4. fejezet

Nem tartott sok�ig m�g megtal�ltam a tornyot. „Ez lenne az... Csak egy kicsit fogok elt�vedni... Mondjuk, csak az ord�t�st kell k�vetnem...” Lassan v�gigs�t�ltam a folyos�n. Egy nagy kapu el� �rtem, m�r k�sz�ltem volna bemenni, mikor az ajt� nyikorogva kiny�lt el�ttem, �s egy sr�cot meg egy kuty�t hoztak ki hord�gyon. M�r �gy meg�reztem a finom v�r illat�t, �s ha nem nyugtatom le magam elkapott volna a v�rszomj. Amint bel�ptem a terembe minden szemp�r r�m szegez�d�tt. -Csak gondoltam beugrom, rem�lem nem baj!- H�ztam mosolyra sz�m.
-Pont lemaradt�l a k�zdelmemr�l!- Ugrott el�m Naruto. -Sim�n elvertem Kibat!
-A sr�cot, akit az el�bb vittek el?
-Aha!
-Bocs... Majd legk�zelebb kor�bban j�v�k!- Elindultam felfel� a l�pcs�n. Sakura el�g megviselt volt Sasuket meg nem l�ttam sehol. -Ahogy l�tom a te csapatod m�r v�gzett.- �lltam meg Kakashi mellett.
-Igen. Mit keresel te itt?
-Hi�nyozt�l!- H�ztam vigyorra a sz�m. -Hogy teljes�tettek a sr�cok?
-Naruto �s Sasuke bejutott a k�vetkez� k�rbe!- L�pett mell�m Sakura.
-Te nem?
-Inoval harcoltam... D�ntetlen lett...
-Majd tal�n legk�zelebb.- K�coltam �ssze m�r �gy is el�g bozontos haj�t.
-N�zz�tek Hinata j�n!- J�tt m�g nagyobb izgalomba Naruto.
„Ett�l a l�nyt�l nem v�rhatunk sokat.” Ahogy v�gign�ztem rajta vigyor jelent meg az arcomon. R�k�ny�k�ltem a korl�tra �s v�gigm�rtem Hinatat �s az ellenfel�t. „A sr�c jobb, nem is k�rd�s, hogy ki fog nyerni!” Tekintetem v�gigp�szt�zta az eg�sz termet. „Ott a kis v�r�s, vajon � volt m�r? Rem�lem m�g nem, r� vagyok legink�bb k�v�ncsi!” -Naruto... a v�r�s haj� volt m�r?- Biccentettem a sr�c fel�.
-Gaara... m�g nem, �s, hogy �szinte legyek, �r�l�k, hogy nem nekem kell vele megk�zdenem!
-�s a t�rsai?
-�k m�r voltak. �s mind a ketten nyertek!
„Nem rossz. Alig v�rom azt a k�zdelmet...” -H�nyan nem harcoltak m�g?
-Gyer�nk Hinata!- Kiab�lt Naruto.
-Ahogy l�tom, t�led m�r nem kapok v�laszt...
-M�g lesz k�t meccs, ezen k�v�l.- Hallottam Kakashi hangj�t.
-�s kik maradtak m�g?
-Lee, Chouji, Gaara �s Kinuta.- Ahogy mondta a neveket v�gign�zett mindegyik sr�con.
-Gaara lehet ezek k�z�l a leger�sebb... Ki ellen fog harcolni?
-Az a k�vetkez� k�rben kider�l.
-Aha... K�sz a felvil�gos�t�st!
-Hinata ne add fel!- Kiab�lt mellettem Naruto.
„Megs�ket�l�k ett�l a gyerekt�l!” Amint r�n�ztem a l�nyra m�r �rtettem, hogy mi�rt kiab�lt ennyire Naruto. Hinata legal�bb sz�z sebb�l v�rzett. „Ez nem meglep�, l�tszik, hogy az ellenfele sokkal jobb, mint �!” M�g egyszer v�gigm�rtem mindegyik gyereket �s a jouninokat, majd tekintetem a Hokagera szegez�d�tt. „L�tszik, hogy � is �lvezi a harcokat!” Vigyor jelent meg arcomon. Az �reg, mintha meg�rezte volna, hogy figyelem, � is r�m n�zett, ahogy tekintet�nk tal�lkozott, m�r akkor �reztem valamit, valami furcs�t. „Nem mosolyog... furcsa... De csak ha r�m n�z, akkor nem... Mindegy, ennek �n csak �r�lhetek!” Teljesen elb�d�tott a friss v�r illata, ami teljesen �tj�rta a termet. „Ha ez �gy folytat�dik, megbolondulok, alig b�rom t�rt�ztetni magam!” Visszan�ztem a k�zd�t�rre. „Ahogy l�tom a l�ny vesztett... N�gy jounin kell, hogy lefogjanak egy gyereket?” Halkan elnevettem magam. M�lyen besz�vtam a v�r k�b�t� illat�t. -Isteni...- Mondtam halkan magamnak.
-J�l elvagy?- Ugrott fel mell�m Kakashi.
-Aha... Nem is olyan rosszak a k�lyk�k, mint gondoltam...- „V�gre a k�zdelem, amit v�rtam!” -Gaara �s... Lee... K�v�ncsi leszek!- Lassan v�gigm�rtem mindk�t gyereket, majd lehunytam a szemem. „Gaara fog nyerni. Ez nem is k�rd�s... Sokkal t�bb chakraval rendelkezik... Igaz a m�sik se rossz.” Izgalmas k�zdelem vette kezdet�t, nemsok�ra m�r komolyra is fordultak a dolgok. „Ez a Lee gyerek nagyon gyors... Hogy b�rt el annyi s�jt?... M�g a homok sem tudja kiv�deni az �t�seit... �s ez m�g Gaarat is meglepte.” Mosoly jelent meg arcomon. -Ez meg mi?
