Nem Bartimaeusos, hanem Negorzo �rta, a Bartimaeusos f�rumban,
�gy gondoltam az�rt iderakom! :D

1. fejezet

J�gszem

�dv mindenkinek! J�g professzor a nevem, �s az Element�ler�d iskol�ban tan�tok. Ami�ta az eszemet tudom, itt �lek. Ami nem hossz� id�, mivel alig vagyok 18. Jogosan k�rdezhetitek teh�t, hogy akkor hogyan lettem tan�r?
Nos, ennek a t�rt�net�t szeretn�m elmes�lni.
Az eg�sz �gy egy �ve kezd�d�tt, amikor m�g di�kk�nt �ltem itt. Azt nem mondan�m, hogy „m�gusiskola” lenne az Element�ler�d, mivel nem is tan�tanak itt m�gi�t. Igaz, van r� lehet�s�g. Egy teljesen �ltal�nos iskola vagyunk, tal�n a gimn�zium sz� lenne r� a megfelel� sz�. Ha m�r ennyire a val�s�ghoz hasonl�tom lakhelyem, azt is mondhatom, hogy koll�giumunk is van.
De azt hiszem, nem erre vagytok k�v�ncsiak, ugye?
Sz�val m�gia tagozatra j�rtam, ami annyit jelent, hogy a var�zslatok alapjait elsaj�t�thattam. Ne �rtsetek f�lre, semmi var�zsp�lca, semmi d�monid�z�s. Mondjuk �gy, hogy nyers hatalom, ami a saj�t �leter�nkb�l t�pl�lkozik. Gondolom, �gy m�r �rthet�, mi�rt nem tanulhatja mindenki ezt a fajta m�gi�t. T�l vesz�lyes lenne.
Egyik d�lut�n a m�giatan�rommal, Hwedo professzorral besz�lgett�nk �ra ut�n. A Hatalom haszn�lat�nak oktat�sa kis csoportokban folyt, t�z ember m�r soknak sz�m�tott. Nekem csup�n egy t�rsam volt: Ignissa, a legjobb bar�tn�m, aki m�r-m�r a testv�rem is lehetett volna, olyan j�l ismert�k egym�st. Gyerekkorunk �ta s�lve-f�ve egy�tt voltunk. Hiszen �rv�k voltunk mindketten.
Sz�val azon a bizonyos d�lut�non Hwedo professzor, Ignissa �s �n az udvaron besz�lgett�nk. Ignissa �pp az element�lokr�l faggatta tan�runkat. �l�nk vit�ba bocs�tkoztak, j� volt hallgatni.
Mindketten m�r n�zeteket vallottak. A professzor szerint az element�lok hatalma szent �s s�rthetetlen, mi a nyomukba se �rhet�nk. Ellenben Ignissa szerint mi, emberek is vagyunk olyan er�sek, mint �k, hiszen egyazon Hatalmat haszn�ljuk mi is.
-De mi a helyzet a f�l-element�lokkal? –k�rdezte azt�n a professzor.
-M�gis mi lenne? Tudjuk, hogy l�teznek, �s azt is, hogy er�sebbek az emberekn�l.
-Ignissa! Nem �rted a l�nyeget. Minket legyeng�t a Hatalom, m�g �ket nem. Akkor hogyan lehetn�nk olyan er�sek, mint �k? Na j�, m�ra befejezt�k. Menjetek tanulni, holnap d�lut�n tal�lkozunk az �r�n!
-De professzor �r! –ellenkezett bar�tn�m. Tan�runk azonban csak elmosolyodott, �s elindult az �p�let fel�. R�vigyorogtam Igniss�ra.
-L�tod? Nem lehet meggy�zni!
-Pr�b�lkozni szabad, nem?
-Fel�lem… Na, t�nyleg menj�nk tanulni…
Ignissa m�g v�gott egy pof�t, azt�n k�vetett a koll�gium fel�. K�tszem�lyes szob�nk volt, imm�r harmadik �ve. Term�szetesen ezt is Hwedo professzornak k�sz�nhett�k.
Tal�n furcs�nak tal�lj�tok, hogy ennyire k�zvetlen m�don besz�lt�nk egy tan�rral. Ne csod�lkozzatok, � m�r csak ilyen.
Sz�val nekil�ttunk a leck�nknek, nem mintha sok kedv�k lett volna hozz�… Hab�r… ami azt illeti, nem is kellett volna tanulnunk, mivel a t�li sz�net el�tti utols� h�ten j�rtunk, ilyenkor pedig m�r nem adtak leck�t.
�gy h�t el�vett�k r�gi, m�r igencsak rongyos novellak�nyv�nket, hogy folytassuk azt a t�rt�netet, amit �pp �rtunk.
Szerettem figyelni, ahogy a kecses �vegtoll mag�t�l szalad a lapok felett. Az �r�s B�b�j nem em�sztett fel sok �leter�t, ez�rt rendszeresen haszn�ltuk.
Este, vacsora k�zben megint az element�lok ker�ltek sz�ba. Ez�ttal �n vit�ztam Igniss�val, a f�lelement�lokr�l, �s az � titokzatos erej�kr�l.

