18. fejezet

Shiva

�jra ott �llt, a pentagram mellett, vele szemben a d�h�dt dzsinn – a r�tus siker�lt, b�r nagy �rat fizettek �rte: Adam fek�dt nem messze a f�ld�n, v�rbe fagyva, holtan, � pedig s�rt. Nem figyelve, mit tesz, kimondta az els� �tkot, ami esz�be jutott: a porlaszt� t�zet. K�nnyes szemmel figyelte, ahogy a dzsinn felord�t, majd lassan semmiv� lesz, � maga pedig zokogva hanyatlik le a padl�ra, egyenesen a f�lrajzolt vonalakra, sz�nn� perzselve ezzel saj�t b�r�t. F�jdalm�ban megvonaglott, kapaszkod� ut�n kutatva. Megragadta a mellette hever� h�v�s, f�nyes t�rgyat, majd sajg� b�r�re szor�totta.
A penge �td�fte a sz�v�t, � pedig lassan elv�rzett.
Azt�n k�v�lr�l l�tta mag�t, a temet�sen: k�t kopors�, k�t testv�r, egy csal�d. M�g utolj�ra felnyitott�k a fedelet, furcsa �lt�z�k� fi� n�zett le r�, majd kezdte sz�longatni: „Ruria! Ruria �bredj!”

***

Zih�lva �lt f�l, majd n�zett v�gig mag�n. „Ok�, m�g �lek, nincs semmi bajom…” Mellette az �gyon ott �lt a dzsinn, az egyiptomi fi� alakj�ban. Fels�hajtott, �s ki�lt mell� az �gy sz�l�re.
-Rekhit… ugye nem �hajtod meg�lni Adamet?
Bartimaeus megh�kkenve n�zett vissza r�.
-Nem, mi�rt?
-Csak mert �lmomban… meg�lted, azt�n �n �ltelek meg t�ged, azt�n v�letlen�l �ngyilkos lettem…
-Ty�. Hogy lehet valaki V�LETLEN�L �ngyilkos?
Elh�zta a sz�j�t.
-H�ttt… amint l�tod… �gy. Elestem, r� az �get� vonalakra… kerestem valami hideget… egy k�st tal�ltam… amit figyelmetlen�l beled�ftem saj�t sz�vembe… azt�n elv�reztem… meg l�ttam a temet�s�nket, kinyitott�k m�g egyszer a kopors�mat, erre ott n�zel r�m Ptolemaiosz alakj�ban, �s �bresztgetsz!
-Ez el�g abszurd.
-Nekem mondod?!
Fel�llt, majd az ablakhoz l�pett. M�lyen kihajolt az �jszak�ba, mag�ba sz�vva a hideg leveg�t. Bartimaeus nesztelen�l m�g� l�pett, majd a v�lla felett � is kin�zett.
-Mit sz�ln�l, ha elmenn�nk rep�lni?
-Hogyan? Bocsi, elmerengtem.
-Azt mondtam, elmehetn�nk rep�lni. Ilyenkor �gysem l�that meg senki. Na?
Shiva elmosolyodott.
-Ok�! Csak �t�lt�z�m valami melegebbe…

