3. fejezet

Sz�rny� fejf�j�sra �bredtem fel. - ����... Basszus...
- H�t igen, ilyen, ha az ember m�snapos.
- Mi? Te? - fel�ltem, de hirtelen olyan rosszul lettem, hogy leborultam az �gyr�l. - �����... - teljesen kiter�ltem a f�ld�n.
- J�l vagy? - hajolt le hozz�m Rei mik�zben hamisan elvigyorodott.
- Rrrrmit csin�lszrrr rrrritt? - morogtam m�rgesen. - Rrrrr... Takarodj!
- Tegnap este pont az ellenkez�j�t mondtad.
Mikor feltorn�ztam magam �l�helyzetbe akkor t�nt fel, hogy nincs rajtam ruha, �gyhogy feljebb h�ztam l�baimat valamennyire takarva magam. - Mi? - nekid�ltem az �gynak.
- Semmi. Hogy �rzed magad?
- Szarul. De mit mondt�l az el�bb? Mi t�rt�nt tegnap este?
- Semmi.
- Mondd meg!
- Jobb lenne, ha eml�kezn�l r�... H�t... tudod... ���...
J�l tudtam, mit nem mondd ki. - Hogy micsoda? - t�rt ki bel�lem hirtelen a harag. - Hogy merted kihaszn�lni, hogy...
- Kihaszn�lni? Te m�szt�l r�m!
- Haaa... M�g hogy �n? Att�l f�ggetlen�l uralkodhatt�l volna magadon!
- Ha eml�kezn�l arra, amit csin�lt�l nem �gy v�lekedn�l! - m�g mindig mosolygott, egy perce sem t�r�lte volna le a vigyort k�p�r�l.
- Igaz�n? Biztos az�rt nem eml�kszem, mert pocs�k volt!
Kaj�nul elvigyorodott. - Nem hiszem. Abb�l, ahogy tegnap viselkedt�l.
Hirtelen arcomba p�r sz�k�tt. Mikor vigyorra h�zta sz�j�t, �gy h�tral�ktem, hogy kiter�lt a f�ld�n �s megpr�b�ltam felkelni, de annyira sz�d�ltem, hogy m�r az els� l�p�sn�l a f�ld�n k�t�ttem ki... vagyis sajnos nem a f�ld�n, hanem Reien.
- L�tod, m�r ilyenkor is a karjaimba hullasz...
- Rrrrrr... - ahogy besz�vtam illat�t furcsa �rz�s j�rta �t a testem, �s hirtelen minden eszembe jutott, ami tegnap t�rt�nt. Elernyedtek izmaim. „Basszus...”
- J�l vagy?
- ...Te j� �g... Ezt nem hiszem el... Mit csin�ltam tegnap...
Halkan elnevette mag�t. - De legal�bb �lvezted.
- ...Haaa... Ja... - „Ez nem lehet igaz...” - ...Legal�bb... Nagyon tudok neki �r�lni...
- L�tom. J� hogy �gy fekszel rajtam, de nem k�ne felkelned?
- K�nyel... - elharaptam nyelvem. - Felkelek... - nehezen felt�p�szkodtam r�la �s els�t�ltam a f�rd�ig.
„De �t�lok m�snapos lenni! Ilyenkor mindig olyan t�r�keny, meg �rz�keny vagyok... Mint amilyen val�j�ban lenn�k.” Sz�d�l�gve nekit�maszkodtam a falnak �s megengedtem a vizet a zuhanyban. „Ez nem lehet igaz... Milyen j� volt tegnap... Jobb, mint Ryuuval...” Be�lltam a zuhany al�, h�tha a hidegv�zt�l jobban leszek, de csak libab�r�s lettem t�le.
- Szia. - h�zott ki hirtelen a zuhany al�l Ryuu.
Annyira megijedtem, hogy felsik�tottam. - Te idi�ta megijesztett�l! - ahogy belen�zett szemeimbe k�b�n elmosolyodtam.
Kaj�nul elvigyorodott �s m�r hajolt volna le hozz�m, hogy megcs�koljon, mikor kiny�lt a f�rd� ajtaja.
- J�l vagy? - nyitott be Rei, de mikor megl�tta, hogy Ryuu karjaiba vagyok eln�mult.
- Te mit keresel itt? - n�zett r� Ryuu villog� szemekkel.
- Undor�t� vagy! A saj�t unokah�god!
- Vigy�zz, rossz d�monnal k�t�zk�dsz!
- Mert? Nem hiszem, hogy b�rmit is tehetn�l velem!
- Dehogyisnem! - mik�zben eleresztett v�gigsim�tott fenekemen �s Rei el� s�t�lt.
Amint elengedett magamhoz t�rtem �s v�gre felt�nt, hogy Rei is a f�rd�ben van.
- �gyis m�r r�g�ta meg akarok t�led szabadulni! - h�tral�kte Reit ki a szob�ba �s ut�na s�t�lt. - Most v�gre elint�zhetlek!
- Mit keresel te itt? - hallottam kintr�l any�mat.
„Te j� �g...” Magamra tekertem egy t�r�lk�z�t �s kiss� m�g sz�d�lve kirohantam szob�mba, ahol m�r sz�p kis t�meg gy�lt �ssze. Nem csak any�m volt ott, hanem ap�m is plusz a fi�k.
- Dr�ga hugic�m nem is �r�lsz nekem? - k�rdezte ny�jasan Ryuu any�mat.
- Neked nincs olyan d�mon, aki �r�lne!
- El sem tudod k�pzelni, mennyire t�vedsz! F�leg a m�lt este ut�n! - sand�tott r�m h�tra Ryuu. - Nem igaz? - furcs�n megvillantotta szemeit.
Megremegtem, alig akartam elhinni, amit mondott. „Meg�g�rte... Meg�g�rte, hogy nem mondja el...”
- Ritsuko! - kiab�lt r�m ap�m m�rgesen. Neki hamarabb leesett, hogy mire gondolt Ryuu, hiszen � is f�rfib�l volt.
Nyeltem egy nagyot �s elh�tr�ltam a falig. „Nekem annyi.” Sosem f�ltem m�g ennyire sz�leimt�l, de azt hiszem most megvolt r� az okom.
- Nehogy azt mondd... - kerekedtek el any�m szemei, mikor v�gre felfogta a dolgot.
