2. fejezet

K�k L�ng

�dv�zl�k mindenkit! A nevem Ignissa, az Element�ler�d iskola di�kja vagyok. Azaz m�r csak voltam, most m�r az otthonom van itt. Mint ahogy azt m�r J�g bar�tn�m elmes�lte, nemr�g el�g nagy bajba ker�lt�nk, �n kis h�j�n az �letemmel fizettem.
Ami azt illeti, nem az �n hib�m! �n szem�ly szerint csak korcsoly�z�s c�lj�b�l akartam kil�gni, de azt�n v�g�l dr�ga J�g bar�tn�met kezdtem el k�vetni. Vesztemre… vagy ink�bb veszt�nkre?
Az eg�sz egy kellemes t�li napon kezd�d�tt. Az udvaron s�t�ltunk h�rman: J�g, Hwedo tan�r �r, �s �n. Szok�somhoz h�ven felvetettem a r�gi vitat�m�t: az element�lok erej�t. Az �r�nak m�r r�gen v�ge volt, kiss� f�radt voltam, kimer�tett a Hatalom haszn�lata.
J�g szemmel l�that�an �lvezte, hogy hallgathat minket, nem sz�lt k�zbe, csak mosolygott, a t�le megszokott titokzatos m�don.
�llj. Egy percre meg�ll�tom az id�t, kit�rek magunkra. Kezdj�k J�ggel. Ami�ta az eszemet tudom, ismerem, egy�tt n�tt�nk fel… Eml�kszem, r�gen sz�ke haja volt, �s m�lybarna szemei, de ahogy serd�lt, a sz�k�b�l sz�rk�sk�k lett, a m�lybarn�b�l pedig z�ldesbarna. Soha nem mondta, de szerintem a Hatalom seg�ts�g�vel v�ltoztatta meg ilyen term�szetellenesre a k�lsej�t. Mellesleg teljesen �tlagos l�ny, se t�l magas, se t�l alacsony, nem l�tszanak ki a csontjai, de az�rt �sz�gumii sincsenek… k�r, hogy n�ha kib�rhatatlan tud lenni, �s m�g nagyobb k�r, hogy el�g szolidan �lt�zk�dik, sz�val nem sokan veszik �szre. R�ad�sul ut�lja a fizik�t meg a matekot, a k�mi�hoz lusta, a biol�gi�t m�r megunta, a t�bbit szereti… amolyan �tlagos di�k, aki k�kre festette a haj�t…
R�lam… f�l fejjel magasabb vagyok n�la, v�konyabb is egy kicsik�t… Egyenes v�r�s hajam �s sz�rk�s szemem van, im�dok szokny�ban j�rni, szokatlan bl�zokat hordani… hogy a csizm�imr�l, s�ljaimr�l �s egy�b kieg�sz�t�imr�l ne is besz�ljek. T�len persze �n is nadr�got h�zok, de ha r�m j�n az �tperc, akkor vastag harisnya, �s szoknya… A tanul�ssal elvagyok, egyed�l a nyelvtant ut�lom, t�l komplik�lt az nekem.
Hwedo tan�r �r k�vetkezik: �tlagos alkat, kellemes hang, s�t�t szemek, barna haj… sz�pen megn�vesztette, m�r majdnem a v�ll�ig �r… De j�l �ll neki, azt meg kell hagyni. Rendes ember, j� –b�r szigor�- tan�r, �s… �s t�bbet nem is nagyon lehet r�la mondani. Tal�n m�g annyit, hogy csod�latosan tudja kezelni a Hatalmat.
Id� mehet tov�bb, z�r�jel bez�rva.
Ott tartottam, hogy az udvaron s�t�lgatva vit�ztunk, J�g meg csak vigyorgott. Tan�runk annak rendje s m�dja szerint visszazavart minket az �p�letbe, hogy leck�t �rjunk, b�r arr�l megfeledkezett volna, hogy a t�li sz�nid� el�tt ilyet nem szok�s adni nek�nk, di�koknak? Mert nagyon �gy vettem �szre…
Hab�r az is lehet, hogy csak nem akart tov�bb vit�zni velem.

