2. fejezet

Miyu �bredj!- Kiab�lt Naruto.
-Hagyj!
-Indulunk, gyere!- M�rgel�d�tt Sasuke is. -Ha nem j�ssz...
-Akkor? Mi lesz?- K�rdeztem mosolyogva, m�g csukott szemmel.
A fa hirtelen megremegett alattam, �n, pedig leestem r�la, szerencs�re valaki elkapott. -M�gis mi a fen�t k�pzelsz te magadr�l?- F�rmedtem Sasukera.
-�r�lj, hogy elkaptalak.- �reztem arcomon Senshi lehelet�t. Ahogy r�n�ztem orrunk m�r �ssze�rt. K�zelebb hajolt �s cs�kot nyomott ajkamra.
Hatalmas pofon csattant az arc�n. -Hogy mer�szelted? Azonnal tegy�l le!
-Nagyon harcias vagy.- Eleresztett �s vigyorra h�zta a sz�j�t.
-M�g van k�ped vigyorogni?- �jra pofon akartam v�gni, de elkapta a karom. K�nnyed�n kiszabadultam, szemeim m�r kezdtek bev�r�s�dni, elkaptam a karjait, �s egy f�hoz v�gtam. -T�r�ld le ezt az ostoba vigyort a k�pedr�l!
-Mi�rt?
Egyre d�h�sebb lettem. „Meg�l�m... nem �rdekel, hogy...”
-Engedd el!- Sz�lt r�m Kakashi. -Az a feladatunk, hogy �ps�gben eljuttassuk a...
-Nem �rdekel!
-T�l k�nnyen felh�zod magad...- Jelent meg m�g�ttem Rei.
-Ne avatkozz bele!- Mordultam r�.
-Ereszd el.- Csukl�mra kulcsolta ujjait. -Azzal nem �rsz el semmit, ha meg�l�d.- S�gta halkan a f�lembe. -Nyugodj meg...- Ahogy cs�kolni kezdte a nyakam, hirtelen melegs�g �rasztotta el testem. Csukott szemmel �lveztem a pillanatot.
„Furcsa... ett�l valahogy mindig megnyugszok.” De nem tartott sok�ig nyugalmam, miut�n �jra eszembe jutott, hogy mit tett. -De h�t megcs�kolt!
-... Mi? V�rj... megcs�kolt... �s t�ged ez zavar...
-Igen!
-Ez kiss� meglep�... Ez t�ged sosem zavart... Vagy csak tal�n... miattam?
-Mi?- Eleresztettem Senshit �s indultam Kakashi ut�n. �gy t�nik egyed�l �t nem �rdekelte ez a kis k�zj�t�k. M�g mindig ideges voltam, �s ezen egy cseppet sem enyh�tett Rei jelenl�te. „Hogy merte ez a kis nyomorult... M�g sz�p hogy zavar, hogy megcs�kolt... Ilyen patk�nynak nem fogok �r�met okozni azzal, hogy elcs�b�tom! M�g azt sem �rdemli meg! Sz�nalmas kis senki! Nagyon megb�nja ezt m�g! Meg�l�m, ez m�r biztos...”
-Megnyugodt�l v�gre?- L�pett mell�m Rei.
-Mondhatjuk...
-Besz�ln�nk k�ne.
Meg�lltunk �s v�rtam, m�g a t�bbiek kicsit t�volabb �rnek t�l�nk. -Mit akarsz?
-Ap�d tudja, hogy itt vagy.
Hirtelen h�rom idegen ninja jelent meg. Az egyik Kakashira t�madt, a m�sik kett� Senshit vette c�lba, de a k�lyk�k el�j�k �lltak.
-Nem seg�tesz nekik?- N�zett Rei unottam a k�lyk�kre.
-Nem, ez az � dolguk, nem az eny�m! De mi az, hogy tudja? Elmondtad neki?
-Musz�j volt!
-Remek...- V�rszag csapta meg orrom. Vigyorra h�ztam a sz�m... -Isteni...
