ugyanoda �rkez�nk majd, de szerencs�nk volt. Lassan t�p�szkodott fel el�ttem a f�ldr�l, majd n�zett k�r�l meglepetten. M�g� l�ptem, megszor�tottam a v�ll�t.
- Innent�l �vatosan. Nem szeretn�k harcolni.
Elindultam el�tte, �s � n�m�n k�vetett.
Az element�lok nem j�ttek a k�zel�nkbe, hiszen egyenl�re nem kapott k�zvetlen seg�ts�get. �n csup�n az utat mutattam, � k�vetett – ez nem volt olyan seg�ts�g, ami�rt a P�knak t�madnia kellett volna.
Mindkett�nkre furcsa idegess�g telepedett: �jra a t�z �s vihar birodalm�ban j�rtunk. A f�ld �s a sz�l ereje is ott l�gott a leveg�ben.
Csendesen haladtunk a kacskaring�s folyos�kon, �gyelve az ir�nyokra, a zs�kutc�kra… De m�g �gy is sikeresen elt�vedt�nk p�rszor.
Hirtelen megl�ttuk �ket: ott lebegtek el�tt�nk, �s d�h�sek voltak. Nagyon d�h�sek. Nem �rtettem, mit�l: nem haszn�ltuk a Hatalmat, nem tett�nk semmit, ami miatt feld�h�dhettek volna.
-Mi d�h�tette fel �ket?
Halk hang sz�lalt meg a k�zel�nkben:
-Azt hiszem �n, bocs�nat.
-Ignissa!
J�g d�h�sen p�rd�lt meg, �s m�r �pp belekezdett volna a mondanival�j�ba, amikor siker�lt befognom a sz�j�t.
-Vagy k�s�bb �lj�tek meg egym�st, vagy �gy, hogy �n ne l�ssam! De most �pp minket k�sz�lnek eltenni l�b al�l…
Erre valamelyest lehiggadtak, de m�g mindig tapinthat� volt k�z�tt�k a fesz�lts�g. T�z �s viharl�nyek voltak, er�sek �s d�h�sek. K�nyszer�tettem magam, hogy ne ny�ljak a Hatalomhoz, hiszen az a vesztemet okozta volna. Mellettem J�g �s Ignissa m�r j�val f�radtabbnak l�tszottak, �gy t�nt, haszn�lt�k a Hatalmat.
-Mi�rt zavarj�tok meg szent b�k�nket? A v�r nem �v meg titeket… a Hatalom megsebezte l�ny�nket, meg kell halnotok…
„Meg kell v�denem �ket” – villant �t a gondolat az agyamon, �gy v�delmez�n el�j�k �lltam.
-�ket nem b�nthatod. Am�g �n itt vagyok, addig nem.
Magam is csod�lkoztam, milyen nyugodt tudtam maradni. �jabb „adom�nyt” fedeztem fel: nem hatott r�m az elemek szesz�lye. Sajnos ez nem volt el�g, t�madtak.
J�g �ppen, hogy f�lre tudott ugrani egy vill�m el�l, Ignissa a falhoz h�tr�lt. A k�vetkez� pillanatban J�g �jultam a f�ldre esett. Ignissa egyb�l elindult fel�, �gy �n nyugodtan foglalkozhattam az element�lokkal. �les sikoly k�nyszer�tett, hogy megforduljak. A l�tv�nyt�l f�ldbe gy�kerezett a l�bam.
Ignissa m�g�tt ott �llt a P�k, a maga hatalmas termet�vel, minden f�lelmetess�g�vel �s undor�t�s�g�val.
„H�t legyen. Csak J�gnek ne essen baja…”
T�bbre nem jutott id�m, mert a sz�r�s potrohon tal�ltam magam, h�l�ba tekerve, Ignissa mellett.
Elvitt minket a P�kh�l�s Terembe, a lakhely�re. R�gen sokat olvastam a labirintusr�l, err�l a helyr�l sokat tudtam.
A P�k lakhelye, az a terem, ahov� �ldozatait viszi. Nem tudtam, mire k�sz�l vel�nk, de valamelyest megnyugodtam, amikor csak egy-egy h�l�ba l�k�tt minket, �s nem egyb�l megm�rgezett, hogy hamar elfogyaszthasson minket.
Ignissa velem szemben f�radtan pislogott p�rat, majd csukott szemmel l�gott tov�bb. V�r folyt le a karj�n. Agg�dva sz�l�tottam meg:
-Ignissa! El ne aludj!
-Nem �haj… �hajtok…
Ez az �s�t�ssal egybek�t�tt v�lasz nem volt t�l meggy�z�. M�g miel�tt v�laszolhattam, volna, m�r el is aludt. �n is f�radt voltam: elnehez�ltek a szempill�im, h�vatlan f�radt�g lett �rr� rajtam. Hagytam, hadd uralkodjon felettem, elv�gre most m�r minden a h�gomon m�lik.
„Vigy�zz magadra, J�g…”

