3. fejezet

Hol vagyok?” Kem�ny fekete talajon t�rdeltem, k�r�l�ttem minden�tt szikl�k, f�st �s t�z.
- H� te!- ki�ltott r�m egy v�r�s b�r�, villog� s�rga szem� furcsa l�ny. Ruh�ja egy barna lepelb�l �llt, ami teljesen eltakarta test�t.
- �n?
- Igen te!- hangja kiss� rekedt volt, �rdes �s semmitmond�. - Ne csak ott t�rdelj, kellj fel �s gyere!
M�g mindig a f�ld�n t�rdeltem, eszem �g�ban sem volt k�vetni ezt a l�nyt. - Hova?
Kem�nyen visszan�zett r�m �s r�ntott egyet a kez�ben l�v� l�ncon, amit�l elter�ltem a f�ld�n. M�g csak most vettem �szre, hogy nyakamon a bilincs a kez�ben l�v� l�nchoz kapcsol�dott.
- Azt mondtam, gyere!- visszhangzott kem�ny �rdes hangja.
Felt�p�szkodtam a talajr�l �s lassan ut�na indultam. Megint r�ntott egyet a l�ncon, jelezve, hogy gyors�tsak. Mikor m�r csak p�r l�p�sre voltam t�le, elindult. Csendben haladtunk v�gig a szikl�k k�zt. A k�nes f�st el�gg� zavarta orrom, r�ad�sul m�g szemem is cs�pte. A t�j teljesen elborzasztott, m�r nem csak a szikl�t �s t�zet l�ttam, hanem v�rt is. V�rt, pontosabban v�rtavat. Elkaptam tekintetem a m�sik ir�nyba, de m�g rosszabb dolog t�rult szemem el�. Keresztre fesz�tett emberek, t�bb sz�z. F�rfiak, n�k... gyerekek... N�h�nyukat egy-egy olyan l�ny k�nozta, mint aki engem vezetett. „Velem is ez fog t�rt�nni?” Lehajtottam fejem, �s a f�det kezdtem b�mulni. „�gy legal�bb nem l�tok semmit.”
Nyeltem egy nagyot, �s megpr�b�ltam megsz�lalni. - ... Meg tudn�d mondani, hogy hol vagyok?
- Szerinte m�r magadt�l is r�j�tt�l!- v�laszolta rekedt hangj�n.
- ... Ez t�nyleg a pokol?
- H�t nem is a mennyorsz�g!- hangja m�g mindig rekedt volt, de m�r �rezhet�v� v�lt benne a g�ny.
- ...Mi vagy te?
- Egy d�mon.
- ... �s... �s hova megy�nk?
- Majd megl�tod, de most hallgass �s igyekezz!- �jra megr�ntotta a l�ncot.
Most nem estem hasra, de nyakam m�r v�rzett a bilincs okozta s�r�l�st�l. Mikor el�rtem mell� gyors�tott, m�g arra sem m�ltatott, hogy mellettem menjen. „Most mi lesz? Hova megy�nk?” Nemsok�ra egy hatalmas kaput pillantottam meg.
Vezet�m meg�llt a kapu el�tt �s fel�m fordult. - Nem k�rdezel, csak v�laszolsz!- f�l k�zzel kit�rta a kapu egyik oldal�t.
„Mi? Mire?” K�rben�zni sem volt id�m, a d�mon a hatalmas terem k�zep�re h�zott. Mikor v�gre fel tudtam volna n�zni, a d�mon t�rdre ereszkedett, �s engem is maga ut�n r�ntott.
- Mi a neved?- visszhangzott egy er�teljes f�rfi bariton.
„Mi?” Feln�ztem, �s a hang forr�s�t kerestem. Nem messze t�l�nk egy tr�non �lt, val�sz�n�leg az �rd�g. Von�saib�l l�tszott, hogy �rett f�rfivel n�zek farkasszemet. V�llig �r� hossz� fekete haja, fekete szeme volt, homlok�b�l k�t hatalmas szarv n�tt ki. V�r�s �s fekete ruh�t viselt, fekete pal�stj�n pedig l�ngnyelv mint�k voltak. Sajnos nem volt id�m jobban megn�zni, nyakamon a bilincs �jabb f�jdalmat okozott. R�n�ztem az el�ttem m�r �ll� d�monra, nem �rtettem mit akar. �jra megr�ntotta a l�ncot, amit�l sebembe belev�gott a bilincs.
- V�laszolj ha k�rdeznek!- parancsolt r�m.
- ... Tenshi... Tenshi vagyok.
- H�ny �ves vagy?- hallatszott �jra a m�ly bariton.
- Nem tudom... Azt hiszem 17.
- Mit gondolsz, mi�rt ker�lt�l ide?
- ... �n... �n nem tettem semmi rosszat.
- �n nem pont ezt hallottam!
A d�mon �jra megr�ntotta a l�ncot, amit�l m�r halkan felsik�tottam.
- Astaroth, ne l�gy ilyen kem�ny vend�g�nkkel!- sz�lt r� nyugodt hangon az �rd�g, majd visszan�zett r�m. - Ha nem tett�l semmit mi�rt vagy itt?
- Tal�n...- „M�r az b�n, hogy megteremtettem m�sik �nem, aki annyi embert meg�lt... hisz az �n kezem is v�res, nem csak az �v�, ugyanolyan gyilkos vagyok mint �.” Tekintetem �vegess� v�lt. - ... Gyilkos vagyok...- s�gtam magamnak olyan halkan, amilyen halkan csak tudtam, de m�g �gy is hallottam, ahogy a falak visszaverik szavaimat. „Gyilkos...” - Az�rt vagyok itt...
