22. fejezet

Ruria

F�radtan d�lt neki a falnak, miut�n Szekhmet beh�zta a f�rd�szob�ba. Szeme �gett lehunyt szemh�jai alatt, semmi er�t nem �rzett mag�ban. A d�monn� odal�pett el�, �s v�rakoz�n tekintett r�.
-Na? L�ttam, milyen tekintetet vetett�l r�.
Ruria �rtetlen�l kapta fel a fej�t.
-Hogyan?
-Mondom l�ttam, milyen tekintetet vetett�l r�.
-Kire?
-Ne tettesd m�r a h�ly�t, k�rlek. Ptolemaioszra gondolok.
-Nem tettetem a h�ly�t, egyszer�en nem �rtelek, f�radt vagyok.
Szekhmet elh�zta a sz�j�t.
-Azt l�tom… na mes�ld csak el nekem, mi�rt akartad felt�masztani �t!
Ruria megsemmis�ltem rogyott le a fal t�v�be.
-Hagyj m�r… fogalmam nincs. Egyszer�en csak �reztem… lehet, hogy az�rt, mert a testemben volt�l… a fen�be is! Nem tudom, de rem�lem, ha fel�bred, r�j�v�k erre is. �s most kifel�, lezuhanyozom, azt�n meg… azt�n meg megyek aludni…
Szekhmet v�llat vont.
-Fel�lem… -s�hajtott, majd egyszer�en �tl�pett az ajt�n. Ruria egykedv�en t�p�szkodott fel, majd dob�lta le a ruh�it. Nem tudta, mennyi ideig �llt a forr� v�z alatt, ahogy azt sem, hogy keveredett ki a f�rd�b�l, vagy hogyan ker�lt r� a fekete selyem h�l�ing �s a puha k�nt�s, csak azt tudta, hogy v�g�l az erk�lyen k�t�tt ki, a korl�ton �lve, a holdat n�zve. Halkan d�dolt mag�ban, �lvezve a h�s szell�t.
Halk l�pteket hallott maga m�g�l, de nem fordult meg. A dal utols� sor�t Bartimaeus �nekelte halkan a f�l�be: „Everything I do, I do it for You”.
-Igaz�n kedves. Ptolemaiosz?
-Alszik… szerintem k�vetned kellene a p�ld�j�t…
-Nem tudn�k aludni.
-Na persze… -Bartimaeus elh�zta a sz�j�t, majd mag�hoz vonta Ruri�t. –Everything I do, I do it for you…
A k�vetkez� pillanatban Ruria �jultan hanyatlott a dzsinn karjaiba.
-Rem�lem nem haragszol majd, ha fel�bredsz… de �rted volt…