***
M�snap els� �r�nk fizika volt, mindenki „legnagyobb �r�m�re”. J�g szemmel l�that�an unatkozott, b�r ezt titkolni pr�b�lta.
Ut�na –f�ldrajzon- a m�gikus helyekr�l besz�lgett�nk, tanul�snak �lc�zva. „Itt az alkalom” alapon feltettem a k�rd�st, amit�l mindenki f�lt:
-Tan�rn�! Mes�ljen nek�nk az Element�lok Labirintus�r�l!
Fauna tan�rn� s�hajtott.
-Mint tudj�tok, az element�lok a F�ld�n tal�lhat� elemek �rz�i. Emberi alakban a saj�t elem�k alkotja a test�ket. Minden element�l egy bizonyos helyhez van k�tve, ahol megsz�letik, �s ahol –ha elj�n az id�- el is pusztul. Nos… azok az element�lok, akik elszakadnak a sz�l�hely�kt�l, �ltal�ban megpr�b�lnak keresni egy er�s Hatalommal �titatott helyet, ahol tov�bb �lhetnek. Ilyen hely a Labirintus is. Ez az egyik legnagyobb ilyen hely, de sajnos pontosan nem tudni, milyen, vesz�lyes hely, csak azok l�phetnek be biztons�gban, akiknek element�lv�r is folyik az ereiben.
-De nagyon kev�s ilyen ember van, ugye?
-Igen, �s �k is igyekeznek titkolni ezt a tulajdons�gukat. A f�lelement�ls�g nagy er�t ad, a Hatalom kimondottan er�s ezekben a szem�lyekben. �s most l�ssuk a delphoi j�sd�t…
-De tan�rn�! –kezdtem bele egy �jabb k�rd�sbe, de befejezni m�r nem tudtam. J�g sikeresen bek�t�tte a sz�mat az addig a nyaka k�r� tekert kend�j�vel, bel�m fojtva a sz�t. Az �ra h�tral�v� fel�ben ez�rt csendben maradtam.
Harmadik �r�nk Hwedo tan�r �rral volt, b�b�j-gyakorlat. Szerettem ezeket az �r�kat, t�bb okb�l is. Az egyik, hogy csak ketten voltunk a csoportban J�ggel. M�sik ok maga a tan�r volt; im�dtam –�s im�dom most is- Hwedo professzort. Meg azt�n… harmadik oknak tal�n a tant�rgy mibenl�t�t mondan�m, hiszen l�telemem a Hatalom.
Ez�ttal azonban kellemetlen meglepet�s fogadott minket: tan�runk elk�sett, bejelentette, hogy az �ra elmarad, majd se sz�, se besz�d, t�vozott. L�that�an f�radt �s s�padt volt. Mi pedig, mint a j� gyerekek, felment�nk a szob�nkba, azon tanakodva, hogy mi van vele. Felmer�lt bennem n�h�ny �tlet, de ink�bb nem eml�tettem �ket, tekintve, hogy J�g nyak�ban ott l�gott a kend�…

