20. fejezet

Ruria

Arra �bredt, hogy valami csiklandozza a nyak�t �s az arc�t. Ny�g�sen kinyitotta a szemeit, �s szembe tal�lta mag�t egy k�kes tollcsom�val. Egykedv�en elengedte a felh�borodott madarat, majd vigyorogva fel�lt.
-J� reggelt! J�l aludt�l?
A dzsinn t�ntet�en megr�zta a tollait, �s h�tat ford�tott neki. Ruria s�hajtva fel�llt, �s az ablakhoz l�pett. A p�rk�nyon �ll� mad�r �sszecsattintotta a cs�r�t.
-Ne morogj. Sim�n ott tudt�l volna hagyni –n�zett r� a l�ny-, �gyhogy ne csattogtasd a cs�r�d. Ink�bb vegy�l fel k�rlek valami norm�lisabb alakot. Ne n�zz �gy r�m, szeretem �n a madarakat is, de �desany�m szerintem sz�vesebben venne t�ged emberi alakban. Hi�ba csattogtatod a cs�r�d! K�rlek! K�szi, �gy m�r jobb.
Mik�zben besz�lt, megvetette az �gy�t, �s f�l szemmel figyelte a madarat. Amikor a dzsinn v�gre emberi alakot �lt�tt, odafordult hozz�.
-Ma felt�masztjuk Ptolemaioszt.
Bartimaeus b�lintott.
-Mikor?
-�jf�lkor… valahol messze innen, hogy ne zavarhassanak meg.
-A pince nem lesz j�?
-Nem… nem akarok emberek k�zel�ben lenni… h�tha valami rosszul s�l el.
A dzsinn elmosolyodott, b�ztat�sk�pp megszor�totta a l�ny v�ll�t.
-Nem fog. Mi a terved d�lel�ttre?
-Nem tudom. Tekintettel arra, hogy mi v�r r�m �jjel, nem akarom t�lstrap�lni magam. De mit sz�ln�l, ha elmenn�nk rep�lni? Szekhmettel is kell besz�ln�nk, kit�n� alkalom lesz.
-Remek. Mikor indulunk?
Ruria elvigyorodott.
-F�l perc m�lva, csak el�bb �tmegyek tev�be…
-HE?
-Magyarul benyakalok p�r liter vizet.
Persze nem tette. Egyetlen poh�rral ivott, azt�n sz�lt a sz�leinek, hogy elmegy. Adam m�g aludt, nem keltette fel. V�g�l visszament a szob�j�ba a dzsinnhez, aki ism�telten s�lyomk�nt �cs�rg�tt a nyitott ablakban.
Ruria el�h�vta mag�b�l Szekhmetet, majd hagyta, hogy a dzsinn �tvegye felette az ir�ny�t�st. Szokatlan f�jdalom volt neki az �talakul�s, de a sz�rnyak, a rep�l�s k�rp�tolta: mad�rk�nt szabad volt.
A k�zeli erd� fel� tartottak, de nagy ker�l�vel: ki�lvezt�k a rep�l�s �r�meit. V�g�l az am�gy �t perc alatt megtehet� �tb�l f�l �ra lett, �gy t�nyleg lesz�lltak az erd�ben. A k�t s�lyom egyszerre r�zta meg mag�t, majd v�ltozott emberr�; igaz, az egyik k�k b�r�vel el�g furcs�n festett. A m�sik dzsinn k�rd� tekintetet vetett r�.
-Ez meg mit akar jelenteni?
-K�ztes �llapot –sz�lalt meg Ruria hangja-, �gy mindkett�nkkel egyszerre t�rsaloghatsz.
-Csak itt, csak most, csak neked –tette hozz� Szekhmet. Bartimaeus elvigyorodott.
-K�sz h�remem lesz… Na sz�val. Mi�rt is gy�lt�nk itt ilyen sz�pen �ssze?
-Ne t�gy �gy, mintha minimum nyolc szem�lyis�g lenn�nk.
