7. fejezet

Orochimaru...” M�g ink�bb magamhoz szor�tottam a mellettem fekv� sanin derek�t. - Olyan k�nyelmes vagy...
- �r�l�k, hogy j�l aludt�l.
Amint meghallottam Raizen hangj�t egyb�l fel�ltem az �gyon. - Te... de...- r�n�ztem a vigyorg� d�monra. - Azt hittem... Orochimaru... �s ez�rt... �n nem... m�rmint... - elhallgattam �s elvicsorodtam. - Ezt te viccesnek tartod?
- Aranyos, ahogy pr�b�lod kimagyar�zni magad, pedig f�l�sleges.
- F�l�sleges?...
- Jegyesek vagyunk nem?
Megforgattam szemeimet. - Ajjj...
- Am�gy eddig m�g egy l�ny sem panaszkodott r�m.
- Ch... Mert nem mernek! - fel akartam kelni, de ehhez �t kellett m�sznom Raizenen.
- M�r r�m is m�szol?
- K�nytelen vagyok. - lesz�lltam r�la �s el�szedtem a szekr�nyb�l p�r ruh�t. - �lt�zz �t te is, ha megvagy, indulunk. Bemutatlak ap�mnak... m�r ha meg akarod ismerni.
- H�t persze. - mosoly jelent meg arc�n.
- Akkor igyekezz! - bes�t�ltam a f�rd�be �s �lt�zni kezdtem. „Basszus. Nem k�ne, hogy ez m�g egyszer el�forduljon... se ehhez hasonl�... De t�nyleg milyen k�nyelmes volt.” Megr�ztam a fejem. „Ilyenre gondolnom sem szabad...” Mikor kil�ptem a f�rd�b�l nekimentem Raizennek. - Ostoba! Musz�j folyton el�ttem meg�llnod? - morogtam r�.
- Mintha mondtam volna tegnap, hogy tan�s�ts n�mi tiszteletet!
- A b�ty�mnak nem v�logatom meg a szavaimat, majd pont neked fogom?
- A b�ty�d nem b�nt, �n viszont igen!
- Meg ne pr�b�ld!
- Akkor besz�lj velem tisztelettel!
- J�l van... - els�t�ltam mellette. - Na, gyere ink�bb. - kil�ptem szob�mb�l �s m�r tov�bbmentem volna, mikor Raizen �tkarolta derekam. - Mit...
- A jegyesem vagy, elfelejtetted?
- Nem. - elh�zott sz�jjal indultam el.
- Akkor �gy is k�ne viselkedned, nem gondolod?
- Kiss� neh�z...
- Laz�ts.
- Nem megy... na l�tod most m�r ideges vagyok...
Meg�ll�tott �s maga fel� ford�tott. - N�k... - derekam k�r� fonta karjait �s m�r hajolt le hozz�m, hogy megcs�koljon, de elford�tottam fejem. - Sz�val ma viszonzod... Ma m�g azt sem hagyod, hogy megcs�koljalak. Csakhogy nem fogom hagyni, hogy ezzel mindent elronts! - maga fel� ford�totta arcom �s sz�jon cs�kolt.
„Igaza van... �s ha Saya nem kapja meg, amit akar, lehet...” Mellkas�ra cs�sztattam kezeimet �s visszacs�koltam.
- L�tod... �gy m�r mindj�rt m�s. - suttogta halkan ajkaimra. - Gyere. Menj�nk. - ism�t �tkarolta derekam, �n pedig tov�bb vezettem a tr�nteremig.
- Ap�mon k�v�l m�g valakit meg akarsz ismerni?
- Egyel�re nem tudom. Majd elv�lik.
- Van egy olyan �rz�sem, hogy veled is, meg velem is akar majd besz�lni.
- M�r felk�sz�ltem r�.
- Akkor j�... - meg�lltam a hatalmas kapu el�tt �s vettem egy m�ly leveg�t.
- Ne agg�dj. Nem lesz gond. - kit�rta a kaput. Udvariasan el�re engedett, majd mikor bel�pt�nk a terembe ism�t mag�hoz �lelt.
- Miyu? - kezdte mosolyogva ap�m. - Hogyhogy itt... - eln�mult mikor megl�tta ki �lel mag�hoz. - Ez meg mit keres itt? - k�rdezte m�rgesen.
- Apu... pr�b�lj meg lehiggadni �s elfogadni, amit most mondani fogok! - er�t vettem magamon. - Raizen a jegyesem.
- Hogy micsoda? - mikor felkelt sz�k�b�l l�ngolni kezdett teste k�r�l a leveg�.
„Nem hittem volna, hogy ennyire kiakad...”