- Viheted!- hangzott az egy�rtelm� utas�t�s.
Astaroth meghajolt az �rd�g el�tt, majd kifel� indult. �n m�g mindig a talajon t�rdeltem, de m�r nem sok�ig, mikor a d�mon megr�ntotta a l�ncot, elv�g�dtam a f�ld�n. Gyorsan felkeltem �s ut�na indultam, nem akartam �jra �rezni nyakamon a f�jdalmat. De mikor kil�ptem az ajt�n, Astaroth �jra megr�ntotta a l�ncot, majd nekiv�gott a h�tam m�g�tt l�v� szikl�nak.
- Mi nem volt vil�gos abb�l, amit mondtam?- k�zelebb hajolt hozz�m, �s megnyalta sz�j�t k�gy�nyelv�vel.
- ... Sajn�lom.
Megemelte karj�t, �s ahogy pofon v�gott elsz�d�ltem �s m�r borultam is el oldalra. Szerencs�mre volt mellettem valaki, �gy nem a f�ld�n k�t�ttem ki. Belekapaszkodtam az idegenbe. �reztem, ahogy karj�n megfesz�lnek izmai, hogy meg tudjon tartani.
- Bocs�nat.- n�ztem fel az idegen f�rfira. Szemei ugyanolyanok voltak, mint az �rd�gnek, feket�k �s semmitmond�ak, m�gis ig�z�ek. Hossz� fekete haja derek�ig �rt, n�hol egy-egy tincs belel�gott arc�ba. 20 �vesnek n�zett ki, de m�gis �rettebbnek t�nt. Mikor hirtelen �les f�jdalom nyilallt nyakamba h�tral�ptem p�rat �s r�n�ztem a l�ncot fog� d�monra.
- Eln�z�st k�rek nagyuram!- h�zott el a f�rfi el�l Astaroth.
A f�rfi m�g csak v�laszra se m�ltatta, egy utols� pillant�st vetett r�m, majd bel�pett a hatalmas kapun.
„Ki volt ez?...”
- Gyere!- h�zott maga ut�n a d�mon.
- ... Megmondan�d, hogy ki volt az a f�rfi?
- Az �rd�g egyik fia Raidon nagy�r!- elvezetett tal�n a pokol legs�t�tebb hely�re �s ber�ngatott maga ut�n egy vaskapun. Egy cseppet sem finomkodott, annyiszor h�zta meg a kez�ben l�v� l�ncot, ah�nyszor csak felny�gtem a bilincs okozta s�r�l�s f�jdalm�ra.
„Egy b�rt�n.” Tudatosult bennem, mikor megl�ttam a rengeteg cell�t. Astaroth beh�zott az egyik cell�ba �s kil�ncolt a falhoz.
- B�ntet�sed m�r most elkezd�dik!- gonoszan felnevetett �s nagyot r�ntott a kez�ben l�v� l�ncokon...
�gy fesz�tett ki a falra, mint egy keresztre. A j�ghideg nyirkos fal m�g kellemes �rz�st is adott h�tamnak, eg�szen addig, am�g meg nem �reztem mindk�t v�llamban a f�jdalmat. A falb�l hegyes szuronyok n�ttek ki �s �td�ft�k h�som, eg�szen csontjaimig. M�r ez akkora f�jdalmat okozott, hogy sikolyomt�l �s k�nz�m nevet�s�t�l visszhangot vertek a falak. Astaroth k�zelebb l�pett �s nyakamra kulcsolta ujjait. Karmait belem�lyesztette h�somba �s sz�p lassan, ki�lvezve a f�jdalom minden �des pillanat�t, v�gigh�ntotta nyakam, majd kulcscsontom. Karmait olyan m�lyen bel�m v�jta, hogy hallottam, ahogy a csontom karcolj�k karmai. �jabb szurony has�tott bele testembe, ez�ttal bal combomba. Kiab�lhattam, ahogy csak tudtam, semmit sem haszn�lt, mintha meg sem hallott�k volna. A k�vetkez� f�jdalom, amit �reztem bal karomba nyilallt bele. A d�mon karmaival ez�ttal karom sz�ntotta v�gig, majd mikor ott v�gzett oldalamba v�jta karmait. V�res ruh�m m�r cafatokban l�gott rajtam, Astaroth azt sem k�m�lte. Nem b�rtam tov�bb, t�l er�s volt a f�jdalom, fejem el�rebukott, arcomon k�nnycseppek kezdtek peregni.
- Hamar megt�rt�l!- k�gy�nyelv�vel lenyalta arcomr�l k�nnyeimet, majd el�gedett mosolyra h�zta sz�j�t.
- K�rlek... el�g...- ny�gtem ki halkan, h�tha kegyelmez, de minden hi�ba...
Arcomra cs�sztatta kez�t �s gyeng�den meg�t�getett, majd durv�n belemarkolt hajamba �s felemelte fejem, hogy a szem�be n�zzek. - M�g el sem kezdtem!
Testem remegni kezdett, szemeimben nem l�tszott m�s, csak sz�ntiszta f�lelem, amit a d�mon el�gedetten megmosolygott. �jabb sik�t�s hagyta el ajkaim mikor karmaival combom sz�ntotta v�gig. Keze egyre k�zelebb ker�lt �gy�komhoz, mire m�g nagyobb f�lelem lett �rr� rajtam.
- L�m-l�m, ki hitte volna...- �rd�gi vigyor jelen meg arc�n �s kez�t teljesen combom bels� fel�re cs�sztatta.
- ... Ne... k�rlek, k�ny�rg�k... Ne...- m�r a l�ncok is remegtek melyek engem tartottak. Karmai �jra belem�lyedtek combomba, majd feljebb siklottak... - ... Ne... ������...