***

M�snap roppant kegyetlen m�don Hwedo professzorral volt az els� �r�nk, roppant kegyetlen m�don a teljes oszt�llyal �s, hogy m�g kegyetlenebb legyen az eg�sz, fizik�ztunk. Ha j�l eml�kszem, valami �ramk�r�s vacakr�l magyar�zott a tan�r �r…
Ut�na –kev�sb� kegyetlen m�don- f�ldrajz �r�nk volt, ahol a m�gikus helyekr�l tanultunk. Kedves Ignissa bar�tn�m egyb�l leragadt az Element�lok Labrinitus�n�l, de h�la nekem �s a kend�mnek, az �ra zavartalanul folyhatott tov�bb, egy bek�t�z�tt sz�j� Igniss�val. �rdekes m�don � ennek nem �r�lt annyira, mint Fauna tan�rn�…
Harmadik �ra: b�b�j-gyakorlat, szeretett Hwedo professzorunkkal.
Azon a bizonyos �r�n kezd�dtek a furcsas�gok. A tan�r �r k�sve �rkezett, ny�zottnak t�nt �s s�padtabb is volt, mint reggel. Tal�n meg�rtottak neki az �ramk�r�k…
Mindenesetre kijelentette, hogy az �ra elmarad.
Visszat�rve a szob�nkba azon kezdt�nk el tanakodni Igniss�val, hogy mi t�rt�nhetett vele. Nem tagadom, hogy agg�dtam �rte, elv�gre remek tan�r volt, �s emberk�nt se utols�. Emellett � nevelt fel, � hozott az iskol�ba…
Az ap�mr�l nem tudtam semmit, any�mr�l se t�bbet. Az eg�sz csal�domr�l annyit tudtam, hogy volt egy b�ty�m, aki elt�nt. Kellemes kis csal�d…
Az iskola volt az otthonom. Igaz, ez a mai napig nem v�ltozott, de j� �gy nekem.

***

A m�sodik furcsas�got m�snap tapasztalhattuk: Hwedo professzor nem jelent meg reggelin�l, az �r�i elmaradtak, senki nem tudta hol van, tal�n csak az igazgat�n�, Naiad Cordelia.
Ignissa bar�tn�m persze egyb�l az element�lokkal j�tt, de �n sikeresen elhallgattattam; a sz�j�ba nyomtam egy sz�l ropit. Sz�net volt, �s szok�sunkhoz h�ven ropit ett�nk.
-Nyughass m�r, tal�n csak megf�zott. El�g hideg van most…
-Na persze… akkor sim�n meggy�gy�tja mag�t.
Rosszall� pillant�st vetettem Igniss�ra.
-El�bb egy�l, azt�n besz�lj. Mellesleg megint elfelejtetted, hogy legyeng�lt �llapotban…
-Nem szabad haszn�lni a Hatalmat, tudom! –fejezte be bar�tn�m az oly sokat emlegetett mondatot. B�r nem ismertem olyan embert, aki ne haszn�lta volna a Hatalmat, ha beteg volt, vagy �pp csak elv�gta az ujj�t. Ebb�l k�vetkezik, hogy �n is rendre �gy gy�gy�tottam meg magam, ak�rh�nyszor v�gtam el az ujjaimat, ami meg kell hagyni, el�g gyakorta megt�rt�nt… nem tehetek r�la, nem tudok �gy vagdosni, hogy k�zben olvasok… T�nyleg nem tehetek r�la.
Sz�val Hwedo tan�r �r nem jelent meg aznap. M�snap sem. Mondhatni, eg�sz h�ten nem l�ttuk. Mivel ez�ltal el�g sok lyukas�r�nk lett –tekintve, hogy a b�b�j-gyakorlat �r�n soha nincs helyettes�t�s-, sokat id�zt�k a k�nyvt�rban.
Im�dom a k�nyvek illat�t, ahogy a lapok susognak az ujjaim alatt, vagy ahogy a b�rk�t�sen kidomborod� bet�k megcsillannak a f�nyben. Az �regebb k�nyvek n�melyike m�r lapjaira esett, az �jabbak k�z�l n�h�nynak iszonyatosan friss nyomdaszaga volt. Ezeket nem szerettem annyira, t�l �jak, t�l… ridegek voltak nekem. Egy k�nyv akkor lett igaz�n szerethet�, ha megjelentek benne a behajtott sarkok, apr� firk�k… Ezekt�l a k�nyvt�ri p�ld�nyok se menek�lhettek meg.
Aznap –csak �gy sz�rakoz�sb�l- elkezdtem �rni egy amolyan h�zidolgozat-szer�s�get a g�r�g mitol�gi�r�l, k�l�n�s tekintettel a f�lig ember-f�lig �llat l�nyekre: kentaurok, szat�rok, szir�nek, �s a Minotaurusz. Ez ut�bbin�l kit�rtem a labirintusra is.
Ignissa mellettem valami reg�nyt olvasott, a h�ten m�r a harmadikat.
�tlagos het�nk volt, eltekintve att�l a t�nyt�l, hogy Hwedo professzor nem ker�lt el�…

