4. fejezet

Rei gyeng�den cs�kolni kezdte nyakam �s simogatni hasam. - �bredj. - s�gta halkan f�lembe �s apr� puszit nyomott sz�mra.
- M�g ne...
- Most sz�lt a b�ty�d, hogy m�g van f�l �r�d.
- Akkor m�g tudok aludni.
- T�z perc alatt nem tudod rendbe rakni magad.
- De h�sz alatt igen.
- Viszont t�z perc, am�g felkelsz.
- ...Ajjj... Mi�rt ismersz ennyire? - hasamra fordultam.
- Ritsuko... Gyer�nk...
- ...Rrrrr... Ne...
Megcs�kolta nyakam �s v�llaimra cs�sztatta kezeit.
- Ne, ne, ne! - gyorsan visszafordultam h�tamra.
- Nem akartam semmit...
- Tudom, nem az�rt, csak nem szeretem.
- Mit, ha massz�roznak? - n�zett r�m furcs�n.
- Aha... Komolyan.
Elmosolyodott. - �gy t�nik, van olyan, amit m�g csak most tudok meg r�lad.
- �gy t�nik... - k�zelebb b�jtam hozz� �s puszit nyomtam arc�ra. - T�nyleg fel k�ne kelnem...
- Most m�r nekem nincs kedvem hozz�. - derekamra cs�sztatta kez�t.
- Valahogy �reztem. - �lmosan fel�ltem, kiny�jt�ztam �s m�r keltem volna fel, mikor Rei visszar�ntott maga mell�.
V�gigh�zta combomon kez�t �s cs�kolni kezdett. „Szeretem? Azt hisz...” Mikor r�m fek�d meg�reztem merev f�rfiass�g�t, amit�l remegni kezdtem.
- Ne haragudj... Az �jszaka megtette a hat�s�t... - m�g egyszer megcs�kolt �s felkelt r�lam.
- ...Velem �lmodt�l, vagy egy m�sik l�nnyal?
- Micsodak�rd�s ez, m�g sz�p, hogy veled!
- Helyes. - felkeltem az �gyr�l. - Sietek. - bes�t�ltam a f�rd�be �s k�m�san belen�ztem a t�k�rbe. „Annyira nem is rossz.” Kapkodtam �ssze vissza, m�g a f�rd�st is elint�ztem �t perc alatt, ami n�lam egy�ni cs�csnak sz�m�t, ugyanis �lltal�ba h�sz percig �llok a v�z alatt. A fogmos�st viszont el�g �rdekesen oldottam meg, mivel nem volt n�lam fogkef�m az ujjamra nyomtam a fogkr�met �s �gy sik�ltam v�gig fogaimat. „�gy se rossz...” Hajam gyorsan megt�ptem, fel�lt�ztem �s m�r k�sz is voltam. - V�geztem! - l�ptem ki a f�rd�b�l.
Rei m�g mindig az �gyon fek�dt csukott szemekkel.
Suttogni kezdtem. - Na sz�p, �s m�g �n keljek fel... - els�t�ltam mell� �s arcon cs�koltam.
Hirtelen mag�ra h�zott, amit�l felsik�tottam.
- Ne hozd r�m a sz�vbajt!
- Bocs�nat...
- Ink�bb kellj fel!
- Elmenjek veled a nagymam�dhoz is?
- Ha nem akarsz, fel�lem nem kell... De ez �gy nem �r, te m�g tudsz aludni.
Elvigyorodott. - Ink�bb veled lenn�k eg�sz nap. Ma m�g biztosan a nagyap�ddal is leszel �s szerintem Raidont is meg akarod ismerni.
- Ha olyan, mint Ryuu akkor ink�bb nem.
- Egy cseppet sem hasonl�tanak. - fenekemre cs�sztatta egyik kez�t. - Majd te is r�j�ssz.
- Rem�lem.
- B�r azt nem tudom, hogy kellemesen fogsz-e benne csal�dni...
- Mert?
- Tudod Raidon egy igazi egy�nis�g... De majd megtudod, ha tal�lkozol vele.
Hirtelen kopog�s n�lk�l kiny�lt az ajt�. - Rem�lem k�sz vagy hugi... Meg azt is, hogy nem zavartam meg semmit.
- ...Nem. H�lye! Megyek. - r�n�ztem Reire, egy ideig t�tov�ztam, majd lehajoltam hozz� �s puszit nyomtam sz�j�ra.
V�laszk�pp csak elmosolyodott. - Siess.
- Rohanok. - felkeltem �s an�lk�l, hogy r�n�ztem volna b�ty�mra els�t�ltam mellette, de sajnos meg kellett v�rnom, mert � tudta, hogy merre kell menni.
- Gyere! - elindult, �n pedig ut�na s�t�ltam. Rem�ltem cs�ndbe marad, de sajnos nem �gy lett. - Hmm... T�nyleg szereted?
- ...Azt hiszem.
- Csak hiszed?
- Hagyj! Legyen el�g ennyi, egyel�re m�g �n sem tudom.
- J�l van.
Elvigyorodtam. - Csod�lom, hogy r�k�rdezt�l... Mi�ta �rdekl�dsz a pasijaim ir�nt?
- Tudom, ha egy sr�cot el�ttem cs�kolsz meg, akkor azt komolyan gondolod. �s akkor m�r �rdekelnek a dolgok.
Pr�b�ltam t�m�t v�ltani, mert el�gg� zavart, hogy a mag�n�letemben kutakodik. - Mondd csak, Raidon milyen?
- Mi�rt?
- Hallottam sokat vagy vele, gondoltam mes�lsz nekem r�la p�r dolgot.
P�r d�mon haladt el mellett�nk, akik el�g felt�n�en ut�nam fordultak, f�leg kivillan� idomaim miatt. Felt�telezem b�ty�m miatt nem mertek m�st csin�lni, �gyhogy a hangos f�tty �s a fenekemre t�ved� kezek ez�ttal elmaradtak, nem �gy, mint otthon.
- Legyen el�g annyi, hogy a zord k�ls� �rz� bels�t takar.
- Ez meg mit jelentsen? Semmit se vagy hajland� mondani r�la?
M�r l�tszott a t�volban a hatalmas fekete kapu.
- Eltal�ltad! Majd megismered.
- Ajjj... Ideges�t� vagy!
- Tudom. - kit�rta a kapu egyik oldal�t.
- Nem is �rtem minek hoztalak magammal! Jobb lett volna, ha otthon maradsz! - kiss� morcosan s�t�ltam el a terem k�zep�ig.
- Szerintem meg az lett volna jobb, ha nem sz�ltam volna reggel! - kaj�n vigyor jelent meg arc�n. - �gy is olyan aranyosak... - fejbe v�gtam miel�tt m�g befejezhette volna. - ��...
- Le se tagadhatn�tok, hogy testv�rek vagytok... - hallottam meg egy l�gy n�i hangot.
