19. fejezet

Bartimaeus

El�g kegyetlen volt, a maga m�dj�n. Iszonyatosan d�h�s lettem, hiszen a miatt az ostoba dzsinn* miatt halt meg akkor Ptolemaiosz… M�g sz�p, hogy nem ugrottam a nyak�ba! R�ad�sul Szekhmetnek is akadt vele elsz�molnival�ja, �s csak a gazd�m miatt nem �lte meg ott helyben. Ruria** akaratereje hatalmas volt. Igaz ami igaz, most is az.
Sz�val most ott �lltunk a t�ren, mi ketten, �s vel�nk szemben az ellens�g: Merethseger �s gazd�ja. Azt hiszem, neki „k�sz�nhettem” az emberi testet. Az emberi testr�l beugrott a visszav�ltoz�som: Ruria v�re. M�g mindig �reztem az �z�t… m�r amennyire egy magamfajta k�pes �zeket �rezni. M�gis, azt mondhatom, �des v�re volt. Nem az az �des, mint mondjuk a cukor, vagy a m�z, hanem olyan… hatalom-�z�. �s a hatalom ugye �des… �s Ruria nem volt h�j�n a hatalomnak.
Meg a l�lekjelenl�tnek sem. Most ott �llt mellettem, �s nem mutatta jel�t a f�lelemnek, b�tran n�zett a m�sik m�gusra. Kiss� elh�zta a sz�j�t, felvonta a jobb szem�ld�k�t – egy�ltal�n nem f�lt, �s ideges se volt.
-Megtudhatn�m, minek k�sz�nhetj�k a l�togat�st?
-A r�tus miatt.
-R�tus?
-Ne add a h�ly�t, Ruria! Vagy ink�bb Rachel? Esetleg Eliassen? A N�v Hatalma miatt vagyok itt. Bizony�ra eml�kszel, hogy miattam rejt�zk�dt�l eg�sz eddig… Amikor nem volt�l hajland� seg�teni nekem, mint a R�tus egyed�li ismer�je.
Elvesztettem a fonalat.
-Miben kellett volna seg�tenie? –sz�rtam k�zbe.
-Nyilv�n fel akartam t�masztani valakit. Ami azt illeti, esetemben a valaki Gladstone lett volna, hogy azt�n a sz�mla kiegyenl�t�sek�nt � elfoglalja nekem a vil�got… Persze a dr�gal�tos gazd�d ebbe nem egyezett bele, �s ink�bb elrejt�z�tt, hogy � maga hajtsa v�gre a R�tust, hogy ez�ltal nekem m�r ne tudjon seg�teni. Biztos tudod, hogy a N�v Hatalma r�tust csak egyszer lehet elv�gezni…
Ami azt illeti nem, nem tudtam. Igaz, a r�tusr�l se nagyon, miel�tt Ruria megid�zett.
-Egyszer siker�lt elraboltatnom a kisasszonyt az egyik emberemmel, akit sajn�latos m�don likvid�lnom kellett, mivel �nn�n c�ljaira akarta haszn�lni…
Ruria fintorgott.
-�nn�n c�lok? Aham… �gymeleg�t�nek akart haszn�lni?
T�k�letesen meg�rtettem, b�r engem m�g senki nem haszn�lt �gymeleg�t�nek.*** A m�gus b�lintott, majd megfordult, l�that�an t�vozni akart.
-Most megyek, de itt hagyom nektek Merethsegert, meg m�g p�r t�rs�t… J� mulat�st. Merethseger! Ne �lt meg a l�nyt. � �lve kell.
�m m�g miel�tt b�rki megmozdulhatott volna, Szekhmet ism�t felt�nt Ruria hely�n, majd a k�vetkez� pillanatban m�r a m�gus mellett �llt, annak tork�t szor�tva.
-Ruria nem lesz senkinek az �gymeleg�t�je, �s nem fogja senki semmilyen m�s �nn�n c�lra felhaszn�lni. �len mag�val…
Sokkos �llapotban n�ztem v�gig, ahogy az oroszl�nfej� d�mon k�nnyed�n, f�l k�zzel megfolytja a f�rfit, majd a test�t minden er�fesz�t�s n�lk�l Merethseger el� haj�tja. A dzsinn� h�l�s tekintetet vetett r�, miel�tt k�dd� v�lt volna, hogy visszat�rjen a M�sik Vil�gba. Szekhmet egy csinos t�zgoly�val elt�ntette a hull�t, majd elindult fel�m.
�t k�zben v�ltozott vissza Ruri�v�.
Egy nagyon s�padt Ruri�v�.
Egy �res tekintet� Ruri�v�.