***

Kit�rt a t�li sz�net, mindenki l�zban �gett, m�r aki maradt a „koleszban”. Sz�momra egy�rtelm� volt, Igniss�nak egyar�nt. A di�ksereg nagyobbik fele hazament, azon kevesek, akik maradtak, ritk�n dugt�k ki az orrukat a szob�jukb�l, teljes volt a csend. A leveg�ben s�lt alma �s fah�j illata sz�llt, a folyos�kat feld�sz�tett�k, az eb�dl�ben pedig m�r ott �llt a nagy dobozkupac, amiben a kar�csonyfad�szek rejt�ztek.
Mi is seg�tett�nk a d�sz�t�sben, mik�zben �n term�szetesen elv�gtam az egyik ujjam… Ahogy a Hatalom ut�n ny�ltam, furcsa gyenges�get �reztem. Egy pillanat m�lva azonban ez m�r a m�lt� volt, az ujjamat rendbe hozva dolgoztam tov�bb.
Hwedo professzor k�zeledett a folyos�n, s�padtan, de mosolyogva.
-Sziasztok! J�g, nem tudsz vigy�zni magadra?
Ignissa vigyor�t leplezend� elb�jt egy feny��g m�g�, miut�n k�sz�nt�nk a tan�rnak, hogy ne l�thassam, hogy rajtam nevet. Nem nyert, �szrevettem.
-Mint l�tja tan�r �r… nem. Ignissa, ne nevess!!!
-�n nem is nevetek!
Hwedo professzor a fej�t cs�v�lva indult tov�bb.
-L�nyok, l�nyok…
Nevetve �sszen�zt�k, �s folytattuk a feny��gak �sszek�t�z�s�t.

***

Szenteste. Igniss�val �s m�g n�h�ny bar�ttal �lt�nk az egyik t�rsalg�ban, v�rva, hogy hat �ra legyen, azaz vacsoraid�. Ut�na pedig ir�ny az aj�nd�kokhoz…
Halkan besz�lgett�nk, v�rakoztunk… egy�tt �lt�nk azokon a h�res t�k�n.
A vacsora isteni volt, mint mindig. Az egyik als�bb �ves l�nnyal, egy bizonyos �risszel besz�lgett�nk k�zben, aki szint�n tanulta a Hatalom haszn�lat�t. Kiss� furcs�lltam ugyan, milyen hanyagul besz�l a b�b�jokr�l, de ezzel nem foglalkoztam. �risz eg�sz sz�p, b�r el�g �tlagos l�ny volt a maga nem�ben: s�t�tbarna haj, barna szem, halv�ny b�r. Ny�ron sokan irigyelt�k, fantasztikusan le tudott barnulni…
De ez most mind l�nyegtelen, hiszen szenteste volt, �s �pp az isteni vacsor�nkkal foglalkoztunk. Hwedo tan�r �r is megjelent, m�r eg�sz t�rhet�en festett… �reztem, ahogy a Hatalom meg�rinti a tudatom, ahogy �zenetet k�ld fel�m az erej�vel.
„Ha v�geztetek, gyertek le hozz�m.”
***

�gy egy �r�val k�s�bb, kez�nkben egy-egy gondosan becsomagolt dobozzal indultunk el a professzor szob�ja fel�.
Ignissa kopogott, Hwedo professzor ajt�t nyitott, bel�pt�nk.
-Foglaljatok helyet, h�lgyek! Bort?
Ignissa megr�zta a fej�t.
-Kiskor�ak vagyunk.
Felvontam a szem�ld�k�met, �s magabiztosan feleltem:
-K�sz�nj�k, k�r�nk.
-Ezt m�r szeretem… egyenes besz�d –ny�jtotta fel�nk a k�t poharat tan�runk.
-Boldog kar�csonyt, l�nyok!
-Mag�nak is, tan�r �r!

