24. fejezet

Ruria

Miut�n a dzsinnek elt�ntek, mosolyogva lecsusszant az asztalr�l �s az ablakhoz l�pett. A f�gg�ny f�lig be volt h�zva, a nap f�nye keskeny, szab�lyos vonalat rajzolt a szoba fal�ra �s padl�j�ra. Ruria felvette Bartimaeus hanyagul, nyitva az �jjeliszekr�nyre tett k�nyv�t, majd sz�pen, csukva visszatette, gondosan �trakva a k�nyvjelz�t egy m�sik oldalra. Miut�n ezzel v�gzett, el�gedetten vigyorogva elhagyta a szob�t, hogy el�ker�tse b�tyj�t.
Adam ajtaja el�tt meg�llt, majd h�romszor kopogott az ajt�f�lf�n.
-Koppkopppkopp! Bej�hetek?
-Persze, koppkoppkopp… Mondd, mit szeretn�l?
Ruria lehuppant az �gy sz�l�re.
-�rdekl�dni, hogy hogyan szeretn�d megoldani a neves probl�m�nkat.
-Elk�ldj�k szeretett dzsinnjeidet.
-Nem lehetsz vel�k ilyen kegyetlen. A d�di fel�r egy Kiford�tott B�rrel.
-Igazad van… Akkor viszont sok szerencs�t!
-H�lye vagy? Meg akarsz te �lni engem?
-Nem, csak tudod engem kitagadott legut�bb…
-Ja, a fodr�szos sztori… akkor k�nytelen leszek �n elmenni hozz�.
Adam b�lintott.
-Ak�r indulhatsz is. Any��knak az�rt sz�lj…
Ruria fel�llt.
-Kegyetlen vagy. Az�rt szurkolj…
Adam vigyorogva integetett.
-P�p�!
Azt�n m�r csak a csukott ajt�t l�thatta. Ruria a szob�j�ba ment �t�lt�zni. Gondosan megv�logatta ruh�it, hogy ne lehessen belek�tni kin�zet�be. Hossz�, b�, barna b�rsonyszokny�t h�zott, harisny�val, csinos fekete cip�vel. Erre hossz� ujj�, fekete inget vett. Haj�t egy fekete csattal felt�zte, nyak�ba egyszer� ez�stl�ncot akasztott, apr� keresztet form�z� med�llal. Vetett egy pillant�st mag�ra a t�k�rben: el�g csinos volt ahhoz, hogy a d�di ne k�thessen bele, nem l�gott ki a dereka, nem volt t�l m�lyen dekolt�lt a fels�r�sze, a szoknya bok�ig �rt, �gy a l�bait sem mutogatta… smink egy csepp se. Fogta barna sz�vett�sk�j�t, belerakott egy sz�rny� szerelmes reg�nyt, amit m�g r�gen kapott kedves d�dij�t�l, majd lesietett a l�pcs�n. Apja a nappaliban t�v�zett, anyja a konyh�ban f�z�tt.
-Apa! Elmegyek a d�dihez, kiszedem bel�le a neveinket…
-Sok szerencs�t! Vigy�l neki egy �veg p�link�t, att�l tal�n megered a nyelve…
-Rendben… de ugye nekem nem kell innom bel�le?
-Dehogy! Att�l tuti fr�szt kapna…
Ruria s�hajtott, majd �tsietett a konyh�ba.
-Anya! Kaphatok egy �veg p�link�t?
-Jesszus! Minek az neked?
-Nem nekem, a d�dinek… megyek kiszedem bel�le a neveket.
-Vagy �gy… akkor a sp�jzban tal�lsz p�link�t. Viselkedj �rh�lgyh�z m�lt�an, �lj egyenesen, ne igy�l… �s id�ben �rj haza.
-Igenis. Na elmentem!
-Szia! �s ne haszn�lj szlenget!
Ruria becsukta maga m�g�tt az ajt�t, kil�pett a kapun, majd elindult az utc�n. Egykedv�en l�pkedett, cip�sarka halkan kopogott az utca k�vein. A d�di messze lakott, de nem sietett. Lelkileg fel akart k�sz�lni a tal�lkoz�sra. M�r majdnem egy �ve nem j�rt n�la, �gy nem tudta, mire sz�m�tson. Azt tudta, hogy f�raszt� besz�lget�s lesz.
Hi�ba halogatta, m�gis oda�rt a h�z el�. Kinyitotta a nyikorg� kertkaput, majd nagy leveg�t v�ve be is csukta maga m�g�tt. T�z l�p�s a h�zig, m�r nincs vissza�t. Ruria �jabb nagy leveg�t vett, majd hat�rozottan bekopogott.
A d�di nem hazudtolta meg �nmag�t: az ajt�nyit�s h�rom perc�be ker�lt. Ruria az ajt� el�tt idegesen igazgatta meg m�g egyszer a ruh�j�t. Amikor bel�pett az ajt�n, �szrev�tlen�l meg�rintette a t�sk�j�ban lapul� �veget.
-Na, h�t te is �lsz m�g?