M�r csak p�r l�p�sre volt t�lem, amikor megbicsaklottak a l�bai. Egy pillanat alatt reag�ltam, �s elkaptam. Legnagyobb meglepet�semre g�rcs�sen bel�m kapaszkodott, �s s�rni kezdett. Olyan er�vel szor�totta a karjaimat, hogy dzsinns�g ide vagy oda, igenis meg�reztem. El�gg� meg�reztem. K�zben eszembe jutott, hogy a t�r k�zep�n �llunk*, �gyhogy n�vesztettem k�t csinos sz�rnyat, majd elrep�ltem valami b�k�sebb helyre.
Egy patakparton sz�lltam le, lehuppantam a f�be, Ruria meg mell�m. M�r �sszeszedte mag�t, de m�g mindig bel�m csimpaszkodott, �s a l�gz�se sem volt m�g t�k�letesen nyugodt. Esetlen�l simogattam a h�t�t, v�rva, hogy megsz�laljon. Amikor megtette, alig hallottam meg.
-Rekhit… Meg�ltem! Meg�ltem egy embert…
-Nem te �lted meg, hanem Szekhmet. Van k�l�nbs�g.
-De akkor is! Szekhmet a r�szem! Meg�ll�thattam volna!
-Meg�rdemelte.
-Senki nem �rdemel ilyen hal�lt.
Elengedett, �s m�lyen a szemembe n�zett.
-T�nyleg olyan j�l n�zek ki, hogy �gymeleg�t�nek akarjon haszn�lni b�rki is?
Na, ez led�bbentett. Gondosan v�gigm�rtem, a szem�ld�k�met r�ncolva, a frissen n�vesztett szak�llk�mat** simogatva.
-Nos… alkatra �s magass�gra megfelel�… a haja meg a szeme is… kicsit �lt�zk�dhetne kih�v�bban… de… persze. Sim�n.
Erre v�gre felnevetett. L�that�an siker�lt kivernie a fej�b�l a m�gus eset�t.
-Csak egy apr� baki van: nem vagyok �gymeleg�t�.
R�vigyorogtam.
-Na igen… nem a te st�lusod.
-K�szi. Mellesleg… hazavinn�l? Ki k�ne pihennem magam, holnap akarom v�grehajtani a N�v Hatalm�t…
Fel�lltam, megr�ztam Ptolemaiosz fekete sz�rnyait, amelyekkel �gy n�zett ki, mint egy s�t�t angyal. Elkaptam gazd�m derek�t, �s elrep�ltem vele. A szob�ja ablak�n �t ment�nk be a h�zba, l�mp�t nem kapcsoltunk. Nekem nem kellett, �t meg nem zavarta a s�t�t. Vill�mgyorsan pizsam�t h�zott, �s beb�jt az �gy�ba.
Miel�tt elaludt volna, m�g feln�zett r�m.
-Rekhit! �g�rd meg, hogy az esk�v�m�n te leszel a tan�m!
V�laszolni azonban nem hagyott, mert mire kinyitottam volna a sz�mat, � m�r aludt. Tan�? �n? Ruria esk�v�j�n? Mikor lesz m�g az… M�gis: hangosan is kimondtam a gondolataim:
-Igen, leszek. Ennyit meg�rdemelsz.
Erre persze kinyitotta a szemeit, gonoszul r�m kacsintott. �n s�rt�d�tten elfordultam, arra k�sz�lve, hogy t�ntet�en elh�zom a cs�kot valami mad�r alakj�ban, de Ruria gyorsabb volt: elkapott, �s visszar�ntotta a s�lymot maga mell�.
�gy h�t k�nytelen voltam elt�rni, ahogy pl�ss�llatnak n�z, �s j�t�k mack� m�dj�ra meg�lelget, majd t�nylegesen aludni t�r.*


______________________
* Merethsegerre c�lzok, a gyeng�bbek kedv��rt…
** Eml�tettem m�r, hogy m�g mindig Ruri�nak kell sz�l�tanom? Hab�r jobban tetszik ez, mint a Shiva…
*** Dzsinn vagyok, teh�t nem is nagyon akartak… UGYE, MUSE??? �n nem felejtek…

* Azaz csak �n �llok rendesen. Gazd�m ink�bb csak �gy tett, mintha �llna. Igaz, �n tartottam.
** Olyan kis borosta-szer� szak�ll volt. Szerintem j�l �llt Ptolemaiosznak.
* Hova fajul a vil�g? Enn�l az�rt t�bbre is becs�lhetne… Na nem baj, ez is jelzi, hogy kedvel… minimum kedvel… De m�gis kifejezhette volna ezt egy kicsit m�sk�ppen!!!