***

A szob�nkban �lt�nk, az aj�nd�kainkat n�zegett�k. Igniss�t�l ez�stkarperecet kaptam, hozz� ill� f�lbeval�kkal �s nyakl�nccal. Az iskolai bar�tok �dess�ghegyeket �s aranyos apr�s�gokat k�ldtek, Hwedo professzort�l egy k�nyvet kaptam, a J�ghercegn� k�nnye c�m�t. M�r r�g�ta v�gytam r�, borzaszt�an �r�ltem neki.
V�gigny�ltam az �gyamon, �s olvasni kezdtem. Ignissa lement a t�bbiekhez h�csat�zni, messzir�l is hallani lehetett �ket.
Ahogy olvastam, megint meghallottam tan�rom hangj�t a fejemben.
„Gyere a k�nyvt�rba.”
S�hajtva hal�sztam el� egy k�nyvjelz�t az �jjeliszekr�nyem fi�kj�b�l, majd a k�nyvet becsukva indultam el.
Odalenn m�r v�rt r�m tan�rom, l�that�an idegesen.
-J�g! Bizony�ra eml�kszel, mit mondtam neked a csal�dodr�l…
B�lintottam. Hwedo professzor v�gigsim�tott egy k�nyv gerinc�n.
-Akkor arra is eml�kszel, hogy semmit nem tudunk �desany�dr�l…
-Meg arra is, hogy volt egy b�ty�m, aki az ap�mmal egy�tt elt�nt.
-Megtal�ltam az any�dat.
Megd�bbenve n�ztem fel a szemeibe.
-Mi? Hol?
-Az Element�lok Labirintus�ban. Naiad azonban nem engedte meg, hogy elvigyelek oda…
V�llat vontam.
-Akkor sz�pen kil�gok valamikor �jjel. Nem akad�ly. De… nekem l�tnom kell �t. Ne n�zzen �gy, Igniss�val egy�tt b�rmire k�pesek vagyunk.
M�r indultam volna, amikor tan�rom a v�llamra tette a kez�t.
-Ignissa nem mehet veled.
Meglepetten fordultam h�tra.
-De mi�rt?
-A Labirintusba csak olyanok l�phetnek be biztons�gban, akiknek element�lv�r is folyik ereikben. Tudtommal Ignissa nem f�l- vagy negyedelement�l, ez�rt nem sodorhatjuk vesz�lybe.
-Magunkat sodorn�nk vesz�lybe, tan�r �r.
-Nem.
Elfordultam, �s halkan suttogtam magam el�:
-�n nem vagyok f�lv�r.
Hwedo professzor m�g�m l�pett, �reztem a lehelet�t a f�lemen, ahogy suttogott.
-Az vagy, ahogy �n is… �jf�lkor a f�kapu melletti t�lgyf�n�l.
Dermedten �lltam a k�nyvespolc mellett m�g hossz� percekig, miut�n Hwedo professzor elment.
Hogy lehetn�k �N f�lelement�l?
Eg�sz �letemet az iskol�ban �ltem le, semmi jel nem utalt arra, hogy er�sebb lenne bennem a Hatalom, hogyan lehetn�k f�lv�r?
Megtudhatom, ha �jf�lkor kisz�k�m a szob�mb�l? Ignissa tudta n�lk�l, persze, de le fog nyakazni, ha megtudja, hogy kihagytam valamib�l…

***

�jf�l.
A Hatalom seg�ts�g�vel kisz�ktem, a t�lgyfa fel� l�pkedtem, nesztelen�l, az �rny�kban. Hwedo professzor m�r v�rt r�m, egy�tt indultunk el.
-J�g! Innent�l ne haszn�ld a Hatalmat, nem kell minden element�lnak �szrevennie, hogy j�v�nk.
G�nyosan elmosolyodtam.
-Nem kell f�lnie, professzor…
N�m�n l�pkedt�nk, �n nem tudtam merre, ne is �rdekelt. El�g, ha a vezet� figyel, nemde?
Egy furcsa, borosty�nnal ben�tt szikla el�tt �lltunk meg.
-�me a bej�rat. Csak �n ut�n, h�lgyem!
-K�sz�n�m, uram.
Kiny�jtottam kezem a k� fel�, majd �t a hideg felsz�nen… eg�szen addig, hogy belezuhanhassak a semmibe.

