4. fejezet

- Kiru �bredj!- hallottam Kabuto hangj�t, amit�l m�g jobban magamra h�ztam a takar�t. - Nem hallod? Kelj fel! Eleget lazs�lt�l, itt az ideje az edz�snek!
- Ne... Kabuto hagyj...
- Ne akard, hogy �n h�zzalak ki az �gyb�l!- vette fenyeget�re hangj�t.
- J�l van, j�l van...- fel�ltem �s kiny�jt�ztam. - Megyek.
- �t perced van!- kis�t�lt szob�mb�l �s hangosan bev�gta maga ut�n az ajt�t.
- Ok�... ok�...- hi�ba a fenyeget�s �n sz�pen lassan k�sz�l�dtem. Kb. negyed �ra m�lva �rtem le az edz�terembe. - Itt vagyok!
- Mit is mondtam, �t perc...
- J�l van na! Na ma mit tanulunk?- a vigyor azonnal elt�nt arcomr�l, �s nyeltem is egy nagyot, mikor Kabuto fel�m fordult...
Alig v�rtam, hogy v�gezz�nk, lehet, a pokolban kiss� ellustultam, vagy Kabuto rajtam akarta kit�lteni a m�rg�t, vagy sz�ltak neki, hogy kem�nyebben eddzen. Mindegy, a l�nyeg az, hogy mire v�gezt�nk m�r alig �lltam a l�bamon, r�ad�sul minden chakram elhaszn�ltam. Viszont szerencs�re nem szereztem be sok s�r�l�st, csak p�r kisebb v�g�s volt a testemen. Mondjuk m�ltkor anyu nagyon elagyabugy�lta Kabutot, mert akkor m�r a v�rvesztes�gt�l az �jul�s vesz�lye fenyegetett.
- V�gezt�nk!- kiment a teremb�l, de nem csukta be maga ut�n a kaput.
�des dallam volt ez f�leimnek, amint kimondta, elter�ltem a f�l�n �s kif�jtam magam.
- L�tom, elf�radt�l!- hajolt f�l�m ap�m.
- Aha... Ez gyilkos edz�s volt...
- K�sz�lj fel r�, hogy ezent�l minden edz�sed ilyen lesz.
Megforgattam szemeimet. - Ajjj...
- Kelj fel, megf�zol.
- ...De f�radt vagyok...
- Nem csak lusta?- apu felemelt a f�ldr�l �s a karjaiba vett.
- Ink�bb mind a kett�.
- Hogy n�z ki a kis bar�tn�d?
Amint ezt meghallottam p�r jelent meg arcomon.
- Halljam!- szob�m fel� indult.
- Sz�ke hossz� haja, k�k szeme van. Nagyon kedves �s aranyos, mindig mosolygott, ha velem volt.
- Hallottam m�g Ryuuval is k�pes lett�l volna �sszeverekedni �rte.
- H�t... az �gy volt... hogy... Aha...
- Nagyon beleest�l.- kinyitotta szob�m ajtaj�t. - Hi�nyzik?
- ...Igen.
- Van itt valaki, aki besz�lni akar veled.- mikor lerakott az �gyra, l�ttam is, hogy kir�l besz�lt ap�m.
- Szia.- mosolygott r�m kedvesen Michael.
El�sz�r megijedtem, de mikor belen�ztem kedvess�gt�l csillog� szemeibe, kiss� megnyugodtam.
- Ne agg�dj, nem b�ntalak.
- Aj�nlom is!- ap�m fejemre tette a kez�t �s �sszek�colta a hajam. Egy utols� gyilkos pillant�st vetett Michaelre, majd kil�pett a szob�mb�l.
- Michael vagyok, a te neved pedig Kiru, igaz?
- ...Aha...
- Besz�ltem anyuk�ddal. �rdekelne, hogy mi�rt akarsz annyira itt �lni a f�ld�n, tal�n a pokolban nem �rezted j�l magad?
- ...De... csak... apu nagyon hi�nyozna... meg az itteni ninj�k is, m�g Kabuto is. A pokol sem olyan rossz hely, egyed�l Ryuut nem szeretem... De szeretek az erd�ben csavarogni, kergetni az �llatokat, meg ilyesmik.
- �r�ln�k neki, ha any�d ehhez hasonl� v�laszt adott volna. Furcsa... a kedvess�ged biztos nem any�dt�l �r�k�lted.
- Szerintem a nagymam�t�l...
- Tudod hogy ki...
- Igen. A nagyapa mes�lt r�la! Mondd csak, hogy n�z ki?
- Sz�ke haja, fekete szeme, �s h�feh�r b�re van. Ha r�d mosolyog, elt�nik bel�led minden szomor�s�g, �s �gy �rzed te vagy a vil�g legboldogabb embere.
Els�t�ltam t�sk�mhoz �s kivettem bel�le az egyik f�nyk�pet. - � az?- Michael el� s�t�ltam, de megtartottam a tisztes t�vols�got, �s megmutattam neki a k�pet.
