13. fejezet

Bartimaeus

Arra �bredtem, hogy finoman megr�zz�k a v�llamat. �lmosan n�ztem fel a z�ld szemekbe. Gazd�m hasonl�an f�radtnak �s ny�zottnak t�nt.
-Gyer�nk, megj�tt�nk…
-Hol vagyunk?
-�ljen Budapest… ha �rdekel… jelenleg a rept�ren.
-Na remek.
Sz�tlanul k�vettem, nem igaz�n figyelve arra, hogy merre vezet. M�g mindig nem fogtam fel teljesen, hogy ember vagyok. Mindenesetre furcsa volt. Nem �reztem se �hs�get, se semmi m�s „emberi sz�ks�gnek” nevezhet�t.
Amikor v�gre visszaz�kkentem a val�s�gba, vonaton �lt�nk. R�n�ztem a mellettem �l� l�nyra.
-Shiva…
-Maradjunk a Ruri�n�l.
-Rendben…*
-Teh�t… mit szeretn�l?
-Szomjas vagyok.
Gazd�m elmosolyodott, �s �tny�jtott egy �veg �sv�nyvizet. Mik�zben �n ittam, el�hal�szott sportt�sk�j�b�l egy jegyzetf�zetet.
-Azt hiszem –kezdte, mik�zben a f�zetben lapozgatott- el k�ne magyar�znom, mik is vagyunk mi tulajdonk�ppen.
K�zfejemmel megt�r�ltem a sz�mat.
-Hallgatlak.
Egy pillanatra m�lyen a szemembe n�zett, azt�n m�lyet s�hajtva elkezdte.
-Mint �szrevetted, ink�bb k�ls�leg vagyunk emberek. Csak v�zre van sz�ks�g�nk n�ha… sajnos a d�moni hatalmadat ebben a form�ban nem tudod haszn�lni.
-De nem sz�ntem meg dzsinnek lenni, ugye?
-Nem, egy�ltal�n nem. Tal�n k�nnyebben felfoghat� ez az eg�sz, ha elmes�lem, mit tudtam meg a mi Szekhmet bar�tunkt�l…
Az utols� sz�t furcs�n hangs�lyozta. Nem gondolta komolyan. B�lintottam. �tny�jtotta a jegyzetf�zetet.
-N�zd. Ezek itt az �n emberi eml�keim. –mutatott a rajzokra. K�zben el�hal�szta az elef�ntcsont diad�mot.
-�lmodozz csak. –sziszegtem. V�llat vont.
-Nem fogom elmondani a t�rt�netet. Megmutatom. Sz�val nem is te fogod felvenni…
-Mindj�rt m�s.
Ahogy felvette a diad�mot, �n magamban az elm�je ut�n kutattam.
-Gyere…
Suttog�sa elveszett k�zt�nk.
Mag�val r�ntott eml�keibe.
F�jdalmas volt, �s most meg�rtettem, mi�rt �jult el az els� alkalommal, amikor a diad�mot haszn�ltuk. Pedig most egyik�nk sem volt teljesen dzsinn.
Szekhmet egyiptomi dzsinn volt, R� papjai id�zt�k meg, m�g az Egyiptomi Birodalom kialakul�s�nak kezdetekor. Azt�n szinte „k�zr�l k�zre” j�rt. V�g�l a Ptolemaida Birodalom kell�s k�zep�n tal�lta mag�t, a herceg szolg�lat�ban. Egy ideig. Megid�z�je hib�t v�tett, amit � term�szetesen orvosolt: felfalta. Ezut�n id�zte meg el�sz�r Ptolemaiosz. Az �N Ptolemaioszom.
Soha nem tal�lkoztam vele, nem is tudtam r�la, hogy valaha kapcsolatba ker�lt Szekhmettel. Val�sz�n�leg m�g azel�tt bocs�totta el v�gleg, hogy engem el�sz�r megid�zett. Mindezt egybevetve voltak eml�kei Ptolemaioszr�l, �s a l�nyeg.
Azt�n �vsz�zadokat �tugorva meg�rkezt�nk egy, a dszinnekel felett�bb kegyetlen* m�gushoz, aki –mivel kedvenc Szekhmet�nk felbosszantotta- sikeresen bele�tkozta �t egy emberi testbe. De kicsit t�ll�tt a c�lon: Szekhmet az�ta emberi testb�l emberi testbe k�lt�zgetett. Jelenleg �pp az �n gazd�m volt ez az emberi test.
Most volt szerencs�m v�gign�zni Ruria eml�keit. K�zben magyar�zatot kaptam a f�ldzsinni l�tre: a t�k�letesen emberi emberbe** belek�lt�zik egy dzsinn vagy egy�b d�mon. Az ember �li �let�t, de nincs sz�ks�ge semmi m�sra, csak v�zre. Ha valamilyen csoda folyt�n el�h�vja mag�b�l a dzsinnt, birtokolhatja annak erej�t.
F�ldzsinn k�t �ton sz�lethet: vagy egy dzsinnt v�ltoztatnak azz�, vagy egy emberbe k�lt�zik bele a dzsinn.
Ebb�l a „k�ztes l�tform�b�l” egyetlen ki�t l�tezett: egy bonyolult r�tus. Emberbe k�lt�z�tt dzsinn�l a dzsinn �nk�nt t�vozhat a r�tus v�g�n, a hozz�m hasonl�akn�l pedig a gazda akarta sz�ks�ges.
Az inform�ci�- �s eml�k�z�n v�g�n mindketten f�j� fejjel eszm�lt�nk fel.
Ruria k�rd� tekintet vetett r�m.
-Ptolemaiosz biztosan tudna valami egyszer�bb megold�st a probl�m�mra.
-De ha �t fel akarjuk t�masztani, akkor neked el�bb vissza kell v�ltoznod.
S�hajtottam.
-Marad a r�tus. Jut is eszembe… te is emberr� akarsz v�lni?
-Nem tudom. M�g meggondolom.
V�laszul az �gre emeltem tekintetem. P�r perc m�lva gazd�m vigyorogva megb�k�tt.
-Nincs kedved k�rty�zni?

__________________
* Most, hogy tudja a val�di nev�t, nem haszn�lja… f�raszt� tud lenni ez a n�szem�ly…
* Egyezz�nk meg a SZADIST�BAN
** Nyelv�j�t� leszek. Ilyen kifejez�seket… „t�k�letesen emberi ember”