- N�zz�tek a dolgok pozit�v oldal�t, legal�bb �lvezte! - nevette el mag�t Ryuu.
- Takarodj innen, mert sz�tt�plek! - sziszegte ap�m fogai k�zt, ami rosszabb volt, mintha ord�tana.
- Nemsok�ra �jra tal�lkozunk! - h�tran�zett r�m villog� szemeivel �s egy f�stfelh� k�s�ret�ben elt�nt.
M�r remegett a testem a f�lelemt�l. „Mi�rt mondta el, hisz meg�g�rte...” Lecs�sztam a fal ment�n a f�ldre, �s felh�ztam l�baimat.
- Ritsuko.
- Ne b�nts, sajn�lom, bocs�nat! - t�rdemre hajtottam fejem �s kezeim v�dekez�n fejemre tettem.
- ...Ritsuko... - meg�reztem any�m kez�t fejemen, amit�l m�g jobban �sszeh�ztam magam. - Ostoba. - szorosan mag�hoz �lelt. - Ugye nem b�ntott?
- ...Nem...
- Gyere. - felkelt �s maga ut�n h�zott.
Mikor megl�ttam ap�m d�h�s arc�t p�r l�p�sre t�lem, f�lve any�m h�ta m�g� b�jtam.
- Ne agg�dj... - r�n�zett Reire. - Vigy�zz r�! - els�t�lt ap�m el� �s m�lyen belen�zett szemeibe.
Nem b�rtam tov�bb ap�mra n�zni, berohantam a f�rd�be. „Hogy tehette ezt? Meg�g�rte... meg�g�rte...” Egy pillanatra megsz�nt sz�momra a vil�g, el sem akartam hinni, ami az el�bb t�rt�nt.
- J�l vagy? - tette remeg� v�llamra kez�t Rei, amit�l visszat�rtem a val�s�gba.
- Hagyj�l! - l�ktem el magamt�l.
- Nyugalom, semmi baj. - hi�ba ellenkeztem, mag�hoz szor�tott. - Mondtam. Semmit sem �r a szava. Csak szenvedni szereti l�tni az embereket.
K�nnycseppek folytak v�gig arcomon. - ...Meg�g�rte...
- Sajn�lom...
Megfordultam �s s�rva borultam r� mellkas�ra.
- Semmi baj... - simogatni kezdett �s mikor abbahagytam a s�r�st �llam al� cs�sztatta ujj�t �s felemelte fejem. Mikor szemeimbe n�zett gyeng�d mosoly jelent meg arc�n, k�zelebb hajolt �s megcs�kolt.
�n pedig t�rtem, mert m�r olyan szinten meg voltam zavarodva, hogy nem tudtam, mit akarok.
- Ugyan�gy elcsavartad a fejem, mint any�d r�gen... - megsimogatta arcom �s let�r�lte k�nnyeimet. - Jobban vagy?
Remegve �sszeh�ztam magam. „Ap�m nagyon m�rges volt...” - ...Meg fog �lni...
- Dehogy.
- Nem ismered... �s t�nyleg igaza is van... A saj�t nagyb�ty�m, de... de mikor vele voltam, hirtelen minden megv�ltozott...
- Ryuu minden n�t r� tud arra k�nyszer�teni, hogy...
- Nem, nem k�nyszer�tett... vagyis nem tudom... nem hiszem...
- Hogy is mondjam ezt neked... Minden n�ben van testi v�gy, �s ha olyan n�r�l van sz�, mint te, Ryuu k�nnyed�n ir�ny�tani tud.
Eljutott agyamig, amit mondott, fel is fogtam, csak elhinni nem tudtam. - Nem is akartam, csak � manipul�lt?
- Te is akartad, de ha teljesen �nmagad lett�l volna, nem teszed meg.
Gyorsan v�giggondoltam, azt, amit eddig elmondott. - Mit jelentsen az, hogy ’olyan n�, mint �n’?
- Nem s�rt�snek sz�ntam. M�g t�l fiatal vagy, �s az ilyesfajta �rzelmeket nem tudod megfelel�en kezelni!
- �rtem... - homlokomra tettem kezem.
- M�g mindig f�j?
- Kicsit... - „De legal�bb a fejf�j�s kij�zan�t.” - Kimenn�l, hogy rendesen le tudjak zuhanyozni?
- Persze... - homlokon cs�kolt �s eleresztett. - De az�rt siess. - kis�t�lt a f�rd�b�l �s becsukta maga ut�n az ajt�t.
Leh�ztam magamr�l a t�r�lk�z�t �s vissza�lltam a hideg zuhany al�. „Csak ir�ny�tott... Lehet �n is akartam... de... De mi van ha m�gse? Ha mindent magamt�l csin�ltam?...” Szerencs�re m�r nagyj�b�l kij�zanodtam, �s a hidegv�z m�r teljesen fel�bresztett. „J�l van, nyugalom, hidegv�r...” Mikor kil�ptem a zuhany al�l magamra vettem meleg k�nt�s�m, mivel ruh�t elfelejtettem magammal hozni �s kil�ptem a f�rd�b�l. „J�l van... Semmi baj, nyugalom. Ideje visszat�rnem szok�sos st�lusomra... Ett�l m�g nem d�l �ssze a vil�g...” M�ly leveg�t vettem, de mikor megl�ttam ap�mat p�r l�p�sre t�lem szob�m k�zep�n �llva, megremegtem.
- Gyere ide! - visszhangzott kem�ny hangja szob�m falai k�zt.
Nyeltem egy nagyot, de er�t vettem magamon �s felszegett fejjel el� s�t�ltam. „Er�snek kell lennem.” M�g mindig f�ltem t�le, de nem akartam kimutatni, pr�b�ltam felvenni szok�sos bunk� st�lusomat.
- Mi�rt kell folyton felbosszantanod? - hangja m�g a szok�sosn�l is hidegebb volt. �s ami a legrosszabb volt, az-az, hogy nem ord�tott, m�g csak pofon se v�gott, de arc�n l�tszott, hogy nagyon d�h�s. Tudtam, hogy ilyenkor nem szabad tov�bb ideges�tenem, �gyhogy pr�b�ltam rendesen, m�gis bunk� st�lusomban v�laszolni neki.
- A l�nyod vagyok, ez a dolgom.