-Nyugi, t�rj�nk vissza ink�bb a t�rgyhoz!
-Jah igen.- Megr�ztam a fejem. -�s mit mondott?
-Hogy vigyelek vissza, mert besz�lni akar veled!
-Mond neki, hogy nem tal�lt�l meg!
-... Tudja, hogy...
-J�l van... Akkor azt, hogy ha akar valamit, akkor j�jj�n el hozz�m, de este, mikor egyed�l vagyok. Most nem �rek arra r�, hogy hazamennyek!
-Szerintem nem fog �r�lni neki.
-Az engem m�r nem �rdekel!
Lemond� s�haj hagyta el ajk�t. -Rendben... Mi�rt zavart, hogy megcs�kolt?
-Mert egy bek�pzelt majom... Szeretek sz�rakozni, te is tudod, de egy ilyen m�g csak meg sem �rdemli...
-Pedig rem�ltem, hogy miattam...
-�lmodsz!
-Ahogy l�tom nem �llnak t�l j�l... Jobb lenne, hogyha seg�ten�l nekik!
Kakashit �s Sasuket t�ls�gosan lek�t�tte a k�t ninja. Sakura pedig Narutonak seg�tett a m�sikat elint�zni.
-B�n�k!
-Mutasd meg nekik, hogy kell!
-... J�l van... Te meg vidd el neki az �zenetem! Most!- Rei elt�nt �n, pedig a ninj�k fel� vettem az ir�nyt. Karmaim v�r�sen kezdtek izzani. El�sz�r azt a ninj�t int�ztem el, aki Narutora t�madt. Karmaim m�lyen h�t�ba v�jtam. „Csak el ne kapjon a v�rszomj...” A ninja el�g gyeng�nek bizonyult, m�r ennyivel elint�ztem. -Maradjatok itt!- N�ztem Narutora, majd a m�sik k�t ninja fel� vettem az ir�nyt. �reztem Sasuke v�r�nek illat�t. „B�d�t�.” Karj�n m�ly seb t�tongott. A ninja lecsapni k�sz�lt, de elkaptam a csukl�j�t, majd vigyorogva r�n�ztem. Fel�m csapot m�sik kez�vel. H�traugrottam, mire feln�ztem egy k�k vill�m k�zeledett fel�m. Vigyor jelent meg arcomon, majd l�thatatlann� v�ltam. -Csak ennyi? Csal�dott vagyok!- Mellkas�ba v�jtam kezem. Sz�ve nagyon lassan dobogott, m�g engem is meglepett. Mikor �jra l�that�v� v�ltam m�lyen szem�be n�ztem.
Vigyor jelent meg arc�n, amint megl�tta arckifejez�sem. -Meglep� nemde?
K�zelebb hajoltam hozz�, arcomon hatalmas vigyor jelent meg. -F�lned k�ne...
-Mi�rt?
-Mert meg�llek!
-Nem f�lek a hal�lt�l!
Szemeim furcs�n megvillantak. -Nem is att�l k�ne!- Mintha l�tta volna a poklot a szemeimben... Mintha tudta volna, hogy mi v�r r�, �s hogy ki is vagyok val�j�ban.
-Te... te...
Vigyor jelent meg arcomon. �reztem sz�ve egyre gyorsabb dobog�s�t. -M�r f�lsz...- Halkabbra vettem a hangom, hogy csak � hallja, amit mondok. -Alig v�rom, hogy megk�nozhassalak a pokolban! M�g tal�lkozunk!- �sszeszor�tottam sz�v�t. Szemei kikerekedtek, minden �let elt�nt benn�k. Ahogy kih�ztam karom mellkas�b�l a v�r lassan cs�p�g�tt le ujjaimrl. „Olyan sz�vesen lenyaln�m...” Megr�ztam a fejem, hogy m�g csak ne is gondoljak r�.
Kakashinak siker�lt elint�znie a ninj�t, nem �lte meg, kik�t�zte egy f�hoz. A k�lyk�k t�tott sz�jjal n�ztek r�m.