***

F�lhom�lyos teremben �rtem f�ldet. Nagy nehezen felt�p�szkodtam, �s k�r�ln�ztem. Nem sokkal m�g�ttem Hwedo professzor �llt lassan talpra. M�g�m l�pett, �s megszor�totta a v�llamat.
-Innent�l �vatosan. Nem szeretn�k harcolni.
Ami azt illeti, ebben t�k�letesen meg�rtettem. Mindig gy�l�ltem a harcokat, f�leg, ha a Hatalom birtokosai kihaszn�lt�k f�l�ny�ket.
�gy h�t n�m�n indultam el tan�rom ut�n.

***

Nem tal�lkoztunk senkivel �s semmivel, m�gis rossz el��rzet telepedett r�m. Sz�d�ltem, nyomasztott az egyre m�ly�l� f�lhom�ly. Mindenhonnan s�t�ts�g gomolygott fel�m, azt hittem, belefulladok.
Halk, megnyugtat� hangot hallottam, h�v�s l�legzet lebbentette meg a hajam.
-Ne agg�dj. F�ld �s sz�l. �k nem �rtanak nek�nk.
Lassan felengedett a s�t�ts�g, hely�t �les, v�r�s f�ny �s iszonyatos h�s�g vette �t.
-T�z �s vihar –suttogtam halkan.
Ahogy bel�pt�nk volna egy kapun, hogy egy m�sik elem birodalm�ba jussunk, megjelentek az element�lok: emberi k�lsej� l�nyek, de test�k abb�l az elemb�l �ll, amelyik fajhoz tartoznak. Meglehet�sen d�h�snek t�ntek, harcra �s gyilkol�sra k�sznek.
�szt�n�sen k�zelebb l�ptem tan�romhoz.
-Mi d�h�tette fel �ket?
-Azt hiszem �n –sz�lalt meg egy halk hang-, bocs�nat…
-Ignissa!!!
D�h�sen fordultam meg, nagy leveg�t v�ve, hogy elkezdhessek veszekedni bar�tn�mmel. De m�g miel�tt kimondhattam volna az els� nyomdafest�ket nem t�r� kifejez�st, a m�g�ttem �ll� Hwedo professzor befogta a sz�mat.
-Vagy k�s�bb �lj�tek meg egym�st, vagy �gy, hogy �n ne l�ssam! De most �pp minket k�sz�lnek eltenni l�b al�l…
Kiss� lenyugodva fordultam vissza a vihar �s t�zl�nyek fel�. Azok k�zelebb lebegtek hozz�nk. Ignissa m�g�m l�pett.
A Hatalom ut�n ny�ltam, pr�b�ltam v�deni magamat. �les f�jdalom has�tott a fejembe, addig ismeretlen gyenges�get �reztem. Mellettem Ignissa �sszerezzent, f�radtan pislogott p�rat. Hwedo professzor rezzen�stelen tekintettel �llt, nem ny�lt a Hatalom ut�n. Az egyik viharelement�l kil�pett a t�bbiek k�z�l, �s m�ly, mennyd�rg�sszer� hangon megsz�lalt:
-Mi�rt zavarj�tok meg szent b�k�nket? A v�r nem �v meg titeket… a Hatalom megsebezte l�ny�nket, meg kell halnotok…
Hwedo professzor v�delmez�n el�nk �llt.
-�ket nem b�nthatod. Am�g �n itt vagyok, addig nem.
Hirtelen megint r�m t�rt a d�h, b�r m�r kezdtem �rteni, mi�rt: a viharelement�lok miatt. A viharok szesz�lyess�ge �s vads�ga megsz�llt minket is, ez�rt akadtam ki annyira Ignissa �rkez�s�n. Hiszen az nem �n voltam…
De felmer�lt bennem a k�rd�s: Hwedo professzor hogyan maradt olyan higgadt? K�t lehets�ges megold�s jutott eszembe: vagy j� sz�n�sz, vagy element�l. Ink�bb az el�bbinek �r�ltem volna.
Sajnos nem volt alkalmam befejezni csod�s gondolatmenetemet, mivel „vend�gl�t�ink” megunt�k a csevelyt.
�pp id�ben ugrottam f�lre egy er�snek t�n� vill�m el�l, majd pr�b�ltam egy kev�ske er�t �sszekaparni, hogy legal�bb v�dekezhessek a Hatalommal.
Nem messze t�lem Ignissa lassan a falhoz h�tr�lt. Nem volt t�bb ereje. Nem �rtettem h�t, hogy nekem mi�rt siker�lt �jra er�t gy�jtenem.
„Az vagy, ahogy �n is…”
H�t persze! F�lelement�l vagyok…
Egy pillanatra n�ztem csak f�lre, �s m�r a f�ld�n tal�ltam magam, az �jul�s hat�r�n. Minden er�met kisz�vt�k, hagytam h�t, hogy bekebelezzen a hom�ly.