- Mi�rt j�tszod meg magad? M�g most is pr�b�lsz er�snek t�nni, pedig legbel�l olyan vagy, mint p�r perccel ezel�tt.
- Omoljak �ssze? Azt akarod, vagy, hogy s�rjak?
- Azt akarom, hogy ne sz�n�szkedj! Ne f�lj kimutatni az �rz�seidet!
- Te se szoktad.
- Akkor �gy t�nik ezt t�lem tanultad. - hirtelen mag�hoz �lelt.
Egy darabig csak meredten pislogtam, pr�b�ltam tartani magam, pedig legbel�l m�r s�rtam. Arcom mellkas�ba temettem, nem akartam, hogy tudja, hogy s�rok, de mikor remegni kezdett testem m�g jobban mag�hoz szor�tott. �gy �lltunk legal�bb t�z percig, am�g meg nem nyugodtam.
- ...Sajn�lom... H�lye voltam... Ezt t�nyleg nem lett volna szabad...
- Most azt v�rod, hogy azt mondjam, semmi baj, pedig nem �gy van. Egyed�l az a szerencs�d, hogy a l�nyom vagy, �s nem tudok r�d haragudni. - felemelte fejem. - De �r�ln�k neki, ha t�bb �r�lts�get nem csin�ln�l.
- Nem fogok.
- ...Persze... - megsimogatott �s eleresztett.
- Rei? Hol van?
- Kinn v�r.
Els�t�ltam �gyamhoz �s le�ltem r�.
- Sz�lok neki.
- Ne... - lehajtottam fejem. - ...Ne menj m�g el...
El�gg� meglep�dhetett azon, amit mondtam, m�r nagyon r�g nem voltunk k�t percn�l t�bbet egy�tt, vagy ha m�gis folyton csak veszekedt�nk.
Els�t�lt hozz�m, le�lt mell�m, �s ahogy h�tr�bb cs�szott az �gyon h�t�t a falnak t�masztotta. - Gyere ide.
Tudta, hogy hi�ba akartam, magamt�l nem b�jtam volna hozz�, de ha h�vott, �gy, mint mikor m�g kicsi voltam boldogan elm�sztam �l�be �s hozz�b�jtam. Bef�szkeltem magam l�bai k�z�, h�trad�ltem mellkas�ra, � pedig simogatni kezdett, pont �gy, mint gyerekkoromban. „Mikor valami b�ntott, akkor is mindig �gy voltunk...”
- M�r legal�bb �t �ve nem �lt�nk �gy itt a szob�dban.
- Tudom... Kicsit... hi�nyzott is...
- Mi�rt nem mondtad?
- Egy nagyl�ny m�r nem k�r ilyet az apj�t�l...
- Nagyl�ny... - elmosolyodott. - Lehetsz ak�rmennyi id�s, te mindig az �n kisl�nyom maradsz.
Boldogan b�jtam hozz� m�g k�zelebb �s lehunytam szemeimet.
...
- L�tom, kib�k�ltetek. - hallottam any�m suttog� hangj�t.
- �gy t�nik.
Kinyitottam szemem. - Anyu... Te se haragudj... Sajn�lom.
- �n tudom, hogy Ryuu mire k�pes. Nekem nem kell magyar�zkodnod. - fejemre tette kez�t.
- Ne tedd t�nkre a hajam.
- Enn�l rosszabb m�r nem lehet!
- ...K�sz... Rei m�g itt van?
- Igen. - felh�zta szem�ld�k�t. - Mi�rt �rdekel?
- Besz�lnem kell vele.
- M�g j�, hogy r�la tudom, hogy nem olyan, mint Ryuu. Sz�lok neki. - �sszek�colta hajam �s kis�t�lt szob�mb�l.
„Nem olyan, mint Ryuu... Na... ha tudn� mi t�rt�nt... Nemcsak Reit, hanem engem is megfojtana.” - ...Most hogy n�zek ki... - lesimogattam hajam.
- M�r megszokhatn�d.
- M�r r�g nem csin�lta �s gondoltam megunta... - elcs�sztam az �gy sz�l�ig.
- Mit akarsz Reit�l?
- Csak besz�lni vele.
- Ritsuko... - ap�m ki�lt mell�m �s k�rd�n r�m n�zett.
- Nem kell mindig mindent tudnod.
- Mit is mondt�l? Nem csin�lsz ostobas�got igaz?
- �r�lts�get, de igaz. Nem fogok.
- J�l van. - mikor felkelt az �gyr�l, Rei l�pett be a szob�mba.
- Hogy �rzed magad? - mosolygott r�m kedvesen.
- J�l vagyok. - r�n�ztem ap�mra, aki nem igaz�n akart kimenni, de mikor megk�sz�r�ltem torkom elindult kifel�.
Az ajt�b�l m�g visszan�zett r�m, h�tha siker�l valamit kiolvasnia szemeimb�l, majd kil�pett szob�mb�l.
- Ahogy l�tom, valamir�l lemaradtam... - sz�lalt meg Rei mikor m�r biztos volt benne, hogy ap�m nem hallja kint, amit mond.
- Mert?
- Nem kiab�lt�l vele, �s t�bb mint �t percet voltatok egy�tt. Ez egy�ni cs�cs nem? - elvigyorodott, amit�l az �n arcomon is mosoly jelent meg.
- ...De... - „Pr�b�l felvid�tani...” - Legal�bbis az ut�bbi �t �vben.
- Min veszt�l vele annyira �ssze? - le�lt mell�m, de megtartotta a kell� t�vols�got.
- Semmin csak m�r �gy �reztem, el�g nagyl�ny vagyok, �s nincs sz�ks�gem r�... �s egyre kevesebb id�t t�lt�ttem vele.
- Nagyl�ny?... - elnevette mag�t.
- Fejezd be!
- Bocs�nat. Any�d mondta, hogy besz�lni akarsz velem. Nos, mir�l?
- K�v�ncsi vagyok, hogy honnan tudtad, hogy megj�tszottam magam.
- Aki k�v�ncsi hamar meg�regszik! - pr�b�lt kit�rni a v�lasz al�l.
- Ink�bb v�laszolj ahelyett, hogy kertelsz...