***

M�snap viszont m�gis megeml�tettem �ket bar�tn�mnek. Megvolt r� az okom: Hwedo tan�r �r nem ker�lt el� eg�sz nap. �gy h�t f�lve b�r, de felvetettem az element�lokkal kapcsolatos �tletemet. J�g persze kinevetett.
-Nyughass m�r, tal�n csak megf�zott. El�g hideg van most…
-Na persze… akkor sim�n meggy�gy�tja mag�t –morogtam magam el�. Bar�tn�m ezut�n sikeresen leszedte a fejem, hogy megfeledkeztem az egyik alapvet� szab�lyr�l a Hatalommal kapcsolatban. Azonban � is elfelejtette, hogy szinte senki nem tartja be a fent eml�tett el��r�st…
Sz�val nem jutottunk semmire.
Tan�runk eg�sz h�ten nem ker�lt el�, az �r�i elmaradtak. Lyukas�r�inkat a k�nyvt�rban t�lt�tt�k. J�g egy leckeszer� valamin dolgozott, �n reg�nyt olvastam. Szerettem –�s a mai napig szeretem- a k�nyvt�ri reg�nyeket, f�leg a r�gieket, azok az igaziak… Az iskol�nkban gyakran hagytak a k�nyvekben �zeneteket a di�kok, v�lem�nyeket a t�rt�netr�l, ezeket kimondottan �rdekes id�t�lt�s volt elolvasni. De kev�sb� volt �rdekes, amikor az volt a feladat, hogy kiszedj�k az ilyen cetliket… Az egyik tavaszi sz�netben k�rt�k meg erre a bent maradt di�kokat, mondv�n, hogy ez �gy nem mehet tov�bb.
Persze a ny�ri sz�nid�ben megint sz�mos �zenetet tal�ltam azokban a k�nyvekben, amiket egyszer m�r ki�r�tettem…

***

V�gre, v�gre, v�gre… El�g gyakori sz� lett ez. Ez�ttal a t�li sz�netre c�loztak ezzel haszn�l�i. Igen, v�gre t�li sz�net, v�gre kar�csony, v�gre �j�v, v�gre pihen�s…
�n szem�ly szerint ezt mondtam: v�gre visszat�rt, Hwedo professzor!
Igen, �jra el�ker�lt szeretett tan�runk.
J�ggel �ppen girlandot k�t�tt�nk feny��gakb�l, amikor felbukkant a semmib�l. Bar�tn�m egyb�l elv�gta az ujj�t, a szab�lyt megszegve a Hatalommal gy�gy�totta be a sebet. �n magam mosolyogva �dv�z�ltem tan�romat.
-J� napot, tan�r �r!
-Szisztok! J�g, nem tudsz vigy�zni magadra?
Megpr�b�ltam egy feny��g m�g� rejteni mosolyomat, sikertelen�l. Megkaptam a magam�t J�gt�l, majd dolgoztunk tov�bb. Tan�runk fej�t cs�v�lva indult tov�bb.