***

Ugyanott t�rtem magamhoz, de egyed�l voltam, r�ad�sul nyom�t se �reztem magamban a Hatalomnak. Reszket� karomra t�maszkodva pr�b�ltam felkelni, sikertelen�l. Arcomon egy h�vatlan k�nnycsepp g�rd�lt le. Ism�telten visszahanyatlottam a f�ldre, �tkozva magamat az ostobas�gom�rt. Ignissa biztosan bajban van, Hwedo professzorral egy�tt.
Valami mozdult m�g�ttem. Ijedten fordultam arra. Egy element�l �llt a f�lhom�lyban, �that� tekintete szinte �td�f�tt.
Belenyugodtam a j�v�mbe: itt �s most v�gezni fog velem. De nem, el�bb m�g sz�tcinc�lja a megmaradt er�met is, hogy szenvedhessek is.
V�g�l m�gse haltam meg. A l�ny –j�gb�l volt, iszonyatosan hideg j�gb�l- let�rdelt mell�m, �s a nyakamba akasztott egy szint�n j�ghideg med�lt. Hirtelen visszat�rt az er�m, �reztem, ahogy �tj�rja a testemet, az ujjbegyeimt�l kezdve.
Mire feleszm�ltem a hirtelen j�tt energia�radatb�l, a j�gl�ny m�r nem volt ott.
Elindultam h�t, hogy megkeressem t�rsaimat.
***