Feleszm�ltem �s r�n�ztem a nagyap�m mellett �ll� gy�ny�r� n�re. Hossz� sz�ke haja m�r lassan derek�ig �rt, a h�feh�r ruha pedig, amit viselt er�s kontrasztba �llt fekete szem�vel. „Pont, mint anyunak... Pont olyan a szeme... Meg mint nekem... � is j�l tartja mag�t... ha belegondolok, hogy m�r t�bb mint 520...” R�n�ztem a n� mellett �ll� ugyancsak feh�r ruh�s f�rfira.
- ...Hmm... Kital�lom, Raphael igaz? - k�rdeztem m�r-m�r cinikusan.
- Ritsuko... - sz�lt r�m b�ty�m. - Ne kezd...
- M�g nem is mondtam semmi s�rt�t. De nem is fogok, ne agg�dj! - els�t�ltam a n� el� �s m�g egyszer v�gigm�rtem. „Most �n l�tok rosszul, vagy t�nyleg mintha... olyan, mint �n.”
- T�nyleg nagyon hasonl�totok. - sz�lalt meg nagyap�m.
- Legal�bb l�tszik, hogy rokonok vagyunk! - vigyorodtam el. „’Nagyon hasonl�tasz r�. ~ Egy n�re, akivel m�r nagyon r�g nem tal�lkoztam.’” Id�ztem fel nagyap�m szavait. - Na mi van, valami nem tetszik? - mordultam r� az arkangyalra.
Megsz�lalt volna, de mikor Anahita r�mosolygott ink�bb nem mondott semmit.
- Egy ilyen mosollyal b�rkit le lehet venni a l�b�r�l. - mondta nagyap�m, amit�l az arkangyal halkan felmordult.
- H�t igen... a f�lt�kenys�g... - sz�lalt meg halkan b�ty�m.
- Most nem �r�nk r� arra, hogy veszeked�st kezdj. Sz�val... Eddig mi�rt nem �rdekl�dt�l ir�ntunk? - szegeztem a k�rd�st Anahit�nak.
Kiss� szomor�bb lett, de pr�b�lt mosolyogni. - Ne haragudj. De any�ddal...
- Nem is anyuhoz j�tt�l volna, hanem hozz�nk!
- Any�d nekem se engedte, hogy megismerjelek. - �llt mell� nagyap�m.
- Igen, de annak m�s oka volt, itt viszont csak arr�l van sz�, hogy a nagymam�t nem �rdekelte, hogy �l�nk-e, vagy halunk.
- Hogy mer�szelsz �gy besz�lni? - f�rmedt r�m Raphael. - V�logasd meg a szavaidat!
- T�ged nem k�rdeztelek! Ne sz�lj bele a feln�ttek dolg�ba!
- Ritsuko! - fogta be sz�mat Kiru. - �s m�g �n kezdek veszeked�st?
- Rrrrr... Mmmj�lmm mvanmm mna...
Kiru elvette sz�m el�l kez�t.
- Ritsuko besz�lhetn�k n�gyszemk�zt? - sz�lalt meg Anahita.
Felh�ztam szem�ld�k�m. -... Per...Persze... - h�tat ford�tottam nekik �s kis�t�ltam a teremb�l. Le�ltem az egyik szikl�ra �s r�n�ztem az el�ttem �ll� angyalra. - Igen?
- El�sz�r is szeretn�m neked elmagyar�zni, hogy nem az�rt nem tal�lkoztam veletek, mert nem �rdekeltetek, minden nap figyeltelek titeket, mindent tudok r�latok.
Nyeltem egy nagyot. - Minden nap...
- Igen. - k�zelebb l�pett �s �t�lelt. - Tudom mit tett veled Ryuu.
Megremegtem �s magamhoz �leltem. - Ne mondd el a nagyap�nak...
- Meg kell tudnia... Besz�lnie kell Ryuuval.
- Ne! Att�l minden csak rosszabb lenne! K�rlek, ne mondd el neki!
Egy darabig hallgatott, majd megad�an fels�hatott. - J�l van... Nem fogom.
- K�sz�n�m.
Elmosolyodott. - Na �s mondd csak... Mi a helyzet azzal a pokolbeli d�monnal?
- Kivel?
- Reiiel.
- Mi lenne?
- Szerintem tudod, mire c�lzok.
Halv�nyan elmosolyodtam.
- Am�gy rendes fi�, vele is sokat tal�lkoztam mikor m�g lej�rtam a pokolba.
- Mi�rt nem vagy a nagyap�val?
- Na l�tod ez j� k�rd�s, erre �n is k�v�ncsi vagyok! - jelent meg m�g�ttem b�ty�m.
F�jdalmas s�haj keret�ben lehajtottam fejem. - ...Eddig l�thatatlan volt�l mi?
- Bocs, de k�v�ncsi voltam. Sz�val, mi�rt nem vagy a nagyap�val?
- Ez bonyolult...
- Mi r��r�nk, magyar�zd el!
- Mephisto egyed�l van Raphaellel? - fogta fel Anahita azt, hogy mit jelet, hogy b�ty�m v�gig itt volt vel�nk.
- Aha. Csak nem esnek egym�snak. Na de igen?
Anahita egy darabig m�rlegelte a helyzetet. - J�l van... Mikor m�g any�tok gyerek volt sokat j�rtam le miatta is meg a nagyap�tok miatt is. De Miyu valami�rt nagyon meggy�l�lt. �s egyszer�en k�ptelen voltam m�r elviselni, ahogy any�tok r�m n�zett.
- Igen, de a nagyap�hoz att�l m�g j�hett�l volna.
- ...Igen tudom... - lehajtotta fej�t. - �s ezt sajn�lom is. Hisz mikor nem tudtam tal�lkozni vele �n... nagyon j�ban lettem Rapaellel, mindent megosztottunk egym�ssal... M�r bocs�natot k�rtem nagyap�tokt�l...
- ...Ch... egy ilyen bunk�, arrog�ns, nagyk�p� angyalba hogy szerethett�l bele?
- Nem volt mindig ilyen, �s velem nem �gy viselkedik, mint veletek.
- ...A nagyap�val akkor is jobban j�rn�l! - mondtam ki ny�ltan, amit gondolok.
- Tartsd meg magadnak a v�lem�nyed d�mon! - hallottam meg Raphael d�h�s hangj�t.
- Nem hozz�d sz�ltam!
- Ritusko k�rlek... - s�t�lt el Anahita mell� nagyap�m.
- � kezdte nem �n!
- �n a helyedben nem adn�k Anahitanak ilyen tan�csot, hisz, ahogy hallottam te magad sem vagy t�l j� a p�rv�laszt�sban. El�sz�r Ryuu, �s most is egy d�mon.
- Rrrrr... - „Ne merd...”
- Hogy mi? Ryuu? - h�zta fel szem�ld�k�t nagyap�m a hallottakon.
- Nem tudtad? - mosolyodott el g�nyosan Raphael. - Ryuu lefektette az unok�dat.
Nagyap�m annyira led�bbent, hogy meg kellett t�maszkodnia az egyik szikl�ba.
