9. fejezet

Bartimaeus

Olvastam. Nem volt rossz k�nyv, b�r el�gg� val�szer�tlen volt az eg�sz, a f�reggel meg adom�nyokkal egy�tt… Hab�r… k�zemberek irodalma, im�dj�k az ilyen reg�nyeket…
�les f�jdalom has�tott a v�llamba, �s az elm�mbe is. Valaki suttogott a fejemben.
„Bartimaeus… Bartimaeus!”
Becsuktam a szemem, pr�b�ltam kiz�rni a hangot.
„Igen… soha nem voltam er�s… ha meghalok, � megszabadul. Nem der�lhet ki a val�di nevem.”
-Ruria!
Felpattantam a kanap�r�l. Az asztalon ott fek�dt a diad�m. Akkor hogyan hallhattam meg a hangj�t? A v�llam m�g mindig l�ktetett. S�lyomm� v�ltoztam, �s kirep�ltem az ablakon. M�g mindig hallottam gazd�m hangj�t, b�r egyre halkabban.*  Arra persze tov�bbra is b�ven el�g volt, hogy ir�nyt adjon a l�ny keres�s�ben.
Eml�tettem m�r, hogy szeretem Drezd�t? F�leg amikor egy ilyen apr�s�g miatt k�ld�zgetnek �ssze-vissza… Sz�val egy h�dhoz �rtem. Egy el�g felt�n� rejtekajt�t fedeztem fel az egyik tart�pill�ren.** Odarep�ltem, �s k�nnyed�n kinyitottam.***
Kellemes kis t�ml�cszer�s�get tal�ltam. A plafonr�l zuhanyszer�en �ml�tt a v�z, egy f�ld�n fekv�, v�rben �z� l�nyra. Ruria volt az. Jellemz�. Csak�gy, mint a t�bbi m�gus, d�monja n�lk�l tehetetlen volt. Az eml�tett jelenleg �n voltam. Sajna.
Miut�n kiiktattam a zuhanyt, let�rdeltem a l�ny mell�. Pr�bak�pp kitapintottam a pulzus�t. Alig.
-Ruria!
Megrebbentek a szempill�i. Ezek szerint hallott. Ruh�ja al�l kics�szott a pikkelyes l�nc. Tal�n –gondoltam- abban a d�moni alakban er�sebb lenne…
Kikapcsoltam a l�ncot, �s v�rtam.
Semmi.
Semmi.
Semmi.
Azt�n az arc�n halv�ny k�rvonalat �lt�ttek a pikkelyek. Felt�nt, hogy elt�ntek a nyak�r�l az apr� sebek, amiket az �n kezemnek k�sz�nhetett. Tal�n. Tal�n a d�moni alakja er�sebb.
�szrevehetetlen lass�s�ggal rajzol�dtak ki a pikkelyei.**** Amikor �gy d�nt�ttem, hogy el�g stabil az �llapota, felkaptam, �s felsz�v�dtam.
Pegazus alakot �lt�ttem. Nem t�l eredeti, de a c�lnak megfelelt. H�tamon gazd�mmal visszaindultam a lak�sba.
Id�k�zben teljesen �tv�ltozott. Mit mondjak, nem volt �pp egy sz�p l�tv�ny. Hab�r mi, M�sik Vil�g -b�li csod�latos l�nyek se vagyunk �pp sz�pek a hetedik s�kon… a val�di alakunkban, ha szabad �gy neveznem.
Senki nem t�madott r�nk. Egyre furcs�bb volt ez az eg�sz. El�sz�r Glasgow, most Drezda, �s semmi t�mad�s. Pedig loptunk, �s most kiszabad�tottam.
Visszat�rve lefektettem az �gyra, �s v�rtam. M�r nem v�rzett.
De fel�bredni se sz�nd�kozott.
Az asztalon m�g mindig ott feh�rlett az elef�ntcsont diad�m. Egy pr�b�t meg�r –gondoltam, �s felvettem.
A fizikai l�t f�jdalma feler�s�d�tt, majd legyeng�lt. A v�llamba ism�t belehas�tott a f�jdalom.
Gondolataimban megsz�l�tottam Ruri�t.

_______________________
* Magyarul mondva dr�ga Ruria egyre gyeng�lt. Persze, �gy j�r aki �nfej�.
** El�g rejtekajt�nak nevezett kapuval volt m�r dolgom. Egyik b�n�bb volt, mint a m�sik. De ez az eddigi �sszesen t�ltett.
*** Nem, nem volt rajta kilincs. Csak �gy Bartimaeus -m�don kinyitottam.
**** Pontosabban emberi szemnek �szrevehetetlen.