-Mi az?... Legk�zelebb hagyom, hogy elint�zzen titeket! Am�gy meg ezt nektek kellett volna megtennetek!
-A sensei sem �lte meg...
-Nem �rtem mi�rt csin�ljuk ezt m�r nem tudom �ket felt�masztani...- Forgattam meg szemeim. „Ez nem teljesen igaz, de ez r�szletk�rd�s.”
-El tudtam volna int�zni!- F�rmedt r�m Sasuke.
-Nekem nem �gy t�nt!
-Rosszul l�ttad!
-Igaz�n? El�g lett volna, ha csak ennyit csin�l...- Elkaptam karj�t, m�r arra eltorzult az arca, hogy csak hozz��rtem, de mikor megszor�tottam a seb�t, hangos ord�t�s hagyta el ajkait.
-Sasuke!- Ijedt meg Sakura �s elkapta a karom. -Engedd el!- N�zett r�m k�ny�r�gve.
-Jobban tenn�d, ha ink�bb megk�sz�nn�d!- N�ztem kem�nyen Sasukera.
Erre csak morgott egyet.
Er�sebben szor�tottam meg a karj�t. -Tan�s�ts t�bb tiszteletet!- Nem voltam t�l j� hangulatba, de az�rt pr�b�lkoztam visszafogni magam. -Tudd, hogy hol a helyed k�ly�k!- Eleresztettem m�g miel�tt nekiesek. -K�sd be a karj�t, m�g a v�g�n elv�rzik!
Sakura el�vett p�r k�tszert.
„Ostoba k�ly�k, m�gis mit k�pzel mag�r�l? Hogy mer �gy viselkedni velem... Majd �n megmutatom neked, hogy hol a helyed, a talpam alatt! Sz�nalmas kis patk�ny!”
-Jobb?- K�rdezte Sakura kedvesen Sasuket, mire a fi� csak b�lintott.
-Indulhatunk?- K�rdeztem de meg sem v�rtam a v�laszt, tov�bb indultam.
-Tess�k.- Ny�jtotta fel�m a kulacsot Sakura.
-Mi az?
-Gondoltam lemosn�d a kezedr�l a v�rt...
-... Jah... persze, k�sz.- „Ink�bb lenyaln�m...” A v�r �ltal pirosra festett v�z lassan cs�p�g�tt le a f�ldre.
-Elk�peszt�!- L�pett mell�m Senshi.
-M�g a v�g�n te is �gy j�rsz!
-Nem hiszem, nem hagyj�k, hogy meg�lj!
-Sim�n elint�zem �ket is, nem jelentenek nekem gondot, te meg pl�ne nem!- Kiss� lemaradtam a t�bbiekt�l, most nem volt t�l sok kedvem a k�zel�kben lenni. „Nyugalom... ne vesz�tsd el a fejed, ha a faluba �r�nk m�r nem lesz gond... Nyugalom.” Becsukott szemmel s�t�ltam ut�nuk. M�r teljesen lenyugodtam. „Vajon Kakashi mi�rt nem mondott semmit?... Ahogy b�ntam Sasukeval, hogy meg�ltem a ninj�kat... M�g csak nem is reag�lt r� semmit... Mintha tudn�, hogy nem k�ne velem �jat h�znia... De ez akkor is furcsa... Eddig sem besz�lt�nk t�l sokszor... Lehet...”
-Itt t�borozunk le!- Hallottam Kakashi hangj�t.
-V�gre!- Felugrottam egy f�ra. -Holnap finomabban keltsetek!- Elhelyezkedtem az �gak k�zt �s lehunytam a szemem, de nem aludhattam sok�ig.
-Miyu!- Hallottam ap�m mennyd�rg� hangj�t.
Szemeim kipattantak, ahogy el�red�ltem, majdnem leestem a f�r�l.
-Miyu!- Ap�m nem t�nt t�l boldognak.