-A nindzsa ezzel a technik�val meg tudja nyitni a nyolc chakrakaput! Ezek sz�ks�gesek a l�tusz technik�hoz!- Kezdett bele a magyar�zatba Kakashi. -Min�l fejlettebben tudja a ninja ezt a jutsut, ann�l t�bb kaput tud megnyitni! Min�l t�bb kaput k�pes megnyitni ann�l nagyobb er�re tesz szert, �m ez egyenes ar�nyba k�ros�tja a szervezetet is a 8. kapu megnyit�sa ut�n a ninja meghal!
-�rtem, de ki az-az �r�lt, aki ilyen vesz�lyes technik�t tan�t egy gyereknek?
-�n!- L�pett mell�m Gai.
-Ostoba vagy! Egy gyerek nem k�pes ekkora er�t ir�ny�tani!
-Nem kell miatta agg�dnod...
-Nem �rte agg�dok...
-Nem tudod mire k�pes Lee...
-De azt tudom, hogy, ha ez az er� kics�szik az ir�ny�t�sa al�l...
-De nem fog!
-Rem�lem.- „Jobb, mint gondoltam, de m�g �gy sem gy�zheti le Gaarat!” -Szerintem veszteni fog!
-Nem hiszem.
-Akarsz r� fogadni?- N�ztem Gaira mosolyogva.
-Mi legyen a t�t?
-Ha nyerek, k�rhetek t�led b�rmit, ha te nyersz, t�lem k�rhetsz b�rmit. Nos?
-Rendben!
„Ahogy l�tom, a k�zdelem a v�g�hez k�zeledik. Lee m�r felhaszn�lta minden erej�t, �s Gaara is kif�radt m�r. Elk�peszt�, milyen technik�kra k�pesek... �gy t�nik j�l d�nt�ttem, hogy ebbe a vil�gba j�ttem... Ez biztos f�jt...” N�ztem le g�nyosan mosolyogva Leere. „Milyen j� illata van a v�r�nek... �s ahogy ord�t...” Mosolyogva visszan�ztem a sr�cokra. „Azt hiszem megnyertem a fogad�st! M�g egy k�zdelem van h�tra, �s v�gezt�nk... Ut�na mit csin�ljak? Elmegyek Orochimaruhoz...” Halkan elnevettem magam. „M�g a v�g�n kiidegeln�m... De akkor mit csin�ljak?” Leugrottam Gai el�, aki m�r Lee mellett �llt a k�zd�t�ren. -�gy t�nik nyertem!- H�ztam mosolyra a sz�m.
-... Igen.- N�zett r�m csal�dottan Gai. -Mit k�rsz?
-N�zz�k csak.-„ Sz�vassuk egy kicsit.” -Csukd be a szemed, �s b�rmit is csin�lok, ne mozdulj!
-Gai ez egy...
-Tudom Kakashi, de egy f�rfi betartja, amit �g�rt!
-Helyes!- El�s�t�ltam. -Csukd be a szemed!- Mosoly jelent meg arcomon, majd megnyaltam a sz�m. „Ezt nagyon fogom �lvezni!” Hossz� forr� cs�kot nyomtam ajk�ra. „Val�sz�n�leg m�g mindig engem gyan�s�tanak azzal, hogy v�mp�r vagyok, ami igaz is, de most tuti csak arra v�rtak, hogy b�ntsam, �s akkor nekem esnek... De �gy...” Magamban m�r vigyorogtam. -Szerintem Leevel k�ne menned a k�rh�zba!- S�gtam halkan f�l�be. Ahogy r�n�ztem l�tszott rajta, hogy tiszt�ra elk�bult. -Rem�lem tetszett... b�r ahogy l�tom nagyon is!- Visszaugrottam Kakashi mell�.
-Ez m�gis mire volt j�?
-Tal�n f�lt�keny vagy?- Mosolyogtam Kakashira.
-�n olyat nem mondtam.
-Helyes!- Az utols� k�zdelem m�r annyira nem tudott �rdekelni, m�r ink�bb csak b�multam magam el�. M�r a k�zdelemnek v�ge lett �s m�r minden genin lenn �llt, v�rva a tov�bbiakat, de �n m�g mindi nem t�rtem magamhoz. Arra eszm�ltem fel, mikor egy f�rfi rohant be a kapun egyenesen a Hokage el�. „Ez nem... Senshi egyik szolg�ja... Azt hiszem, jobb, ha megyek.” M�r h�tat ford�tottam Kakashinak, de elkapta a karom.
-Hova m�sz?
-El! V�ge a k�zdelemnek, engem m�r a t�bbi nem �rdekel... Elengedn�l v�gre?
-Nem.
-Akkor k�nytelen leszek kem�nyebb eszk�z�kh�z folyamodni!- N�ztem r� kiss� m�rgesen.
-Kakashi vigy�zz vele, � a v�mp�r!- Ki�ltott r� Iruka.
-Ez nem lehet igaz...- Forgattam meg szemeim. -Mib�l gondolod?
-� Senshi egyik chuninja, elmondta, hogy mit tett�l a faluban!
-�s mib�l gondolja, hogy �n voltam?
-Tudja, felismert!
-Jellemz�...- S�hajtottam lemond�an. -Pedig m�r kezdtem j�l sz�rakozni!- Ahogy elvigyorodtam, kivillantottam t�hegyes fogaim. K�nnyed�n kiszabadultam Kakashi kezei k�z�l �s leugrottam Sakura el�. -Sz�val v�mp�rok nem l�teznek igaz?- Sajnos t�bbre nem volt id�m, mert minden lev�lfalu jounin nekem t�madt. Sikeresen h�r�tottam minden t�mad�sukat, �s m�r kiss� kezdtek untatni. Az egyik ninja el� ugrottam, �s mellkas�ba v�jtam kezem, majd kit�ptem sz�v�t test�b�l. Hirtelen mindenki meg�llt, de amint a test a f�ldre zuhant m�g nagyobb h�vvel t�madtak r�m.
-L�tom elfoglalt vagy!- Jelent meg Rei.