Nem lehetett meghat�rozni, kinek a hangja volt. Az egyiptomi fi� m�g sz�lesebben vigyorgott.
-Nyugi, Szekhmet! Neked is nyugi, Ruria! Na mondj�tok, mi a tervetek!
-Ruri�nak van terve, nem nekem.
-Pofa be! �n besz�lek! Teh�t. Szerintem itt t�k�letes lesz, mi…
-Mi az, hogy pofa be? �n hoztalak ide!
-Szekhmet, csend m�r! Sz�val ott tartottam, hogy itt t�k�letes lesz, mivel ide senki nem j�r el, pl�ne nem �jf�lkor. Felrajzolom a pentagramm�kat, bele�llok az egyikbe. Te, Rekhit, a m�sikba, Szekhmet, te megpr�b�lsz k�l�n testet �lteni mellettem. Egyszer m�r megtetted, siker�lni fog m�sodszorra is. A harmadik k�rbe ker�l majd az eml�k… itt j�n az els� b�kken�. A legegyszer�bb az lenne, ha n�h�ny hajsz�l�t, vagy valamilyen haszn�lati t�rgy�t tenn�nk oda, de ez az id�eltol�d�s miatt lehetetlen. Ebb�l k�vetkezik, hogy vagy egy eml�k�nket kell fel�ldoznunk �rte, vagy valamilyen hozz� kapcsol�d� t�rgyat vagy tudom�nyunkat. �tleteket v�rok.
Bartimaeus j� gyereket j�tszva felemelte a kez�t.
-K�nyv, amit � �rt. P�ld�ul a Ptolemaiosz szeme vagy az Apokrifek.
-Valami egyiptomi szobrocska a Ptolemaida birodalom idej�b�l.
Ruria megr�zta a fej�t.
-Nem, Szekhmet, az nem j�. M�zeumot rabolni nem akarok.
-Akkor marad a k�nyv.
-Nem hinn�m, hogy el�g lenne egy mai k�nyv. T�ls�gosan… t�voli. �rtitek? K�nytelenek vagyunk t�bbet kock�ztatni.
Bartimaeus merengve hanyatt d�lt a p�zsiton, �s a felh�kre szegezte tekintet�t.
-T�nyleg is… mi�rt akarod felt�masztani Ptolemaioszt, Ruria?
A l�ny elh�zta a sz�j�t.
-Magam se tudom… valahogy… �rzem, hogy meg kell tennem. Azt nem tudom mi�rt, de meg kell tennem. Szerintem miattad van, Szekhmet. A te eml�keid miatt.
A dzsinn-n� felnevetett.
-Lehets�ges! De ez m�g mindig nem el�g indok!
-Igaz. Sz�val… ki mit �ldoz fel?
Hallgattak, mind a h�rman. Fel�ldozni valamit, aminek sz�let�sed �ta birtok�ban vagy? R�ad�sul olyat, ami fontos neked, de m�gis n�lk�l�zhet�?
Szekhmet sz�lalt meg el�sz�r.
-A nyakl�nc? Tal�n akkor k�nnyebb lenne k�l�n testet �ltenem, �s ezzel elszakadn�k t�led, Ruria. Ez el�g �ldozat, hiszen emberk�nt nehezebb lesz az �leted.
Ruria b�lintott.
-Rendben. �n a kett�t�rt diad�mot �ldozom fel. Rekhithez k�t engem, tal�n el�g lesz.
Bartimaeus s�hajtott.
-Az esszenci�m egy darabj�t adom. Enn�l t�k�letesebb nem jutott eszembe.
Ruria beharapta az als� ajk�t.
-Akkor h�t! Ir�ny haza, nekem m�g pihennem kell… mellesleg meg… m�g �ssze kell rakodnom a r�tus kell�keit.
Bartimaeus s�lyomm� v�ltozott, �s elindult vissza. Kicsit k�s�bb a m�sik mad�r is felr�ppent.