F�lve h�ztam meg magam cell�m sark�ban, l�baim felh�ztam, kezeimmel pedig �tkulcsoltam �ket. Arcom k�nny�ztatta volt, s�t m�g most is l�tszottak szemeimben a k�nnyek. Testemet minden�tt v�r �s v�g�sok bor�tott�k.
Hetek �ta, hetek �ta ugyan�gy teltek mindennapjaim, ugyanilyen borzalmasan. Legt�bbsz�r Astaroth k�nzott, csak p�r alkalommal j�tt m�s, de az se volt kellemesebb.
„Meg�rdemlem... hisz... hisz annyi embert meg�ltem. Meg�rdemlem a sok k�nt �s szenved�st...” Cell�m ajtaja nyikorogva t�rult ki, beeresztve egy kis f�nyt z�rk�mba. F�lve feln�ztem k�nz�mra. Most nem Astaroth volt, aki bej�tt a cell�ba, ez valaki m�s volt, valaki, akit eddig m�g sosem l�ttam. Magas, termetes, v�r�s haj� f�rfi, n�hol ez�st hajtincsekkel. El�m l�pett �s v�rt, de mivel nem csin�ltam semmit, hajamn�l fogva h�zott fel a hideg k�r�l. Nyakamra kulcsolta ujjait �s a falnak v�gott.
M�lyen belen�zett ez�st szemeimbe. Megig�zett tekintete, nem tudtam f�lren�zni, egy pillanatra se, s�t csak m�g ink�bb elvesztem a s�t�tk�k szemekben. L�t�som kezdett hom�lyosulni, �s mintha eln�mult volna minden, m�g a cellaajt�k nyikorg�s�t sem hallottam, s�t m�g a t�bbi rab ord�t�s�t sem.
Hirtelen teljesen s�t�t lett, minden elt�nt, m�g jelenlegi k�nz�m is, majd halv�ny vil�goss�g kezdett derengeni valahol a t�volban. Ahogy a f�ny egyre k�zelebb �rt hozz�m, �gy kezdtem megv�ltozni, mintha m�sik �nem k�sz�lne el�t�rni bel�lem. A v�g�n a f�ny pont el�ttem �llt meg. Mikor belel�ptem, hirtelen zuhanni kezdtem, zuhanni a semmibe... a semmibe, vagy m�gsem... Egy r�t jelent meg alattam, rajta egy kis v�r�s pac�val. Ahogy egyre k�zelebb �rtem egyre jobban l�ttam, mi van a r�ten, vagy ink�bb ki, Inuyasha volt. Amint megl�ttam el�nt�tt a m�reg, hisz miatt ker�ltem a pokolba. Pont el�tte �rtem f�ldet, �s gondolkod�s n�lk�l nekirontottam. V�gtagjaim szinte magukt�l mozogtak, m�g ha akartam volna, m�g akkor sem tudtam volna megf�kezni magam... de a legborzaszt�bb az volt, hogy nem is akartam. Mikor v�geztem Inuyashaval, akkor jelentek meg bar�tai... Kagome... Sango... Miroku... Nekik se adtam t�bb es�lyt, mint a f�l szellemnek, vel�k is v�geztem, kegyetlen�l sz�tt�ptem �ket... Majd t�rdre rogytam a r�t k�zep�n l�v� v�rt�cs�ban, ami egyre nagyobb �s nagyobb lett alattam. Fejem felett s�t�t fellegek kezdtek gy�lekezni, amik teljesen eltakart�k a napot, egy par�nyi f�nycs�v�nak sem engedtek utat. Esni kezdett, de es� helyett v�r hullott a felh�k k�z�l. Hangosan felnevettem, de nemsok�ra nevet�sem s�r�sba v�ltott �t... tudatosult bennem mit is tettem. „Ezt mind �n tetem... Mind az �n �ldozataim v�re...” K�nnyeim �jra patakokban folytak v�gig arcomon, s mikor r�n�ztem a sz�tszaggatott testekre sz�vem �sszeszorult. - Sajn�lom...- suttogtam el�sz�r, de v�g�l m�r ord�tottam. - Sajn�lom!- �jra mindent s�t�ts�g bor�tott, majd ism�t cell�mban tal�ltam magam k�nz�mmal.
A f�rfi hidegen n�zett bele szemeimbe majd eleresztette torkom �s kifel� indult cell�mb�l.
Amint elengedett lecs�sztam a fal ment�n a f�ldre, l�baim �jra felh�ztam, �s kezeim �sszekulcsoltam ell�tt�k. - Sajn�lom... Sajn�lom...- suttogtam a szavakat, olyan halkan, hogy csak �n hallottam meg �ket. Mikor a f�rfi elhagyta cell�mat �jra s�t�t lett, korom s�t�t...

Ugyan�gy �ltem fogd�mban, mint minden nap, l�baim felh�zva, kezem rajtuk, fejem lehajtva, de most halkan d�doltam valamit, valamit, amit m�g Kagomet�l hallottam, csak a dallamra eml�keztem, de most az is el�g volt. Valamivel el kellett mulasztanom a tegnapi r�mes l�tom�s eml�keit.
Cell�m ajtaja nyikorg�s�val adott hangot annak, hogy valaki bel�pett rajta. Az idegen els�t�lt fogd�m k�zep�ig, majd meg�llt. Nem n�ztem fel r�, csak d�doltam tov�bb a dallamot. Viszont mikor m�r legal�bb 5 perce csak �llt akaratlanul is r�t�vedt tekintetem. A f�rfi fekete szemei semmitmond�an csillogtak, szinte megig�ztek, fekete haja, derek�ig �rt, b�r n�hol p�r r�videbb tincs el�resz�k�tt arc�ba.