„Meg�l�m... Ez a... Hogy merte...” Kezdtem elveszteni a fejem, szemeim m�r befeketedett a m�regt�l �s �lkapcsom is m�r szinte teljesen ki�llatiasodott.
- Ritsuko nyugi. - tette v�llamra kez�t b�ty�m, de m�r t�l k�s� volt.
El�sz�r b�r�m feketedett be, k�rmeim pedig hossz� hegyes v�rsz�n� karmokk� n�ttek. - Sz�tt�plek! - vicsorogtam.
- Nem hiszem! Egy ilyen gyenge d�mon, mint te m�g csak meg sem tud sebezni.
Teljesen elborult az agyam �s nekirontottam az angyalnak.
- Ritsuko ne, fejezd be k�rlek!
Nem foglalkoztam Anahita kiab�l�s�val, egyre csak Raphaelt t�madtam.
- Csak ennyire vagy k�pes?
„Ha �gy nem megy...” Meg�lltam �s m�g jobban �tv�ltoztam. El�b�jt farkas farkam �s f�leim.
- �ll�tsd le �ket, k�rlek, m�g a v�g�n bajuk esik. - hallottam meg Anahita k�ny�rg� hangj�t, amit vagy nagyap�mhoz, vagy b�ty�mhoz int�zett.
Nem foglalkoztam vel�k, de gyorsan v�gezni akartam Raphaellel, mert azt hittem meg fognak �ll�tani. �jra nekit�madtam az angyalnak. F�rges�gemmel megleptem �s ez�ttal siker�lt megsebeznem, karmaimmal bal karj�n h�ntottam v�gig, amit�l Raphael t�rdre rogyott. Mikor megsebeztem �reztem, hogy karmaim m�r csontj�t karcolj�k. Raphael leszor�totta a karmol�st, de m�g �gy is �ml�tt bel�le a v�r.
- Most megvagy!
- Ritsuko k�rlek ne! - rohant Raphael el� Anahita �s let�rdelt el�tte.
Mikor megemeltem kezem, Anahita �tkarolta Raphael nyak�t �s nem �gy n�zett ki, mint aki f�lre�ll az utamb�l. Hi�ba t�rdelt el�ttem nagymam�m, m�r annyira elvesztettem a fejem, hogy nem tudtam le�llni. M�r csaptam volna le, de nagyap�m elkapta karjaimat �s h�tracsavarta �ket.
- El�g volt.
Hi�ba egyszer�en nem tudtam uralkodni magamon, addig k�zd�ttem, am�g v�gre ki nem tudtam szabadulni nagyap�m szor�t�s�b�l. M�r indultam volna Raphael fel�, mikor Rei hirtelen el�m ugrott.
- Ritsuko el�g, t�rj magadhoz! - mag�hoz �lelt �s megcs�kolt.
- Ne Rei! - kiab�lt b�ty�m, de m�r t�l k�s� volt.
Furcs�nak tartottam, hogy Kiru eddig nem avatkozott k�zbe, �ltal�ban le szokott �ll�tani, ha �tv�ltozok, most m�gsem tett semmit.
Rei oldal�ra cs�sztattam kezem �s karmaim m�lyen belev�jtam h�s�ba, amit�l �reztem, hogy �sszeszor�tja fogait. El�gedetten elmosolyodtam, viszont mikor �reztem, hogy m�g jobban mag�hoz �lel sz�vem nagyot dobbant. Mikor m�g m�lyebbre v�jtam karmaimat, hirtelen olyan �rz�s fogott el, mintha elsz�vn�k bel�lem az er�t. M�r kezdtem visszav�ltozni, �s m�r szinte teljesen �szhez t�rtem. „Rei...” Testem egyre nehezebb� v�lt. Mikor fejem el�reborult Rei v�ll�ra elvesztettem eszm�letemet.
...
- Hugi... hugi. - r�zta meg gyeng�den v�llam b�ty�m.
- Rrrr... - „ Mi t�rt�nt? �tv�ltoztam �s... Rei!” Hirtelen fel�ltem az �gyon.
- H�, h�, h�, nyugi. - fogta le karjaimat Rei. - J�l vagy?
Kir�ntottam csukl�im kezeib�l �s �tkaroltam derek�t. - Ne haragudj! - szor�tottam �lel�semen.
- Ritsuko... K�rlek... Finomabban.
- Bocsi... - eleresztettem. M�g csak most vettem �szre, hogy hasa be volt k�tve, de k�t oldal�n kicsit er�sebb volt a k�t�s. Lehajtottam fejem. - Sajn�lom...
Mag�hoz �lelt �s cs�kot nyomott homlokomra. - Semmi baj.
- Biztos m�r j�l vagy hugi? - eszm�ltem f�l b�ty�m hangj�ra.
- Persze...- fels�hajtottam. - Felt�telezem, mindenkinek megvan r�lam a v�lem�nye...
- Nem kellett volna nekiesned... de igazad volt, �n is ezt tettem volna.
- ...M�r elmentek igaz?
- A nagymama m�g itt van.
�rtetlen�l �sszeh�ztam szemeimet. - Mi?
- A nagyap�val besz�lget kint. - elvigyorodott.
- J� lenne, ha �sszej�nn�nek... Mondd csak... nem menn�l ki?
- ...Szerintem az�rt b�nj vele finoman, m�g biztos nem gy�gyultak be a sebei. - r�m kacsintott �s el�gedett vigyorral arc�n kis�t�lt a szob�b�l.
- Kiakaszt�.
- Mi�rt k�ldted ki?
- ...Ez�rt... - �vatosan k�zelebb h�ztam magamhoz Reit �s gyeng�den cs�kolni kezdtem.
- ...Sz�val... ezt nem l�thatta a b�ty�d?
- �t�lom, ha a mag�n�letemben kutakodik. - nyaka k�r� fontam karjaimat, �s ahogy h�trafek�dtem az �gyon magammal h�ztam �t is �s �jra cs�kolni kezdtem.
- Ritsuko v�rj... Tudnom kell, mi t�rt�nik...
Elmosolyodtam. - �r�lhetsz... ugyanis a v�laszom igen. Szeretlek.
Egyb�l sz�jon cs�kolt �s gyeng�den simogatni kezdett.
- Rei v�rj... Lass�ts... Ez nem azt jelenti...
- Tudom. - puszit nyomott sz�mra. - De m�shogy nem tudom kimutatni a boldogs�gomat. - vadul cs�kolni kezdte ajkaimat.
- ...Mondd ki...
Elmosolyodott. - Mit?
- Rrrrr.
K�zelebb hajolt �s halkan f�lembe suttogta. - Szeretlek. - megnyalta f�lem �s arcon cs�kolt.
- Hagyd a f�lem...
M�g lassabban h�zta v�gig f�lemen nyelv�t.
- Ne... ne... ne... ne.
- De nekem annyira tetszik... Ezt is meg fogod szeretni, ahogyan azt is, hogy massz�rozlak.
- Azt sem szeretem.