***

Szenteste J�ggel �s m�g p�r m�sik di�kkal �cs�r�gt�nk kedvenc szob�nkban, az �ltalunk feld�sz�tett t�rsalg�ban. Halkan besz�lgett�nk, v�rtuk a vacsoraid�t.
A szak�csn�k kitettek maguk�rt, meg kell hagyni. Ev�s k�zben megismerkedt�nk egy �risz nev� l�nnyal, aki eg�sz szimpatikus volt att�l eltekintve, hogy rettenetesen len�z�en besz�lt a Hatalomr�l.
J�g k�zben jelzett, hogy Hwedo tan�r �r „telepatikus” �zenetet k�ld�tt neki. Az id�z�jelet az�rt raktam oda, mert a Hatalom szimpl�n nyers �leter�, nincs benne semmif�le telekinetikus vacak, vagy hasonl�. Nek�nk m�g nem tan�totta meg a gondolat�tvitelt, vagy ahogy tetszik, tekintve, hogy hihetetlen �nuralom sz�ks�ges hozz�. �rz�kelni persze tudtuk, mint mindenki m�s. Tan�runk mindig J�ggel kommunik�lt, tapasztalatb�l tudta, hogy az �n fejemben t�l sok a „zavar� gondolat”, ahogy � mondta. Azt hiszem ezt k�sza egyenletekre, szerelmeslev�l-r�szletekre �s reg�nybeli �lompasikra �rtette. Tehetek �n r�la?
Sz�val felment�nk a szob�nkba, j�llakottan, mosolyogva, hiszen v�rtak r�nk az aj�nd�kok. J�g ism�t meglepett, mint minden �vben: ez�ttal egy t�nd�rb�but kaptam t�le, amire saj�t kez�leg varrt ruh�t valami leheletfinom, v�r�s anyagb�l. Gy�ny�r� volt. � magam megb�v�lten figyelte az ez�st karpereceket, amiket t�lem kapott. A bar�taim rendre �kszereket k�ldtek, meg n�ha k�nyvet, meg persze az elmaradhatatlan csoki, minden mennyis�gben…
Miut�n v�gezt�nk az aj�nd�kszeml�vel �s magunkhoz vett�k a tan�runknak sz�nt aj�nd�kdobozokat, �s elindultunk le.
Borral k�n�lt minket. Meglepett, de J�g a magam megszokott hat�rozotts�g�val kimondta a „dr�mai f�lmondatot”: „K�sz�nj�k, k�r�nk”.
�gy h�t borozgatva, besz�lgetve t�lt�tt�k az id�nket… J�g majd’ kiugrott a b�r�b�l, amikor megl�tta az aj�nd�k�t: A J�ghercegn� k�nnye c�m� csod�latos reg�nyt. �n szem�ly szerint versesk�tetet kaptam: Versek a Hatalomr�l. Tal�l�… De nagyon �r�ltem neki!
Visszat�rve a szob�nkba hagytam, hogy J�g olvasni kezdjen, �n meg levonultam h�csat�zni.
R�j�ttem, hogy �risz egy… hogy is mondjam… barom. Tal�n ez a megfelel� kifejez�s. Kihaszn�lja a Hatalom adta lehet�s�geit, ezzel f�l�nyre tesz szert… Biztosra vettem, hogy a k�lseje se term�szetes. Igaz, J�gr�l nem besz�lek, � meg a k�k haja… de neki j�l �llt, �s most is j�l �ll.
Sz�val �risz… men�zik, k�zben meg alig �ll a l�b�n, annyira legyeng�l a Hatalomt�l. De ez nem �rdekli… j�slat: egyszer nagyon megb�nja. Eml�keztessetek, hogy ezt nekem kell val�ra v�ltanom…
Amikor nagy nehezen felm�sztam a kertb�l a szob�nkba, J�g nem volt ott. Lezuhanyoztam h�t, �s lefek�dtem aludni. El�tte persze gondosan el�k�sz�tettem az �jf�li ritu�l�m kell�keit: korcsolya, �s b�rkeszty�.
Minden �vben megism�tlem a csod�latos szentestei szab�lyszeg�semet: �jf�lkor a sek�ly kerti t� befagyott jeg�n korcsoly�zom.
J� �rz�s a s�t�tben siklani, ugr�lni, �s forogni, �s megint csak siklani… N�lam ez olyasmi, mint J�gnek a k�nyvt�ri bel�p�je: mag�ba sz�vja a kiss� poros leveg�t, v�gigsim�t a k�nyvek gerinc�n, ha elhalad egy polc mellett.
Van egy alapvet� k�l�nbs�g kett�nk k�zt: amit � csin�l, az nem s�rti a h�zirendet.