Egy furcsa, p�kh�l�kkal teli teremben akadtam r�juk, hossz� keresg�l�s ut�n. T�bbsz�r is elt�vedtem a labirintusban, r�ad�sul a Hatalmat nem mertem haszn�lni.
Sz�val a teremben mindenfel� abnorm�lisan nagy p�kh�l�k l�gtak, benn�k ismeretlen eredet� csontokkal. Megborzongtam arra a gondolatra, hogy tal�n emberiek.
Hwedo professzor �gy l�gott az egyik k�l�n�sen nagy h�l�ban, mint akit keresztre fesz�tettek. Nem messze t�le Ignissa teljesen belegabalyodott a ragacsos sz�lakba. Egyik�k sem volt eszm�let�n�l.
Sziszegtem magam el� n�h�ny keresetlen sz�t, majd tan�rom el� l�ptem. Lesz, ami lesz alapon a Hatalom ut�n ny�ltam. Megfogtam a professzor karj�t, �s hagytam, hogy az �leter�m �t�ramoljon az � test�be.
Ahogy kinyitotta a szem�t, hatalmas k� esett le a sz�vemr�l. �vatosan neki�lltam elszaggatni az �t fogva tart� h�l�t. Ez�ttal m�r nem haszn�ltam b�b�jt, t�lzottan kimer�tett az energia�tad�s.
Hagytam, hogy Hwedo professzor maga szabad�tsa ki a l�bait, �n pedig Igniss�hoz l�ptem. Bar�tn�m el�g rossz b�rben volt: s�padt b�r�n itt-ott karmol�sok piroslottak, alkarj�n h�rom p�rhuzamos v�g�sb�l sziv�rgott folyamatosan a v�r.
Meg�rintettem a nyakamban f�gg� l�ncot, �s �jra a saj�t energi�mat felhaszn�lva kezdtem el gy�gy�tani. Sz�d�ltem, nem volt el�g a saj�t er�m.
Hwedo professzor is kiszabadult k�zben, most m�r � is seg�tett. Ignissa lassan kezdett mag�hoz t�rni. A karja ugyan m�g mindig v�rzett, de azt m�r � maga is seg�tett rendbe hozni. V�g�l egy�ttes er�vel kiszedt�k a h�l�b�l.
F�radtan rogytunk le a terem padl�j�ra.
-Figyelj, Nissi… ami az el�bbi harcot illeti… a veszeked�st… gomenne… az element�lok ereje tette.
-Tudom, nincs semmi baj. Nekem kellene bocs�natot k�rnem, ami�rt k�vettelek… Tan�r �r! Hogyan fogunk innen kijutni?
-Mi ketten sz�pen visszamegy�nk. J�g, a saj�t sorsodr�l te d�ntesz.
Egy pillanatra megfagyott bennem a v�r. A saj�t sorsom? Sz�val be kell mennem a labirintus k�zep�be? Ott mi v�r r�m? Egy minotaurusz? Vagy rosszabb? Mindenesetre �n az�rt l�ptem �t azt az �tkozott kaput, hogy megtal�ljam az any�mat, aki minden bizonnyal element�l. Ebb�l k�vetkezik, hogy �n tov�bb fogok menni… Fel�lltam.
-�n tov�bb fogok menni. Sok szerencs�t.
-Rendben van. Vigy�zz magadra. Az iskol�ban tal�lkozunk.
�tl�ptem egy addig �szrev�tlen ajt� k�sz�b�t, �t egy m�sik elem birodalm�ba. Minden�tt v�z, �s p�ra fogadott. Szem�ld�k�met r�ncolva indultam el, pr�b�ltam nem hasra esni, mivel a p�r�t�l alig l�ttam valamit.
Furcsa –gondoltam-, m�g soha nem hallottam p�raelement�lokr�l… Hab�r… minden elemnek megvan a maga �rz�je, cseppet sem val�sz�n�tlen, hogy a p�raelement�lok is l�teznek… de pont a v�z mellett? A hidegb�l v�zb�l hogy lett p�ra?
Belel�ptem egy t�cs�ba, idegesen ugrottam h�tra, sajnos t�l k�s�n. A t�csa lassan felemelkedett, emberi alakot �lt�tt. A t�bbi hasonl�k�ppen. R�m�ltem figyeltem, ahogy a terem k�zepe les�llyed, hatalmas g�dr�t alkotva, �s ahogy a v�zelement�lok saj�t maguk anyag�val t�ltik meg. Mire �szbe kaptam, m�r a t�ban voltam, �s h�ztak lefel�.
K�ts�gbeesetten pr�b�ltam feljebb evezni, de maga a v�z tartott fogva. A leveg�m kezdett elfogyni, egyre lejjebb s�llyedtem. A titokzatos nyakl�nc egy pillanatra a szemem el� villant, �nk�ntelen�l is a fogaim k�z� kaptam, hogy a v�z ne tudja elvenni t�lem.
Valami –vagy valaki- kem�nyen bel�m cs�pett, �szt�n�sen leveg� ut�n kapkodtam. Meglepet�semre azonban nem vizet nyeltem, hanem siker�lt leveg�t vennem.
Arra az element�lra gondoltam, aki adta –most bizonnyal bajban van, mert tulajdonk�ppen el�rulta a t�rsait. Val�sz�n�leg a labirintus t�rv�nyeit szegte meg.
Seg�tenem kell neki! –jutott eszembe, �s miden er�mmel a felsz�n fel� kezdtem el �szni. A v�z m�g mindig fogva tartott, de m�r nem volt olyan er�s. A med�l seg�ts�g�vel tudtam leveg�t venni, �s ez b�ven el�g volt. Siker�lt kijutnom a t�b�l. Nem t�r�dve azzal, hogy minden ruh�m �t�zott �s, hogy mindenemb�l folyik a v�z, futni kezdtem. El, el abb�l az �tkozott teremb�l, hossz�, kanyarg�s foly�sokon �t, addig, am�g sz�rni nem kezdett az oldalam, jelezve, hogy �lljak meg. De nem, nekem futnom kellett. Nem tudtam hova tartok, az erd� birodalm�n egyszer�en kereszt�lv�gtattam, nem �rdekeltek a fel�m kap� ind�k.
V�g�l eljutottam egy hatalmas, �res t�rhez. A labirintus k�zep�ben �lltam, egyed�l, lihegve, vizesen. De sehol senki. Kimer�ltem estem t�rdre, k�nnyezve, csal�dottan.