- De majd fogod. Hidd el, ha �n csin�lom, tetszik majd.
- ...Mondd csak, meddig aludtam, �s hogy-hogy el�jultam?
- Elsz�vtam minden er�det, �gy csod�lom, hogy ilyen hamar fel�bredt�l, am�gy csak egy �r�t aludt�l.
- Akkor az�rt vagyok ilyen f�radt...
- �n nem akad�lyozlak, aludj csak.
- Te nem j�ssz?
- Nekem m�g...
- K�rlek.
Megad�an elmosolyodott. - Rendben. - befek�dt mell�m �s annyira mag�hoz h�zott, hogy teljesen hozz�simultam csupasz mellkas�hoz.
Gyeng�den simogatni kezdtem mellkas�t. - Ugye nem m�sz el?...
- Nem. Vigy�zok r�d.
Puszit nyomtam arc�ra �s mellkas�hoz f�rtam arcom. „Olyan finom illata van...” Teljesen elk�bultam �s a k�vetkez� percben m�r el is aludtam.

- L�m-l�m, a turb�kol� gerlep�r! Olyan aranyosak vagytok, mindj�rt meghat�dom!
Ryuu hangj�ra azonnal fel�bredt�nk mind a ketten. Fel�ltem az �gyon �s magam el�tt tartva a takar�t elcs�sztam a v�g�ig.
- M�r �gyis mindent l�ttam bel�led! - villantotta r�m szemeit.
- Mit akarsz? - morogta m�rgesen Rei.
- Miyu nem fog �r�lni, ha megtudja. - n�zett v�gig rajtunk vigyorogva.
- Mit foglalkozol te ezzel?- Rei teljesen megv�ltozott, lassan m�r olyan volt, mint Raphael, amikor vel�nk besz�lt. - Nem hinn�m, hogy miattam agg�dn�l!
- Nem is! A legkev�sb� sem �rdekel egy ilye sz�nalmas als�rang� d�mon, mint te! Viszont a hal�lodon biztosan j�l sz�rakozn�k!
- Akkor j� sok�ig fogsz unatkozni!
- Nem hiszem! F�leg, ha Miyu nem is t�letek tudja meg, hanem valaki m�st�l.
- Majd pont hinni is fog neked!
- Ki mondta, hogy �n mondom el neki? Olyan valaki fogja, akinek mindenk�ppen hinni fog, hi�ba ellens�gek. �s ha j�l alakulnak a dolgok, nem csak a te szenved�sed n�zhetem v�gig! - el�gedett vigyorral arc�n n�zett r�m.
- Takarodj! - kiab�lt r� m�rgesen.
Gonosz mosolyt var�zsolt arc�ra �s elt�nt.
Rei arcon cs�kolt. - J�l vagy? - furcsa volt, amint Ryuu elt�nt teljesen megnyugodott.
- Persze. - nyeltem egy nagyot. - Ha anyu megtudja... lehet t�nyleg...
- Ne agg�dj. Ezt �n elint�zem.
- K�nny� mondani.
- Ma, am�g besz�lsz a nagysz�leiddel, meg Raidonnal megyek �s elint�zem.
- Szerinted j� �tlet odamenned egyed�l?
- Miyu engem nem b�nt! Nem lesz bajom!
- Azt tudom, hogy any�m nem, de ap�mban nem vagyok olyan biztos...
- ...Hmm... Legrosszabb esetbe majd any�d megv�d. Ahogy szokott... - lemond�an s�hajtott. - Ett�l n�ha m�r olyan sz�nalmasnak �rzem magam.
Felnevettem. - Csak mert egy n� v�d meg? Hidd el, ap�mmal szemben, csak any�mnak van es�lye.
- Tudom. - ki�lt az �gy sz�l�re. - Mindegy. �n ezt ma elint�zem.
Mikor megl�ttam a v�r�ztatta k�t�seket oldal�n, gyeng�den beleharaptam ajkamba �s les�t�ttem szemeimet.
- Addig megismerheted Raidont. - n�zett h�tra r�m mosolyogva, de mikor megl�tta szomor�s�gom elt�nt arc�r�l a mosoly. - Mi a baj?
- Semmi... csak... - r�n�ztem a v�res k�t�sre.
Gyeng�den elmosolyodott, elh�zott mag�hoz �s �t�lelt.
- Ne haragudj...
- M�r mondtam. Semmi baj. - v�gigh�zta gerincemen karmos ujj�t, amit�l elmosolyodtam. - Na �gy m�r mindj�rt m�s.
- ...Mennem k�ne... Meg neked is.
- Tudom. Csak gondoltam...
- Mit?
- Hmm... Hogy felvid�talak egy kicsit! - gyerekesen elvigyorodott, majd megcs�kolt.
- J�l vagyok. Menj csak.
- Rendben. - gyorsan mag�ra kapta fels�j�t, m�g egyszer megcs�kolt, �s elt�nt.
„�ssze k�ne hozni a nagysz�leimet... De hogy?... A nagyapa m�g biztos szereti... Ahogy r�n�zett, meg, ahogy viselkedett... hmm... hisz mikor �tv�ltoztam, csak akkor �ll�tott meg, mikor m�r Anahitat is b�ntottam volna... Tal�n �r�lne is, ha megszabad�tan�m Raphaelt�l... Hmm... akkor viszont j� lenne sietnem.” Vill�mgyorsan lezuhanyoztam meg elrendeztem magam. M�r rohantam ki a szob�b�l mikor eszembe jutott valami. „Na... merre menjek?...” Kil�ptem az ajt�n �s megvakartam fejem. „Most kezd�dnek a gondok... Mindegy, lesz, ami lesz.” Rohanni kezdtem. Olyan volt, mintha m�r harmadszor futn�k el ugyanarra, egyed�l onnan tudtam, hogy nem k�rbe-k�rbe rohang�lok, hogy minden t�nak, ami mellett elfutottam m�s volt a szaga. „Nem �rtem, hogy tudnak itt eligazodni a d�monok... meg a b�ty�m... igaz � k�sz GPS. M�g ott is kiismeri mag�t, ahol m�g sosem j�rt... Hmm... Megvan mi�rt olyan j� az �gyban...” Vigyorogva meg�lltam a hatalmas kapu el�tt. „Na de legal�bb idetal�ltam! Teljes siker! Rem�lem, itt vannak...” Kit�rtam magam el�tt a kaput. Kiss� megd�bbentett, amit l�ttam. „Lehet nem is kell ker�t�n�t j�tszanom. Ajj a francba, de ahogy l�tom nagyon rosszkor j�ttem.” A k�vetkez� volt a fel�ll�s: Nagyap�m �pp az el�tte �ll� gyeng�den mosolyg� angyal arc�t simogatta �s m�r tuti k�sz�lt volna megcs�kolni, de j�ttem �n. „Francba.” Nagyap�mat biztos nem zavarta volna, hogy ott vagyok, de sajnos Anahita egyb�l h�trafordult, amint �szrevette, hogy nagyap�m kicsit d�bbenten n�z a kapu fel�. Ilyen ’sajn�lom, bocs, tudom j�hettem volna k�s�bb is’ arccal n�ztem r� nagyap�mra, aki viszont meg�rt�en mosolygott r�m vissza. Lemond� s�hajjal s�t�ltam el el�j�k.
