12. fejezet

Shiva

Dermedten �lt az �gyon �s f�lelt. De ember volt –nem hallott semmit. Bartimaeus tudata ut�n ny�lt, de nem kapott v�laszt. Levette h�t a nyakl�nc�t. Ahogy �tv�ltozott, � is meg�rezte. Er�s M�sik Vil�gi l�nyek k�zeledtek. Vagy ha csak egy, akkor iszonyat er�s.
Ruria ez�ttal mind a h�t s�kot bel�tta. Imm�r teljesen a d�moni alakj�t vette fel. AZ �gyon Szekhmet �lt, a maga pikkelyes val�j�ban. Lassan fel�llt, harca k�szen. Amikor a k�t megtermett afrita berontott, �k m�r felk�sz�ltek.
Bartimaeus k�t deton�ci�val k�sz�nt�tte l�togat�ikat. Azt�n megragadta Szekhmet karj�t, �s kiugrott az ablakon – �vegen kereszt�l. A k�t afrita ut�nuk.
Futottak, valami olyan helyet keresve, ahol nagyobb es�ly�k van a gy�zelemre. Deton�ci�k �s infern�k robbantak, l�ngoltak, r�pk�dtek k�r�l�tt�k. V�g�l egy t�rre �rve megfordultak, hogy felvegy�k a harcot t�mad�ikkal.
Szekhmet eml�keiben ott �ltek a r�gi nagy harcok: amikor az �let��rt harcolt, de gy�z�tt. Az emberi v�r �ze, m�s d�monok esszenci�ja. A visszat�r�s a M�sik Vil�gba, minden. �s most… most �lvezte a harcot, hiszen nem hi�ba volt Szekhmet a neve: az egyiptomi istenn� volt, helyesebben a „v�rengz� dzsinn”. Csak �ppen m�s alakot �ltve. Gy�l�lte az oroszl�nfej� n�t, de akkor azt az alakot kellett viselnie. Egy templomban lebzselt, �s �ldozatokat falt fel. Harcban legy�zhetetlen volt. De annak a vil�gnak v�ge lett, �s most egy emberi elm�b�l kiszabadulva �jra szabad lett. Hogy mi�rt ker�lt egy emberi testbe, nem tudta.
Egyetlen c�l lebegett a szeme el�tt: elpuszt�tani az afrit�kat, azt�n megkeresni �s felfalni a gazd�jukat… b�rmi �ron, de megteszi!!!
Tudat�ba azonban befurakodott a m�sik �nj�nek k�pe: Ruria, vagy ha �gy tetszik Rachel.
„�llj! Mi �rtelme van ennek?”
Szekhmet vicsorogva megtorpant.
„T�nj el! Ez nem a te tested!”
Ruria keze megremegett.
„Ez az �n testem! Te vagy az, aki elt�nhet! Egy�tt kell �ln�nk!”
„H�t rendben… Akkor j� harcot…”
Szekhmet h�r�totta az egyik afrita csap�s�t. Bartimaeus a leveg�ben kerget�z�tt a m�sikkal.
„V�rj! Mi a val�di nevem?”
„Shiva Shingetsu. �s most engedelmeddel… beseg�tek a dzsinnek!”
Ekkor t�nt fel a k�t afrita gazd�ja. Amint megl�tta Szekhmetet, var�zsig�be kezdett. Kezei k�r�l k�k f�ny izzott fel. Az utols� sz�tag ut�n r�mutatott a d�monra. A k�k f�ny ny�lk�nt csapott fel�.
Bartimaeus az utols� pillanatban l�kte f�lre gazd�j�t, de a t�mad�s �gy �t tal�lta el. Szekhmet egy j�l ir�nyzott infern�val kiiktatta a k�zben igencsak legyeng�lt afrit�kat, majd a gazd�juk fel� fordult. De m�g miel�tt t�madhatott volna, a m�gus elt�nt.
�gy h�t a f�ld�n fekv� dzsinnhez fordult. Megd�bbenve vette �szre a v�ltoz�st.
Ennyire emberi d�mon nem lehetett: egyenes, s�t�tbarna haja a v�ll�ig �rt, alkatra is pont t�k�letes, egysz�val: vonz�. Ugyanazt az �lt�z�ket viselte, mint eddig: farmernadr�g, ing, farmerdzseki, sportcip�. Ahogy let�rdelt mell�, lassan felemelte fej�t. A fi� kinyitotta szem�t, m�lyz�ld �risze felragyogott.
Ruria –pontosabban Shiva- felseg�tette. Bartimaeus v�gign�zett mag�n. Azt�n csak Shiva reflexeinek k�sz�nhette, hogy nem ker�lt ism�t k�zeli ismerts�gbe a f�lddel. A l�tv�ny meglepte, az addigi k�pess�geinek hi�nya legyeng�tette.
A l�ny lassan elindult a lak�s fel�, mag�val h�zva t�rs�t.
Vissza�rve �sszeszedte legfontosabb holmijait az egyik t�sk�j�ba: n�h�ny k�nyv, ruh�k, eszk�z�k a m�gi�hoz. K�zben pr�b�lta megnyugtatni Bartimaeust.
-Nyugodj meg… te is �pp annyira vagy ember, mint �n… �s vissza foglak v�ltoztatni, amint haza�rt�nk!
-Haza?
-Igen… Gyer�nk, lerendezem a t�bbi cuccom, azt�n indulunk…
-Nem hagyn�l pihenni egy kicsit?
Shiva b�natosan r�n�zett.
-Addig b�rd ki, am�g fel nem sz�llunk a rep�l�re.
Azzal v�ll�ra vette a sportt�sk�t, �s ism�telten elindult. A port�n elint�zte, hogy t�bbi holmij�t eljuttass�k az otthon�ba, azt�n taxit h�vatott, �s elvitette magukat a rept�rre.
Az els� Budapestre indul� g�pre felsz�lltak.
Shiva megnyugodva s�hajtott. „Milyen szerencse, hogy van az utaz�sokra anyagi h�tterem…” Bartimaeus mellette �lt, f�lig csukott szemmel. Kisv�rtatva azonban megsz�lalt:
-�s most?
-Most? Most hazamegy�nk… azt�n visszv�ltoztatlak… -�lelte �t a fi� v�ll�t Shiva. A hajdani dzsinn k�nyelmesen elhelyezkedett, �s a l�ny mellkas�ra hajtotta fej�t.
Shiva meglep�d�tt, de nem sz�lt semmit. Elmosolyodott. Keser� mosoly volt ugyan, de �szinte. Bartimaeus -5000 �ve tal�n el�sz�r- aludt. � is �lmos volt, sajgott a v�lla, f�radt szem�be k�nnyek sz�ktek.
Alig n�h�ny perc m�lva m�r �s is aludt.