- Van fogalmad r�la, hogy ki ez? - kiab�lt r�m m�rgesen.
- Igen... - „Hat�rozottnak kell lennem.”
- R�ad�sul k�pes volt�l elhagyni a csal�dodat?
Beleharaptam ajkamba. „Nem szabad.” Er�t vettem magamon �s hat�rozottan belen�ztem szemeibe. - Ez nem tartozik r�d! Csak gondoltam sz�lok!
- �s azt v�rod, hogy megengedjem...
- Nem k�rtem az enged�lyed!
Elhallgattunk mind a ketten, de ap�m egyre m�rgesebb lett. Szarvai homlok�n m�r hatalmasra n�ttek �s fogai is kezdtek kivillanni, ahogy vicsorgott.
- Besz�lhetn�k n�gyszemk�zt? - k�rdezte komolyan Raizen ap�mat.
- Kital�ltad a gondolatomat. - morogta m�rgesen ap�m.
„Rem�lem nem lesz gond.” M�r elindultam kifel�, de Raizen visszar�ntott.
- Te sem gondoltad, hogy hagylak �gy elmenni? - lehajolt hozz�m �s megcs�kolt.
Musz�j volt viszonoznom, mert ap�m k�nnyed�n �szrevette volna, ha nem teszem.
- M�r eg�sz j�l megy. - mosolygott le r�m, majd eleresztett. - Most m�r mehetsz.
- K�sz, hogy enged�lyt adsz r�... - elh�zott sz�jjal s�t�ltam ki a tr�nteremb�l. „Rem�lem, az�rt nem t�pik sz�t egym�st.” Nekid�ltem a falnak. Egy cseppet sem �rdekelt, hogy mir�l besz�lgetnek, ink�bb megpr�b�ltam megnyugodni, de sajnos ez is sok�ig tartott. „Ha Orochimaru megtudja...”
- Az �j bar�tod jobban tetszik! - hallottam meg Ryuu hangj�t.
- Mi? - feln�ztem el�ttem �ll� b�ty�mra. „Ezt nem hiszem el... m�ris megtudta.”
- Olyan, mint �n! Na j�... ink�bb mintha engem meg Raidont �sszegy�rn�nk!
- Mit akarsz?... - morogtam r� m�rgesen.
- Csak k�v�ncsi vagyok a haland� bar�tod tudja-e, hogy van egy jegyesed.
- Rrrrrr.
- Sz�val nem! Akkor �pp itt az ideje, hogy valaki sz�ljon neki!
Hallottam, ahogy kiny�lik a tr�nterem kapuja.
- Meg se pr�... - k�s�n kaptam Ryuu ut�na, m�r elt�nt. „Ut�na kell mennem.”
- Nem m�sz sehova! - kapta el csukl�m hirtelen Raizen.
- Ne! Eressz! - pr�b�ltam szabadulni, de minden hi�ba, t�l er�sen fogott.
Mag�hoz r�ntott �s forr� cs�kot nyomott sz�mra. - Itt maradsz! - s�gta halkan, de parancsol�an f�lembe.
- De... - m�rgesen �sszeh�ztam szemeimet. - Nem mondhatod meg nekem, hogy mit...
�jra megcs�kolt, hogy befogja sz�mat. - Ne itt. Ink�bb gyere. - �t�lelt, de hi�ba, nem mozdultam.
- Ne itt... - kezdtem m�rgesen, de mikor �lbe kapott elhallgattam. Szorosan fogott, �gy es�lyem se volt a szabadul�sra, �gyhogy jobbnak l�ttam, ha befogom a sz�m.
Ahogy elhaladt a d�monok mellett, mind j� alaposan megb�multak minket.
Mikor m�r az �t�dik d�mon fordult ut�nunk megel�geltem a dolgot. - Tegy�l le! Nem hallod?
- Mondtam, hogy nem szeretem, mikor hisztizel!
- Nem is hisztizek!
- �gy t�nik, ki kell bel�led ezt nevelnem!
- Hogy?
Kinyitotta szob�m ajtaj�t, els�t�lt �gyamhoz �s ledobott r�.
- Finoman!
Elfektetett az �gyon �s gyeng�den cs�kolni kezdett. - El�g finom? - suttogta f�lembe.
„Orochimaru.” - El kell mennem!
- Nem m�sz sehova!
- De musz�j. �s ki vagy te, hogy megmond nekem, hogy...
- Jelenleg hozz�m tartozol, �s ha tetszik, ha nem azt kell tenned, amit mondok! - d�rrent m�lyet hangja szob�m falai k�zt.