- Mit szeretn�l?
- ...H�t... ���... Mi�rt is j�ttem?... - kiss� elgondolkoztam. „Azt m�g sem mondhatom, hogy az�rt, hogy �sszehozzam �ket.”
- J� is, hogy itt vagy. �gyis besz�lni akartam veled. - n�zett r�m komolyan nagyap�m, amib�l �n egyb�l meg�rtettem mir�l akar besz�lni.
- Musz�j ezt? - lehajtottam fejem. - M�gis mit mondhatn�k?
- Semmit sem kell mondanod. - hirtelen mag�hoz �lelt. - Sajn�lom. Ha jobban odafigyeln�k Ryuura, ez nem t�rt�nt volna meg.
- De... Ez nem a te hib�d, hanem ink�bb az eny�m.
- Szerintem tudod, hogy Ryuu mire k�pes a n�kkel, �gy nem kell elmagyar�znom, hogy mi�rt ne magadat okold. Ne agg�dj, besz�lek vele.
- Nem kell! - kaptam fel hirtelen fejem. - Att�l csak minden sokkal rosszabb lenne!
- Mib�l gondolod?
- Ha csak besz�lsz vele, azzal nem �rsz el semmit! K�rlek, hagyd ezt!
Lemond�an s�hajtott. - Mi�rt is j�tt�l?
- ...H�t... ���... - „Gyer�nk, ki kell tal�lnom valamit...” - Hol a b�ty�m?
- Val�sz�n�leg Raidonnal.
- Hmm... �s �?
- Az egyik d�mon megmutatja, hol van a szob�ja.
- K�sz. - m�r rohantam kifel�, mikor nagyap�m ut�nam sz�lt.
- Rei ezt nem tudta volna neked elmondani?
- Nincs itt! Dolga akadt! - amint kinyitottam az ajt�t egy percig t�tov�ztam, majd kil�ptem rajta. Egy d�mon m�r el�ttem �llt �s v�rta, hogy elinduljak fel�, de �n nekit�maszkodtam a csukott kapunak. „T�l k�v�ncsi vagyok...” Becsukott szemeim el�tt �jra megjelentek nagysz�leim.
*L�ttam �ket, ahogyan a teremben �llnak mosolyogva.
- Biztos m�st is akart. - halottam fejemben nagyap�m hangj�t.
Anahita visszafordult nagyap�m fel�, de mikor r�n�zett ajk�ba harapott, amit nagyap�m megmosolygott �s az angyal arc�ra tette kez�t.
- M�g mindig ugyanolyan gy�ny�r� vagy, mint r�gen. - derek�ra cs�sztatta m�sik kez�t �s k�zelebb h�zta mag�hoz.
- Mephisto v�rj, te is tudod, hogy ezt nem...
V�gigh�zta egyik ujj�t als� ajk�n. - Ssss... - lassan, mosolyogva lehajolt hozz� �s megcs�kolta.
„V�gre! Ezaz! Ezaz! Ezaz!”
- Annyira hi�nyozt�l. - fels�hajtott. - Ne haragudj, de most hogy �jra l�tlak, nem tudok uralkodni magamon.
Anahita �tkarolta nagyap�m derek�t �s r�borult mellkas�ra. Nagyap�m kiss� meglep�d�tt, val�sz�n�leg nem erre sz�m�tott.
- Minden n�t elcs�b�tasz a gyeng�ds�geddel!
- Meglehet, de nekem csak te kellesz.*
„Azt hiszem eleget l�ttam.” Felnyitottam szemem. Halkan felmordultam, mikor megl�ttam, hogy az el�ttem �ll� d�mon m�rgesen topog l�b�val.
- Mehet�nk?
- Igen. - v�laszoltam flegm�n.
A d�mon h�tat ford�tott nekem �s elindult �ti c�lunk fel�. „Hmm... Rem�lem �sszej�nnek, mir�l besz�lek, hisz m�r �ssze is j�ttek, sm�roltak vagy ez m�g nem jelent semmit?... M�r csak Raphaelt kell elt�vol�tani az �tb�l. Ha elj�n Anahita�rt... Biztos visszamenne vele a mennybe. Az meg nem lenne t�l j�.” A d�mon meg�llt egy ajt� el�tt �s r�m n�zett. „A francba annyira elkalandoztam, hogy legk�zelebb sem fogom tudni, hogy merre kell j�nni. Ajj...”
Nekit�maszkodtam a falnak. „Musz�j tudnom, hogy most mi van. Egy�tt maradnak vagy sem?”
*Mikor becsuktam szemem olyan k�pek t�rultak el�m, mintha gyorsan visszarohann�k nagysz�leimhez. Amint ’bel�ptem’ a terembe �s megl�ttam �ket elmosolyodtam. Nagyap�m m�g mindig Anahitat �lelte, �s a cs�k ez�ttal sem maradt el. „Ezaz...” Egyik�k sem mondott semmit, Anahita r�borult nagyap�m mellkas�ra. „Azt hiszem m�r biztos.”*
Felnyitottam szemem. „Nem is kellek �n ide ker�t�n�nek.” El�gedetten vigyorogva fordultam el az ajt� fel�. Dallamkopog�st akartam csin�lni rajta, de az m�r a m�sodik koppan�sra kiny�lt el�ttem. „Igaza volt, t�nyleg itt van a b�ty�m.”
- V�gre m�lt�ztatt�l megjelenni? - vigyorgott r�m Kiru az egyik fotelb�l.
- H�t igen, vettem r� a f�radts�got, hogy megismerjem a m�sik nagyb�ty�mat is! - bes�t�ltam a szob�ba, ami Rei�hez k�pest patyolat tiszt�nak volt mondhat�, itt nem voltak felhalmozva a pap�rok, se a ruh�k, egysz�val nagyon nem �gy n�zett ki, mint egy f�rfi szob�ja. Els�t�ltam b�ty�m mell� �s r�n�ztem a fotelban �l� d�monra. „Hmm... Fekete haj ugyanolyan szemek, mint a nagyap�nak... eg�sz j�k�p�... izmos test, �s a ruh�j�b�l �t�lve m�g j� �zl�se is van.” R�n�ztem arc�ra �s mikor t�zetesebben megvizsg�ltam elvigyorodtam. - T�nyleg nem hasonl�tasz Ryuura, ez m�r a megjelen�sedb�l l�tszik, �m egy dolog m�gis k�z�s bennetek. Mind a ketten ugyanolyan nagyk�p�ek vagytok!
Amint b�ty�m meghallotta mit mondtam leh�zott az �l�be �s befogta sz�m kez�vel. - Megveszt�l? Lehet m�g senki sem mondta neked, de Raidon el�tt meg kell v�logatnod a szavaidat! �t nem �rdekli ki vagy, ha tiszteletlen�l besz�lsz vele, akkora pofont kapsz, hogy a fal adja a m�sikat!