- �llj fel!- sz�lalt meg m�ly parancsol� hangon.
Megt�maszkodtam a falba �s lassan fel�lltam. Nem lehettem valami sz�p l�tv�ny, aznapi s�r�l�seim m�g nem gy�gyultak be. Testem minden�tt v�r bor�totta, a friss �s az alvadt v�rt m�r meg sem lehetett k�l�nb�ztetni rajtam. Ruh�m v�resen cafatokban l�gott le r�lam, csak a l�nyeget takarva bel�lem. H�tam nekit�masztottam a falnak, bal kezemmel pedig lefogtam jobb karomon l�v� s�r�l�semet, hogy kev�sb� �rezzem a f�jdalmat.
- Gyere!- parancsolt �jra a f�rfi.
Kiss� ell�ktem magam a falt�l �s s�ntik�lva el�s�t�ltam, majd lehajtottam fejem. A f�rfi megemelte karj�t, �n pedig m�r felk�sz�ltem a bek�vetkez� f�jdalomra, de egyel�re m�g nem b�ntott, �llam ujjai k�z� fogta �s felemelte fejem, hogy szemembe tudjon n�zni. Nem tudtam sok�ig �llni tekintet�t �s h�tr�ltam volna t�le, de nem hagyta, megragadta karom, amit�l egyb�l f�ldbe gy�kerezett a l�bam. A f�rfi eleresztett, majd kifel� indult cell�mb�l. El�sz�r nem igaz�n �rtettem mit akar, de mikor visszan�zett r�m m�r minden vil�goss� v�lt. Lassan, de biztosan k�vettem. Szerencs�re nem ment�nk sok�ig, mikor meg�llt, m�g�tte p�r l�p�sre �n is meg�lltam. Kinyitotta az el�tte l�v� ajt�t, majd r�m n�zett. Most kiss� tov�bb tartott m�g felfogtam mit akar, de v�g�l elindultam az ajt� fel�, �s bel�ptem a szob�ba. Egy fiatal l�ny �llt meghajolva a szoba k�zep�n l�v� sz�nyegen. Felt�telezem, nem nekem fejezte ki al�zat�t, hanem a h�tam m�g�tt �ll� d�monnak. Nem mertem megmozdulni, m�g nem hallottam az ajt� csuk�d�s�t �s a l�ny nem egyenesedett fel, mert csak �gy lehettem abban biztos, hogy a d�mon m�r nincs itt.
- M�r el�k�sz�tettem a f�rd�t.- t�rte meg a csendet a l�ny kedves, l�gy hangja.
Feln�ztem r�, de m�g mindig nem �rtettem semmit, �gy csak �lltam az ajt� el�tt �s bamb�n b�multam a l�nyt.
- Ut�na pedig be k�ne k�tn�m a sebeid, hogy hamarabb begy�gyuljanak.- a l�ny els�t�lt egy ajt�hoz, majd kinyitotta, de �n m�g mindig csak �lltam, nem mozdultam. - Valami baj van?- n�zett r�m �rtetlen�l.
- Mi... Mi�rt? Mi�rt vagyok itt?
- ... Azt neked kell tudnod.- el�m s�t�lt �s gyeng�den megfogta csukl�m. - De most ink�bb gyere, nem n�zel ki t�l j�l!- bevezetett a f�rd�be. - Seg�tsek, vagy...
Megr�ztam a fejem.
- Ha v�gezt�l, ezeket vedd fel.- rakott le p�r feh�rnem�t.
Mikor a l�ny kil�pett az ajt�n, az els� dolgom az volt, hogy belen�zzek a t�k�rbe. Borzalmas l�tv�ny t�rult el�m, pedig csak arcomat l�ttam. Szemeim, melyek a F�ld�n boldogs�gt�l csillogtak, ez�ttal semmilyen �rzelmet nem t�kr�ztek, elt�nt bel�l�k minden �let. Arcom alvadt v�r �s m�ly v�g�sok d�sz�tett�k, igaz m�g �gy sem l�ttam arcomb�l sokat, mert hajam szinte teljesen eltakarta. Hajam is borzalmasan n�zett ki, k�cos volt �s v�res, a v�rt�l m�r �gy t�nt, mintha v�r�s hajam lenne, nem ez�st. Egyb�l elkaptam tekintetem a t�k�rr�l, majd kib�jtam abb�l a p�r rongyb�l, amit m�g ruh�imnak nevezhettem. Lassan beles�ppedtem a forr� v�zbe, amit�l b�r�m �gy par�zslott, mintha t�zes vassal �gett�k volna. M�g szerencse, hogy az ut�bbi hetekben hozz�szoktam a f�jdalomhoz, �gy meg tudtam �llni ord�t�s n�lk�l. Alig telt el p�r perc, a vizet m�ris v�r�sre festette v�rem, m�r olyan volt, mintha nem is v�zben, hanem v�rben f�rden�k. Nem �ztattam magam sok�ig, hisz a l�tv�ny is el�gg� elborzasztott, �s r�ad�sul m�g sebeim is �rj�t�en f�jtak. �vatosan felh�ztam magamra a ruh�kat, majd kil�ptem a f�rd�b�l.
- Hamar v�gezt�l!- mosolygott r�m b�ztat�an a fiatal l�ny. - Gyere �lj le!- mutatott az egyik sz�kre. -Bek�t�z�m a sebeidet!
R��ltem a sz�kre, �s v�gre volt id�m k�rben�zni a szob�ban. A hatalmas �gyon ak�r k�t ember is elf�rt volna k�nyelmesen, a v�r�s p�rn�k �s leped�k remek�l illettek a s�t�tbarna b�torokhoz. Az �gy mellett egy nagyobb szekr�ny volt, m�g�ttem egy sz�k �s egy asztal, rajta p�r pap�rlappal �s ceruz�val.