-Igen... Ki hitte volna mi?- Karmaim v�r�sen felizzottak �s a ninj�k fel� csaptam vel�k, ahogy a v�r�s sarl�k hozz�juk �rtek m�ly v�g�sok keletkeztek test�k�n. -Mit akarsz?
-Ap�d tajt�kzik a d�ht�l!
-Mert?- H�traugrottam egy nagyobb t�zgoly� el�l.
-A b�ty�d mes�lt neki r�lad p�r dolgot...
-Mi? Hogy merte... Ezt m�g megb�nja, nem tudja, hogy kivel h�zott �jat!
-Vissza kell j�nn�d velem a pokolba, most!- Amit ezt Rei kimondta mindenki leblokkolt.
-Nem! M�g nem v�geztem itt!
-Miyu most!- Mondta ellentmond�st nem t�r� hangon.
-Hogy mersz nekem parancsokat osztogatni?- Szemeim v�rv�r�ss� v�ltak a d�ht�l.
-Most, musz�j, hogy visszavigyelek, a saj�t �rdekedben!- N�zett r�m komolyan. -Nem akarod, hogy m�s j�jj�n el �rted ugye?
El�gg� meglep�dtem, majd �sszeh�ztam szemeim. -Nem...- Morogva m�g egy utols�t a jouninok fel� csaptam. -M�g tal�lkozunk!- Vigyor jelent meg arcomon. M�g egyszer visszan�ztem a ninj�kra, majd lehunytam a szemem. M�r �reztem a k�nk�, a hull�k �s v�r szag�t. -�jra itthon... Ap�mmal majd holnap besz�lek. Csak sz�lj neki, hogy hazaj�ttem, de nem akarom, hogy zavarjon!
-�s gondolod, hogy b�k�n fog hagyni...
-Nem baj, az�rt mond neki!- Szob�m fel� vettem az ir�nyt. „�s r�ad�sul m�g �hen is maradtam!” Benyitottam szob�mba, majd bez�rtam magam ut�n az ajt�t. Lepakoltam fegyvereim �s els�t�ltam az �gy el�. „Holnapra csak megnyugszik, ha meg nem...” Elter�ltem �gyamon �s lehunytam a szemem...
-Miyu!- Hallottam ap�m kiab�l�s�t. -Azonnal nyisd ki!
-... Ez nem lehet igaz...
-Most!
-J�l van...- Csettintettem egyet, a kulcs halkan kattant a z�rban. -Szerinted mi�rt z�rtam be? Mert nem akarom, hogy zavarjanak!- �ltem fel �lmosan az �gyon. Hirtelen �t�st �reztem arcomon, aminek hat�s�ra a falnak v�g�dtam. -Ezt most m�gis mi�rt kaptam?- Tettem kezem f�j� arcomra.
-M�g finom voltam! �r�lj, hogy ennyivel meg�szod!- Kiab�lt ap�m m�rgesen.
-De mi�rt?- K�rdeztem ism�t.
-Rem�lem, eml�kszel m�g Hakura.- Szemei kezdtek bev�r�s�dni a d�ht�l.
-Persze... Hogy is felejthetn�m el...- Hatalmas �s�t�s hagyta el ajkam.
-Mintha azt mondtad volna, hogy baleset volt!- Ha nem a l�nya lenn�k, m�r biztos meg�lt volna.
-Ha elmondtam volna az igazat...
-Az �cs�d volt! Hogy �lheted meg a saj�t �cs�det?
-Egy ideges�t� kis g�rcs volt...
�jabb pofonra emelte a kez�t. �sszeszor�tottam a szemem �s v�rtam, de nem t�rt�nt semmi. -�r�lj, hogy a l�nyom vagy!
-Ez a tudat mindig is boldog�tott!- V�laszoltam g�nyosan.
-Ne fesz�tsd tov�bb a h�rt... Megtiltom, hogy visszamenj a f�ldre!
-Teszek r�!- Vontam meg v�llam.
-Ne mer�szelj ellenszeg�lni!
-Nem �t�lhetsz szobafogs�gra egy olyan dolog miatt, ami m�r t�bb mint �tsz�z �ve t�rt�nt!
-Azt mondtam, itt maradsz!- M�rgesen kiviharzott a szob�b�l.
-Dilis...
-Valamilyen szintem igaza van.- �llt az ajt�f�lf�nak t�maszkodva Rei. -Mit fogsz csin�lni?
-Visszamegyek a f�ldre... � meg majd megnyugszik.
-Kitekeri a nyakad, ha visszam�sz.
-Nem hiszem...
-Akkor meg, ut�nad k�ldi Kaint.
-Az nem lenne t�l j�... Akarsz m�g valamit?
-Gondoltam valakivel elbesz�lgetn�l.
-Rosszul gondoltad!- N�ztem r� m�rgesen. -Csukd be az ajt�t magad ut�n!- Elter�ltem az �gyon, �s a plafont kezdtem b�mulni. Amint meghallottam az ajt� becsuk�d�s�t csettintettem egyet, mire a kulcs elfordult a z�rba. „Visszamegyek, ez biztos... M�r csak Kaint kell valahogy elint�znem... V�g�l is a volt mesterem... Ahj, pont ez�rt nem fogja azt tenni, amit mondok neki.” Vigyor ter�lt sz�t arcomon. Felkeltem �s b�ty�m szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Amint bel�ptem a szob�ba szemem b�ty�mra szegez�d�tt. H�ton fek�d a v�rv�r�s leped�j� �gyon, szemei csukva voltak, ujjait feje alatt fonta �ssze, meztelen fels�test�n megcsillanta f�ny, mikor kinyitottam az ajt�t. Egy ideig n�m�n �lltam az ajt�ban. „Ha nem lenne a b�ty�m, sim�n r�vetn�m magam.” Meg kell hagyni Raidon nagyon is j�l n�zett ki �s az a s�t�t aura, ami mindig k�r�lvette, olyan volt, mintha isten �s az �rd�g egyes�lt volna benne. A megjelen�se k�ts�g k�v�l istent id�zte, a p�ratlan arc, az ig�z�, m�gis ravasz szemek �s a mindent els�pr� test. Ehhez p�rosult az �rd�gi elme �s gondolkod�s, ami egyszerre tette vesz�lyess�, m�gis gy�ny�r�v�. A hasonlat t�lz�sk�nt hangzana, de csak annak, aki nem ismeri szem�lyesen.