Elvigyorodtam, amit b�ty�m is �szrevehetett.
- Mondd s�ket vagy?
- ...Mnemmm...
- Akkor viselkedj norm�lisan! - elvette sz�m el�l kez�t. - Ja, am�gy, a h�gom Ritsuko. - n�zett r� Raidonra �s megforgatta szemeit. - Pr�b�ld meg neki eln�zni a sok h�lyes�get, szeg�nyt a fej�re ejtett�k mikor megsz�letett!
„Atya �r isten... m�g csak el se mosolyodik... Jujjj...” - Mi van citromba harapt�l?
B�ty�m homlok�ra csapott. - Ritsuko legal�bb pr�b�ld meg, amit mondtam!
- Nem is mondtam semmi olyat... vagy igen? N�zz�k csak n�gy sz�... melyik volt abb�l s�rt�?
- N�ha k�telkedem abba, hogy a fejedbe t�nyleg �sz van... �s nem mos�por.
- Fogd be! - v�gtam m�rgesen fejbe b�ty�m, majd visszan�ztem Raidonra. J� alaposan v�gigm�rtem �t is meg a szob�t is. „Hmm...” - ...Hmm... Hmm... Hmm... komolyan k�rdeztem �m az el�bb! Mit�l v�gsz ilyen fancsali k�pet?
- Olyan dolgokra k�rdezel r�, amik a legkev�sb� sem tartoznak r�d! - most sz�lalt meg eddig el�sz�r az�ta, hogy itt vagyok, �s mit ne mondjak, egy kiss� megijedtem mikor meghallottam m�ly parancsol� hangj�t.
- Ez volt az els� k�rd�sem, �s m�g erre sem vagy k�pes v�laszolni, gyerekkoromban nem engem ejtettem a fejemre, hanem t�ged, csak n�lad ezzel azt �rt�k el, hogy �rz�ketlen lett�l!
B�ty�m m�r hi�ba pr�b�lta menteni a helyzetet, Raidon m�r el�ttem �llt pofonra emelt k�zzel, de mikor belen�zett szemeimbe, melyekbe gyorsan �rtatlans�got �s n�mi f�lelmet var�zsoltam, nem tudott meg�tni. „Hmm... Akkor j�l gondoltam.”
- Mi�ta em�szted magad egy n� miatt? - k�rdeztem m�g mindig �rtatlan szemekkel.
Ha akarta sem tudta volna leplezni, hogy meglep�d�tt.
- Ahogy eln�zlek m�r j� r�g�ta! Az�rt nem �t�tt�l meg, mert �n is �gy n�ztem r�d most, mint az a l�ny, akit szerett�l, vagy m�g most is szeretsz! Hamar meg�llap�tom az ilyesmit sz�val hi�ba is pr�b�ln�d tagadni!
- Te jobban hasonl�tasz any�dra, a st�lusod, hogy azt hiszed, hogy mindent tudsz...
- Nem tudok mindent, pont ez�rt v�rom a magyar�zatot! - v�gtam szav�ba vigyorogva, ami ahogy l�ttam m�g jobban felbosszantotta.
- Majd �n felvil�gos�talak k�s�bb... - pr�b�lta menteni a helyzetet b�ty�m, de nem hagytam magam.
- K�s�bb... �-�-�... Most! - becsuktam szemem �s homlok�ra tettem kezem.
* - �t�lom, ha a fejemben kutakodsz...
- Ne kutakodok, ha megmutatod, amire k�v�ncsi vagyok!
- Kiakasztasz!
Az eml�kk�p vill�m gyorsan pergett le szemem el�tt, de m�g �gy is t�k�letesen meg�rtettem bel�le mindent.* Mikor elengedtem b�ty�mat kiss� elgondolkoztam. - ...Hmm... Ha szeretted mi�rt engedted el?
- Mert az igazat csak a mennyben tudhatta meg. - Raidon m�g mindig el�ttem �llt, de m�r leengedte kez�t.
- ...Nem... Ez csak egy j� indok, amivel kiker�lted a v�laszt! Mondjuk, k�rdezhetem m�shogy is! Mi�rt nem mondtad meg neki, hogy szereted?
- Nem lett volna �rtelme!
- Mert?
- Mindenk�pp elment volna!
- Ezt nem tudhatod! B�r m�r nem is fogod megtudni! Nem kellett volna elengedned!
- Ha j�l eml�kszem nem k�rdeztem a v�lem�nyedet! - d�rrent m�lyet hangja.
- Igaz... De azt sem mondtad, hogy fogjam be a sz�m!
- Ha � nem is �n igen! - kiab�lt r�m b�ty�m, amit�l majdnem megs�ket�ltem. - Ennyire bunk� m�g te sem lehetsz!
- H�t, de l�tod, hogy igen. - „Ennyire kedveln�... Ahogy l�tom igen. Kiru nem mindenki mellett �ll ki... eddig tal�n csak Lona mellett szokott.”
- Azt aj�nlom, hagyd ezt a t�m�t, mert legk�zelebb semmi sem v�d meg egy pofont�l! - morogta Raidon, de vissza�lt sz�k�be.
„�gy n�z ki komolyan gondolta...” - J�l van. Nem �rtem mi�rt nem keresel magadnak egy m�sik l�nyt. Amilyen j�l n�zel ki, minden ujjadra tal�ln�l egyet!
- L�tom, nem vagy hajland� megtenni, amire k�rtelek!
- K�rt�l? - kerekedtek el szemeim az el�bbi mondat�n. - Azt te k�r�snek nevezed? - elnevettem magam. - Az ink�bb volt parancs, vagy fenyeget�s... de ha te �gy szokt�l k�rni... Abb�l, ahogy most r�m n�zel... Ahogy l�tom, m�r nem b�rod sok�ig c�rn�val...
- Ez�rt k�ne befognod nem? - k�rdezte b�ty�m is m�r idegesen.
- Te mondtad, hogy ismerjem meg!
- De nem azt, hogy ideges�tsd!
- Te is tudod, �n �gy szoktam ismerkedni.
- V�g�l is el�sz�r m�g Reiel is kiab�lt�l... Te j� �g! - kerekedtek el b�ty�m szemei. - Vigy�zz Raidon mert m�g a v�g�n r�d m�szik!
- Idi�ta! - v�gtam fejbe ez�ttal sokkal er�sebben Kirut, majd visszan�ztem Raidonra. - Mondd csak, a te any�d kicsoda?
- Egy itteni d�mon volt. M�r meghalt az angyalokkal v�vott egyik csat�ban. Drujnak h�vt�k.
„A hazugs�g �s a tiszt�talan emberek n�i d�mona.” - Olvastam m�r r�la... Hmm... Lehet, nem kedveln�nk egym�st.
- Val�sz�n�leg!
- Furcsa a nagyapa... El�sz�r beleszeret egy... h�t cseppet sem j�sz�v� n�be ut�na meg egy angyalba?