A nap t�bbi r�sze nyugodtan telt el, csendben k�sz�l�dtek. Adam �sszeszedte h�ga helyett a hi�nyz� kell�keket, �s mindet berakta egy fekete oldalt�sk�ba. Egy hirtelen �tlett�l vez�relve az egyik nadr�gj�t �s ingj�t is berakta a t�sk�ba.
Ruria kor�n lefek�dt, de nem aludt t�l sokat: agg�dott a r�tus miatt, folyton felriadt. Az asztal�n hever� diad�mdarabok se seg�tett sokat.
T�z �ra t�jban v�gleg feladta a rem�nyt, �s k�sz�l�dni kezdett. Mindenekel�tt lezuhanyozott. Melegen �lt�z�tt, csupa s�t�t sz�nbe. Elk�sz�nt sz�leit�l, majd Adammal egy�tt kil�pett a kertbe. Bartimaeus a hinta�gyon �lt, de nem Ptolemaiosz k�p�ben: azt az alakot vette fel, amibe f�ldzsinnk�nt ker�lt.
Adam megszor�totta Ruria kez�t.
-Sok szerencs�t, hugi.
-K�sz, r�m f�r.
-Mindened megvan?
-M�g sz�p.
-Akkor viszl�t.
-Viszl�t.
Bartimaeus griff� v�ltozott, majd let�rdelt, hogy gazd�ja felm�szhasson a h�t�ra. Az erd�h�z vezet� �t hosszabbnak t�nt, mint b�rmikor m�skor. Mindketten csendben voltak, csak a mad�r sz�rnyai suhogtak.
Hossz� percek ut�n az er�s karmok v�g�l f�ldet �rtek. Ruria lesz�kkent a dzsinn h�t�r�l.
-K�rlek, valami f�nyt biztos�ts.
-Igenis.
Csinos k�k l�ngocska sz�kkent a leveg�be. Ruria el�vette a v�r�s szalagokat �s kr�taport, majd munk�hoz l�tott.
Mivel erd�ben voltak, nem tudott rendesen rajzolni. �ppen ez�rt kr�taport sz�rt a f�ldre, ahol pedig ez nem l�tszott, szalagokat haszn�lt. Nem bonyol�totta t�l, csak a legegyszer�bb elemeket haszn�lta. Miut�n elk�sz�lt a h�rom pentagramm�val, sz�tsz�rta a gy�gyn�v�nyeket, gy�jtott n�h�ny gyerty�t, majd a diad�mdarabokat helyezte el. Utols� l�p�sk�nt a nyakl�ncot is a diad�m mell� tette, majd be�llt a k�rbe. Bartimaeus k�vette p�ld�j�t. Ruria csukott szemmel �llt. Mellette lassan Szekhmet �lt�tt testet, oroszl�nfej� n�k�nt, mint a r�gi id�kben.
-Bartimaeus… rajtad a sor.
A dzsinn n�vesztett egy furcsa, k�gy�szer� ny�lv�nyt, melynek v�ge a harmadik k�rbe �rt. Szekhmet egy egyszer� int�ssel lev�gta a v�g�t. A m�sik dzsinn felszisszent. Miut�n elt�ntette az „ind�t”, gazd�j�ra pillantott.
-Gyer�nk. Minden megvan…
Ruria b�lintott. Lassan let�rdelt, �sszekulcsolta kezeit.
-T�rsaimat sz�l�tom, seg�tsenek utamon!
A k�t dzsinn halkan felelt.
-Sz�l�tott�l, seg�t�nk.
-Poraib�l felt�masztom egykori uratok!
-Tedd h�t meg, mi seg�t�nk.
-Adj�tok hatalmatok, hogy sikerem teljes legyen! Hogy � �jra �ljen.
-�rted, s �rte, v�red lesz v�re, hal�l k�zd meg �lettel.
Ruria �nk�ntelen�l is elmosolyodott. Ez az el��rt sz�veg egyik�knek se tetszett, de nem volt mit tenni: a r�tus siker�hez n�lk�l�zhetetlen elemet nem hagyhattak ki. A dzsinn felaj�nlja erej�t gazd�j�nak, hogy azzal sz�lljon szembe a Hal�llal, majd legy�zve azt, visszahozza a halott lelk�t.
Most, hogy mind a k�t dzsinn �tadta az erej�t, Ruria lehunyta szemeit.
Lassan �rezte, ahogy valami ismeretlen er� �tszippantja egy furcsa t�rbe. Ott lebegett a fekete t�rben, k�r�l�tte �rv�nylett minden, csak � volt �lland�. A s�t�ts�gb�l lassan kibontakozott egy alak. Magas, term�szetellenesen karcs� n� volt, hossz�, fekete hajjal, fekete szemekkel, hossz� pill�kkal, v�rv�r�s ajkakkal. Tet�t�l talpig feket�ben volt, alig lehetett �szrevenni a k�penye alatt megb�v� fekete angyalsz�rnyakat �s hossz�, vill�s �rd�gfark�t. Feje tetej�n k�t r�vid, fekete szarvacska csillogott. Bal kez�ben kasz�t, jobb kez�ben f�nyg�mb�t tartott.
Ruria fejet hajtott el�tte.
-Ez�rt j�tt�l, ugye? –emelte fel a g�mb�t a fekete h�lgy.
-Igen. Az�rt j�ttem, hogy megk�zdjek veled a l�lek�rt.
-Rendben van. Csak egy feladatod van. Fejezd be a versemet… -azzal szavalni kezdett, krist�lytiszta hangon.

