25. fejezet

Szekhmet

Ruria h�v�s�ra �sszer�zk�dtam. Bartimaeus mellettem felkapta a fej�t: �t m�g nem id�zte meg gazd�nk. Rekordsebess�ggel v�ltam k�dd�, hogy megtestes�lhessek szeretett Ruri�m mellett. Nem sokkal k�s�bb jelent meg Bartimaeus is.
Egy pillanattal k�s�bb mindketten k�v� dermedt�nk. A vend�gszob�ban �lltunk, szemben az �ggyal. Az �ggyal, amin Ptolemaiosz �lt. Ruria mellettem idegesen, kiss� akadozva sz�lalt meg, g�r�g�l:
-Rem�lem, megismered a dzsinnjeimet.
Ptolemaiosz habozott, majd r�nk emelte tekintet�t. V�g�l halkan felelt:
-Bartimaeus… �s Szekhmet?
B�lintottunk. Ruria h�tral�pett, majd nyelvet v�ltva, magyarul sz�lt hozz�nk.
-Mes�lj�tek el neki, mi is most a helyzet… �n megyek, el�k�sz�tem a holmijaimat.
-Hova k�sz�lsz?
-Londonba. Szekhmet, te j�ssz majd velem. Most pedig… tegy�tek a dolgotokat. –mondta, azzal meglehet�sen labilis elme�llapotban elhagyta a szob�t. Sokatmond� tekintetet vetettem Bartimaeusra, majd le�ltem az �gy sz�l�re.
-Ki �?
Bartimaeus nekid�lt az ablakp�rk�nynak.
-A l�ny?
Ptolemaiosz b�lintott.
-A gazd�nk. � t�masztott fel. Egy j� ideje a szolg�lat�ban �llunk… Szekhmet eddig a test�ben �lt, egy szerencs�tlen �tok miatt, amit p�r sz�z �ve sz�rtak ki r�…
-Mit v�tett�l?
V�llat vontam.
-Felbosszantottam egy m�gust. Sz�val a N�v Hatalma r�tus k�zben kiszabadultam kedves gazd�nk test�b�l, szabad lettem, �s ha elbocs�t, visszat�rhetek a M�sik Vil�gba.
Ptolemaiosz k�zben v�gign�zett mag�n.
-Van neve is ennek a ti gazd�toknak?
-Van… Shiva Shingetsu. De mi Ruria n�ven ismert�k meg. Ja, �s a Shiva se a val�di neve, azt hamarosan megtudjuk, ha minden igaz, amit mondott…
-Rendben… �s most halljam, mi ez az eg�sz.
Bartimaeus m�ly l�legzetet vett.
-�dv a 21. sz�zadban. Sz�modra akkor ez volt az el�rhetetlen j�v�, csupa furcsa tal�lm�nnyal… de most itt vagy, h�la Ruri�nak meg a dr�ga r�tus�nak. �lsz, �s ez a rideg val�s�g.
-De mi�rt?
-T�le k�rdezd, mi csak seg�tett�nk neki. Szerintem � maga se tudn� elmondani, mi�rt t�masztott fel. Ne �rdekeljen… �lvezd az �letet!
Fel�lltam, �s kil�ptem az ajt�n.
-�n vele tartok az utaz�s�n… Bartimaeus addig megtan�t mindenre, amit tudnod kell… Sok szerencs�t –mondtam, majd nyelvet v�ltva folytattam-, �s Bartimaeus: vigy�zz r�.
T�rsam szint�n magyarul felelt:
-Nem kell f�lned.
Ruria szob�j�ba l�pve nem �rt meglepet�s. Semmit nem csin�lt, csak fek�dt az �gy�n.
-Mi a terved?
Gazd�m feln�zett.
-Utazunk. Elmegy�nk Horv�torsz�gba… Trogir, tengerpart… csak mi ketten…
-�s ez nekem mi�rt j�?
-Kis kikapcsol�d�s. Csajbuli, tudod. K�zben pedig rendezhetem a gondolataimat.
-Ptolemaiosszal kapcsolatban? Am�gy mi lett a nevekkel?
Ruria fel�lt.
-B�thory.
-Ujuj.
-�n is ezt mondtam.
-B�vebben kifejtve?
-Anya Johanna, Adam �d�m, �n meg Anna… kedves d�dim meg Ang�la. Ap�t nem tudom, nincs rajta a csal�df�n. Majd megk�rdezem t�le.