- Lehet kicsit cs�pni fog.- egy �vegb�l r�itatta a folyad�kot a kez�ben l�v� feh�r rongyra, majd sebeim kezdte tiszt�tani.
Egy cseppet sem f�jt, amit csin�lt, a t�bbi f�jdalomhoz k�pest, amit eddig �t�ltem, ez gyeng�d simogat�snak t�nt.
- V�geztem!- n�zett r�m mosolyogva, mikor m�r be is k�t�zte sebeimet.
- K�sz�n�m.- nem igaz�n tudtam mit mondani, de l�tszott rajta, hogy � is elgondolkozott.
- Ruh�t a szekr�nyben tal�lsz... �n Lona vagyok, �s te... Mi a neved?
- Tenshi...
- Hagylak pihenni, de az�rt nemsok�ra visszaj�v�k, megn�zni, hogy minden rendben van-e.- Kedvesen r�m mosolygott, majd elindult kifel�.
Nem mertem megmozdulni a szob�ban, felh�ztam l�baim a sz�kre, majd �tkulcsoltam kezeimmel �ket. A falat kezdtem b�mulni, majd halkan �jra d�dolni kezdtem a dallamot. P�r perccel k�s�bb szob�m ajtaj�n a kilincs m�r lefel� hajlott, majd egy m�ly cs�p�s hang sz�lalt meg az ajt� t�loldal�n.
- Lona!
A kilincs hirtelen meg�llt, majd vissza�llt v�zszintes helyzetbe. Felt�teleztem a l�ny akart bej�nni, megn�zni, hogy minden rendben van-e, de valaki meg�ll�totta. �jra a falat kezdtem b�mulni �s megpr�b�ltam elterelni a dallal gondolataimat.

- J� reggelt!- l�pett be szob�mba vid�man Lona, de amint megl�tott lehervadt arc�r�l a mosoly. - Itt �lt�l eg�sz este?- els�t�lt mell�m, �s gyeng�den megsim�totta arcom, majd a szekr�ny el� l�pett. - Legal�bb fel�lt�zhett�l volna.- el�vett egy ruh�t �s visszas�t�lt hozz�m. - �lt�zz fel!
Ahogy emeltem a fejem v�gign�ztem rajta. Hi�ba pr�b�lta meg ruh�ival gondosan eltakarni mag�t, m�g �gy is l�tszott, hogy test�t ruh�ja alatt k�t�sek bor�tj�k.
- Seg�tsek?
V�laszk�pp csak megr�ztam a fejem, majd elvettem t�le a ruh�t. Egy feh�r sz�n� kimon� volt, ami t�rdemig �rt, v�r�s obival, melyre masnit k�t�ttem. - Mi t�rt�nt veled?- vissza�ltem a sz�kre �s felh�ztam l�baim.
Zavart mosolyra h�zta a sz�j�t. - Nem fontos... csak tudod... a nagy�r nem �pp k�ny�r�letes velem. M�g szerencse, hogy hamar begy�gyulnak.- mutatott a nyak�n l�v� hegre. - M�r jobban n�zel ki.- pr�b�lta elterelni a t�m�t.
- Igen.
- Nem k�rsz valamit esetleg?
- Nem, k�sz�n�m.- v�laszoltam kifejez�stelen arccal.
- �s...
Ny�lt az ajt�, �s a d�mon l�pett be rajta. Lona amint megl�tta ki az, m�lyen meghajolt el�tte. A d�mon lassan el�nk s�t�lt, majd len�zett r�m �benfekete szemeivel. Amint pillant�sunk tal�lkozott leszegtem a fejem. A d�monnak meg sem kellett sz�lalnia, Lona tudta mit kell tennie. B�ztat�an r�m mosolygott �s az ajt� fel� indult. Amint becsuk�dott Lona m�g�tt az ajt� a d�mon �llam ujjai k�z� fogta �s felemelte fejem, ezzel k�nyszer�tve, hogy szem�be n�zzek.
- Mi a neved?- k�rdezte am�gy is ijeszt� m�ly hangon.
- Tenshi.- a v�lasz kiss� nehezemre esett, nem csak az�rt, mert minden porcik�m remegett, hanem mert ujjai kiss� szorosan fogt�k �llam.
- H�ny �ves vagy?- hangj�b�l az sz�r�d�tt ki, hogy nem t�lzottan �rdekli a v�lasz, ink�bb �gy t�nt, mintha vallatna.
- Nem tudom...- folytattam volna tov�bb, de m�g er�sebbre fogta ujjait �llamon.
- Ne hazudj!- hangja zordabb �s er�teljesebb lett.
- 17... azt hiszem...
- Honnan j�tt�l?- vallatott tov�bb a d�mon.
- A F�ldr�l... de ott csak p�r napig voltam... el�tte... nem tudom.- lehunytam szemem �s m�r k�sz�ltem a bek�vetkez� f�jdalomra, de nem t�rt�nt semmi.
- Mit csin�lt�l a F�ld�n?
Kiss� t�tov�ztam a v�lasszal, hisz ezt m�g �n sem tudtam. - Magam sem tudom... azt sem tudom, hogy ker�ltem oda.
- V�laszolj!- sz�lt r�m parancsol�an.
Testem teljes eg�sz�ben megremegett. - Tal�lkoztam egy kedves csapattal... vel�k voltam egy darabig... ut�na viszont... megt�madtam �ket.
- Mi�rt?
- Mert... mert... nem tudom... az utols� dolog amire eml�kszem, az, hogy arra k�rem �ket, hogy �ljenek meg.