-Mi az?- Ugrottam le el�. -Nyugi sr�cok...- Intettem a t�bbieknek. Nem lett volna t�l j�, ha megt�madj�k ap�mat...
-Az ilyesmit nem t�r�m! M�g mindig az...- Gyorsan befogtam a sz�j�t, miel�tt m�g befejezhette volna a mondatot.
-Ezt ne itt besz�lj�k meg!- N�ztem r�, majd tekintetem Naruto�kra szegez�d�tt. El�g furin n�ztek, de k�l�n�sebben nem tudtak �rdekelni. „Kicsit furcsa lenne, ha ap�m hirtelen felt�madt volna, meg am�gy sem tartozik r�juk.” Megragadtam a csukl�j�t �s h�ztam magam ut�n az erd�be. Mikor m�r el�g messze voltunk nekid�ltem egy f�nak, �s v�rtam.
-Az ap�d vagyok! �s m�g csak nem is sz�lt�l, hogy fel�bredt�l, vagy, hogy elm�sz!
-Mert csak kiab�lt�l volna velem, mint most. Akkor meg minek sz�ljak?- K�rdeztem nyugodtan.
-Visszaj�ssz velem a pokolba, most!
-Nem! M�s dolgom van.
-Hogy mersz ellenszeg�lni?
-Mondhatsz ak�rmit, akkor is itt maradok! Akarsz m�g valamit?
Megragadta a karom, �s mag�hoz h�zott. -Ne merj dacolni velem!- Karmait m�lyen h�somba v�jta.
-Finomabban, ha k�rhetn�m.- H�ztam g�nyos mosolyra a sz�m.
-Visszaj�ssz velem �s nincs apell�ta!
-Nem!... Szerintem jobb lenne, ha megnyugodn�l.
-Most nem tudlak megv�deni nem �rted?- M�r kezdett lehiggadni, d�h�t ink�bb agg�d�s v�ltotta fel.
-Nem is kell. Most nem h�zok �jat az angyalokkal.
-Nem csak az angyalok �lhetnek meg.
-Ne agg�dj annyit.- Arc�ra tettem a kezem. -Nem lesz semmi bajom. �g�rem.
Lehunyta szem�t. -... Rendben. De nagyon vigy�zol magadra.
-Ok�...
-�s Rei minden nap jelent�st tesz nekem, hogy hol vagy!
-De...
-Mondom!
-Rendben.
-Helyes.- Homlokon cs�kolt �s elt�nt.
„Ez nem lehet igaz... �s m�g felt�teleket is szab... De legal�bb nem kell visszamennem.”
-�gy t�nik, ezent�l mindig veled kell lennem.- Jelent meg m�g�ttem Rei �s �t�lelt.
-T�vedsz! Csak az el�tt, hogy elmenn�l ap�mhoz.
-J� lenne, ha...
-Ne is �lmodj r�la!
-J�l van...-Vigyor jelent meg az arc�n.
-Mi az?
-Este van... kettesben vagyunk... �s m�r nagyon...- Nem hagytam, hogy befejezze, megcs�koltam. -Ahogy l�tom, most neked sincs ellenedre...
-Nincs.- Kig�ncsoltam �s r��ltem �gy�k�ra. Ahogy sz�th�ztam mellkas�n fels�j�t karmaim m�lyen h�s�ba v�jtam. Finom meleg v�re lassan folyt le has�n �s oldal�n. Mik�zben cs�koltam test�t lenyaltam r�la a v�r�s patakokat... Ennyire m�g egyszer sem �lveztem vele az egy�ttl�tet, b�r lehet ennek az is lehetett az oka, hogy v�r�nk teljesen el�ztatta a k�rny�ket, �gy teljesen elk�bultam. „Kezd felkelni a nap...” -Mennem k�ne...
-Nekem is... jelentenem kell ap�dnak...
-�s mit fogsz... neki mondani?- Magamra kaptam ruh�imat, majd csettintettem egyet, �gy a v�rfoltok �s a szakad�sok is elt�ntek ruh�imon.