- Nem... El�tte... vagyis k�zbe m�g Ryuu anyj�val is volt. - jav�tott ki b�ty�m.
- Mi?... N�cs�b�sz! Felt�telezem az � anyja olyan romlott volt, mint Ryuu!
- Minden bizonnyal...
- Ez akkor is furi! �s ahogy l�ttam m�r megint belehabarodott Anahitaba...
- Mi? - akadt ki b�ty�m kiss� azon, amit mondtam, de ahogy l�ttam Raidon meg se rezzent r�, mintha egy cseppet sem �rdekeln�, pedig val�j�ban biztosan nem �gy volt.
- Ja, elfelejtettem mondani, mikor bementem hozz�juk a nagyapa �pp le akarta sm�rol...
- J�kor sz�lsz... - v�gott k�be Kiru. - Meg a lehet� legjobbkor tudsz zavarni is.
- ...Tudom... Gondolod �n nem b�ntam m�r meg?
- M�r mindegy. B�r m�g biztos nincs minden veszve, de Raphael �gysem fogja engedni, hogy elvegy�k t�le.
- Ha szereti, elengedi... Nem igaz? - k�rdeztem vigyorogva Raidont, mire �k�lbe szor�totta kez�t. - Am�gy meg, ha nem, majd �n gondoskodom r�la.
- �gy, mint nemr�g? - k�rdezte nagyb�ty�m m�r-m�r g�nyosan.
- L�tom a b�ty�m m�r el�g j�l leinform�lt. Am�gy meg meg�ltem volna, ha a nagyapa meg Rei nem �ll�tanak meg.
- T�nyleg hol van a lovagod? - b�kte meg oldalam Kiru.
- Dolga van.
- Azt gondoltam, abb�l, hogy nincs itt!
- Ha annyira �rdekel, �pp any�val besz�l.
- Akkor lehet nem �l sok�ig, ha arr�l besz�lnek, amir�l gondolom! - vigyorodott el.
- Rrrrr...
- K�v�ncsi vagyok �ps�gben fog-e visszaj�nni...
- Idi�ta! - �jra fejbe v�gtam �s felkeltem �l�b�l. - Nem is �rdekelsz, megyek, ink�bb seg�tek a nagyap�nak! - els�t�ltam az ajt�ig �s m�r a kilincsen volt a kezem, mikor megint megsz�lalt.
- M�r ha visszatal�lsz igaz?
- Megoldom! - m�rgesen v�gtam be magam m�g�tt az ajt�t. - Bunk�! - lassan s�t�lni kezdtem. „�s m�g cigim sincs... �gy milyen hamar leszokok majd... Ajjj... de most ak�rmilyen gusztustalan csikket elsz�vn�k!”
- Csak �gy egyed�l? - hallottam p�r l�p�sre t�lem Ryuu hangj�t. - Nem f�lsz, hogy bajod esik?
- Rrrrr... - megpr�b�ltam nem foglalkozni vele, de mikor els�t�ltam mellette visszar�ntott �s nekiszor�tott a szikl�nak. - Eressz! - m�r emeltem kezem, mikor beny�lt h�tam m�g� �s megnyomta gerincem �rz�keny pontj�t, amit�l el�reborultam mellkas�ra.
- Nyugszik a kiscica! Rei most nincs itt, most ki fog t�lem megv�deni?
- Meg tudom v�deni magam! - sziszegtem mellkas�ba.
Elnevette mag�t. - Nem �gy t�nik!
- Baszd meg!
- Olyat m�r j�tszottunk egyszer eml�kszel? Vagy tal�n megint akarod? Fel�lem semmi akad�lya! - combom kezdte cir�gatni karmaival.
- Rrrrrr... Eressz el!
- Nem mondtad ki a var�zssz�t!
- Any�d!
Hirtelen pofon v�gott, olyan er�vel, hogy biztosan �tlyukasztotta volna a mellettem lev� k�t�mb�t, de egyb�l elkapta v�llamat �s hozz�v�gott a szikl�hoz.
- Ne vedd any�mat a sz�dra! - morogta m�rgesen.
- Mi�rt ne? Annyit m�r biztosan tudok r�la, hogy egy ribanc volt!
Szemei v�rv�r�sen felizzottak. - �gy t�nik, tiszteletre kell, hogy tan�tsalak!
K�tszer is pofon v�gott, olyan gyorsan, hogy �gy t�nt, mintha egyszerre k�t oldalr�l kaptam volna �ket, majd nyakamra kulcsolta ujjait �s ism�t felkent a szikl�ra.
- Ez csak �zel�t� volt! - m�r megemelte m�sik kez�t, de valaki elkapta csukl�j�t.
„Raidon?...” N�ztem r� megment�mre. „Mi�rt?”
- Szerencs�d! - Ryuu eleresztett, majd kir�ntotta csukl�j�t b�tyja kez�b�l.
A pofonokt�l, amiket kaptam sz�d�lni kezdtem, amint Ryuu eleresztett, de nem engedhettem meg magamnak, hogy el�tt�k boruljak t�rdre. „A b�ty�m hol lehet... �s Raidon mi�rt v�d meg? Hisz, hogy besz�ltem vele...”
- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel meg�sztad! - villantotta r�m m�rgesen szemeit Ryuu, majd elt�nt.
R�n�ztem Raidonra. - K�sz. De mi�rt csin�ltad? Mi�rt seg�tett�l?
- Tal�n nem volt r� sz�ks�ged?
Elmosolyodtam. - M�r megint csak kiker�l�d a v�laszt! - nekit�maszkodtam a szikl�nak, mert m�r annyira sz�d�ltem, hogy kiter�ltem volna a f�ld�n.
- Az unokah�gom vagy.
- Ez�rt? Hmm... Szerintem ink�bb kedvelsz. Nem akarod kimondani, igaz nem is kell, mert l�tszik a szemedben, hi�ba pr�b�lod meg eltitkolni, de kedvelsz. Mondd csak a b�ty�m hova lett?
- Elment ap�mhoz.
- J�l van. M�g egyszer, k�szi. - mosolyogva h�tat ford�tottam neki �s elindultam Rei szob�ja fel�. Nagy nehezen vissza is tal�ltam a szob�hoz. Most nem csak azzal volt gond, hogy nem ismertem a helyet, hanem azzal is, hogy m�g mindig �llatira sz�d�ltem. „Na v�gre.” Kinyitottam az ajt�t �s elvonszoltam magam az �gyig. „Rem�lem, hamar elm�lik a sz�d�l�s... T�k szarul �rzem magam...” Kiter�ltem az �gyon, becsuktam szemeimet �s besz�vtam a p�rn�b�l �rad� isteni illatot. „Rem�lem, az�rt siet.”
...
- Nem gondolod, hogy kicsit kor�n fek�dt�l le? - hallottam Rei suttog� hangj�t.
- �bren vagyok... Csak...
- Csak mi? - megsimogatta karom �s arcon cs�kolt.