- J�l van. Tudod, az ilyesmihez nagyon �rtek, mert sok ilyen emberhez volt m�r szerencs�m. Te m�g nem j�tszhattad magad r�g�ta, mert nekem hamar felt�nt. N�ha a szemeidben l�tszott, hogy nem gondolod komolyan, amiket mondasz. A k�romkod�sok... Azokat is csak az�rt csin�lod, hogy m�g jobban bosszantsd a sz�leidet, �gyhogy gondolom, most m�r leszoksz r�la... Nem igaz?
- ...De...
- M�g valamit?
- ...Igen... A f�rd�ben, mi�rt cs�kolt�l meg?
Elmosolyodott. - Erre most mit mondjak. Adtam m�r r� ut�na is v�laszt...
- Igen de... Nem eml�kszem... Na j� ez nem teljesen igaz, csak nem �rtem.
- Mit?
- Elcsavartam a fejed, mint any�m? Mi k�z�d neked any�mhoz?
- Semmi, csak bar�tok vagyunk, de r�gebben abban b�ztam, hogy a j�v�ben t�bb is lesz k�zt�nk, mint egyszer� bar�ts�g... Csak ezt ap�dnak el ne mond...
- Nem fogom... �s most... Bel�m est�l?
�jra elmosolyodott. - Mondhatjuk �gy is.
- Hmm... - kiss� elszomorodtam �s lehajtottam fejem. - Csak az�rt, mert lefek�dtem veled...
- Dehogyis!
- El�tte semmi ilyen nem t�rt�nt... M�rmint �rted...
- Most erre mit mondjak... El�tte a sz�leid el�tt szerintem nem kellett volna c�lozgatnom. Ut�na meg �pp leord�tottad a fejem sz�val...
- Igaz... - elnevettem magam. - El�g hamar megszerett�l nem? M�g csak k�t napja ismersz...
- El�g r�g�ta figyellek m�r.
- Hogy?
Elvigyorodott �rtetlens�gemen. - A pokolb�l sok mindent l�that az ember, vagyis d�mon. V�laszoltam a k�rd�seidre, �gyhogy most te j�ssz.
M�r el�re tudtam, hogy mit akar, �gyhogy k�zbev�gtam. - Ne... Ne k�rdezd meg, mert nem tudom.
- Seg�tsek megtudni? - megsz�ntette a kett�nk k�z�tt l�v� t�vols�got, arcomra tette kez�t �s simogatni kezdett. - Nekem �gy t�nik, j�l esik... - k�zelebb hajolt �s forr� cs�kot nyomott arcomra. - Vagy t�vedek?
- Igen de... nem tudom, hogy mit �rzek...
Belen�zett szemeimbe, majd tekintete lesiklott ajkamra �s k�zelebb hajolt, de nem tudott megcs�kolni, mert elford�tottam fejem.
- K�rlek... - suttogta halkan mik�zben arcom cs�kolta �s egyre k�zelebb ker�lt sz�mhoz. - Engedd meg... - v�gignyalt ajkamon. Mikor l�tta, hogy nem ellenkezem gyeng�den cs�kolni kezdett.
„Olyan j�...” Mikor visszacs�koltam h�trafektetett �gyamon.
„Mit m�vel?” - Ne... - Nem akarok semmit.
- Sz�llj le r�lam!
Felkelt r�lam �s �gyamr�l is. - Nem akartalak b�ntani, �n nem vagyok olyan, mint Ryuu.
- Tudom, sajn�lom... Csak...
- Nem kell magyar�zkodnod, �rtem. Most, hogy tudod, hogy Ryuu mit tett veled, f�lsz, hogy �n is azt fogom.
Lehajtottam fejem. - Sajn�lom.
Pr�b�lt t�m�t v�ltani. - Furcsa mennyire megv�ltozt�l m�r. Egy cseppet sem hasonl�tasz arra a l�nyra, akit j�tszott�l.
- Tudom. De most r�szben a m�snaposs�g miatt vagyok ilyen...
- Te is Anahitat�l �r�k�lted a kedvess�ged.
- Kit�l?
- ...Anahitat�l... A nagymam�dt�l...
- Hmm... � is a pokolban �l?
- Nem, � a mennyben.
- ...Mi?... � egy... egy angyal? - m�r kezdtem elfelejteni az el�bbi f�lresiker�lt cs�kunkat.
- Igen. Miel�tt megk�rdezn�d, nem ismerem, csak a nagyap�d tudna r�la mes�lni neked.
- Akkor k�nytelen leszek vele tal�lkozni!
- Szerintem ezt el�tte meg k�ne besz�lned any�ddal.
- Nem engedne el.
- Dehogynem. De tudod mit, ha nem engedi meg, �n akkor is leviszlek, de el�tte k�rdezd meg.
- J�l van. - elindultam az ajt� fel�.
- ...De szerintem el�tte �lt�zz fel.
Elnevetem magam. - Ja... - visszas�t�ltam szekr�nyemhez, el�szedtem p�r ruh�t �s bevonultam a f�rd�be, hogy �t�lt�zzek.
- Mondd csak, az�rt hordasz ilyen ruh�kat, hogy ezzel is bosszantsd ap�d? - kiab�lt be Rei.
- Nem. Tudod r�gebben mindig p�rul j�rtam, ha �tv�ltoztam, minden ruh�m sz�tszakadt... ezek nem szoktak, vagy csak ritk�n.
- �rtem.
Kil�ptem a f�rd�b�l.
- Ink�bb vedd vissza a k�nt�st, az t�bbet takar bel�led.
- Jaj... f�rfiak... - megr�ztam fejem �s kis�t�ltam szob�mb�l. - Am�gy meg... Te a pokolb�l engem szokt�l figyelni? - el�h�ztam egy cigit a zsebemb�l �s meggy�jtottam, majd k�rben�ztem �s elindultam sz�leim szob�ja fel�.
- ...H�t igen... Tudod az eg�szs�gtelen.
- Leszok� f�lben vagyok, m�r csak napi 3-at sz�vok. - el�gedetten belesz�vtam a cigibe.
- V�g�l is jobb, mint a napi 6.
Elh�ztam a sz�m. - T�l j�l vagy r�lam inform�lva. Ennyire unatkozol a pokolban?
- Igen. Minek t�ltsem az id�met ostobas�gokkal, ha n�zhetek eg�sz nap egy ilyen sz�ps�get, mint te.
Nem tudtam erre mit mondani, csak elpirultam. - Mi�ta figyelsz?