-Mit akarsz?- A hangja. Ez a rideg, �rzelemmentes, monoton besz�d �nmag�ban menek�l�sre k�sztet. Arra, hogy vess v�get mihaszna �letednek, mert nem vagy r� m�lt�. A hideg �s zord tekintet csak fokozta ezt az �rz�st, viszont mikor r�m n�zett elt�nt szem�b�l a hidegs�g. -Te vagy az?- Hangja m�r ink�bb g�nyos volt, mint rideg. -Mit akarsz?
-Visszamegyek a f�ldre!
-�gy tudtam szobafogs�gban vagy.
Sosem �rtettem, hogy mi�rt viselkedik velem m�sk�pp, mint a t�bbi pokolbeli l�nnyel, velem norm�lisabb volt, tal�n m�g azt is mondhatjuk, hogy kedvesebb. Hisz nekem nem j�tszotta meg a rideg �rz�ketlen tusk�t.
-Rosszul tudod!- Becsuktam az ajt�t �s el� s�t�ltam.
Tudom, hogy nem szerette, ha b�rki is bel�pett a szob�j�ba, de amit k�rni k�sz�ltem t�le, azt nem hallhatta meg senki. -�jb�l megk�rdem, �s aj�nlom, most v�laszolj!- Hangja megint rideg volt, �s ahogy r�m n�zett, az a tekintet azt sugallta, hogy ne gyere k�zelebb, mert meghalsz. -Mit akarsz t�lem?
-Ha esetleg ap�m ut�nam akarn� k�lden� Kaint... akkor j� lenne, ha elint�zn�d.
K�r�sem el�gg� meglepte, majd mosolyra h�zta a sz�j�t. -�s m�gis mi�rt tenn�k neked sz�vess�get?
-Nem tudom, tal�n hogy ideges�thesd Ryuut...
Hamis mosoly jelent meg arc�n. -Ha nem lenn�l a h�gom, �s nem kedveln�lek ennyire...
-Ezek szerint megteszed, amire k�rlek.
-Igen... De ez�rt m�g tartozol nekem!
-Nem felejtem el...- M�r indultam kifel�.
-�n a helyedben m�g nem menn�k vissza a f�ldre.
-�s m�gis mi�rt nem?- Fordultam vissza k�v�ncsian.
-Ap�nk k�r�lbel�l k�t h�tig minden nap keresni fog, hogy megn�zze itt vagy-e m�g. Ut�na, ha szerencs�d van, v�ge a szobafogs�gnak, ha viszont nem, akkor is ritk�bban keres majd.
„V�g�l is az utols� vizsga csak egy h�nap m�lva lesz.” -�s ezt az�rt mondtad el nekem, mert...
-Mert nem akarok �jat h�zni Kainnal!
-Mi�rt?
-Ap�nk bar�tja.
-Nem hiszem, hogy csak ez�rt?
-Nem olyan gyenge, mint gondolod!
-Tudom.
-Mi�rt engem k�rt�l meg?
-Az�rt, mert engem, meg Ryuut � tan�totta, �gy ismeri minden gondolatunkat... Meg Ryuu biztos nem tenne nekem sz�vess�get...
-�rtem.
-Igaz�n? Pedig k�telkedtem benne.
Ahogy r�m n�zett fekete szemeivel az m�g bennem is meg fagyasztotta a v�rt. -Amit akart�l m�r megkaptad!
Bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. „�s m�gis mit csin�ljak itt k�t h�tig? Tal�n edzenem k�ne egy kicsit...” Az edz�terem fel� vettem az ir�nyt... „Jobb lenne, ha el tudn�k menni Orochimaruhoz...” Lekaptam egy kardot a falr�l... „Most vajon mit csin�lhat? Mi a fr�sz van velem?” Lef�rasztottam magam amennyire csak tudtam, l�baim m�r remegtek, alig b�rtam �llva maradni. V�g�l megadtam magam a gravit�ci�nak, f�radtan elter�ltem a padl�n. A v�r lassan folyt le oldalamon a f�ldre. „A gondolataim valahogy mindig...”
-J�l vagy?- T�rdelt le mell�m Rei.
-Persze... Csak elf�radtam...
-Gondoltam.- K�zelebb hajolt, �s meg akart cs�kolni, de h�tral�ktem. Megszeppenve �lt a padl�n. -Mi a baj?
-Semmi!
-Mi�rt nem mondod el?
-Nincs semmi bajom!- Vettem kiss� m�rgesebbre a hangom.
-L�tszik, hogy van.
-Hogy mondjam el, ha m�g �n sem tudom?- F�rmedtem r�.
-Nem tudod?
-Nem... De ha tudn�m, mi�rt k�ne elmondanom pont neked?- Felkeltem �s kifel� indultam. -Ne merj k�vetni! �s hagyj b�k�n!- Gyors l�ptekkel indultam vissza szob�mba, nem akartam senkivel besz�lni. M�r szob�m ajtaj�nak kilincs�n volt a kezem, mikor...
-V�gre teljes�ted, amit k�rek?- Hallottam h�tam m�g�tt ap�m hangj�t.
-Mit?
-K�rtelek, hogy ne sz�d�tsd Reit...