***

�jf�lkor, mint a j� gyerek reggel hatkor, felkeltem, fel�lt�ztem, fogtam a korikat, �s indultam, hogy kim�sszak az ablakon. K�zben vettem �szre, hogy J�g sincs az �gy�ban… tal�n � is szab�lyt szeg ma �jjel?
Gondoltam kider�tem. A korikat a szob�ban hagyva lebegtem le a kertbe az ablakb�l, �ljen a Lebeg�s B�b�j. Kicsit f�raszt�, de nagyon szeretem.
J�gre Hwedo professzor t�rsas�g�ban akadtam r�, a telek bej�rat�n�l. V�ltottak p�r sz�t, majd elindultak. Igaz, nem �rtettem, mint mondanak, de abban a pillanatban ez nem k�l�n�sen �rdekelt. „Engem kihagynak valami fontosb�l” –ez j�rt a fejemben. Soha nem szerettem, ha titkol�ztak el�ttem. Ez�ttal azonban jobban sz�ven �t�tt ez az eg�sz, mert mindezt a legjobb bar�tn�m �s a kedvenc tan�rom tette, az orrom el�tt… igaz, aludnom kellett volna �ppen, de h�t nem hinn�m, hogy J�g nem tudott a kar�csonyi szab�lys�rt�seimr�l. Sz�val kimondottan rosszkedv�en indultam ut�nuk, �szrev�tlen�l, �rny�kk�nt. Egy csinos szikla el�tt �lltak meg, ism�t besz�lni kezdtek… nem mertem a Hatalom seg�ts�g�vel kihallgatni �ket, sim�n lebuktattak volna. K�vettem h�t �ket, �t azon a fura k�v�n.
Nemr�g olvastam a Labirintus bej�rat�r�l. Valami olyasmi volt, hogy mindenkit m�shov� visz, att�l f�gg�en, hogy mi a c�lja. Term�szetesen min�l t�bb akad�lyt �ll�tva ezzel a bel�p� el�… Er�sen koncentr�ltam h�t, hogy ne olyan helyre ker�ljek, ahol mindenhol vagyok, csak J�g k�zel�ben nem.
A Hatalom haszn�lat�t�l �vakodtam, f�lve a lebuk�st�l, meg az element�lok esetleges reakci�j�t�l. Elv�gre… ember vagyok, az � ellens�g�k, mi�rt is kellene t�rt karral fogadniuk? Semmi�rt. Igaz, �n szem�ly szerint soha semmit nem �rtottam nekik. Az element�lok gy�l�lete azonban mag�ra az emberi fajra terjed ki, nem igaz�n �rdekeln� �ket az, hogy t�lem nem kell f�lni�k.
T�m�ra visszat�rve: maga a Labirintus sz�rny� hely. S�t�t �s hideg, r�ad�sul m�sb�l sem �ll, csak folyos�kb�l, ajt�kb�l, megint folyos�k, n�ha egy-egy terem, de ott element�lok vannak, azt�n megint egy hatalmas kapu, folyos�k, kanyarok, el�gaz�sok… f�raszt� �s vesz�lyes hely. Minek j�ttek ide azok ketten? Kezdtem �gy �rezni magam, mint aki ellen �sszeesk�v�st sz�nek. Persze, �n nem besz�lhetek a term�szetfeletti Hatalom-l�nyekr�l, de �k felfedezhetik a lakhely�ket… N�LK�LEM???
Ahogy magamban d�ltam-f�ltam, sikeresen beleakadtam valami sz�r�s bokorszer�s�gbe, ami egyre jobban beh�l�zott, ahogy szabadulni pr�b�ltam. „Element�l” –gondoltam magamban, �szt�n�sen a Hatalom ut�n ny�lva. Sz�pen leperzseltem magamr�l az ind�kat, a L�z B�b�jjal. Egyszer�en megn�veltem a b�r�m h�m�rs�klet�t, �get�en forr�ra. Nagyon hasznos b�b�j ilyenkor, de nem sz�moltam egy apr�s�ggal: t�l sok �leter�t fektettem ebbe, r�ad�sul a leveg�ben vibr�l� nyers energia megnehez�tette a dolgomat. Jobban legyeng�ltem, mind sz�m�tottam.