- Ezt most ne �rtsd f�lre, de m�r gyerekkorod �ta. Tudod any�d nem akarta, hogy megismerj minket, �gy azt se engedte, hogy felj�jjek hozz�tok. De h�t �n t�l k�v�ncsi term�szet vagyok.
- Sz�val el�sz�r csak ez�rt... Ezt �rtem... �s mikor kezdt�l bel�m szeretni? - lassan s�t�ltam, mert j� volt vele besz�lgetni.
- Ezt el�g neh�z meg�llap�tani... Nagyj�b�l... F�l �ve... Mondd csak, p�r napja azt a ninj�t mi�rt k�noztad meg annyira?
- L�tom, az�rt m�gsem tudsz mindent...
- Sajnos a r�m szabott feladatokat is el kell v�geznem. Sz�val?
- Egy k�ldet�sr�l j�ttem haza homokfalub�l, mikor megt�madt... �s hogy �gy mondjam el�g megal�z� helyzetbe hozott. �gyhogy mikor megvertem magammal hoztam. Tudod, nem cs�pem, ha megal�znak.
- �rtem.
- Hmm... - elgondolkoztam. - Ha �gy vessz�k, m�g gyerek vagyok...
- Igen �s?
- Nem vagy te egy kicsit perverz?
- Ezzel m�g soha senki nem v�dolt meg! - emelte maga el� vigyorogva v�dekez�n kez�t.
- H�ny �ves vagy?
- Ink�bb ne akard tudni...
- Na... mondd m�r meg! - belesz�vtam a cigibe.
- Nagyj�b�l... Valahol 750 �s 800 k�z�tt j�rhatok.
Kiny�lt a sz�m a csod�lkoz�st�l. - De j�l tartod magad a korodhoz k�pest...
- K�sz. Erre �n is b�szke vagyok!
Felnevettem. - Te hogy ker�lt�l a pokolba?
- ...Mondjuk �gy, hogy ott sz�lettem.
- ...Hmm... csak mondjuk?
- Nem vagy t�l k�v�ncsi?
- Nem. Ezek csak alapk�rd�sek, m�g igaz�n bele se lend�ltem! - elnyomtam a csikket a falon. - Sz�val?
- Az ap�m egy pokolbeli d�mon volt, az any�m pedig egy f�ldi ember.
- De akkor mi�rt nem a F�ld�n n�tt�l f�l?
- Hogy is fogalmazzak... Nem kellettem any�mnak. Hat�ves koromig � nevelt... m�r ha azt nevezhetj�k annak. Mikor bet�lt�ttem hatodik �let�vemet ap�m elj�tt �rtem �s mag�val vitt a pokolba.
- �rtem... Hat �ves korod �ta ott �lsz... hmm... Nem hi�nyzott a f�ldi �let?
- Nem igaz�n, a pokolban mindig volt valami feladatom, �gy nem mondhatn�m. B�r az is igaz, hogy mi�ta any�ddal kevesebbet tal�lkozom, az�ta egyre unalmasabbak a mindennapjaim.
- Aha... Sz�val m�g �n sem tudlak feldobni mi?... vigy�zz mert megs�rt�d�m. - l�ktem rajta egyet �s mivel nem sz�m�tott r� majdnem orra bukott, �gyhogy fut�snak eredtem. Szerencs�re m�r k�zel voltunk sz�leim szob�j�hoz, �gyhogy nem kellett sok�ig futnom. Mikor el�rtem az ajt�ig meg�lltam �s be akartam kopogni, de hirtelen er�s k�z ford�tott h�tra.
- Nem vagy te kicsit sunyi?
- �����... �n dehogy... - vigyorogtam Reire �s nekit�maszkodtam az ajt�nak.
- Szerintem igen! - derekamra cs�sztatta kez�t, �s m�r k�zelebb hajolt, de m�r nem volt ideje megcs�kolni.
Hirtelen kiny�lt a h�tam m�g�tt az ajt�, ami eddig remek�l t�masztott. Mikor �reztem, hogy h�traborulok elkaptam Reit �s magam ut�n h�ztam. Kicsit furcs�ra siker�lt a ’p�z’... �n fek�dtem alul sz�tterpesztett l�bakkal, Rei pedig f�l�ttem el�gg� f�lre�rthetetlen�l. Elnevettem magam �s Rei is elvigyorodott, egy percre tuti elfelejtett�k, hogy sz�leim szob�j�nak padl�j�n feksz�nk. Az ajt�n kopog� karmok �bresztettek minket fel. Rei egyb�l felpattant r�lam �s fel�m ny�jtotta karj�t, hogy seg�tsen. Mikor elfogadtam seg�ts�g�t olyan er�vel r�ntott fel, hogy majdnem kirep�ltem a szob�b�l.
- H�... finoman.
- ...Ez van.
- Nem sz�p �gy visszav�gni... ...Rrrrr...
Egyre hangosabban kopogtak az ajt�n a karmok.
- Ja ��� igen. - megfordultam any�m fel�. - Lemehetek a pokolba?
Felh�zta szem�ld�k�t. - Mi ez a nagy hirtelen v�ltoz�s? Eddig nem k�rt�l enged�lyt semmire.
- Reinek k�sz�nd, � mondta.
- �s meg tudott gy�zni?...
- �gy t�nik.
- Minek akarsz lemenni?
- Meg akarom ismerni a nagyap�mat... meg... a nagyany�mra is k�v�ncsi vagyok. - ben�ztem a szob�ba, de nem l�ttam bent ap�mat. „Sz�lnom k�ne neki is...”
- Vele nem tal�lkozhatsz a pokolban.
- Tudom, de a nagyap�m tudna r�la mes�lni...
- Vidd a b�ty�dat is! �t is biztosan �rdekli.
Szemeim elkerekedtek azon, hogy any�m ilyen egyszer�en elenged.
- Ugye te is m�sz vel�k? - n�zett r� Reire any�m.
- Persze.
- J�l van, vigy�zz r�juk!
- Nem lesz bajuk...
- De vigy�zz, mert ha lesz...
- Nyugi. R�d is vigy�ztam, r� is fogok.
Any�m m�rgesen �sszeh�zta szem�t.
- Szerintem Kirura m�r nem kell vigy�znom. Vagy t�vedek?
- Nem h�t! - csattant fel b�ty�m h�tunk m�g�tt.