-Hogy a l�nya...hogy is fogalmazzak... t�l j�, ha...
-Ne is folytasd. �n mindenben j� vagyok!
-De ebben k�l�n�sen.
-Majd m�g n�zz be... valamikor.- H�ztam vigyorra a sz�m.
-Ezzel nem lesz gond.
H�tat ford�tottam neki �s indultam vissza a kis csapathoz.
-Hol volt�l eg�sz este?- M�rgel�d�tt Naruto.
-Nem tartozik r�d! Mehet�nk?- Meg se v�rtam a v�laszt, m�r indultam is. -M�g mennyi id�, am�g oda�r�nk?- L�ptem Kakashi mell�.
-Egy nap.
-Remek...- „M�g mindig semmi reakci�... Ennyire hidegen hagyom...” -�sznunk is kell?- �lltam meg a tenger partj�n.
-Cs�nakkal megy�nk.
-Jah... �s egy teljes napig fogunk haj�k�zni?- N�ztem �rtetlen�l Narutora.
-Nem. De ink�bb gyere! Majd megl�tod.- H�zott maga ut�n.
Be�lt�nk egy nagyobb cs�nakba... m�r egy ideje haj�k�ztunk �s kezdtem nagyon unatkozni. „Enn�l m�g a macska �ld�z�se is �rdekesebb.” Fel�lltam �s kiny�jt�ztam.
-Mit m�velsz?
-Kicsit megmozgatom magam.- Ahogy kil�ptem a cs�nakb�l a v�z j�gg� fagyott a talpam alatt. El�sz�r csak s�t�ltam, azt�n futottam, v�g�l m�r korcsoly�ztam.
-Ilyesmire is k�pesek a d�monok?- �lm�lkodott Naruto.
-Nem mind, de �n igen.
-Mond csak ki volt az a f�rfi tegnap?- K�rdezte k�v�ncsian Sakura.
-Az egyik... ismer�s�m... De ezt a t�m�t ink�bb hagyjuk!- Az �tnak ezt a fel�t nagyon �lveztem, de mikor el�rt�k a partot szomor�an vettem tudom�sul, hogy v�ge a m�k�nak. A nap h�tral�v� r�sze kiss� unalmasan telt. Se idegen ninj�k, se Rei, se Naruto ideges�t� sz�vegel�se, pedig m�g ez is j� lett volna.
-Nemsok�ra meg�rkez�nk.
-M�r �pp itt volt az ideje.- „Kezdek �hes lenni.” -�s... mikor indulunk majd vissza?
-Holnap.
„Remek...” Kaj�n vigyorra h�ztam a sz�m. „B�ven lesz id�m.”
-�r�l�nk, hogy v�gre itthon vagy Ishimaru nagy�r.- �dv�z�lte egy id�sebb f�rfi Senshit.
-�n is �r�l�k.
-Rem�lem nem volt semmi gond az �ton.- Nemsok�ra egy kisebb t�meg vett minket k�rbe.
-Nem dehogy.
-M�g hogy nem vagy nagy�r...
-Annyira nem.
-Ishimaru nagy�r...- N�h�ny l�ny szinte �juldozott mikor megl�tt�k, amit�l �n h�nyingert kaptam.
-Nem kell agg�dnod, �n csak a tied vagyok.- Hajolt k�zelebb hozz�m, amit �n egy pofonnal d�jaztam. Azt a felh�rd�l�st a t�megben, ami ez ut�n k�vetkezett... De Senshi csak elmosolyodott. -Ink�bb menny�nk.- Egy hatalmas palota fel� vezetett minket. „Annyira nem mi?...” Egy nagyobb szob�ban �lt�nk le. -�rezz�tek otthon magatokat. Term�szetesen holnapig az �n vend�gszeretetemet �lvezhetitek.
-Ennek most �r�ln�nk k�ne?- K�rdeztem g�nyosan.
-�jszak�zhatsz az utc�n is, ha az jobban tetszik.- V�laszolt pimaszs�gomra Senshi tan�csosa.