***

L�gy, meleg er�t �reztem magamban, ahogy az �bred�s szele megcsapott. Kinyitottam a szemem, hogy megtudjam, kinek a Hatalm�t �rzem.
J�g �llt el�ttem, hideg kezeit karomra fonva, l�tat�an agg�dva. Ahogy �sszetal�lkozott a tekintet�nk, l�that�an megnyugodott, �s seg�tett kiszabadulni a h�l�b�l.
Furcsa, k�k med�l l�gott a nyak�ban. �r�ltem, mert ez jelezte, hogy az any�nk megtal�lta. � tov�bb l�pett Igniss�hoz, �n pedig az utols� p�kfonal-sz�lakat is elt�ptem.
Egy�tt gy�gy�tottuk meg a v�r�s haj� l�ny karj�t, majd adtunk neki annyi er�t, hogy fel�bredhessen. Nem t�nt boldognak –tal�n �lmodhatott. �n magam nem eml�keztem semmire egy halv�ny f�nyen k�v�l.
Mind a h�rman a f�ld�n �lt�nk, �s pr�b�ltuk �sszeszedni magunkat. J�g f�radtan fordult oda Igniss�hoz.
-Figyelj, Nissi… ami az el�bbi harcot illeti… a veszeked�st… gomenne… az element�lok ereje tette.
-Tudom, nincs semmi baj. Nekem kellene bocs�natot k�rnem, ami�rt k�vettelek… Tan�r �r! Hogyan fogunk innen kijutni?
-Mi ketten sz�pen visszamegy�nk. J�g, a saj�t sorsodr�l te d�ntesz.
Mindketten meglepetten n�ztek r�m. Azt�n J�g fel�llt, �s elindult kifel� a teremb�l. Az ajt�b�l m�g visszafordult:
-�n tov�bb fogok menni. Sok szerencs�t.
Ami azt illeti, r�nk is f�rt az a szerencse. Kifel� sem sz�m�tottam z�kken�mentes �tra. Ignissa nem volt teljesen mag�n�l, gondolatban valahol nagyon messze j�rt, �gy az �n dolgom volt m�g az is, hogy �t h�zzam magam ut�n.
J� n�h�ny csapd�n kellett �tverg�dn�nk, mire megtal�ltuk a kij�ratot. �jra megt�madtak minket az ind�k, a vihar s�t�tbe bor�totta el�tt�nk a teret, de siker�lt: ott �lltunk a szikla t�loldal�n, a tenger perem�n, ott, ahol el�sz�r majdnem lezuhantam. Nem volt sok er�m, hi�ba az, amit J�g adott nekem, m�gis megpr�b�ltam a teleport�l�-b�b�jt. Ignissa �rdek�ben nem volt v�laszt�som.
Az iskola messze volt ugyan att�l a pontt�l, ahov� �rkezt�nk, de el�g k�zel ahhoz, hogy gyalog is el�rj�nk oda.
Be�rve felk�s�rtem a szob�j�ba, majd miut�n sikeresen r�vettem, hogy aludjon, lementem, hogy megv�rjam J�g visszat�rt�t. Nem �lltam sokat egyed�l a kapun�l: Ignissa csatlakozott hozz�m.
-�gy nem tudok aludni.
Elmosolyodtam, �s odah�ztam magam mell�, a kapualjba. �jra sz�lling�zni kezdett a h�, egyre s�r�bb pelyhekben. Mi �lltunk, �s v�rtunk.
J�g m�g v�ratott mag�ra egy darabig, de azt�n felt�nt: k�kes f�nyben lebegve jelent meg el�tt�nk, hogy azt�n kecsesen letegye a l�bait a f�ldre, hogy r�nk emelhesse f�radtan csillog� szemeit. Ignissa egyb�l a nyak�ba ugrott, �n mindkettej�ket �t�leltem.
Kicsit k�s�bb felzavartam �ket aludni, mondv�n, hogy nem lenne j�, ha mindenkinek felt�nn�nk a karik�s szemeik. Engedelmesen el is indultak, �n is a szob�mba mentem, de m�g nem aludtam el. Csak n�ztem kifel� az ablakon, figyeltem a befagyott tavon t�kr�z�d� Holdat, a h�pih�k t�nc�t. Kisv�rtatva azonban v�r�s tincseket pillantottam meg.
-Ignissa… -suttogtam magam el�. A l�ny lebegve haladt a t� fel�, l�b�n korcsoly�val. N�ztem, ahogy a f�m a j�ghez �r, majd visszaveri a holdf�nyt.
Nissi gy�ny�r�en korcsoly�zott. Meg�rtettem, mi�rt l�g ki minden �ldott �vben szenteste: ilyenkor senki nem zavarhatta. Rajtam k�v�l senki nem tudta, hogy ezt minden �vben megteszi: nem sz�ltam senkinek, szerettem n�zni.
V�g�l �n is f�radtan aludni t�rtem, de n�ha-n�ha meghallottam m�g a f�m csilingel�s�t a j�gen…

***

M�snap J�g mindent elmes�lt. Megegyezt�nk, hogy tegez�d�nk, hiszen a h�gom csak nem fog mag�zni, Ignissa meg… h�t, � meg Ignissa, a h�gom legjobb bar�tn�je. Egyik�k sem szokta meg k�nnyen, de legal�bb volt min viccel�dn�nk.

***

K�zben elint�ztem J�gnek, hogy maradhasson tan�tani. Nem tudja persze, hogy az �n kezem van a dologban, de jobb is �gy. Ignissa k�nyvet �r: amennyit eddig olvastam bel�le, elnyerte a tetsz�semet �s elismer�semet. Rendszeresen visszat�r�nk a Labirintusba, mindh�rman… vissza oda, ahol minden elkezd�d�tt.

�dv�zlettel: Hwedo Agdaam