- J� hogy itt vagy. Elj�ssz vel�nk a pokolba? - sz�laltam meg izgatottan.
- Persze. De minek?
- Te is k�v�ncsi vagy a nagyany�dra nem?
�rtetlens�g jelent meg arc�n �s r�n�zett any�nkra. - ...De...
- Akkor mehet�nk is! - toltam ki Reit b�ty�m mell�.
- De t�relmetlen vagy... - forgatta meg szemeit Kiru.
- Tal�n te nem volt�l az? - vigyorgott r� Rei �s satuba fogta.
- R�szletk�rd�s! - kih�mozta mag�t Rei karjaib�l. - Na, majd hozd. - lehunyta szemeit �s elt�nt.
M�rgesen �sszefontam mellkasom el�tt karjaimat. - Mi az, hogy hozz, mi vagyok �n, kutya?
- Ink�bb csukd be a szemed.
�sszeh�ztam szemeimet. - Minek?
- Nem akarok semmit. Na, gyer�nk.
Mikor becsuktam szemeimet meg�reztem v�llamon kez�t, a k�vetkez� percben pedig hirtelen kisz�vtak bel�lem minden chrakr�t. K�nk� v�r �s f�stszag csapta meg orrom �s mikor feln�ztem Rei arcon cs�kolt.
- Bocs, de ezt musz�j volt.
- A b�ty�m?
- Szerintem vagy Mephistoval vagy Raidonnal besz�lget.
- Aha... - k�rben�ztem �s felm�rtem a terepet.
A fekete kop�r talajt szikl�k d�sz�tett�k, melyek m�g�l l�ngok csaptak ki. A koromfekete �gbolton egy gy�ny�r� v�r�s vill�m cik�zott v�gig, egy percre mindent v�r�s �s narancs �rnyalatba t�ve.
- Nem f�lt�l itt �t �vesen?
- Hat.
- T�k mindegy.
- Ink�bb gyere.
- ...Ne parancsolgass... �s v�rj meg! - rohantam ut�na.
- Nos, v�lem�ny?
- Nem rossz... Els�re kicsit ijeszt� volt, de m�r egy cseppet sem az. De nem �rtem te hogy tudt�l itt �lni...
- Mert?
- ...Ez az elviselhetetlen szag...
Elnevette mag�t. - �n m�r megszoktam.
- Nem tudom, ezt, hogy lehet. A k�nk� a legrosszabb...
- Mivel te v�rfarkas vagy neked rosszabb.
- H�t jah... Tudod... szerintem kicsit sokat tudsz r�lam... Nem?
- Nem. Itt vagyunk. - bekopogott az ajt�n, ami mag�t�l kiny�lt el�tt�nk.
A s�t�t szoba �r�asztal�n�l egy termetes feketehaj� f�rfi �lt, az asztal fel� fordulva. - Mit akarsz Rei? - fel�nk se fordult, csak akkor, mikor meg�rezte szagom. - � ki? - mikor r�m n�zett kiss� elcsod�lkozott, �gy n�zett r�m mintha ismerne.
- ...Ahogy l�tom Kiru m�g nincs itt... Megyek, megkeresem, addig ti ismerkedjetek �ssze. - meg se v�rta, hogy reag�ljak r� valamit, azonnal kil�pett a szob�b�l.
„H�t... V�g�l is...” Elindultam befel� �s egy l�p�sre �lltam meg nagyap�mt�l. - Szia. Ritsuko vagyok.
Nevem hallat�n teljesen led�bbent, majd mikor �szhez t�rt elmosolyodott. Kiss� furcsa volt mosolyogni l�tni az �rd�g�t, de az m�g ink�bb led�bbentett, mikor felkelt �s mag�hoz �lelt.
- Any�d v�gre megengedte, hogy tal�lkozz velem? - k�rdezte mik�zben eleresztett.
- ...Ami azt illeti, ha Rei nem j�tt volna fel hozz�nk, m�g mindig azt se tudn�m, hogy vannak itt is rokonaim.
- Akkor azt hiszem, h�l�val tartozom Reinek. - arcomra tette kez�t �s megsimogatott. - ...Nagyon hasonl�tasz r�...
- Kire?
Megr�zta fej�t. - Ne haragudj. Egy n�re, akivel m�r nagyon r�g nem tal�lkoztam.
Nem feszegettem a t�m�t, ugyanis volt, ami jobban �rdekelt. - Any�m mi�rt nem hagyta, hogy megismerjelek titeket?
- F�lt, hogy �gy j�rsz, mint Kiru.
�jra kopogtak az ajt�n, de nem foglalkoztam vele, most Kiru m�ltja jobban foglalkoztatott.
- Mi�rt � hogy j�rt?
- Legyen el�g annyi, hogy sokat szenvedett.
- Ne m�r... Pedig m�r meg�r�ltem, hogy megtudok valami olyat, amivel cseszegethetem. Aj... Francba.
Elnevette mag�t.
- Ne is pr�b�lkozz, nem fogsz r�lam megtudni semmit! - nyomott barackot fejemre b�ty�m.
- Nem kellett volna ennyire sietned...
- Rei siettetett, neki k�sz�nd.
R�sand�tottam Reire aki m�r le�lt az egyik fotelba, de mikor szem�be n�ztem elvigyorodtam.
Nagyap�m is vissza�lt sz�k�be. - Felt�telezem, akartok valamit t�lem...
- Ez t�k egy�rtelm�. - b�ty�m le�lt a m�ik fotelba. - Hugi... Vagy �llsz, vagy be�lsz Rei �l�be, v�laszthatsz.
Egy darabig �lltam a led�bben�st�l, majd r�n�ztem Reire, aki csak mosolyogva b�lintott.
Els�t�ltam el�, �s be�ltem �l�be, de hogy eltereljem gondolataimat egyb�l faggatni kezdtem nagyap�mat. - Mes�lj nek�nk a nagymam�r�l!
- Mi?
- J�l hallottad! - vigyorgott r� b�ty�m.
- Eddig mikor itt volt�l egyszer sem k�rdezt�l r�la, pedig el�g gyakran j�rsz le hozz�nk. �gyhogy, gondolom, a h�god jobban �rdekli.
- Nem csak akkor mindig elfeledkeztem r�la! Nos?
- Mire vagytok k�v�ncsiak?