- Mi�rt k�rt�l t�l�k ilyet?
- ... Mert... nem akartam m�g jobban sz�rnyetegg� v�lni...
M�lyen szemeimbe n�zett, majd elengedett �s kifel� indult.
Mikor m�r az ajt� el�tt �llt f�l�nken megsz�laltam. - Megmondan�d a neved?
- Raidon.- v�laszolta, majd kil�pett az ajt�n.
„Raidon.” Visszhangzott a fejemben a n�v sz�zadszor.
Az ajt� lassan nyikorogva ny�lt ki. - Szia. Bej�hetek?- kukucsk�lt be Lona �s mikor l�tta, hogy csak �n vagyok bent beljebb j�tt. - J�l vagy?- kih�zta a m�sik sz�ket a h�tam m�g�tt l�v� asztalt�l, majd le�lt velem szemben.
- �... � volt aki b�ntott?- kezdtem kiss� f�lve.
- Nem, dehogy! Tudod az �rd�gnek... vagyis a nagy�rnak k�t fia van, Raidon nagy�r, akit m�r ismersz, �s Ryuu nagy�r... Szerencs�snek mondhatod magad, hogy �t m�g nem ismered. Mi�rt? Tal�n t�ged b�ntott?
Megr�ztam a fejem. - Csak... kiss� f�lelmetes volt.
Halv�ny mosolyra h�zta a sz�j�t. - Igen, tudom, de nem kell f�lned t�le. �n m�r t�bb mint 100 �ve vagyok itt, �s eddig csak egyszer l�ttam, hogy b�ntott volna valakit.
- Mi�rt viselkedik �gy velem?
- � mindenkivel ilyen, senkivel sem kedves...
- ...�gy �rtettem, mi�rt hozott ide?
- Azt nem tudom, k�rdezd meg t�le, szerintem m�g meg fog l�togatni.- felkelt �s eln�zett az �gy fel�. - Tudod, nem az�rt van �gy is a szob�ban, hogy te ezen a sz�ken �ld�g�lj.- felh�zott a sz�kr�l �s az �gy el� noszogatott. - Biztosan f�radt vagy, fek�dj ink�bb le!
- Biztosan szabad?
Halkan elnevette mag�t. - Ne l�gy buta, mi�rt lenne itt, ha nem az�rt, hogy belefek�dj?- el�h�zott a szekr�nyb�l egy h�l�inget. - Vedd ezt �t, �gy k�nyelmesebb lesz!
Kib�jtam a kimon�b�l �s felh�ztam a h�feh�r h�l�inget.
- Holnap �jra bek�t�m a sebeidet.- elvette kezemb�l a kimon�t. - Na de most fek�dj le sz�pen.- leh�zta a paplant az �gyr�l, engem pedig lefektetett. - J� �jt.- �vatosan puszit nyomott homlokomra, �s r�m h�zta a takar�t. Kifel� menet meg�llt a sz�k mellett �s r�ter�tette a kimon�t, majd kinyitotta az ajt�t.
M�g el nem aludtam a Lonaval folytatott p�rbesz�d minden egyes szav�t �jraj�tszottam magamban, legink�bb a k�t nevet jegyeztem meg. „Raidon �s Ryuu...”

- Ahogy l�tom, az�rt a b�ty�mnak j� �zl�se van!- suttogta a f�lembe egy m�ly cs�p�s f�rfihang.
Szemeim kipattantak. Egy v�rv�r�s szemp�rral n�ztem farkasszemet, melyek kegyetlens�gt�l �s �lvezett�l csillogtak. Ajkaim remegni kezdtek, amint meg�reztem a f�rfi lehelet�t sz�mon.
- M�g hozz�d sem ny�ltam, �s te m�ris remegsz?- ujj�t lassan v�gigh�zta ajkam als� r�sz�n. - Veled biztosan jobban sz�rakozn�k, mint Lonaval!- kez�t arcomra cs�sztatta. - Finom puha a b�r�d, biztosan a sok v�r �ztatta ilyen puh�ra.
- Ryuu...- leheltem ajk�ra nev�t.
- Sz�val m�r hallott�l r�lam?!- kiss� h�tr�bb hajolt, �gy v�gre l�thattam teljesen arc�t. Kicsit hasonl�tott Raidonra, �m l�tszott rajta, hogy fiatalabb n�la. Haja ugyanolyan v�r�s volt, mint szeme, hossz�s�gra neki is kb. derek�ig �rhetett. - H�zelg�!- ahogy arc�n vigyor ter�lt el kivillantak hegyes szemfogai. - K�v�ncsi voln�k, tudsz-e r�lam valamit a nevemen k�v�l.- keze lejjebb cs�szott arcomr�l nyakamra, majd kulcscsontomra, v�g�l m�r melleim k�zt h�zta v�gig ujjait.
Testem megdermedt, mozdulni sem mertem, sz�vver�sem gyorsult, l�gz�sem pedig egyre lass�bb lett.
- Elvitte a cica a nyelved?- lassan v�gigh�zta nyelv�t f�lemen, kez�t pedig derekamra cs�szatta.
- ...K�rlek... hagyd abba.
- Most ink�bb... Nem!- szinte hallani lehetett, ahogy selyemh�l�ingem sikolt karmai alatt.
- ...K�ny�rg�k.
- Olyan sz�pen tudnak k�ny�r�gni a haland�k, m�r szinte, de csak szinte, meghat�dom!- gonosz f�ny csillant szemeiben. Olyan k�zel hajolt, hogy m�r egy centi sem v�lasztotta el ajkainkat, sz�j�t eny�mre tapasztotta, de szerencs�re nem volt ideje t�bbre.
