15. fejezet

Bartimaeus

„Mondd csak, Rekhit… Ugye tudod, mivel j�r m�g az �tv�ltoztat�sod?”
�rtetlen�l n�ztem Adamre, majd Shiv�ra emeltem tekintetem.
-Nem.
-Akkor elmondom… Shiva, ha lenn�l olyan kedves…
Csendben figyelt�k, ahogy gazd�m fel�ll, kimegy, �s becsukja maga m�g�tt az ajt�t. Hallottam, ahogy lemegy a l�pcs�n.
-Sz�val… nem akartam, hogy meghallja.
-De mi�rt?
-Gondolom, tudod, mit akar… felt�masztani Ptolemaioszt. De… most, hogy te sem vagy m�r teljesen dzsinn, vesz�lyesebb lett ez az eg�sz.
-Mi�rt?*
-Val�sz�n�leg fel kell �ldoznod n�h�ny eml�kedet…
Felvontam a szem�ld�k�met.
-A visszav�ltoztat�shoz van r� sz�ks�g. Ha gondolod, elmagyar�zom, mi ez az eg�sz…
-Hm... rendben, hallgatlak.
Remek sr�c volt. T�nyleg hasonl�tott r�gi bar�tomra �s gazd�mra, k�v�ncsi volt, szomjazta a tud�st. Egyenrang�k�nt kezelt saj�t mag�val. Mik�zben ezen gondolkoztam, Adam el�ker�tett n�h�ny �sr�gi lapot. Ink�bb voltak pergamenek… �vatosan letette �ket el�m, �s belekezdett a magyar�zatba.
-Nos… A visszav�ltoztat�shoz h�rom egyszer� pentagram kell. Kett�t ti foglaltok el, egy pedig valamilyen k�z�s eml�khez k�t�d� t�rgy erej�t ir�ny�tja �t nektek… Nos, a t�rgyhoz k�t�d� eml�k �ltal�ban elveszik.
-�gy besz�lsz, mint aki m�r ezerszer v�gigcsin�lta ezt…
-Csak sokat olvasok…
-Ez sok mindent megmagyar�z –villantottam r� egy g�nyos vigyort. Elh�zta a sz�j�t, �s magyar�zott tov�bb. �jabb hasonl� tulajdons�g.**
-Sz�val… Shiva nekil�t a r�tusnak… te pedig v�rsz. Azt�n, ha m�r el�g er�s a h�rom pentagram k�z�tti k�tel�k, � kil�p a k�rb�l, hogy a k�z�s t�rgy ereje kiszabad�thasson az emberi testb�l… Persze ehhez neked uralkodnod kell magadon, �s nem meg�ln�d, amint �tl�pte a vonalakat…
-Nem �rtelek. Nem b�ntan�m.
-Abban a pillanatban nem fogod tudni, ki �.
Kezdtem gyanakodni.
-Ugye nem a kil�t�vel kapcsolatos eml�keimet kell fel�ldoznom?
-Nem. De vesz�lyes r�tus, nem csak r�, hanem r�d is. Rekhit… minden akarater�dre sz�ks�ged lesz, hogy ne t�madd meg a h�gomat.
M�lyen a szemembe n�zett, valami b�ztat� jelet keresve. B�tor�t�an megveregettem a v�ll�t.
-Ne f�lj, eddig m�g senki �s semmi nem volt akad�ly nekem, a nagy Rekhitnek… vagy ha �gy tetszik, az Ez�sttoll� K�gy�nak, az Al-Arishi csata h�s�nek…
Nem sz�lt bele a mondand�mba, pedig a v�g�n m�r kez�be temetett arccal pr�b�lt nem nevetni.
-Most meg mi van? –k�rdeztem bossz�san.
-Semmi… Nos? K�szen �llsz? Mert ha igen, ak�r sz�lhatunk is Shiv�nak, hogy kezd�dhet a r�tus…
-Rendben, velem minden ok�. De TE hol leszel addig?
Adam v�llat vont.
-El�k�sz�tem a N�v Hatalm�t…

_____________
* �rdekes… fura ez a f�ldzsinn-dolog, a N�v Hatalm�val egy�tt.
** Ptolemaiosz se reag�lt soha a s�rt�sekre.