- Hogy ismerted meg? - k�rdezt�k egyszerre b�ty�mmal, amin mindenki nevetni kezdett.
- Le se tagadhatn�tok, hogy testv�rek vagytok.
- Tudom sajnos... - megforgattam szemeimet. - Pedig n�ha sz�vesen letagadn�m... Sz�val? Hol ismerted meg?
Nagyap�m elmosolyodott k�v�ncsis�gomon. - Itt a pokolban. T�rgyalni j�ttek Raphaellel.
- Szerelem els� l�t�sra? - vigyorodott el b�ty�m.
- El�sz�r ink�bb m�g csak tetszett.
- �s?... - k�rdeztem egyre izgatottabban. - Tov�bb!
- Sokat j�rtak le Raphaellel, viszont mikor egyed�l j�tt nem csak „politikai” dolgokr�l volt sz�.
- Aha... De anyu mi�rt nem a mennyben n�tt fel?
- Anahita, a nagymam�d m�g nem volt el�g �rett, hogy egyed�l felnevelje, �gyhogy �gy egyezt�nk, hogy Miyu itt �l majd velem.
- �rtem. �s anyu mi�rt nem szereti?
- Ezt any�tokt�l k�rdezz�tek.
- Na, akkor ezt nem fogjuk megtudni. - csattant fel b�ty�m.
- Nem tal�lkozhatn�nk vele?
- Anahitaval? Nem hiszem.
- Mi�rt?
- Raphael nem engedn� meg.
- Na �s azt�n? - felh�bor�t�nak tartottam, hogy egy olyan f�rfi, akit nem is ismerek, ilyesmibe sz�ljon bele. - Ki az egy�ltal�n, �s mi k�ze ehhez?
- � az egyik arkangyal �s a nagymam�nk jelenlegi pasija. - fogalmazta meg saj�tosan b�ty�m.
- Akkor sem �rtem hol itt a probl�ma!
- Ott, hogy Raphael ut�l minket. - magyar�zta tov�bb Kiru.
- Mert, nem is ismerem.
- Minden pokolbeli d�mont gy�l�l.
- Ch... Nem is a pokolban �lek!
- De d�mon vagy.
- Csak r�szben! �n akkor is tal�lkozni akarok vele! �s fogok is! Ha kell, felmegyek a mennybe!
- �gy t�nik, mindenk�pp el kell int�znem egy tal�lkoz�t. - sz�lt k�zbe nagyap�m. - Ha felmenn�l a mennybe, ott k�k�v�n nem maradna.
- Ezaz, gy�zelem! - diadalmasan a leveg�be �t�ttem �k�llel. - L�tod, �gy kell ezt! Akkor? Mikor tal�lkozhatunk vele?
- Ennyire m�g ne rohanj el�re, m�g az angyalokkal is besz�lnem kell.
- Akkor mit csin�lsz m�g mindig itt? - s�rgettem nagyap�mat. - Menj �s besz�lj vel�k!
- L�tom nagyon akaratos vagy.
- Nem, csak fel vagyok dobva, �s olyankor mindig �gy viselkedek, mindent azonnal akarok!
- Megyek, besz�lek vel�k. De rem�lem, nem csak ez�rt j�ttetek?
�rtettem a c�lz�st, � is meg akar ismerni. - El�sz�r igen, de m�r nem. - elvigyorodtam.
- Helyes. - kil�pett a szob�b�l.
- �n is megyek, besz�lek Raidonnal. - kelt fel a sz�kb�l b�ty�m. - Nem j�ssz?
- Nem, lesz m�g id�m megismerni.
- J�l van. - k�zjelet form�lt ujjaival �s egy pukkan�ssal elt�nt.
- Na �s mi mit csin�ljunk? - simogatta meg combom Rei.
- Mutasd meg a szob�dat!
Elvigyorodott. - De gyors temp�t dikt�lsz...
- H�lye!
- Bocs, de ezt musz�j volt. - felkelt a sz�kb�l velem a karjaiba.
- H�...
- Nyugi. - eleresztett, de �t�lelte derekam. - Ink�bb csukd be a szemed.
�gy tettem, ahogy mondott, de mikor meg�reztem ajkait sz�mon szemeim kipattantak. El�sz�r ellenkezni akartam, de mikor m�g jobban mag�hoz h�zott visszacs�koltam. �lveztem ezt a cs�kot, � nem volt olyan vad, mint Ryuu, sokkal gyeng�debb volt, de mikor meg�reztem nyelv�t sz�mban h�tratoltam.
- Ne... Ezt ne...
- Bocs�nat. - puszit nyomott arcomra �s elmosolyodott.
M�r egy m�sik szob�ban voltunk, ami nekem a v�r�s fest�s miatt jobban tetszett. - Ez a szob�d?
- Igen.
- Nem rossz, de az eny�mnek a nyom�ba sem �r.
- H�t igen itt nincsenek �lve ny�zott �llatok.
- N�lam is csak egy van. - k�rben�ztem a szob�ban. Az �r�asztalon t�bb kupac pap�r volt meg p�r nyitott k�nyv, a ruh�k a szob�ban szanasz�t hevertek, a sz�ken, a szekr�nyajt�n. Nem �rdekelt a kupler�j, nem is v�rtam tisztas�got, hiszen egy f�rfi szob�j�ban voltam, viszont mikor megl�ttam az �gy melletti asztalon a szak�s�veget elgondolkoztam. - Hmm... S�lyos az �lmatlans�god?
- H�t ezt meg honnan...
- N�gy vagy �t poh�r szak�t d�ntesz le, miel�tt be�julsz az �gyba. - biccentettem a szak�s�veg fel�.
- J� megfigyel� vagy. De rem�lem, ezent�l nem lesznek �lmatlan �jszak�im. - mag�hoz szor�tott �s puszit nyomott arcomra.
- ...M�g mindig nem tudom, hogy... - sz�mra tette ujj�t, �gy nem tudtam befejezni.
- Tudom.
- Nem akarlak megb�ntani... - h�tr�bb h�z�dtam. - Ha most ennyire bele�led magad, �s �n k�s�bb m�gis nemet mondok...
- Nem �rdekel! Akkor legal�bb addig boldog leszek! - visszah�zott mag�hoz �s megcs�kolt. - De jobb lenne, ha majd igent mondan�l.
Lehajtottam fejem.
- Nem siettetlek, gondold �t majd nyugodtan.