Mindenesetre tov�bb indultam, rem�lve, hogy utol tudom �rni bar�tn�met �s tan�romat. Lassacsk�n kivil�gosodott minden, jelezve, hogy a f�ny vagy valami hasonl� birodalm�ba �rtem. Kellemes meglepet�s fogadott az els� teremn�l: a kapu nyitva, odabenn k�t emberi alak… az egyiknek messzire vir�tott a k�k haja. Hwedo tan�r �r, �s a dr�ga J�g. Halv�ny mosolyra h�ztam a sz�mat, �s elindultam fel�j�k.
K�zelebb �rve vettem csak �szre, mi�rt �llnak olyan dermedten. J� n�h�ny d�h�snek l�tsz� vihar �s t�zl�ny �lt –ink�bb lebegett- fel�k szemben, felett�k, k�r�l�tt�k, mindenhol. M�r el�g k�zel �rtem, hogy meghalljam bar�tn�m szavait:
-Mi d�h�tette fel �ket?
Halkan feleltem, f�lve a k�vetkezm�nyekr�l:
-Azt hiszem, �n… bocs�nat…
J�g d�h�sen fordult meg.
-Ignissa!
Val�sz�n�leg elkezdi osztogatni nekem a „legszebb” kifejez�seket, amiket ismer, ha tan�runk ne fogja be a sz�j�t, jelezve, hogy erre most nincs id�. Ahogy az element�lok k�zelebb lebegtek hozz�nk, �nk�ntelen�l is m�g�j�k l�ptem, majd a Hatalom ut�n ny�ltam.
Elhom�lyosult a l�t�som, pislogtam p�rat. Nem is haszn�ltam b�b�jt, m�gis gyeng�bb lettem. Remek. Ez hi�nyzott m�g.
Mellettem J�g is hasonl�k�ppen �rezhette mag�t, tekintve, hogy megremegett. Hwedo professzor nem produk�lt semmif�le „t�netet”, ezek szerint neki volt annyi esze (vagy tal�n tapasztalata?), hogy nem akarta haszn�lni a Hatalmat.
Lassan elkezdtem h�tr�lni, hogy tarthassam a tisztes t�vols�got „vend�gl�t�inkt�l”. A falhoz �rve vettem �szre, hogy J�g �sszeesik. �nk�ntelen�l is futni kezdtem fel�, amikor valami nedveset �reztem a h�tamon. Hirtelen h�trafordultam, �s felsikoltottam az undorral vegyes ijedts�gt�l.
Hatalmas p�k �llt m�g�ttem, a maga nyolc l�b�val, nagy potroh�val, sz�r�s, �zelt l�baival. Ez m�g nem lett volna baj, de magasabb volt n�lam, �s �pp r�m fente a r�g�it. Megbabon�ztak a szemei, mozdulni se tudtam. M�g�ttem valahol Hwedo tan�r �r kiab�lt, hogy menjek onnan, de fel se fogtam a szavait. Csak �lltam, �s n�ztem azt a d�g�t.
M�g akkor is, amikor lecsapott r�m, alaposan �sszekaszabolva a karjaimat, majd ragacsos h�l�ba tekert. Kisv�rtatva a potroh�n tal�ltam magam, de nem sok�ig voltam egyed�l: tan�rom is hasonl�an j�rt, mint �n.
A dr�gal�tos �zeltl�b� d�g egy m�sik terembe cipelt minket, felteszem a lakhely�re. Minden csupa p�kh�l� volt, valami sz�rny�.
A p�k beledobott minket k�t nagy h�l�ba, majd elment. Furcs�lltam, hogy nem m�rgezett meg minket, vagy hasonl�. Azt�n kezdtem �rezni: a h�l�ban valami altat� vagy hasonl� lehetett, kezdtek elnehez�lni a szempill�im, laposakat pislogtam.
-Ignissa! El ne aludj!
-Nem �haj… �hajtok… -�s�tottam. Tan�rom s�hajtott. Az�rt rajta is l�tszott a f�radts�g. Valami nedves folyt le a karomon. V�r. A saj�t v�rem. De akkor t�l f�radt voltam m�g ahhoz is, hogy t�r�djek vele. M�g eljutott a tudatomig n�h�ny sz�foszl�ny, miel�tt m�ly �lomba szender�ltem.