„Engem keres �s v�gyik minden,
Az emberek v�gya az �n kincsem.
Keresnek, de meg nem tal�lnak-
Sz�v�kre telepedik h�t a b�nat.
Keresnek, de nem tal�lnak.

Ha tal�ln�nak – a V�g lenne,
Az ember, az mind eltelne benne,
Nem s�jtan� �ket a hal�l,
Pedig ann�l nincsen jobb tan�r.
Keresnek h�t, de nem tal�lnak.

Hogyan is tal�lhatn�nak r�m?
Sz�v�k b�rt�ne lett m�r a haz�m.
S b�r lelk�k m�ly�n �lek r�g,
Egy sem tal�lt meg egyenl�re m�g.
Keresnek tov�bb, de nem tal�lnak.

S ha valamelyik megpillant
M�gis, szellemk�pem m�r elillant,
Engem nem lelhet meg senki soha,
Sorsuk ez�rt oly mostoha.
Keresnek m�g, de nem tal�lnak.”

Ruria idegesen hallgatta. M�g soha nem hallotta ezt a verset, nem tudta h�t, hogyan fejezze be. R�n�zett a l�lekg�mbre, �s magabiztosan megsz�lalt:

„K�rdezheted nevemet, ember,
Hi�ba, m�r r�gen tudnod kell!
Hi�ba keresel, meg nem lelsz,
Ez az �n v�gzetem soha nem lesz,
A tied lehet, emberfia,
De ne feledd:
Ez az �r�kk�val�s�g dala.”

Az angyal �sszeh�zott szemmel hallgatta.
-Helyes. Eddig m�g senki nem tudta a j� v�laszt. Felelj h�t: honnan tudtad, ki vagyok?
-Nem tudom, honnan, egyszer�en tudom. Te nem a Hal�l vagy. Te az �r�kk�val�s�g vagy. Te �rz�d a holtak lelk�t.
-�gy igaz. De mondd: mi�rt akarod felt�masztani ezt a fi�t? Hiszen k�tezer �ve halott m�r, mi�rt zavarod fel �lm�b�l?
-Sz�ks�gem van r�. �rzem.
-Fel�ldozt�l valamit, mi fontos neked. �s nem csak te, a k�t dzsinn is, akik oda�t v�rnak r�d. Kik �k?
-Bartimaeus �s Szekhmet.
-� igen… �k ismert�k… t�bbet adtatok, mint hinn�tek, h�t �n is t�bbet adok: visszaadom Ptolemaiosz lelk�t, megengedem neki, hogy testet �lts�n. Te pedig szabad vagy: Szekhmet is szabad lesz, de addig marad  a vil�godban, am�g te el nem bocs�tod.
-Mi�rt teszed ezt? Elengedsz egy lelket, �s m�g seg�tesz is a kiszabad�t�in? Mi�rt?
-Te vagy az els�, aki eljutott id�ig. R�ad�sul olyan j�v� �ll el�tted, ami meg�ri ezt az �ldozatot. Mind neked, mint nekem. De senkinek nem �rulhatod el a versemet. �rd le, de ne tudja meg senki, kinek a jelszava ez. Most menj, �s vidd a fi� lelk�t.
A k�vetkez� pillanatban az angyal szertefoszlott, Ruria pedig a l�lekkel egy�tt visszat�rt a val�s�gba. Zih�lva n�zett a harmadik k�r fel�.
Egy fekete haj� fi� fek�dt ott, az �kori egyiptomiak �gy�kk�t�j�ben, szeme csukva, l�gz�se egyenletes, mintha aludna. Ptolemaiosz is volt, meg nem is: p�r �vvel id�sebb lett, mint hal�lakor volt.
A var�zs megt�rt, az �sszes gyertya kialudt.
Bartimaeus �s Szekhmet fell�legeztek. Ruria azonban a kimer�lts�gt�l �jultan esett a f�ldre.