-Rendben! Holnap reggel a falu el�tt tal�lkozunk.- Meg se v�rtam a reakci�j�t, m�r indultam is kifel�. Sajnos meg kellett v�rnom, m�g bes�t�tedik. Nem lett volna t�l j�, ha rajtakapnak. „V�gre...” V�gigj�rtam minden utc�t, az �sszes s�t�t sik�tort, de v�g�l tal�ltam egy f�rfit. � is az utc�kat r�tta, izmai kidomborodtak a ruha al�l, arca rezzen�stelen volt. Nem is foglalkozott velem eg�szen addig, am�g be nem r�ntottam magammal az egyik sik�torba.
-Mit m�vel?
Most m�g az sem �rdekelt, hogy nem sz�rakozhatok, m�r �heztem, de nagyon. Vadul a f�rfi nyak�ba haraptam. Csukott szemmel �lveztem azt a csod�latos pillanatot, ahogy fogaim lassan �tszak�tj�k a b�rt... �s a v�r lassan kicsordul ereib�l... ahogy �rzem ajkamon �s nyelvemen az �des nekt�rt... De nem tudtam sok�ig �lvezni, a f�rfi elkapta a torkom �s a falhoz v�gott.
-Akkor j�tszunk kem�nyen...- Vigyorra h�ztam a sz�m. Megfogtam mindk�t karj�t, kezeim v�r�sen felizzottak. Karmaim m�lyen h�s�ba v�jtam. K�nnyed�n h�tracsavartam karj�t, �s ahogy a falhoz v�gtam, homlok�n v�re lassan folyt v�gig, majd arc�n csorgott. H�t�ba m�lyesztettem v�r�sen izz� karmaim, majd ism�t nyak�ba haraptam. -Most elkaptalak.- Nem ellenkezett sok�ig, nemsok�ra m�r meg se mozdult. „Pont, mint Rei v�re... Ilyet minden nap inn�k... M�mor�t�...” Hamar kiv�geztem a f�rfit. Nem is volt sz�ks�gem m�s �ldozatra. M�r csak a sz�rakoz�s kedv��rt �ltem meg p�r embert. Ki kellet �lnem szadista hajlamaimat. A leg�lvezetesebb az volt, mikor k�t k�lyk�t int�ztem el, egy l�nyt �s egy fi�t. El�sz�r a l�nnyal v�geztem... Gyomr�ba v�jtam karmaimat. Ahogy kih�ztam kezem a l�ny test�b�l, ujjaim a gyomorsav kiss� kikezdte, de most m�g ez sem tudott �rdekelni. Hihetetlen csod�latos �rz�s volt, az a szenved�s, amit a l�ny arc�n l�ttam, az-az elk�peszt� f�jdalom. �r�kk� bennem marad az a tekintet, sosem fogom elfelejteni. Szinte hallani lehetett, ahogy a sav lassan sz�tmarja teste minden apr� porcik�j�t. M�g n�ha �n is el�mulok azon, hogy az emberi szervezet mennyi mindent kib�r. Negyed�r�nyi szenved�s... m�g tal�n egy kiss� meg is sajn�ltam a kisl�nyt.
-Hogy tehetted?- K�rdezte remeg� hangon a l�ny mellett t�rdepl� fi�. K�nnyei m�r teljesen el�ztatt�k arc�t.
-Most te j�ssz!- H�ztam kaj�n vigyorra a sz�m. Elkaptam a tork�t, �s a falhoz v�gtam. Karmaimmal lassan sz�ntottam v�gig test�t. Piros v�re m�r teljesen el�ztatta a ruh�j�t �s a f�ldet. M�r kezdte elveszteni eszm�let�t. -Ahogy l�tom a h�god tov�bb b�rta, mint te.- M�lyen beleharaptam nyak�ba, megk�stoltam meleg v�r�t. Olyan isteni volt, le se b�rtam �llni, minden csepp v�r�t kisz�vtam. „Kezd hajnalodni...” Lenyaltam ujjaimr�l a v�rt, majd csettintettem egyet. „Ideje indulnom.” Lass� l�ptekkel s�t�ltam a falu el� �s nekid�ltem a falnak. „Rem�lem igyekeznek...”