- K�sz.
Mikor kopogtak h�tr�bb h�z�dtam Reit�l.
Kiny�lt a szoba ajtaja �s b�ty�m n�zett be rajta. - M�zli, hogy itt vagytok! A nagyapa holnapra besz�lte meg... �gyhogy itt kell t�lten�nk egy �jszak�t. - els�t�lt el�nk. - Felt�telezem nem gond, ha te itt alszol Rei szob�j�ban.
- Mi?
- Ugyan m�r, ha m�r �gy is lefek�dt�l vele...
- Elmondtad neki? - fordultam m�rgesen Rei fel�. „Pedig meg�g�rte...”
- Ne haragudj, de...
- Meg�g�rted... - k�nnyek sz�ktek szemembe, de m�g nem s�rtam. - Te is olyan vagy, mint Ryuu, a te szavad se �r t�bbet! - pofon v�gtam �s kirohantam a szob�b�l. „Ugyanolyan... Minden f�rfi csak hencegni akar az ilyesmivel...” Nem rohantam sok�ig, a legels� v�rt�n�l meg�lltam �s le�ltem az egyik nagyobb szikl�ra. „Pedig azt hittem � megtartja, amit �g�rt...” Egy k�nnycsepp folyt v�gig arcomon.
A fekete �gbolton egy v�r�s vill�m cik�zott v�gig egy pillanatra mindent v�r�s sz�n�v� var�zsolva.
- Ritsuko. - hallottam a h�tam m�g�tt Rei hangj�t.
- Hagyj! - felkeltem �s megpr�b�ltam �tugrani egy k�zelebbi szikl�ra, de mikor f�ldet �rtem megcs�sztam. M�r majdnem beleestem a t�ba, de Rei elkapott �s visszaugrott velem a fekete talajra.
- Nem k�ne beleesned, lehet, v�rnek t�nik, de nem az.
- Akkor mi?
- ...Olyan, mint a sav, mindent sz�tmar.
„M�g szerencse, hogy...” - Tegy�l le azonnal!
- Had magyar�zzam meg k�rlek.
- Mit kell ezen magyar�zni? - fic�nkolni kezdtem kezei k�zt. - Hencegni akart�l azzal...
- Ez nem igaz! - v�gott m�rgesen szavamba, de azonnal le is higgadt. - El se mondtam neki, � tal�lta ki. Miel�tt m�g fel�bredt�l volna bej�tt a szob�ba, �s abb�l, ahogy fek�dt�l az �gyon, meg hogy m�g �lmodban is engem emlegett�l nem volt neh�z kital�lnia.
- Hogy?... - p�r jelent meg arcomon. - T�ged emlegettelek?...
- Igen... - elvigyorodott. - Csak azt ne k�rd, hogy megism�teljem, amiket mondt�l.
- Tal�n jobb is, ha nem tudom... - les�t�ttem szemeimet. - Ne haragudj... - arc�ra tettem kezem. - Ugye nem f�jt.
- Nem... Semmi baj.
„T�materel�s... T�materel�s...” - F�rtelmes ez a szag... A te szob�dban sokkal jobb, ott finom f�st�l� illat van.
- Azt hiszem ez enyhe c�lz�s volt, igaz?
- De m�g mennyire! - k�nyelembe helyeztem magam karjaiba.
Elmosolyodott �s visszaindult szob�j�ba. - Sz�val hajland� vagy velem aludni?
- A szob�dban aludni! - jav�tottam ki. - Veled egy �gyban csak akkor, ha nem pr�b�lkozol.
- J�l van. - kinyitotta a szoba ajtaj�t.
- A b�ty�m?
- M�r elment, val�sz�n�leg vissza Raidonhoz.
- Ennyire j�l kij�nnek?
- Meglep�, de igen, Kiru szinte csak hozz� j�n, van �gy, hogy hetente t�bbsz�r is besz�lnek. Hova �hajtja a kisasszony, a f�rd�be vagy az �gyba?
- Hmm... Felt�telezem, nem tudsz adni h�l�inget...
- De, elhozhatom a ti�det, egy perc. - bevitt a f�rd�be �s lerakott a zuhany el�tt.
- K�szi. - megengedtem a vizet, Rei pedig elt�nt, de egy perc m�lva t�nyleg visszaj�tt, h�l�ingemmel kez�ben. - K�szi.
- Nincs mit. - puszit nyomott arcomra �s a fejemre dobta a h�l�inget. - Az�rt siess, ki kell pihenned magad holnapig. - kis�t�lt a f�rd�b�l �s becsukta maga ut�n az ajt�t.
„�s t�nyleg nem pr�b�lkozik...” Gyorsan levettem ruh�imat, meg a pizsam�m fejemr�l �s be�lltam a zuhany al�. „Mondjuk, m�g ki tudja... Rem�lem, nem tal�lkozok Ryuuval... Vajon a nagyapa tudja?... Biztos nem, rem�lem nem is tudja majd meg.” T�nyleg siettem a f�rd�ssel, holnap a j� form�mat akartam hozni, �s az csak �gy ment mindig, ha j� alaposan kipihentem magam el�tte. Mikor kil�ptem a f�rd�b�l megcsapta orrom a finom f�st�l� illata, mire k�b�n elmosolyodtam.
- Ennyire szereted?
- Aha... - els�t�ltam az �gyig �s h�tradobtam magam a puha p�rn�k k�z�. „Milyen k�nyelmes.” - Te is siess.
- Ne agg�dj, fogok. Ez�rt a l�tv�ny�rt. - n�zett v�gig rajtam el�gedetten mosolyogva Rei, majd bel�pett a f�rd�be.
„’Ez�rt a l�tv�ny�rt.’...” Felnevettem. „Ilyen sz�p az�rt nem vagyok.” Szinte amint lehunytam a szemem azonnal meg�reztem Rei karj�t derekamon. - K�t perc... T�nyleg gyors vagy...
- Milyen kett�, t�z perceg voltam benn, biztos m�r elaludt�l.
- Lehet... - elfordultam fel� �s bef�szkeltem magam mellkas�hoz.
- J� �jt. - �reztem, hogy puszit nyom homlokomra.
- Neked is... - duruzsoltam halkan, de m�r f�l�lomban voltam. A f�st�l� �s Rei isteni illata megtette a hat�s�t...