- Ryuu!- hallatszott a d�h�s m�ly bariton az ajt�b�l.
- Raidon.- fordult testv�re fel� mosollyal arc�n. - Tudod, kiss� meglept�l, te nem az ilyen gyenge l�nyokra buksz!- felkelt mell�lem �s Raidon el� s�t�lt. - Add ink�bb nekem, vagy sz�rakozz vele am�g j�lesik, ne...
- Nem k�rdeztem a v�lem�nyed!- v�gott szav�ba d�h�sen.
- Igaz.- f�l mosollyal a sz�j�n visszan�zett r�m. - M�g tal�lkozunk!- an�lk�l, hogy �jra r�n�zett volna testv�r�re, kiker�lte, majd t�vozott.
Remegve �ltem fel az �gyon. Amint Raidon r�m n�zett magam el� r�ntottam a takar�t. Lehajtottam fejem �s v�rtam, de nem t�rt�nt semmi. Nem �rtettem mire v�r, de v�g�l f�l�nken megsz�laltam. - ...K�sz�n�m.- �gy t�nik erre v�rhatott, mert amint kimondtam h�tat ford�tott nekem �s kil�pett szob�mb�l. Testem m�g mindig remegett, de m�r kezdtem megnyugodni.
- J�l vagy?- hallottam Lona kedves �s l�gy hangj�t az ajt�b�l.
Testem remeg�se csak akkor nyugodott, mikor Lona v�llamra tette kez�t �s �vatosan �t�lelt.
- B�ntott?
- Nem...
- M�g j�, hogy Raidon nagy�r meg tud t�le v�deni.
- T�ged mi�rt nem?
- Tudod... ahogy mondtam, �n m�r t�bb mint 100 �ve itt vagyok. Mint mindenkinek, nekem is megszabt�k, meddig kell elviselnem a k�nt �s a szenved�st... mikor az a 100 �v letelt �gymond szolgal�ny lett bel�lem. Most az a dolgom, hogy neked seg�tsek, de sajnos hi�ba telt le a 100 �v, Ryuu nagy�r m�g most is, ha kedve tartja „elsz�rakozhat” velem.
- R�gebben is � k�nzott?
- Nem. Ugyanaz a d�mon k�nzott, aki t�ged is, Astaroth! Ryuu nagy�r akkor m�g nem is �lt, mikor �n ideker�ltem, s�t, m�g Raidon nagy�r sem!
K�v�ncsian n�ztem r�, �s szerintem nem is kellett sokat gondolkodnia azon, hogy mit szeretn�k k�rdezni.
- Raidon nagy�r most 22 �ves �s 3 �vvel id�sebb Ryuu nagy�rn�l.
- �rtem. �s te mi�rt ker�lt�l ide?
- Sosem voltam t�l j� ember, loptam, csaltam, hazudtam, �ltem, csak az�rt, hogy el�rjem, amit akarok. De itt megv�ltozik az ember, �t�rt�keli a f�ldi �let�t. Ha lehetne, mindent visszacsin�ln�k �s j�v�tenn�m minden b�n�met, �s nem az�rt, hogy ne pokolra jussak, hanem mert sajn�lom azokat, akiket b�ntottam, sajn�lom, mert m�r tudom, hogy milyen �rz�s. Tudod, itt mindenki ugyanazokat a b�ntet�seket kapja, amiket a F�ld�n m�sok ellen elk�vetett.
Pont mikor v�gzett mondand�j�val, kiny�lt az ajt� �s Raidon l�pett be rajta. Lona egyb�l felpattant az �gyr�l �s fejet hajtott. Kiss� elgondolkoztam, vajon nekem is meg kell-e adnom ilyen form�ban a tiszteletet a d�monnak, de arra jutottam, hogy eddig sem tettem, �s nem �gy t�nt, mintha elv�rn�. Lona elindult kifel�, de az ajt�b�l m�g lopva visszapillantott. A d�mon lassan elindult fel�m. Minden egyes l�p�s�n�l megremegtem �s sz�vem is egyre nagyobbakat dobbant. Raidon megfogta az egyik sz�ket, �gyam el� tette, majd le�lt r�, velem szemben. Nem t�nt t�l boldognak, de rem�ltem, hogy csak �n l�tok rosszul. M�r legal�bb 5 perce folyamatosan engem n�zett, egy pillanatra sem vette le r�lam tekintet�t, m�r kezdtem azt hinni, nekem k�ne mondanom valamit, de mikor m�r �pp nyitottam volna a sz�m � sz�lalt meg helyettem.
- Mit akarnak t�led az angyalok?- visszhangzott a m�ly bariton szob�m falai k�zt. Hangneme is arra utalt, amit m�r arckifejez�se kor�bban is el�rult, d�h�s volt, �s rem�ltem, hogy nem r�m.
- Nem tudom.- sz�laltam meg f�lve.
�gy t�nt v�laszom nem t�lzottan tetszett neki, mert m�rgesen �sszeh�zta szemeit. - Ne merj nekem hazudni!
Remegve �sszeh�ztam magam �s lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen r�n�znem.
- Mit akarnak t�led az angyalok?- tette fel �jra a k�rd�st m�g ijeszt�bb hangon.
Nem tudtam neki mit mondani, hisz m�g �n sem tudtam k�rd�s�re a v�laszt. Amint meghallottam, hogy felkelt a sz�kr�l testem minden porcik�ja remegni kezdett.
Els�t�lt mell�m, majd �llam szorosan ujjai k�z� fogta �s felemelte fejem. - Nem k�rdezem meg t�bbsz�r!- az a j�ghideg semmitmond� hang arra k�sztetett, hogy fussak, amilyen gyorsan csak tudok, de m�g csak megmoccanni sem mertem. - V�laszolj!