***

Z�g� fejjel �s sajg� v�gtagokkal �bredtem, puha �gyon fekve. Ny�gve fel�ltem, de megb�ntam: egy percig semmit se l�ttam. Amikor kitisztult a l�t�som, fura szob�ban tal�ltam magam, puha p�rn�k k�zt, �s az ajt� mellett ott �llt a j�gelement�l. Mosolygott, m�r amennyire egy j�gl�ny k�pes erre.
-L�tom, fel�bredt�l.
Puha hangja volt, olyasmi, mint amikor felvesz�nk egy maroknyi havat, �s elf�jjuk. Valahogy ez jutott r�la eszembe, olyan b�k�t �rasztott. B�lintottam, � k�zelebb j�tt, le�lt mell�m.
-Tudod, ki vagyok?
Megr�ztam a fejem. Valahogy nem akar�dzott megsz�lalnom.
-Agdaam nem eml�tette?
-Agdaam? Ja, hogy Hwedo professzor… h�t…
M�ly gondolkod�sa kezdtem, ami m�s napokon tal�n vesz�lyes lett volna a k�rnyezetemre, de akkor nem, akkor m�s dolgom volt.
„Megtal�ltam az any�dat.” Ezt mondta Hwedo professzor a k�nyvt�rban.
�s akkor leesett.
-Anya? –k�rdeztem f�l�nken. A v�lasz egy b�lint�s volt csup�n, de tudtam, hogy igaz. Ott �lt mellettem az elveszettnek hitt any�m, egy j�gelement�l, a maga nem�ben gy�ny�r�en, h�feh�ren-k�ken.
El�t�rt bel�lem az anyai szeretet hi�nya, �s s�rva a nyak�ba vetettem magam. � csak �t�lelt, �s halkan mes�lni kezdett.
-Sajn�lom, hogy nem lehettem veled… Miut�n megsz�lett�l, ap�d elt�nt, �n pedig nem hozhattalak magammal ide, t�l vesz�lyes lett volna. Megk�rtem h�t a b�ty�dat, hogy vigy�zzon r�d. Amint l�tom, megtette… Azt � se tudta, hogy hol tal�l meg, de keresett. Nemr�g meg is tal�lt, k�nytelen voltam megengedni neki, hogy elhozzon t�ged ide.
-�gy �rted, hogy Hwedo professzor… a b�ty�m?
K�lt�i k�rd�s volt, de j�l esett kimondani.
Az any�m fels�hajtott.
-Vissza kell menned. A Hatalom seg�ts�g�vel kijuttatlak innen.
Megfogta a kezem.
-V�rj! K�sz�n�m a nyakl�ncot. �s… nem mondtad meg a neved.
-Tarm�. �g veled!
K�kes f�ny �lelt k�r�l, �s a k�vetkez� pillanatban m�r nem voltam ott.

***

N�h�ny nap m�lva a parkban s�t�ltunk h�rman, Nissi, a b�ty�m �s �n. M�r mindent letiszt�ztunk, Ignissa teljesen rendbej�tt. Nem figyeltem oda minden mondatra, csak foszl�nyok jutottak el a tudatomig.
-A k�vetkez� k�ldet�s mi lesz, tan�r �r?
-Nem tudom, de szerintem ezt J�gnek k�ne eld�ntenie.
-Mi? –eszm�ltem fel- eln�z�st, tan�r �r, ���… b�tyus. Ezt nem tudom megszokni!
-Pedig itt az ideje!!!
Ignissa felnevetett. Agdaam odafordult hozz�.
-Te ne nevess, �szre se vetted, hogy te is mag�zol. Pedig m�r ezerszer elmondtam, hogy…
-Tudom, tudom. Bocs�nat… -vigyorgott Nissi.

***

Az �v elrep�lt, �szre se vettem, milyen gyorsan elj�tt az �vz�r�. Egyik este Cordelia tan�rn� hivatott.
-Nos J�g, mint tudod, hamarosan �j lakhely ut�n kell n�zned.
-Tan�rn�… ha lehet, �n maradn�k, elv�gre itt van a csal�dom…
-Rendben, de akkor el kellene v�llalnod egy Hatalom-oktat�i munk�t…
-Hogyan?
-J�l hallottad.
Kisl�nyosan �t�leltem az igazgat�n�t, majd kiviharoztam az irod�b�l. Az ajt�b�l m�g visszafordultam:
-K�sz�n�m, tan�rn�!

***

Az aj�nlat t�k�letes volt. Az�ta tan�tok, nagyon �lvezem, hiszen engem nem gyeng�t le a Hatalom haszn�lata. N�ha megl�togatjuk any�nkat Agdaammal, �s tervben van �desap�nk felkutat�sa is…
Most pedig hallgass�tok meg a t�rt�netet kedves b�ty�mt�l �s Nissi bar�tn�mt�l is!


�dv�z�l titeket: Hwedo J�g