- Hogy mi? Nem vagyok a tulajdonod! - �ltem fel m�rgese �gyamon.
Elmosolyodott �s valamit�l egyb�l lenyugodott. - Igaz... De ett�l f�ggetlen�l, azt kell tenned, amit mondok. Te is tudod nagyon j�l.
D�h�m elm�lt �s hely�t szomor�s�g v�ltotta fel. - Mi�rt nem engedsz fel hozz�? Besz�lnem kell vele!
- Mi �rtelme lenne? - le�lt mell�m az �gyra. - Csak veszekedn�tek megint. Egyszer�bb, ha hagysz neki egy kis id�t, hogy �tgondolja a dolgokat. Meg neked is tudnod kell, hogy mit mondj majd neki.
Lehajtottam fejem �s m�r �reztem a k�nnyeket arcomon. - De... f�lek... hogy elvesz�tem.
- F�lsz? Hmm... Pedig te sosem f�lt�l igaz? - megsimogatta arcom �s homlokon cs�kolt.
- Pedig m�g te mondtad, hogy mutassam ki az �rz�seimet...
- Mondtam �n olyat, hogy ne?
M�lyet s�hajtottam. - �rthetetlen vagy.
- Sokan mondj�k. - �t�lelt �s simogatni kezdett. - Engem nem zavar, ha s�rsz.
- De engem igen...
- Pedig jobban �rezn�d magad. - megfogta �llam �s felemelte fejem, majd arcom l�tt�n elmosolyodott. - M�r most s�rsz. - t�r�lt le arcomr�l egy k�nnycseppet.
- Azt akarod, hogy s�rjak, most m�gis kinevetsz!
- Ne haragudj.
„Nem szabad.” Ajkamba haraptam, er�t vettem magamon �s hogy eltereljem figyelmem megk�rdeztem az els� dolgot, ami eszembe jutott. - Mit mondott neked ap�m?
- K�rdezte, hogy komolyan gondolom-e veled ezt az eljegyz�st. Meg megjegyezte, hogy milyen...hmm... szem�t vagyok, hogy elcs�b�tottalak a bar�todt�l.
- Nem mondta, hogy velem is akar majd besz�lni?
- Nem.
Ryuu nevet�s�t halottam meg szob�mban. - Azt hiszem, nagyon j�l fogok sz�rakozni ebben a p�r napba! - jelent meg el�tt�nk b�ty�m. - A haland� bar�tod nagyon ki van akadva.
- T�nj innen! - vicsorogtam r�.
- J�l l�tom? S�rsz? - vigyorodott el gonoszan.
M�g miel�tt nekieshettem volna Raizen felkelt mell�lem. - Te vagy Ryuu igaz?
- Igen. Te pedig a h�gom �j bar�tja. �r�l�k, hogy megismerhetlek! - vigyorogva kiny�jtotta fel� kez�t.
- �n is, el se tudod k�pzelni mennyire! - amint megszor�totta kez�t, Ryuu kiss� megd�bbent.
- J� er�ben vagy! - mikor engedtek a k�zfog�sb�l b�ty�m megropogtatta ujjait.
- El�re figyelmeztetlek, hagyd b�k�n Miyut, k�l�nben nagyon megb�nod!
- Egyel�re neked is csak a sz�d nagy!
Raizen egy k�nnyed mozdulattal b�ty�m nyaka el� emelte m�r hossz� karmait, amikkel k�nnyed�n le tudta volna fejezni. - Meg�ljelek, hogy bizony�tsam a t�ved�sed?
- Nem sz�ks�ges! - m�g egyszer r�m vigyorgott, majd elt�nt.
- Mi�rt csin�ltad ezt? - k�rdeztem halkan.
- Majd nem v�dem meg a jegyesemet.
„Szok�sos v�lasz.” Ki�ltem az �gy sz�l�re �s r�k�ny�k�ltem t�rdeimre. „Nagyon ki van akadva... Vajon mit �rtett ez alatt?...” Megremegett a testem.
- Ne agg�dj! - Raizen let�rdelt el�ttem �s v�llamra tette kez�t.
- De... azt se tudom, hogy Ryuu mit mondott neki.
- Mondom, ne agg�dj! - gyeng�den simogatni kezdte arcom.
Sosem szoktam ilyet csin�lni, de most elvesztettem az eszem. Raizen nyak�ba vetettem magam �s keservesen s�rni kezdtem. „Orochimaru mi�rt nem tud ilyen lenni?... � sosem... Ajjj...” Raizen nem sz�lt semmit, csak simogatott, eg�szen addig, am�g meg nem nyugodtan.
- Na, jobb? - let�r�lte az utols� k�nnycseppet arcomr�l.