-�s gondolod, hogy miattad csin�ltam? Nagyon f�lre vagy t�jolva!- M�rgesen csaptam be magam ut�n a szob�m ajtaj�t, majd a f�rd� fel� vettem az ir�nyt. „Mi a fr�sz van velem? �letemben m�g csak hasonl� sem t�rt�nt velem... mi lehet ez? Mi�rt j�r az a cs�k folyton a fejemben...” Ilyen �s ehhez hasonl� dolgok cik�ztak v�gig agyamon, am�g a zuhany alatt �lltam. „Mi�rt nem hagytam, hogy Rei megcs�koljon?” Bes�t�ltam a szob�ba �s elter�ltem az �gyon, de minden hi�ba nem b�rtam aludni. „Mi t�rt�nik velem?”

-Miyu...- Sim�tott gyeng�den v�gig arcomon Rei.
-Mi van?
-M�r egy hete nem eszel, �s nem is alszol.
-Nincs �tv�gyam, �s nem vagyok �lmos!
-Tiszta karik�sak a szemeid, �s olyan hangosan korog a gyomrod, hogy az eg�sz pokol beleremeg.
-K�sz... De ett�l f�ggetlen�l...
-Az�ta vagy ilyen mi�ta visszaj�tt�l a f�ldr�l. T�rt�nt valami?
-Nem!- Makacskodtam m�g mindig.
-Miyu... Akkor nem �gy viselkedn�l. Ismerlek, �s m�g sosem l�ttalak ilyennek.- Arcomra tette a kez�t. -K�rlek, tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, jobban is �rezn�d magad. Mi t�rt�nt?
-Nem tudom...- Lehajtottam a fejem, valami�rt nem tudtam a szem�be n�zni. -Fogalmam sincs, mi t�rt�nik velem. Azt sem tudom, hogy mit �rzek...
-Nyugi.- Mag�hoz �lelt �s homlokon cs�kolt.
-Nem �rzem, hogy �hes lenn�k, de m�gis korog a gyomrom, �lmos vagyok, de m�gsem b�rok aludni, semmi sem �rdekel, �s csak egy dologra tudok gondolni!
-Mi az?
-... A cs�kra... arra ahogy megcs�koltam Orochimarut. Mi a fene t�rt�nik velem? Mi ez az �rz�s?- Egyre hangosabban besz�ltem, m�r szinte kiab�ltam. -Mit�l vagyok ilyen rosszul?
-Nincs semmi baj, ne agg�dj!- M�g jobban mag�hoz �lelt. -Semmi baj.- S�gta halkan f�lembe.
-Honnan tudod?- Kezdtem kiss� m�regbe gurulni. �rzelmeim �ssze-vissza kavarogtak bennem, n�ha szomor� voltam, m�skor meg m�rges.
-Hidd el, ezt tudom.
-Kiakadok...- Halv�ny mosolyt pr�b�ltam arcomra er�ltetni. -De legal�bb az a tudat boldog�t, hogy enn�l m�r csak jobb lehet.
-Err�l jut eszembe... Ap�d �zeni, hogy mehetsz, ahova akarsz.
-Igaz�n?- Csillant fel a szemem a hallottakra. -Miel�tt elmegyek, v�laszolhatn�l! Mi t�rt�nik velem?
-R� fogsz j�nni magadt�l is, hidd el!
-Csak tudn�m, mi�rt csin�lod folyton ezt...- M�rgesen felkeltem mell�le.
-Az�rt vigy�zz magadra.
-Ne f�lts!- Lehunytam a szemem. �reztem az es� friss illat�t, a sz�l gyenge simogat�s�t, a haland�k b�z�t �s a napf�ny elviselhetetlen sugarait. „Meg kell keresnem, t�le v�laszt kell kapnom!” M�lyen beleszimatoltam a leveg�be. „Kabuto... nem is lesz neh�z dolgom.” L�thatatlann� v�ltam �s a sr�c ut�n eredtem. „Rem�lem Orochimaruhoz megy.” Kezdtem unni a k�vet�s�t, az eg�sz napot v�gigkutyagoltam, m�r bes�t�tedett, mikor v�gre meg�llt. „Mindj�rt �sszeesek, rem�lem, t�bbet nem kell futnom... Ez meg? Le a f�ld al�?” Vigyor jelent meg arcomon. „M�g a v�g�n ism�t a pokolban k�t�k ki...” Kabuto ut�n s�t�ltam. A f�kly�k �pphogy megvil�g�tott�k az utat el�ttem, p�rszor majdnem orra buktam, ahogy s�t�ltam a folyos�n. „Tetszik... j� s�t�t.” A folyos� egy hatalmas teremben folytat�dott. K�rben�ztem, de sehol sem l�ttam Kabutot. „Ez meg hova lett?”
-Mit csin�lsz te itt?- Hallottam a h�tam m�g�tt hangj�t.
Vigyorogva fel� fordultam, �s l�that�v� v�ltam. -Honnan tudtad?
-Nem mindegy?- K�rdezett vissza flegm�n. Furcsa volt, egy cseppet sem f�lt t�lem, pedig tudta, hogy ki vagyok.
-Hol van Orochimaru?
-Mit akarsz t�le?- Mellkasa el�tt �sszefonta karjait �s �sszeh�zta szemeit.
-Semmi k�z�d hozz�! V�laszolj, vagy megj�rod!- Vettem fenyeget�re hangom.
-K�vess.- Elindult a folyos�n. -Sz�val te lenn�l az �rd�g?
-Ha valami �rdekel, akkor tudsz norm�lis hangnemben besz�lni velem?... Am�gy igen. Mert?
-Az �rd�gnek senki sem parancsol, de a chunin vizsg�n...
-Ne akard, hogy meg�ljelek!
Meg�llt egy ajt� el�tt, majd bekopogott. Nem kapott v�laszt, de kinyitotta az ajt�t. -Bocs�ss meg, hogy ism�t zavarlak Orochimaru nagy�r, de...
-Szia.- L�ktem f�lre Kabutot.
-Mit keresel te itt?- Nem volt t�l j� hangulatban, de ez engem nem �rdekelt.
