23. fejezet

Bartimaeus

Miut�n sikeresen elaltattam kedves gazd�mat*, el�gedetten elvigyorodtam. Megfordultam, hogy bevihessem a h�zba, k�zben tov�bbra is a j� �reg Bryan Adams dal�t d�doltam. Ruria szob�j�ba be�rve az �gyat �resen tal�ltam. Lefektettem h�t a gazd�mat, �s leszedtem a plafonr�l a smaragdz�ld p�kot.
-Hallgatlak.
-Adam mondta, hogy Ptolemaiosz jobb helyen lesz a vend�gszob�ban. �s �n is hallgatlak t�ged.
V�llat vontam.
-Csak egy apr�cska tr�kk, hogy aludjon.
-Ki fog ny�rni, ha fel�bred.
-Ugyan… azt se fogja megtudni, hogy �n voltam… h�! Ne n�zz �gy! Ezt nem teheted meg velem…**
-Ugyan mi�rt nem?
-Tekintettel arra, hogy jelenleg egy p�k k�p�ben �cs�r�gsz a tenyeremen… h�t nem is tudom…
Ez volt az a pillanat, amikor Szekhmet leugrott r�lam, �s felvette megszokott*** alakj�t: az oroszl�nfej� n��t.
-Na �s most?
-Tov�bbra sem vagy �pp emberi.
-Nem ez volt a k�rd�s. De mindegy, ink�bb figyelj�k az embereinket…
Ebben igaza volt. M�rmint abban is, hogy nem a k�rd�sre v�laszoltam, meg abban is, hogy jobban tenn�nk, ha a gazd�inkat figyeln�nk. �gy h�t �tmentem Ptolemaioszhoz, magukra hagyva a „n�ket”.
Ruria m�snap d�lben �bredt fel. „Csod�san” festett, amikor bej�tt, hogy megn�zze Ptolemaioszt. F�l v�ll�r�l lecs�szott a h�l�ing p�ntja, a haja ink�bb sz�nakazalra eml�keztetett, mez�tl�b volt, �s nem t�nt valami j�kedv�nek.
-J� reggelt…
-Ink�bb napot.
-Rekhit, te ink�bb ne sz�lalj meg… I do it for you, mi? Ez�rt m�g sz�molunk… am�gy meg… k�szi. J�t aludtam. Valami �rdekes inform�ci�?
-Van. Most azonnal elm�sz, �s rendbe szeded magad, mert rossz r�d n�zni. �s ut�na visszafekszel aludni. Estig ne is l�ssalak!!!
-Rohadj meg.
-Hogy mondtad?
-�gy, hogy igenis…
-Mindj�rt m�s.
-Mellesleg most ki a gazda, �s ki a dzsinn?
-Te vagy a gazda.
-Akkor meg mi�ta vagy TE a f�n�k?
V�llat vontam. Eln�ztem neki* a mogorvas�got, mindent a f�radts�gnak tudtam be. Vetettem egy pillant�st az alv� Ptolemaioszra, majd fel�lltam, �s gazd�m el� l�ptem. Nem sokkal, de magasabb voltam n�la. Ahogy feln�zett r�m, egy pillanatra l�tni v�ltem a szem�ben a M�sik Vil�g �rv�nyeit.
-M�g el kell mondanod, mi t�rt�nt.
-Mi�rt?
-�rdekelne, ennyi.
-Rendben van… na j�, megyek…
Egykedv�en �ltem vissza az �gy sz�l�re. Ruria halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t. Felvettem az �jjeliszekr�nyr�l egy k�nyvet, majd olvasni kezdtem**.
Ruria k�s�bb visszat�rt, imm�r j�val emberibb k�ls�vel. K�v�barna meleg�t�t �s fekete fels�t viselt, barna haj�t k�t laza copfba fonta. Kez�ben egy j�kora narancsot hozott. Biccentett fel�m, majd fel�lt az asztalra.
-Van m�r valami?
-H�lye k�rd�s…
-Ezt nemnek vettem…
-Te, figyelj, Ruria! Milyen �rz�s most embernek lenni?***
S�hajtott.
-Furcsa. Tudod, �n soha �letemben nem tudtam elk�pzelni, milyen az �hs�g, vagy szomj�s�g… vagy b�rmi m�s emberi… �s most meg… kisz�rad a sz�m, ha nem iszom, �s sorolhatn�m… De m�gis j� �rz�s, v�gre teljesen a csal�domhoz tartozom.
Besz�d k�zben v�gig engem n�zett, oda se figyelt a kez�ben tartott narancsra, amit k�zben nekil�tott megh�mozni.
-Az�rt l�tom, maradt benned n�mi d�moni. –mutattam a narancsh�jra, amit eg�szben leszedett.
-Ugyan, ez megszok�s. Annak ellen�re, hogy f�lig dzsinn voltam, m�g volt egy lusta b�ty�m, akinek �n h�moztam meg a narancsokat… Mellesleg meg mi�ta mondod azt, hogy d�mon? Azt hittem, ut�lod ezt a kifejez�st…****
-Nem tudom. Valami parancsot nem akarsz adni? Hal�lra unom magam.
-Ker�tsd el� Szekhmetet �s menjetek el el�ker�teni azt a zsoldost vagy mi a fen�t, aki elrabolt. Ha megvan ny�rj�tok ki. Ha nem, akkor meg vissza ne gyertek am�g el� nem ker�titek… Megfelel parancsnak?
-Meg… T�ls�gosan is. De figyelj! Az a m�gus ipse, aki engem �tv�ltoztatott, meg ki akart ny�rni minket, nem azt mondta, hogy likvid�lta azt az egy�nt?
-Milyen m�gus? –n�zett fel r�m Ruria, mik�zben a narancsgerezdeket rendezte k�r alakba az asztalon.
-Akit kiny�rt�l.
-Nem �n voltam, �s ne eml�keztess!
-Akkor Szekhmet �lte meg, egyre megy.
-NEM MEGY EGYRE! Te magad mondtad.
-Ok�-ok�, csak nyugodj m�r le!
-Nem vagyok ideges… f� a… nyugalom…
-J� �tv�gyat.
-K�szi. De most k�ne adnom egy m�sik feladatot, ugye?
-Igen.
-Hm… Menjetek, �s keressetek varg�ny�t az erd�ben.
-Enn�l nagyobb h�lyes�get nem tudt�l kital�lni?
-Nem. Sok sikert �s j� mulat�st!
-K�sz sz�pen… -sziszegtem vissza az ajt�b�l, majd elindultam hogy el�ker�tsem Szekhmetet.

__________________
* J�, ha az ember –vagy dzsinn- ismer n�h�ny �si fog�st az ember elk�b�t�s�ra…
** Aki eddig nem j�tt volna r�, annak mondom: Szekhmet tekintet�b�l tiszt�n kivehet� volt, hogy � csak �gy heccb�l be�rult volna Ruri�nak… L�tj�tok, mennyire szeretj�k egym�st? J�l megvagyunk mi Szekhmettel…
*** Magyarul egyiptomi
* Kegyesebb voltam, mint valaha.
** M�g az �jjel pakoltam oda egy rakattal, hogy legyen elfoglalts�gom.
*** Feltettem az engem legjobban foglalkoztat� k�rd�sek egyik�t. Nekem is furcsa volt �jra dzsinn� v�lni.
**** Igaza volt.