***

Furcsa, k�k f�nyben �sz� teret l�ttam, valahol a t�volban k�k nap ragyogott. Sehol nem l�ttam m�s sz�nt, minden k�k, de annak a legk�l�nb�z�bb �rnyalatai: �gk�k, kir�lyk�k… az �rny�kok eg�szen s�t�tek voltak, de m�gse feket�k, hiszen az m�r egy m�sik sz�n lenne… a feh�r se volt val�di, abban is l�ttam n�mi k�ket.
Cs�ny�n el�t�ttem a harm�ni�t�l t�rdig �r�, piros rakott szokny�mmal, feh�r hossz� ujj�mmal, a piros keszty�immel �s s�lammal, hogy a feh�r harisny�r�l �s sapk�r�l ne is besz�ljek. �gy �reztem magam, mint a r�t kiskacsa, pedig tudtam, hogy a saj�t vil�gomban lehetn�k hatty�, mint �. 
K�r�ln�ztem, de sehol nem l�ttam senkit.
Egyetlen apr�cska, pisl�kol� l�ngot fedeztem fel, nem messze t�lem, egy fak� k�k szikl�n. Oda�rve vettem �szre, hogy a lassan kihuny� t�zben van n�mi sz�n: enyhe piros sz�nben j�tszott.
Nem tudom mi�rt, de odany�ltam hozz�, �s a kezembe vettem. Nem �getett meg, ink�bb hideg volt. A szikr�k csintalans�g�val pattogta k�rbe a tenyerem, futott v�gig a halv�ny sorsvonalamon, hogy azt�n az �letvonallal folytathassa.
Csak cs�ndben figyeltem.
-L�tom t�ged is leny�g�z a K�k L�ng, Ignissa.
D�bbenten fordultam meg, de sehol nem l�ttam senkit. A hang folytatta:
-Ne keress, nem l�thatsz meg. A nevem Lysithea, a K�k L�ng �rz�je vagyok, ennek a hideg t�znek az �rn�je.
-Nem �rtem, mi�rt besz�lsz �gy r�la, hiszen gy�ny�r�… -suttogtam magam el�. A hang felnevetett.
-De h�t n�zz k�r�l! Minden k�k, hideg sz�n… csup�n a L�ngban van n�mi v�r�s, de annyira halv�ny, hogy m�r �n se mindig l�tom meg… Mondd, lehet �gy �lni? Testtelen�l, szinte j�gbe z�rva? Mert igen, ez a sok k�k pont azt hiteti el velem… Oly hossz� ideje m�r, hogy sz�neket l�ttam, �r�l�k, hogy itt vagy.
-Honnan tudod a nevem?
-A L�ng �rulta el nekem.
V�gtelennek t�n� hallgat�s ut�n tettem fel az �jabb k�rd�st:
-De kicsoda, vagy micsoda vagy te? �s hol vagyunk egy�ltal�n?
-�n a benned �l� K�k L�ng vagyok, a Hatalom magja, az� az er��, ami benned �l. A saj�t elm�dben �llsz, �s a benned lakoz� Hatalommal besz�lsz.
-De mi ez a L�ng? –k�rdeztem azt�n. Lysithea nem v�laszolt egyb�l, mint aki habozik. V�g�l halk, f�tyolos hangon sz�lalt meg.
-A K�k L�ngot szokt�k Sz�v L�ngnak is nevezni, ez t�pl�lja a Hatalmat, ha kialszik, egyszer� emberk�nt �lsz tov�bb. T�pl�lhatod, a saj�t elem�szt�s�vel. Ha haszn�lod a benned lakoz� er�t, a Hatalom �leted v�g�ig veled marad, mert a L�ngod is �gni fog.
-M�gis, amikor megl�ttam, alig pisl�kolt.
-Hiszen nem vagy eszm�letedn�l. N�zz a karodra… v�res. A K�k L�ng legyeng�lt, mert a testet is gyenge. Ez�rt l�tezik a gy�gy�t�s szab�lya, hogy nem szabad gyeng�n gy�gy�tani… t�ls�gosan megterheli a L�ngot. De most menj, valaki helyetted gy�gy�tja meg a sebeidet. Tal�n… tal�n m�g tal�lkozhatunk…
-V�rj m�g! Lysithea! Ne menj!
De hi�ba minden, a k�k vil�g a Sz�v L�ngommal egy�tt elt�nt, csup�n eml�k maradt.