Hamis vigyorra h�ztam a sz�m �s el�s�t�ltam. -Hi�nyozt�l!- „Meg kell tudnom!” Elkaptam a ruh�j�t, �s magamhoz h�ztam, majd vad cs�kot nyomtam sz�j�ra. „Mi�rt m�s? M�s, mint a t�bbi... de mit�l?” Kezdtem egyre jobban belefeledkezni a cs�kba.
Orochimaru nekiv�gott a falnak, lefogta mindk�t karom �s egy kunai k�st szor�tott torkomhoz. -Mit akarsz?
-Szerinted j� �tlet az �rd�ggel sz�rakozni?- Vigyorogtam r� g�nyosan.
-Te nem vagy az �rd�g!
-Mi van, megosztottad vele a v�lem�nyed?- N�ztem flegm�n Kabutora. Megforgattam szemeim. -J�... az �rd�g l�nya vagyok.- �reztem, ahogy a penge fels�rti b�r�m, v�rem lassan folyt le nyakamon. -Komolyan... Bebizony�tsam?- Lehunytam a szemem. Testem v�r�ses aura vette k�r�l, homlokomon kin�ttek szarvaim, szemem koromfekete lett, kezemen karmaim k�tszeres�re n�ttek �s v�rv�r�ss� v�ltak, v�g�l �rd�gfarkinc�m is el�b�jt. -Nos? Hiszel nekem?
Elrakta a kunai k�st, de m�g mindig a falhoz szor�tott. -Utolj�ra k�rdezem meg. Mit akarsz?
-Gondoltam ben�zek...- Vigyor jelent meg arcomon. -Hisz mondtam m�r hi�nyozt�l...
-T�nj innen!
-Dehogy megyek!
-K�nytelen leszek kidobatni.
-Pr�b�ld csak meg, de akkor a csapatod l�tsz�ma igencsak meg fog csappanni.- N�ztem r� g�nyos vigyorral arcomon.
Morgott egyet, majd eleresztett. -Mi�rt akarsz maradni?
-Meg kell tudnom valamit!
-Mit?
-Semmi k�z�d hozz�!- „Ez nem teljesen igaz, de azt m�gsem mondhatom, hogy miatta vagyok itt...”
-Kabuto megmutatja a szob�d.
-K�sz.- Puszit nyomtam Orochimaru sz�j�ra �s az ajt� fel� indultam. -Mehet�nk? Tudod egy kicsit elf�radtam.
Kabuto meghajolt Orochimaru el�tt �s kifel� indult. -Meddig maradsz?
-Nem tudom, am�g meg nem tudom, amit akarok!
-Rem�lem nem tart sok�ig!- Kinyitott egy ajt�t. -Ez lesz a szob�d!
-K�sz.- Becsaptam az orra el�tt az ajt�t. „Furcsa... Ez sokkal jobb volt, mint a t�bbi. De mit�l? Mi v�ltozott?” Elter�ltem az �gyon. „Rem�lem, most m�r tudok majd aludni.” Hirtelen a hasam akkor�t korgott, hogy az eg�sz faluban hallani lehetett. „Nem hiszem, hogy b�rmelyik ember�t fel�ldozn� az�rt, hogy �n j�llakjak...” Ak�rhogy pr�b�ltam, m�g mindig nem j�tt �lom a szememre. „Mi van velem? M�r hajnali egy... Megbolondulok!” H�trav�gtam magam az �gyon. Fejem alatt �sszefontam ujjaim �s a plafont kezdtem b�mulni. Viszont mikor �szrevettem, hogy ny�lik az ajt� lehunytam szemem. Hallottam, ahogy valaki v�gigs�t�l a szob�n, majd le�l az �gyra. Hirtelen j�ghideg kezet �reztem arcomon. „Milyen j� �rz�s.” Halv�ny mosolyra h�ztam a sz�m.
Forr� leheletet �reztem nyakamon. -Tetszik?
A f�lembe s�gott sz� hallat�ra �szbe kaptam, �s ahogy hirtelen fel�ltem lefejeltem a mellettem �l�t, mire megsz�d�ltem �s visszaborultam az �gyra. -Mit keresel te itt?- N�ztem kis� m�rgesen Orochimarura.
-Tudod ez f�jt.
-�s m�g �n k�rjek bocs�natot, ami�rt bej�tt�l a szob�mba �s... �s... Mindegy!. Mit akarsz?
-Tudni akarom, mit keresel itt!
-Mi? Tal�n te sem tudsz aludni? �s r�ad�sul ezt hajnali egykor akarod megtudni?
-Igen.
-Akkor sem mondom meg!- G�nyos mosoly jelent meg arcomon. -K�rheted ak�rhogy!
-Akkor majd nem k�rem!- Ahogy aranys�rga szemeivel r�m n�zett �reztem, hogy nem viccel, de �n csak tov�bb ideges�tettem.
-Hanem?- Vigyorra h�ztam a sz�m. -Tal�n b�ntani akarsz?
-M�g az is meglehet.- Lefogta karjaimat, �s az �gyra nyomta �ket.
-Ehhez most nagyon nincs hangulatom... Nem lehetne, hogy m�skor terroriz�lj?
-Ha v�laszolsz, b�k�n hagylak!
-Na akkor egy darabig ellesz�nk...- Vigyor jelent meg arcomon. -Rem�lem nem zavar, ha k�zben alszok.- Szorosabbra fogta csukl�imon kez�t. -Eressz!
-Csak nem f�j?- H�zta g�nyos mosolyra sz�j�t.
-Nem!- „De... De mit�l f�j? Hisz...” -Eresz m�r!- Pr�b�ltam kiszabadulni, de nem ment, csak m�g jobban f�jni kezdett a csukl�m.
Gonosz vigyor jelent meg arc�n. -K�nytelen leszel v�laszolni!
-Nem!- „Mi a fr�sz van velem? Mi�rt nem... v�rjunk... jaj ne... Elfelejtettem! A francba. Hogy lehettem ilyen ostoba? Hogyan?”
-Furcsa...
-Mi?
Ahogy k�zelebb hajolt, egy percre mintha megijedtem volna. -F�lsz!