- Igen. Honnan van?
- A pokolban bukkantam r�. Anyu szob�j�ban az �r�asztala fi�kj�ban. Biztos nagyon aranyos lehet.
- Igazad van, a kedvess�ged t�le �r�k�lted!- r�m mosolygott �s felkelt. - V�gezt�nk is!
- ...Maradhatunk?
- Igen.
Amint ezt meghallottam vigyor jelent meg arcomon.
- Rem�lem, v�geztetek!- l�pett be any�m a szob�ba.
- Igen.
- Mi az �t�let?
- Maradhattok! K�sz�nd meg a fiadnak, ha vele nem besz�lek, csak veled akkor mehetn�tek a pokolba.
- Ink�bb menj vissza a mennybe! Ideges�ts m�st!
Megr�zta a fej�t. - Sziasztok.- halv�ny feh�r f�ny vette k�rbe �s hirtelen elt�nt.
- �gyes volt�l!- mosolygott r�m any�m. - Mi az n�lad?- r�n�zett a kezemben l�v� f�nyk�pre. - Hol tal�ltad?
- A r�gi szob�dban, a m�sikkal egy�tt!- kivettem a m�sik k�pet is t�sk�mb�l �s megmutattam any�mnak.
Amint megl�tta a k�pet szemei v�rv�r�ss� v�ltak a d�ht�l, kez�t pedig �k�lbe szor�totta. Mikor r�m n�zett ijedten r�ugrottam az �gyra �s h�tracs�sztam a falig.
- Hogy mert�l turk�lni a szob�mban?- kiab�lt r�m m�rgesen.
L�ttam m�r d�h�snek, de most valahogy m�s volt, szemei nedvess�gt�l v�r�sen csillogtak. Ahogy megemelte kez�t ijedten �sszeh�ztam magam.
- ...Sajn�lom, bocs�nat...- mikor fel mertem n�zni meglepetten l�ttam, hogy ap�m lefogja any�m kez�t.
Anyu egy k�nnyed mozdulattal kiszabadult, f�lrel�kte ap�mat �tj�b�l �s d�h�sen kiviharzott szob�mb�l. Ap�m le�lt mell�m, fejemre tette kez�t �s simogatni kezdett, de mikor b�lintottam egyet felkelt mell�lem �s anyu ut�n indult. „Mi�rt lett ilyen m�rges?...” Els�t�ltam a f�lig nyitott ajt�ig �s kikukucsk�ltam a r�sen. Anyu az egyik falat t�masztott, ap�m pedig p�r l�p�sre el�tte �llt. V�mp�rl�temnek k�sz�nhet�en j�l hallottam, amit mondtak.
- Mi a baj?
- Semmi.
Ap�m tett p�r l�p�st el�re �s �tkarolta anyu derek�t.
- Ne, eressz el!- pr�b�lt ellenkezni, de apu nem hagyta, szorosan mag�hoz h�zta. - Hallod! Eressz!...- any�m nem ellenkezett sok�ig, vissza�lelt �s belemarkolt ap�m ruh�j�ba.
Meglep�dtem, mikor any�m remegni kezdett, majd halk zokog�sban t�rt ki. M�g sosem l�ttam any�mat s�rni. A l�tv�nyt�l �n is elszomorodtam �s nekit�maszkodtam az ajt�f�lf�nak.
- ...Ahj... nem igaz.- any�m nekid�lt a falnak �s let�r�lte arc�r�l k�nnyeit. - Bocs... M�r kicsit sok volt...
- Ki az a l�ny?
- Nem fontos!
- Miyu!
Lehajtotta fej�t. - ...Az els� bar�tn�m... Egy�tt n�tt�nk fel, m�g egy tan�t�nk is volt... jobban szerettem, mint b�rki m�st... � jelentett nekem a vil�got...- �jabb k�nnycsepp folyt le arc�n. - de... el�rult... nyolc �ves voltam... �s... �s v�lasztanom kellett, hogy �n... vagy �... nyolc �ves voltam �s... meg kellett �ln�m az egyetlen embert, aki sz�m�tott nekem...- lehunyta szemeit �s pr�b�lta visszatartani a s�r�st, de mikor apu �t�lelte, ism�t zokog�sban t�rt ki.
Lassan, lehajtott fejjel kis�t�ltam szob�mb�l, el sz�leim el�. - Bocs�nat. Ne haragudj, nem lett volna szabad kutakodnom...
Anyu let�rdelt el�m, de �n m�g mindig nem tudtam szem�be n�zni.
- Semmi baj. �n is sajn�lom. Nem kellett volna ennyire kiborulnom.- megsim�totta arcom �s l�gy mosoly jelent meg k�nny�ztatta arc�n. - �pp itt az ideje, hogy lefek�dj.
- ...Tudom... Megyek.- visszaindultam szob�m fel�. „Rem�lem t�nyleg nem haragszik.” Gyorsan lemostam magamr�l a v�rt meg a sok mocskot �s amint beestem az �gyba szinte azonnal elaludtam