-Igen, nagyi. K�lf�ld�n voltam.
-Ehh! �s mit csin�lt�l te ott iskola helyett?
-J�rtam iskol�ba, csak utaznom kellett, hogy �rizzem a r�tus titk�t.
-�s most mi vitt arra, hogy ide gyere?
-R�gen j�rtam itt, gondoltam ben�zek. Hoztam egy �veg p�link�t.
-Milyen aljas sz�nd�k vez�rel?
-Engem? Ugyan m�r, nagyi!
Ruria id�k�zben le�lt az asztalhoz, gondosan lesim�tva szokny�j�t. Kivette az �veget a t�sk�j�b�l �s az asztalra tette.
-Na mondd, mit akarsz! P�nzt?
-Nem. Csak szeretn�m megk�rdezni, mi a teend�m akkor, ha a r�tus m�r nem jelent vesz�lyt a csal�dra.
-Vagy �gy! Elhaszn�ltad a lehet�s�get? Mit rontott�l el?
-Semmit. Siker�lt a r�tus.
-Remek! V�gre valaki a csal�dban, akiben van a r�gi v�rb�l! Nem �gy, mint a b�ty�d! Faragatlan!
Ruria az asztal lapja alatt idegesen morzsolgatta a barna b�rsonyt.
-Nagyi, most nem ez�rt j�ttem. Szeretn�k v�laszt kapni a k�rd�semre.
-Most m�r megnyugodva �lhetsz tov�bb. K�rsz p�link�t?
-K�sz�n�m, nem iszom alkoholt.
-Nem tudod, mit hagysz ki. Ne fintorogj, nem illik!
-Bocs�nat. Megtudhatom a csal�d �si nev�t?
-Azt ki kell �rdemelni!
Ruria az asztalter�t� h�mz�s�nek �lt�seit sz�molgatta tapint�ssal.
-Siker�lt elv�geznem a N�v Hatalm�t. T�l�ltem, a dzsinnjeim �s t�l�lt�k. Ez el�g?
-Tal�n.
-K�rlek.
138 �lt�sn�l j�rt.
-A csal�d eredeti neve B�thory.
-MI??? Az a B�thory?
-Melyikre gondolsz?
-Arra a szadista �llat B�thory Erzs�bet-f�le B�thoryra! Meg a t�bbi ilyenre!
-El kell, hogy keser�tselek, dr�gas�gom, arra gondolok. �s ne besz�lj �gy, nem ill� dolog.
-Uramaty�m…
Ruria elkeseredetten h�trad�lt. „J�l kifogtam a csal�dot… hab�r a d�di eset�ben ez megmagyar�z egyet s m�st…”
-Hogy mondtad?
-Semmi. Megtudhatn�m a keresztneveket is?
-Persze. Pillanat, meg kell keresnem azt a r�gi csal�df�t…
Ruria figyelte, ahogy a d�di kicsoszog a szob�b�l. Azt�n sz�rakozottan felvette az �veget az asztalr�l. Egy pillanatig szemezett az �ttetsz� folyad�kkal, majd alaposan megh�zta a p�link�t. Megt�r�lte a sz�j�t, �s visszatette az �veget oda, ahol volt. D�dnagyanyja k�zben visszat�rt, egy meglehet�sen �reg pap�rtekerccsel, amit kiter�tett az asztalra.
-L�ssuk csak… Itt van Erzs�bet, akir�l besz�lt�l… Itt vagyok �n… Itt van any�d… B�thory Johanna. Ap�d biztosan tudja a saj�t nev�t… itt van az a dr�gal�tos b�ty�d… B�thory �d�m… �s itt vagy te… B�thory Anna. Most el�gedett vagy?
-Igen nagyi, k�sz�n�m. Megkaphatom a csal�df�t? H�tha sz�ks�g�nk lesz r�.
-Persze, vidd csak.
-Most mennem kell… meg�g�rtem any�nak, hogy id�ben haza�rek.
-Menj csak, Isten h�r�vel! �s ne agg�dj, a csal�d v�re kitisztult m�r!
Ruria fel�llt, eltette a t�rk�pet, �s az ajt�hoz sietett. Elk�sz�nt d�danyj�t�l �s sietve elindult haza.
Az �t r�videbbnek t�nt, mint m�skor. Be�rve n�h�ny gyors kifog�ssal k�s�bbre halasztotta az inform�ci�k megoszt�s�t, majd felsietett az emeletre, Ptolemaioszhoz. A fi� m�g mindig aludt, b�k�sen, mint addig.
Ruria letette a t�sk�j�t az �r�asztal mell�, majd az ablakhoz l�pett. Homlok�t nekit�masztotta a h�s �vegnek, �s pr�b�lt megbar�tkozni �j nev�vel.
Kisv�rtatva egy apr� neszre megfordult. A szoba ugyan�gy dzsinnmentesnek bizonyult. Az �gyra n�zett.
Tekintete �sszekapcsol�dott az egyiptomi fi��val.
Ptolemaiosz fel�bredt.