- Nem �rdekes. A sz�leim mit mondtak?
- Egyik�k sem �r�lt neki t�lzottan. De azt mondt�k majd m�g megbesz�lik. Mintha belesz�lhatn�nak?...
- Ha nem engedik meg... - megd�rg�ltem szemeimet �s r�n�ztem. - Mi t�rt�nt veled? - azonnal fel�ltem az �gyon, amint megl�ttam arc�n a v�rt.
Kiss� meglep�d�tt val�sz�n�leg el is felejtette a s�r�l�st homlok�n. - Semmi... csak any�d kicsit kezel�sbe vett. Ryuu t�nyleg a tudt�ra adatta valakivel, hogy mi t�rt�nt.
- De h�t akkor...
- Ne agg�dj! Azt mondt�k m�g megbesz�lik. �s �n akkor is felmenn�k hozz�d, ha nem engedn�k meg! M�g a sz�leid sem lehetnek veled minden percben.
- Hmm... Igaz.
- Mondjuk, ahogy l�ttam ap�d el�gg� megd�bbent m�r azon, hogy itt vagytok. �gy t�nik any�d elfelejtette vele k�z�lni ezt a kis apr�s�got.
„Megint veszekedni fognak...”
- Mit csin�lt�l, am�g nem voltam itt? Siker�lt megismerned Raidont?
- Igen. Igazad volt, t�nyleg igazi egy�nis�g... Am�gy kedvelem, norm�lis a maga �rz�ketlen m�dj�n. - elvigyorodtam. - Meg j� hamar fel lehet bosszantani.
- Az�rt az idegeivel nem k�ne j�tszanod!
- Nem fogok. Am�gy ma m�g ker�t�n�t is akartam j�tszani, de lehet, nem is kell majd. - fel�ltem �s kiny�jt�ztam. „Na, m�r sokkal jobban vagyok.”
- Mi?
- �ssze akartam hozni a nagysz�leimet, de el�gg� �gy t�nik, hogy nem kellek �n oda. A nagyapa megint belehabarodott Anahitaba... �s szerintem Anahita nem fog sok�ig ellenkezni.
- Ha � nem is Raphael igen.
„Ahogy kimondta a nev�t...” Megborzongtam. - T�le majd �n megszabadulok!
- Nem k�ne. Ut�na t�ged is kiv�gezn�nek!
- T�nyleg?
- Igen. Raphael egy arkangyal, nem hagyn�k, hogy meg�ld. Vagy ha m�gis, megtoroln�k.
- Akkor is f�lre�ll�tom valahogy az �tb�l! Hmm... Neked mi bajod van Raphaellel?
- Mert?
- Ugyan m�r... L�tom, hogy nem kedveled. �rdekelne, hogy mi�rt...
Egy ideig hallgatott, m�r azt hittem nem is fog v�laszolni, de hirtelen megsz�lalt. - � �lte meg az ap�mat.
„A francba...” - Ne haragudj... - �t�leltem derek�t �s szorosan hozz�b�jtam. - Sosem tudok j� dolgot k�rdezni.
- Semmi baj.
- Ezt m�r legal�bb �t�dsz�r mondod nekem...
- Mi�rt tal�n hazudnom k�ne?
- Ink�bb igazat mondanod, nem hiszem el, hogy nem baj.
Halv�nyan elmosolyodott, de m�gis szomor� volt. - T�l k�nnyen �tl�tsz rajtam. - a plafon fel� emelte tekintet�t. - Biztos j�l kij�ttetek volna egym�ssal... - m�lyet s�hajtott, majd lehunyta szem�t �s elmosolyodott.
„Nem akarom, hogy szomor� legyen.” K�zelebb hajoltam hozz� �s mik�zben mellkas�t simogattam cs�kolni kezdtem nyak�t.
- Ha tudn�d, hogy ez most milyen j�l esik...
Lesimogattam r�la fels�j�t �s elhaj�tottam a szekr�nyre. - Gondolod, nem tudom, hogy a f�rfiak azt szeretik, ha a n�k gyeng�den b�nnak vel�k? - v�gigh�ztam nyelvem mindk�t kulcscsontj�n �s �tt�rtem nyaka m�sik fel�nek k�nyeztet�s�re.
- Nagyon �rtesz hozz�... - el�gedetten fels�hajtott.
M�r ett�l annyira ellazult, hogy k�nnyed�n h�tranyomtam az �gyra. Karmaimmal cir�gatni kezdtem mellkas�t, fogaimmal pedig gyeng�den felkarcoltam nyak�t.
- Nem fogok tudni uralkodni magamon.
- Pr�b�ld az�rt meg... Fek�dj hasra.
Elmosolyodott �s �tfordult has�ra. Kezeimbe forr� chakrat �ramoltattam �s lassan v�gigh�ztam gerince ment�n k�t ujjam. El�re hajoltam �s cs�kolni kezdtem v�ll�t, amit�l halkan felmorrant. M�r-m�r olyan volt, mintha dorombolna. Ajkaimmal lassan elhaladtam nyak�ig, kezeimmel k�zben h�t�t simogattam. Mikor m�r izmai teljesen ellazultak v�llaira cs�sztattam forr� kezeimet �s massz�rozni kezdtem.
- Nem tudom, te mi�rt nem szereted... Pedig ez isteni...
- Nem tudom... valahogy sosem szerettem, ha �gy ny�lnak hozz�m.
- T�lem majd megszokod.
- Hallgass �s ink�bb laz�ts! Ha fesz�lt vagy, nem tudlak massz�rozni.
- Bocs�nat. - lehunyta szemeit.
Lassan massz�roztam v�gig h�t�t, �s mikor megnyomtam egy-egy �rz�kenyebb pontj�t halkan felmorrant, ami mosolyt csalt arcomra. Mikor v�geztem a massz�zzsal gyeng�den v�gigcs�koltam h�t�t. - Na? - s�gtam halkan f�l�be.
- Alig b�rok magammal, de mivel megk�rt�l musz�j lesz t�rt�ztetnem magam.
- Ahogy mondod. - gyeng�den megharaptam f�l�t.
- Ne! - egyb�l �tfordult h�t�ra.
- Tal�n te sem szereted? - vigyorogtam r�.
- Nem arr�l van sz�, �n t�ls�gosan is szeretem. T�nyleg nem b�rn�m visszafogni magam.
- �rtem. - odab�jtam hozz� �s r�d�ltem mellkas�ra.
- Tudod... - �t�lelt �s simogatni kezdett. - Gyakrabban k�nyeztethetn�l majd...
- M�r most ezt mondod, pedig ebben a percben fejeztem be.
- Tudom, de nagyon j� volt!
- Ha gyakran csin�lom, hozz�szoksz �s m�r nem fog olyan j�l esni. De majd m�g megl�tom... - becsuktam szemeimet.
- De holnap �n k�nyeztetlek majd t�ged.
- Ahamm... - ny�gtem halkan, de m�r fel se fogtam mit mondott, mert m�r f�l�lomban voltam