16. fejezet

Shiva

Miut�n kil�pett a szob�b�l, a pince fel� indult. Ott rendezt�k be b�tyj�val a kis b�v�hely�ket. Egyszer� helyis�g volt, k�nyvek t�mkelege, mindenf�le sz�r�tott n�v�ny minden�tt. Fogott egy piros kr�t�t, �s neki�llt, hogy megrajzolja a h�rom pentagrammot. Lassan, prec�zen dolgozott, nem akart hib�zni. Az �lete m�lt most ezen. Nem csak az �v�, a dzsinn� is. Miut�n mindennel elk�sz�lt, megkereste a diad�mot, �s m�g utolj�ra v�gigsim�tott a hib�tlan elef�ntcsonton, majd letette a f�ldre az egyik k�rben. Legv�g�l helyet foglalt a saj�t var�zsk�r�ben, �s v�rt.
P�r perc m�lva l�pett be Bartimaeus, de nem vette �szre, m�lyen belemer�lt a gondolataiba. Arra eszm�lt fel, hogy a dzsinn �vatosan megr�zza a v�ll�t.
-Minden rendben?
-Igen, persze… ott a pentagrammod. Adam elmondta?
Bartimaeus b�lintott. M�r �pp mondani akart valamit, de gazd�ja m�r belekezdett a r�tusba. Csendben le�lt h�t a var�zsk�r k�zep�be, �s v�rt.
„Sz�l�talak, T�lvil�g,
Hatalmam kiterjed r�d.
Utas�tlak, T�lvil�g,
Er�det most add �t.
Parancsolom, T�lvil�g,
Azt tedd, amit b�zok r�d!”
N�h�ny gyertya elaludt. Bartimaeus idegesen figyelt tov�bb, de t�bb sz�t nem �rtett meg. Shiva ajkai m�r nem mozogtak, a szavait a test�b�l �rad� er� form�lta meg. Halv�ny, z�ld p�ra gomolygott felfel�, a gyerty�k l�ngjaib�l, hogy azt�n a harmadik var�zsk�rben elnyelje �ket a diad�m.
A l�ny kinyitotta szemeit. Tekintete �sszekapcsol�dott a hajdani dzsinn�vel.
-Te j�ssz. Most rajtad m�lik minden –azzal �tl�pte a pentagramm szabta biztons�gos vonalat. Bartimaeus izmai megfesz�ltek, ugrani akart, meg�lni a l�nyt, kiszabadulni az emberi vil�gb�l.
A diad�m megrepedt.
A dzsinn szemei el�tt megjelent hajdani gazd�ja, Ptolemaiosz arca, mozdulatlan maradt. �rezte, ahogy visszat�r az ereje, vele egy�tt az az �si v�gy, hogy szabaduljon. Elfelejtette, hogy ker�l oda abba a k�rbe, ugrott. K�zben mintha sz�l sim�tana v�gig rajta, kim�r�v� v�ltozott.
Shiva h�trah�k�lt, meztelen sarka hozz��rt egy piros vonalhoz, ami m�ly sebet �getett b�r�be. Arca el� kapta a kezeit, v�dekez�sk�ppen, de teljesen feleslegesen.
A diad�m abban a pillanatban t�rt kett�, amikor a kim�ra karmai el�rt�k. H�rom-h�rom m�ly seb mindk�t karj�ra, valamint m�g egy �g�sfolt a talp�ra, mert h�tral�pett a dzsinn el�l.
Ahogy megsz�nt a var�zs, mindketten lihegve roskadtak le a f�ldre. Shiva sz�d�lt, �rezte, ahogy v�r csorog le a karj�n.
Bartimaeus visszav�ltozott emberr�, azz�, aki f�ldzsinnk�nt volt. F�radtan n�ztek egym�sra.
-Sajn�lom. Shiva…
-Ruria.
-Akkor Ruria. Az �n hib�m.
A l�ny halv�nyan elmosolyodott.
-Nem, nem a te hib�d. Tudtam, hogy az �letembe ker�lhet ez. Nem hib�ztatlak.
A dzsinn megk�v�lten n�zett r�.
-Te… kock�ztattad az �letedet… �RTEM?