- ...De... de nem tudom...- m�r �reztem, ahogy k�nnyeim lassan v�gigfolynak arcomon, le a d�mon ujjaira. - Csak... csak Raphaelt ismerem... vele a F�ld�n tal�lkoztam... � akart meg�lni... de hogy mi�rt azt nem tudom...- pr�b�ltam elford�tani fejem, de nem hagyta, �gyhogy lehunytam szemeimet. - K�rlek ne b�nts...
Lassan let�r�lte arcomon lefoly� egyik k�nnycseppet. - Nem �llt sz�nd�komban.- hangja m�r megenyh�lt, amit�l kiss� megnyugodtam, de m�g mindig nem mertem r�n�zni.
- Raphaelr�l mit tudsz?
- ...Semmit.- ijedten nyitottam fel k�nnyes szemeimet. - Esk�sz�m...
Egy ideig n�ma csend volt, �gy t�nt valamin elgondolkozhatott. - Hogy ker�lt egy ilyen l�ny, mint te a pokolba?- k�rdezte f�lhangosan ink�bb mag�t�l, mint t�lem.
- ... Annyi embert meg�ltem...
- M�r azel�tt megb�ntad a b�neidet, miel�tt ide ker�lt�l volna.- elengedett �s elmorzsolta ujjain k�nnycseppjeimet. - Nem hiszem, hogy pokolra akart�l volna jutni.
Nem igaz�n �rtettem, amiket mondott, hisz att�l, hogy megb�nom, amit tettem, att�l m�g nem ker�lhetek a mennybe, vagy... vagy nem v�laszthatok, hogy menny vagy pokol... vagy igen? �rtetlen�l n�ztem fel r�.
- Ha az ember meghal, lehet ak�rmilyen b�n�s l�lek, a lelke nem jut egyb�l a pokolba, egy tiszt�t� helyre ker�l, ahol ha megb�nja b�neit �s vezekel, akkor bel�phet a mennybe. Mindenkinek van v�laszt�sa, legal�bbis eddig �gy volt, de te egyb�l ideker�lt�l, pedig m�r hal�lod el�tt megb�ntad b�neidet.
El�gg� meglepett, amiket mondott. „De akkor... mi�rt...”
- Hol volt�l miel�tt a F�ldre ker�lt�l?- most megint �gy t�nt, minta csak vallatna �s v�laszom egy fikarcnyit sem �rdekeln�.
Nagyot nyeltem �s f�lve ejtettem ki a szavakat. - Nem tudom... Nem sok dologra eml�kszek az �letemb�l.
- Mi�rt akart Raphael meg�lni?
- A sok ember miatt, akiket meg�ltem...
- Mintha az el�bb nem ezt mondtad volna!- az utols� p�r sz�n�l m�r �rezhet� volt a j�ghideg m�ly bariton.
Testem megremegett, h�tr�bb ugrottam az �gyon, f�ltem, hogy b�ntani fog. H�tracs�sztam az �gy sark�ig, a falnak nyomtam a h�tam �s felh�ztam l�baimat.
Egy pillanatra �gy t�nt, mintha meglepte volna reakci�m, de ez egyb�l elt�nt arc�r�l. - Mi�rt �lted meg az embereket?- t�rt vissza �jra a m�ly bariton.
- ...Erre... erre nincs indok...
- Mi�rt?- k�rdezte ellentmond�st nem t�rve.
- ...Mert... mert...
- Nem aj�nlom, hogy hazudj, mert az �cs�m kezei k�zt tal�lod magad!
Amint ezt meghallottam testem megdermedt az ijedts�gt�l, egy pillanatra m�g sz�vdobog�som is kihagyott. - Tudod...- gyorsan megpr�b�ltam �sszeszedni gondolataimat. -... Mikor m�g a F�ld�n voltam... az a csapat akikkel tal�lkoztam... szerint�k szem�lyis�gzavarom van...- ahogy hagyt�k el a szavak ajkam �gy halkult egyre jobban hangom �s, hajtottam egyre lejjebb a fejem. - A m�sik �nem �lt meg annyi embert... �t akarta Raphael... Nem tudom, hogy mennyit �s hogy kiket �lt meg... azt sem, hogy most hol van... de legink�bb azt nem, hogy ki vagyok val�j�ban.
- A t�lvil�gra csak a l�lek jut.- �gy t�nt m�r nem volt olyan m�rges, a hidegs�g elt�nt hangj�b�l.- Hi�ba van szem�lyis�gzavarod, az nem azt jelenti, hogy a lelked is t�bb r�szre szakadt. Ez�rt nincs itt m�sik szem�lyis�ged.- h�tat ford�tott nekem �s kifel� indult. M�r keze a kilincsen volt, mikor f�l�nken megsz�laltam.
- ...Mi�rt hozt�l ide?
- Tal�n a cell�dban jobban �rezted magad?
- Nem...- m�r csukta be maga m�g�tt az ajt�t mikor �jra halkan megsz�laltam. - K�sz�n�m...- gondolataimba mer�lve �ltem �gyamon. Els�sorban ezen a pokol-menny dolgon gondolkodtam, de miut�n nem tudtam valami sokat, tov�bbl�ptem. „Akkor kezdett el fenyeget�zni, mikor hazudtam neki... sz�val, ha igazat mondok nem lesz baj... rem�lem.” V�g�l az utols� p�r mondatot j�tszottam vissza agyamban. „’- ...Mi�rt hozt�l ide?- - Tal�n a cell�dban jobban �rezted magad?’ Csak nekem t�nik �gy, hogy kiker�lte a v�laszt?”