Felvontam a szem�ld�k�met.
-Tudtad, hogy �lt egy B�thory Anna m�g j� r�gen, akir�l k�ztudott volt leszbikuss�ga? Komolyan mondtam, ne n�zz �gy r�m. Nem csak Erzs�bet volt �r�lt a maga szadizmus�val. Voltak rendesen m�sok is…
Gazd�m kez�be temette arc�t.
-�s m�g m�sok panaszkodnak, hogy balh�s a csal�djuk. H�t akkor �n mit sz�ljak??? Ilyen �s�kkel… na gyer�nk, pakoljunk. Min�l el�bb le akarok l�pni.
Lefogtam Ruria kez�t, amivel a sportt�ska ut�n ny�lt.
-El�bb zuhanyozz le, �s gondold �t a dolgot.
-Ahogy akarod…
Azzal felkapta t�r�lk�z�j�t a sz�k�r�l, �s a f�rd�szoba fel� vette az ir�nyt. N�m�n k�vettem. Becsuktam magunk m�g�tt az ajt�t, �s nekid�ltem a falnak. Ruria k�zben ledob�lta ruh�it, �s egy sz�l feh�rnem�ben �llt a t�k�r el�.
-Szerinted?
-Mit szerintem?
-Ne l�gy h�lye.
-H�tt… -m�rtem v�gig- eg�sz j�. El�g feh�r… de j�. Barnulj le, �s akkor tutira leveszed a l�b�r�l Ptolemaioszt… ne n�zz r�m ilyen gyilkos tekintettel…
-Nem n�ztem gyilkosan.
-���… dehogy…
-Maradj ink�bb cs�ndben.
Ruria ezek ut�n ledobta megmaradt ruh�it is, �s a zuhany al� l�pett. A zuhanyf�lke tej�veg�n �t csak a k�rvonalait l�ttam, de am�gy se nagyon �rdekelt. (Bezzeg Bartiameust �rdekelte volna! Amilyen n�cs�b�sz egy dzsinn, tutira megn�zte volna mag�nak… Ptolemaioszr�l nem ejtek sz�t.)
-Tudod… azt hiszem jobb lenne maradnom, �s itthon megejteni a h�res lebarnul�somat… Ha a k�zel�ben vagyok, mindkett�nknek jobb lenne. Nem szeretn�m, ha nem b�zna meg bennem.
-Egyet�rtek. Sokat seg�tene rajta.
-Akkor szerinted menjek, vagy maradjak?
-T�led f�gg.
-Mit tenn�l a helyemben?
-Maradn�k.
-Rendben… tal�n igazad van. Maradok.
-L�tod, mondtam �n, hogy a zuhany j�t fog tenni.
-H�lye.
-Mindenki mag�b�l indul ki.
-K�sz sz�pen…
-Sz�vesen.
Ruria elz�rta a csapot. Ahogy kil�pett a zuhanyf�lk�b�l, gyilkos pillant�st vetett r�m, majd a t�r�lk�z�je ut�n ny�lt. Egykedv�en figyeltem, ahogy felrakja a szennyeskos�rra az egyik l�b�t, �s gondosan let�r�lgeti a k�v�r v�zcseppeket.
-Akkor?
-Sz�pen megmondjuk nekik, hogy meggondoltam magam, �s maradunk –n�zett fel-, �s seg�t�nk Bartimaeusnak a tan�t�sban. Jut is eszembe… szerinted menni fog?
-A tan�t�s?
-T�bbek k�zt. Meg a beilleszked�s… kicsit f�lek.
Elmosolyodtam.
-Ez term�szetes. �n is, hiszen szerettem Ptolemaiosz dzsinnje lenni, nagyon j� gazda volt. �s ezzel szerintem Bartimaeus sincs m�sk�pp…
Ruria egy sz�l t�r�lk�z�ben l�pett ki a f�rd�b�l. �rny�kk�nt k�vettem, majd felvettem szeretett p�k�lc�mat (a smaragdosat), �s a fej�re telepedtem. Miut�n felvette fekete selyem h�l�ing�t, kiszedett a haj�b�l, �s leheveredett az �gy�ra.
-Hagyjalak?
-T�kmindegy…
-Akkor engedelmeddel megl�togatom Ptolemaioszt…
Azzal az emberoroszl�n Szekhmet alakj�ban kil�ptem az ajt�n.