***

Bartimaeus hatalmas, sz�rk�s b�r� v�mp�r alakj�t vette fel, Shiva a h�t�n �lt, halv�nyan mosolyogva n�zett le a v�rosk�ra. Ott volt minden, alig v�ltozott: a vonat�llom�s, a r�gi strand, a kavicsos �t, a dinnye�rus �lland�sult b�d�ja az �t melletti buszmeg�ll�n�l, a lepattogott fest�k� korl�tok, az utcasarki vegyesbolt…
Minden olyan nyugodt volt, olyan b�k�s, mintha egy m�sik vil�gba cs�ppentek volna. A leveg� kellemesen h�v�s, az �g ragyog�an tiszta volt, a Hold sarl�ja �pp n�vekedett.
A dzsinn sz�rnyai furcsa, szakad� v�szon hangj�ra eml�keztet� zizeg�ssel szelt�k a leveg�t, m�s zajt nem hallottak.
-Rekhit! Mi az ott a t�ren?
-Egy k�bor kutya lehet. Vagy v�rj… �lnek itt m�gusok?
-A csal�domon k�v�l nem, mi�rt?
-Mert ez egy dzsinn!
Shiva szitkoz�dott egy adagot, majd sziszegve v�laszolt:
-Akkor javaslom, der�ts�k ki, honnan ker�lt ide… rem�lem nem az a senkih�zi k�ldte, aki egyszer m�r elrabolt! De sz�vesen lenyomn�k a tork�n egy gilette-peng�t… Vagy ink�bb kett�t…
Bartimaeus felnevetett. El�g morbidul hangzott ez a v�mp�r sz�j�b�l. A kutya felkapta a fej�t, �s r�juk vicsorgott.
-Ne legy�l ilyen agressz�v! Ink�bb pr�b�ld meg el�h�vni magadb�l Szekhmetet, addig se leszel tehetetlen ellene!
Shiva engedelmeskedett, m�lyen mag�ba n�zve sz�l�totta a d�monn�t. A v�lasz nem v�ratott sokat mag�ra: Szekhmet felnevetett, Shiva hangj�n, majd elugrott a v�mp�r-dzsinn h�t�r�l. Zuhan�s helyett meg�llt egy helyben a leveg�ben lebegve, majd � is v�mp�rr� v�ltozott, igaz, n�v�. Hossz�, fekete haja a h�ta k�zep�ig �rt, sz�rke b�re alatt er�s izmok fesz�ltek.
A k�t v�mp�r egyszerre �rt f�ldet a kutya mellett, sz�rnyaikat gondosan h�tukra hajtva. A n�gyl�b� k�zben v�ltozni kezdett: megn�tt, k�t l�bra �llt, s�r�bb sz�rzetet n�vesztett: hatalmas, k�t l�bon j�r� farkas lett.
Szekhmet len�z�en v�gigm�rte.
-Ty�ha! Ez azt�n a divatjam�lt kin�zet, nemde? �s illene bemutatkozni!
-A v�mp�rok tal�n nem divatjam�ltak? Am�gy a nevem th�bai Merethseger.
Szekhmet �sszeh�zta a szemeit.
-Akkor illene megismerned minket, Merethseger!
A m�sik dzsinn tettetett meglep�d�ssel n�zett r�juk.
-L�ssuk csak… �h, Szekhmet! L�tom m�g nem szabadult�l az emberi testek rabs�g�b�l… Kellemetlen, bizony, kellemetlen… �s te… oh, �gy m�r �rtem. M�gis t�l�lted a templomb�li incidenst? Pedig csak n�h�ny pillanat kellett volna, hogy �n �lhesselek meg, Rekhit…
-D�g�lj meg… Te volt�l az, aki eltal�lta akkor a sz�rnyamat?
-M�g sz�p, hogy �n!
Szekhmet iszonyatos sebess�ggel v�ltott testet, majd t�madott r� a m�sikra: az egyik pillanatban m�g a v�mp�r �llt a t�r k�vein, a m�sikban m�r az oroszl�nfej� n� karmai m�lyedtek a farkas h�s�ba. Merethseger h�traugrott.
-Szem�t! �gy fogadod a r�gi bar�tokat, cicus?
-Ne nevezz �gy! �lnok k�gy�… el�rultad a Birodalmat, �t�llt�l a r�maiak mell�!
Bartimaeus k�zben megpr�b�lta �ket t�vol tartani egym�st�l, gondolva gazd�ja –ha nem is teljes- jelenl�t�re. Sikertelen�l. Szekhmet elkapta a farkas tork�t, �s hatalmas karmaival a f�ldh�z sz�gezte.
-Besz�lj, ki b�relt fel!
-Arra v�rhatsz, cicus!
-Rohad�k! –azzal az oroszl�n-n� felemelte m�sik karj�t is, hogy sz�tmarcangolja a farkast. Az utols� pillanatban azonban meg�llt, �s h�traugrott. Ugr�s k�zben visszav�ltozott Shiv�v�, �s f�lig t�rdelve f�lig guggolva �rkezett.
-Rekhit, kapd el! Nem engedhetj�k megsz�kni!!!
A s�t�tb�l egy magas f�rfi l�pett be a l�mp�k f�nyk�r�be.
-Nem fog megsz�kni. Merethseger, ide hozz�m!