-�n azt�n nem!
G�nyos mosoly jelent meg arc�n. -Remegsz...
„�t�lok ember lenni...”
-Megv�ltozt�l.
-Tudom... Ember lettem.- Elford�tottam a fejem. „Francba!”
-Az �rd�g emberr� v�ltozott?- K�rdezte flegm�n.
-Fejezd be! Ideges�t� vagy! �s eressz el!
-Mi�rt hiszed, azt hogy parancsolhatsz nekem?
-Ha sz�pen k�rn�m, elengedn�l?- „M�r alkudozni is hajland� lenn�k... Sz�nalmas. Milyen hamar �tl�p az ember a harmadik f�zisba... Tagad�s, d�h, alkudoz�s, depresszi�, belet�r�d�s. Rem�lem, a negyedik kimarad.”
-Tal�n.
-Arra ugyan v�rhatsz... Am�gy sem tudtam aludni... T�kmindegy, hogy itt vagy-e vagy sem.
Gonosz mosoly jelent meg arc�n, majd k�zelebb hajolt. -Sz�val mindegy...- Gyeng�d cs�kot lehelt puha ajkamra.
„Mit m�vel... Istenem milyen j� �rz�s...” M�r majdnem visszacs�koltam, mikor �reztem, hogy kez�t lassan v�gigh�zza karomon, majd nyakamon, de mos nem f�lt lejjebb menni, mellemre cs�sztatta kez�t.
-Milyen hevesen dobog a sz�ved.
Szavai hallat�ra feleszm�ltem. -Hogy mer�szelted?- Hatalmas pofon csattant az arc�n. -Kinek k�pzeled magad?
-�gy t�nik, emberk�nt nem t�r�d az ilyesmit.
-Nem! M�g egyszer meg ne pr�b�ld!
-�s ha igen?- F�l k�zzel lefogta karjaimat. -Nem tudsz semmit tenni!
-Nagyot tudok r�gni!- N�ztem r� fenyeget�en.
A vigyor m�g mindig nem hervadt le arc�r�l. -De mi�rt b�ntan�l, ha te is akarod?
-Mi�rt akarn�m?
-Azzal nem volt bajod, hogy megcs�koltalak. �s ha nem lenn�l ember, akkor a t�bbi sem zavart volna. Vajon mi�rt?
-Eressz el!- Addig fic�nkoltam, am�g nem siker�lt kiszabadulnom, majd ler�gtam az �gyr�l.
Ahogy r�m n�zett megfagyott bennem a v�r. -Hogy merted...
Fel akartam kelni, de m�r nem volt r� id�m, akkora pofont kaptam, hogy nekiv�g�dtam a falnak �s el�jultam.
-�bredj!
Hirtelen j�ghideg v�zzel �nt�ttek le. -�... Megveszt�l? Ez hideg!
-Tudom.
-Mi a fr�sz t�rt�nt?... Jah igen ler�gtalak az �gyr�l... Azt�n meg... Hogy mert�l meg�tni?- Ahogy arcomra tettem a kezem l�ncok cs�rg�se visszhangzott. M�g csak most t�nt fel, hogy nem is a szob�ban, hanem egy cell�ban vagyok. -Mi a fene? Azonnal eressz el!- F�rmedtem r� m�rgesen Orochimarura.
-Nem! Majd ha elmondtad, mit akarsz!
G�nyos vigyor ter�lt sz�t arcomon, majd hangos nevet�s hagyta el ajkam. -Gondolod, hogy a l�ncok meg�ll�tanak?- „M�r nem vagyok ember... S�t kezd eluralkodni rajtam az �llat...” M�lyen beleszimatoltam a leveg�be, az a t�m�ny v�rszag, amit �reztem... �lveztem minden egyes l�legzetv�telt. El�gedett hangos s�haj hagyta el ajkam, majd nyelvem lassan v�gigh�ztam fogaimon. -M�r legal�bb k�t hete nem ettem... �hezem... �s ez a v�rszag csak m�g jobban felhergel!- A l�ncok hangos sik�t�sban t�rtek ki, ahogy megfesz�tettem karjaimat, nem is kellett nagy er�t kifejtenem, hogy sz�tszak�tsam �ket. -L�tod. Ez semmis�g!- Orochimaru el� s�t�ltam. -Meg sem pr�b�lsz meg�ll�tani?
-Nem. K�ss�nk egyess�get. Ihatsz a v�remb�l, cser�be, pedig v�laszolsz a k�rd�semre!
-Rendben!- Durv�n a r�csokhoz v�gtam Orochimarut. -Maradj nyugton!- Megnyaltam ajkam, majd cs�kot nyomtam nyak�ra. -Majd �ll�ts le... mert m�g a v�g�n meg�llek...- Fogaim m�lyen nyak�ba v�jtam. Amint meg�reztem a v�r �z�t, bizserg�s �rasztotta el a testem minden porcik�j�t. „Isteni...” A v�r minden egyes cseppj�t ki�lveztem, de k�zben figyeltem Orochimarura, k�v�ncsi voltam... Teljesen nyugodt volt, mintha nem f�lt volna, pedig b�rmelyik pillanatban v�gezhettem volna vele, el�g lett volna egy apr� mozdulat, � m�gis nyugodt volt. Furcsa volt, nem kellett le�ll�tania, tudtam, hogy hol a hat�r. -Isteni v�red van!- Mellkas�ra cs�sztattam kezem �s egyre k�zelebb hajoltam hozz�. -Tudod, nem szok�som betartani a szavam!- Vad cs�kot nyomtam ajk�ra. Ahogy fogaimmal enyh�n fels�rtettem b�r�t, lenyaltam ajk�r�l a kibuggyan� v�rcseppet. Hirtelen er�s szor�t�st �reztem torkomon.
-Aj�nlom, hogy most betartsd!- Hangja mennyd�rg�sk�nt hatott a cs�ndben, �s ahogy r�m n�zett, az a tekintet, ha tehette volna, most r�gt�n v�gzett volna velem.