- Kicsit. - elengedtem �s vissza�ltem az �gyra.
- Akkor m�g nem s�rt�l eleget. - hamis mosoly jelent meg arc�n. - Gyere, �lelj meg megint!
Elnevettem magam. „Tudja, mikor kell hallgatnia, felvid�tania �s m�g komoly is tud lenni... N�ha t�ls�gosan is.” - Furcsa...
- Mi?
- Mikor el�sz�r megl�ttalak... s�t m�g az idefel� �t alatt is �gy gondoltam, hogy egy �rz�ketlen d�mon vagy. Erre most meg...
- El�sz�r �gy gondoltam v�gig �rz�ketlen leszek, de meggondoltam magam.
- Mi�rt?
- Mert nem tudtam volna megj�tszani magam el�tted. - visszah�zott mag�hoz �s �t�lelt. - Jobb?
- Sokkal!
- L�tom Ryuu ez�ttal igazat mondott! - mennyd�rg�tt a szob�mban Orochimaru hangja.
Miel�tt m�g b�rmit is tehettem volna Raizen megcs�kolt �s figyelmeztet�sk�pp megharapta sz�m, hogy m�g v�letlen�l se csin�ljak semmit. Nyeltem egy nagyot, de hi�ba pr�b�ltam �sszeszedni minden er�m, nem b�rtam r�n�zni Orochimarura.
- L�tom, nem tetszik, amit l�tsz! - kelt fel el�lem Raizen.
- Hogy mersz...
- Szerintem ink�bb menj haza. �s ne mindig annak higgy, amit l�tsz, annak meg pl�ne ne, amit Ryuu mond!
Orochimaru �k�lbe szor�totta kez�t �s m�r megemelte, hogy meg�sse Raizent, de el� rohantam. Tudtam, hogy Raizen nem hagyn� mag�t, �s �sszeverekedn�nek, azt pedig nem akartam... Ahogy belen�ztem Orochimaru d�ht�l csillog� aranys�rga szemeibe �gy �reztem belehalok a f�jdalomba, de t�rn�m kellett.
- K�rlek, menj el...
- Nem megyek sehova, besz�lni akarok veled, �s besz�lni is fogunk! - elkapta csukl�m.
- Eressz el!
- Nem! - szorosabbra fogta csukl�mon kez�t.
- Hallod! Ez m�r f�j! - ahogy kir�ntottam karom kez�b�l halv�ny v�rcs�k folyt le csukl�mon.
- Hogy mert�l egy ilyen alakkal megcsalni? Ugyanolyan szajha vagy, mint a t�bbi n�, nem vagy k�l�nb n�luk!
Felment bennem a pumpa, m�r nem b�rtam tov�bb r�z�d�tottam minden haragomat. - �s m�g ezek ut�n csod�lod, hogy m�st kerestem? Most is hogy viselkedsz?
- Hogy viselkedek? D�h�ng�k! De szerintem okom is van r�!
- Igaz�n? Mit gondolsz mi�rt tettem ezt? Nem t�r�dsz velem, nem mutatod ki, hogy szeretsz, csak �gyasnak vagyok j�! Menj innen, hagyj b�k�n, nem akarlak l�tni! - elfordultam t�le �s hozz�b�jtam Raizenhez. Mikor bev�g�dott az ajt� ism�t s�r�sban t�rtem ki.
- �gy volt helyes! - suttogta halkan Raizen. - Te is tudod!
- Igen... Persze... De... - m�r a s�r�st�l rendesen besz�lni sem tudtam.
- Semmi baj. - h�tamra cs�sztatta kez�t �s simogatni kezdett.
Egyszer�en nem b�rtam megnyugodni, �s mikor m�r l�baim is remegni kezdtek Raizen �lbe vett, els�t�lt �gyamhoz �s lefektetett r�.
- Aludj egy kicsit.
- Szerinted... igazam van?...
- �t is meg kell �rtened. � olyan, mint amilyen te, nem mutatja ki az �rz�seit, mert azt hiszi, gyeng�v� teszik. Meg kell �rtetned vele, hogy ez nem �gy van. Majd ha itt v�gezt�nk tudsz vele besz�lni.
- De most is... tudtam volna...
- Te mondtad, ak�r a legjobb bar�tod is h�tba d�fhet. Ha besz�lt�l volna vele nem hagyta volna, hogy maradj. K�s�bb minden rendbe j�n, ne agg�dj. De most aludj egy kicsit.
„Orochimaru... k�rlek, ne haragudj r�m... de musz�j volt.” Lehunytam k�nny�ztatta szemeimet �s a sok s�r�st�l �lomba mer�ltem.