***

J�g �s Hwedo professzor gy�gy�tottak meg, majd szedtek ki a p�kh�l�b�l. Mindh�rman f�radtan hanyatlottunk le a padl�ra, J�g bocs�natot k�rt a vit��rt… Valamit besz�ltek azok ketten, nem nagyon figyeltem, a L�ng j�rt az eszemben. V�g�l J�g fel�llt, elment, engem pedig tan�rom h�zott fel a hideg k�padl�r�l, majd indult el velem a m�sik ir�nyba. M�g mindig zavaros volt a tudatom, de pr�b�ltam figyelni, hogy merre megy�nk. Nem sz�m�tottam r�, hogy els�re megtal�ljuk a kivezet� utat.
J�l gondoltam. Elvesz�tettem az id��rz�kemet, t�l sok akad�ly volt m�r a h�tunk m�g�tt, t�l sok csapd�t ker�lt�nk ki t�bb�-kev�sb� �ps�gben. Egyszer megbotlottam, megh�ztam a bok�mat, de nem mertem a Hatalommal rendbe szedni.
N�ha, egy pillanat erej�ig mintha l�tni v�ltem volna egy-egy element�lt, j�g �s viharl�nyeket. Nem ker�ltek a k�zel�nkbe, nem akad�lyoztak minket. Jobb is, el�g volt az a sok folyos�.
M�r kezdtem azt hinni, hogy soha nem �r�nk ki, amikor megl�ttam a „f�nyt az alag�t v�g�n”. Kijutottunk.

***

Aznap �jjel k�l�n�s �lmom volt.
Nem agg�dtam m�r, J�g ott szuszogott a szomsz�d �gyban, megfelel�en f�radtan �rt vissza, f�l perc alatt bealudt…
�lmomban megint a K�k L�ngot tartottam a kezemben, �s Lysithe�val besz�ltem. Az utols� mondat ut�n fel�bredtem: „Menj �s p�told be, amit elmulasztott�l.”
Fel�lve az �gyamban valami f�m csillant a szemembe: a korcsoly�im. Halv�nyan mosolyogva h�ztam fel �ket, majd kilebegve az ablakon a t� fel� indultam.
Soha ilyen csod�latos nem volt a szab�lyszegett �jjel. Soha nem ugrottam m�g ilyeneket. Soha nem �reztem magam ilyen szabadnak.
Lysithea hangj�t hallottam magamban: „A te elemed a k�k t�z. A hideg l�ng, amely semminek nem �rt, �s vigy�z a j�gre.”

***
K�zben megtudtam, hogy Hwedo professzor �s J�g testv�rek. Els�re teljesen leblokkolt az agyam, beletelt egy kis id�be, mire feleszm�ltem.
R�ad�sul nem tudom megszokni, hogy nincs t�bb� Hwedo tan�r �r, csak Agdaam…

***

J�g a ny�r els� het�ben megkapott egy Hatalom-oktat�i �ll�st az iskol�ban. Engem nem k�rdezett senki, m�gis maradtam. Meg�rtam a k�nyvemet a Hatalomr�l. Le�rtam benne a K�k L�ngot, mindent, amit fontosnak tartottam.
Minden �jjel l�tom Lysithe�t. Igen, l�tom is. M�r l�tom. K�k ruh�ja van v�r�s hajjal. A bennem �l� K�k L�ng �rz�je pont olyan, mint �n.
Jelenleg a m�sodik k�nyvemen dolgozom, a L�ngok Hangja lesz a c�me. Egy reg�ny, amiben saj�t �s k�t t�rsam t�rt�net�t �rom majd le…

�s most k�vetkezzen a t�rt�net Hwedo professzort�l!

�dv�zlettel: Ignissa