-�s m�gis mit mondjak, mit akarsz hallani?
-Az igazat!
-Az igazs�g el�g t�g fogalom... t�bb form�ja l�tezik...
-Ne j�tssz velem!- Szorosabbra fogta nyakamon ujjait.
-J�l van... Csak eressz.- �reztem, ahogy a szor�t�s egyre gyeng�l torkomon, m�g el nem eresztett. -Nem mehetn�nk vissza a szob�mba? L�c�ves.
Morgott egyet majd kifel� indult a cell�b�l.
„Most mi legyen? Nem szoktam hazudni, de mi lesz, ha elmondom az igazat? Ezt csak egyf�lek�pp tudhatom meg...” Bes�t�ltam a szob�ba �s le�ltem az �gyra.
-V�laszolj!
-J�l van nyugi... Ha m�g �n sem tudom, hogy mi van, akkor, hogy mondjam el neked?
-�szreveszem, ha hazudsz, �gyhogy...
-Nem �llt sz�nd�komban... Na... Gondolom, eml�kszel, mikor el�sz�r tal�lkoztunk... Akkor megcs�koltalak, miut�n visszamentem a pokolba csak ez a cs�k j�rt a fejemben, ak�rmit csin�ltam nem tudtam m�sra gondolni! Fogalmam sincs, hogy mi t�rt�nik velem, �s az�rt j�ttem, hogy erre v�laszt kapjak!
-A kis bar�todt�l nem k�rdezted?- Hangj�b�l j�kora g�ny �rz�d�tt ki, �s ahogy r�m n�zett az sem volt �pp kedvesebb.
-Reit�l... de... de nem mondta el... Szerinte majd magamt�l is r�j�v�k, de hogy j�hetn�k r�, mikor ilyesmit m�g sosem �reztem, m�g hasonl�t se...
Nem v�laszolt, csak elindult kifel�.
-H�... �llj csak meg, te tudod, hogy mi bajom igaz?- Futottam el� �s elkaptam a karj�t.
-Tal�n.
-Akkor mondd el!- Parancsoltam r�.
-Mi�rt mondan�m?- Hangja egyre g�nyosabb lett.
-Ne bosszants fel!- Ha nem ny�lt volna ki az ajt� tuti, hogy nekiugrok.
-Orochimaru nagy�r bocs�ss meg, de...- L�pett be Kabuto a szob�mba.
-T�nj innen! Most nem �r r�!- F�rmedtem r� Kabutora.
-Azt nem te d�nt�d el.
-V�laszt v�rok, m�ghozz� most r�gt�n!- „M�r megint az a furcsa illat, mint mikor Kakashi... Jaj ne...” Szemeim lassan lecsuk�dtak, el�reborultam Orochimaru mellkas�ra. -Ez�rt m�g...- Nem tudtam befejezni, els�t�t�lt el�ttem a vil�g... „Meg�l�m...” Sz�d�l�gve �ltem fel �gyamon.
-L�tom el�gg� ki vagy �tve.- Vigyorgott r�m Rei.
-Mit akarsz?
-K�v�ncsi voltam, hogy megtudtad-e, amit akart�l.
-Nem... Nem mondta el, de m�r nem is tudja majd...- Ahogy �k�lbe szor�tottam a kezem a v�r lassan cs�p�g�tt le ujjaimr�l.
-Hi�ba mondod ezt, nem b�ntan�d!
-Azt te honnan veszed?- Szemeim m�r kezdtek bev�r�s�dni a m�regt�l.
-Nyugi...
-Mondd el, hogy mi t�rt�nik velem! Most!- Elkaptam a tork�t, �s a falhoz v�gtam. -V�laszolj!
-Ezt nem t�lem k�ne...
-Azt mondtam most!- Megroppantottam ujjaim. -Ne akard, hogy b�ntsalak!
-Szerelmes vagy.
Ahogy ezt meghallottam leblokkoltam. Hirtelen meg�llt az id�, a szavak visszhangoztak fejemben, egy percre minden �rtelm�t vesztette. „�n... szerelmes... hogy t�rt�nhetett ez...”
-Mit keres ez itt?- Ugyan hallottam Orochimaru hangj�t, de nem vettem r�la tudom�st, m�g mindig nem tudtam felfogni.
-Miyu... Miyu.- R�zott meg nem t�l finoman Rei.
-Mi van?...
-Itt van a bar�tod.
Amint ezt meghallottam akkora pofont v�gtam le neki, hogy sz� szerint a fal adta neki a m�sikat, majd v�rv�r�s szemekkel Orochimaru fel� fordultam. -Hogy mert�l elk�b�tani?!
-Ideges�t� volt�l, ez volt a legegyszer�bb m�d, hogy elhallgattassalak.
-Majd mindj�rt elhallgattatlak �n t�ged egy �letre!- M�rgesen el�s�t�ltam, �s m�r emeltem volna karom, mikor g�nyos vigyor jelent meg arc�n. -Most meg mit vigyorogsz?
-Abb�l, ahogy most r�m n�zel, felt�telezem, v�laszt kapt�l a k�rd�sedre.
Ez a mondat �gy �rt, mint egy hidegzuhany. -Igen... T�ntesd el ezt az ostoba vigyort a k�pedr�l, mert meg�llek!- „Megkaptam a v�laszom...” -ak�r mehetek is...- „Hisz csak ez�rt j�ttem.” -�r�lhetsz, nem rontom itt tov�bb a leveg�t!
-Miel�tt m�g kereket oldan�l, ap�d besz�lni akar veled.
-Rem�lem, soha t�bb� nem tal�lkozunk!- Mordultam Orochimarura.
-Nem ink�bb az ellenkez�j�ben b�zol?
E szavak hallat�n szinte felforrt bennem a v�r.
-Miyu ne, hagyd!- Tette Rei a v�llamra kez�t. -Ink�bb menj�nk.
Lehunytam a szemem. „K�r, hogy igaza van...”