-J� reggelt!- Ugrott mell�m boldogan Naruto.
-Sziasztok. Indultok?
-Igen... Te nem j�ssz?
-M�g van egy kis dolgom. Csak sz�lni akartam. Majd ut�natok megyek.
-Rendben.
„K�nnyebben ment, mint gondoltam. Furcsa, hogy m�g Kakashit sem �rdekelte, hogy mit akarok... Mindegy.” Vigyorra h�ztam a sz�m �s Senshi palot�ja fel� vettem az ir�nyt.
-Mit akarsz?- K�rdezte mogorv�n az egyik �r.
-Senshit keresem.
-Mit akarsz t�le?
-Ahhoz semmi k�z�d!
-Tal�n meggondoltad magad?- L�pett ki a kapun Senshi.
-Lehet...
Mosolyra h�zta a sz�j�t. -Gyere be.- Egy nyugodt �s csendes szob�ba vezetett. -Itt senki sem fog minket zavarni.
-Remek!- Mosoly jelent meg arcomon, majd megnyaltam a sz�m.
-�r�l�k, hogy l�tlak, rem�ltem, hogy nem b�cs� n�lk�l m�sz el, de most m�r jobban �r�ln�k annak, ha el se menn�l!
-Sokat akar a szarka!- K�zelebb l�ptem hozz�. -�r�lj, hogy l�thatsz!- „Mert lehet, engem l�tsz �letedben utolj�ra.”
-Nagyon is �r�l�k, hidd el!- Derekamra cs�sztatta kez�t �s mag�hoz h�zott.
Elkaptam csukl�it. -�n nem ez�rt j�ttem!
-Akkor?
Vigyor jelent meg arcomon. A falhoz v�gtam, �s m�g szorosabbra fogtam ujjaim csukl�j�n.
-Finomabban...- M�g mindig mosolygott, de m�r nem sok�ig.
-Ez m�g semmi sem volt ahhoz k�pest, amit ez ut�n fogok veled tenni!- Kivillantottam t�hegyes fogaim.
Szemei elkerekedtek, arc�ra r�m�let �lt ki.
Egy k�zzel fogtam le karjait feje f�l�tt. -Azt hiszem, ezt nagyon �lvezni fogom!- Ahogy mellkas�ba v�jtam karmaimat ord�t�sra nyitotta ajk�t, de cs�kommal betapasztottam sz�j�t.
-Eresz el azonnal!
-Nem!- El�h�ztam az egyik t�r�m �s felhas�tottam vele mellkas�t. -Nagyobb �lvezetet okoz az, ha karmaimmal t�plek sz�t!- Eg�sz test�t karmol�sok �s m�ly v�g�sok bor�tott�k. Sajnos m�r kezdte elveszteni eszm�let�t a nagy v�rvesztes�gt�l, pedig sz�ves sz�rakoztam volna vele m�g tov�bb... „Pedig most kezdtem igaz�n beindulni! Az emberek olyan t�r�kenyek...” K�zelebb hajoltam hozz� �s suttogni kezdtem. -�n mondtam, hogy ne sz�rakozz velem! Jobban tetted volna, ha lesz�llsz r�lam, de m�r k�s�... Viszl�t. Ha pokolra jutsz, akkor m�g tal�lkozunk!- Mellkas�ba v�jtam kezem, �s kit�ptem sz�v�t test�b�l. �lettelen teste v�re �ztatta padl�ra hullt. Ahogy kezemben tartottam sz�v�t kiss� elgondolkoztam. Vigyor jelent meg arcomon, majd egy kis sz�v alak� fiol�t vettem el�. Lassan belefolyattam v�r�t, majd megkrist�lyos�tottam benne a folyad�kot, mintha rubint csin�ltam volna bel�le. Ahogy �sszeszor�tottam tenyerem, hogy sz�tt�rjem az �vegcs�t, egy sz�p v�r v�r�s sz�v alak� med�l jelent meg tenyerembe. „Profi vagyok.” Ugyan ezzel a m�dszerrel csin�ltam hozz� m�g egy v�kony kis l�ncot, amit �sszeolvasztottam a med�llal, majd a nyakamba akasztottam. -Gy�ny�r�, profi vagyok!- Kifel� indultam, mikor megl�ttam valakit az ablakban, de neki is felt�nt, hogy �szrevettem, �s m�r el is akart illanni, de ber�ntottam �s elkaptam a tork�t. -Ki vagy, �s mit akarsz t�lem?
-Kabuto vagyok... �s semmit.
-Akkor minek k�vetsz?- Egy darabig v�rtam, de mivel nem felelt... -Ha nem v�laszolsz, meg�llek!- N�ztem r� v�r�sen izz� szemekkel. -Tal�n az � sors�ra akarsz jutni?- Mutattam Senshire.
Furcsa volt, szem�ben alig l�tszott a f�lelem, ink�bb meglep�d�tt. -�rdekelt, hogy ki vagy, mivel semmit sem tudok r�lad!
-Igaz�n? Jobb lenne, ha ink�bb elmondan�d az igazat!
-Ishimaru nagy�r bocs�ss meg a...- L�pett be az egyik szolga, de amint megl�tta Senshit k�v� dermedt. -�rs�g!- Nem tartott sok�ig, m�g a palot�t ellept�k a katon�k.
-Szerencs�d van!- Villant meg szemem amint Kabutora n�ztem. Eleresztettem �s gyorsan kereket oldottam, annyira az�rt nem �rtem r�, hogy elint�zzek egy eg�sz falut. M�r a tengeren korcsoly�ztam, de d�h�m �s k�v�ncsis�gom m�g mindig nem m�lt el. „Ki a fr�sz lehetett... �s mit akart t�lem... Igaz m�r egy ideje k�vet minket, lehet, nem is �n �rdeklem, hanem Naruto�k... Nem akkor mit keresett volna a palot�ban... Legk�zelebb nem �ssza meg!” M�r bes�t�tedett mire megtal�ltam a csapatot.
-Nem sietted el!- M�rgel�d�tt Naruto.
-Mi t�rt�nt?- Ahogy eln�ztem �ket nem lehetett sima �tjuk, a legs�lyosabb s�r�l�st Kakashi szerezte be.
-Szerinted?- K�rdezte flegm�n Sasuke.
-Szerintem b�n�k vagyok �s gyeng�k, hogy nem tudj�tok megv�deni magatokat!- „Viszont, ha nem gy�gy�tom meg Kakashit tov�bb fog tartani a hazafel� vezet� �t.” Let�rdeltem Kakashi el�, aki egy f�nak d�lve pihent. -Maradj nyugton!- Egyik kezem az oldal�n l�v� seb f�l� raktam, m�sikkal, pedig lefogtam v�ll�t, hogy ne mocorogjon. Kezem k�kes aura vette k�r�l, ahogy r�nyomtam a sebre tenyerem Kakashi megremegett alattam. „Furcsa... ennyire b�rn� a f�jdalmat? Pedig j� lett volna hallani az ord�t�s�t.” Mosolyra h�ztam a sz�m, majd elengedtem. -K�sz. Jobb?
-Igen, k�sz�n�m.
-Nincs mit.- K�zelebb hajoltam hozz�, orrunk m�r �ssze�rt. Szemeim furcs�n megvillantak. Legbel�l m�r vigyorogtam, arcomon viszont csak egy l�gy mosoly l�tszott. -De legk�zelebb jobban vigy�zz!- Puszit nyomtam sz�j�ra. -... Legk�zelebb leh�zom a maszkod, �gy �lvezetesebb.- Felugrottam az egyik f�ra, �s amint lehunytam a szemem elnyomott az �lom.