7. fejezet

Bartimaeus

Az �t fennmarad� r�sz�ben nem esett sz� k�zt�nk. Am�g � belemer�lt a gondolataiba �s a k�nyv�be, �n is olvastam tov�bb. M�r el�gg� a v�ge fel� j�rtam.
Lesz�ll�s ut�n gyalog indultunk el a sz�ll�sunkhoz.* Persze csak � tudta, hogy az merre van. Persze, hogy messze volt. Persze, hogy gyalog ment�nk.**
A drezdai �v�rosba vezetett, ott is egy apr�cska sz�ll�csk�ba, azon bel�l is a legapr�bb lakoszt�lyba, ha szabad egy�ltal�n �gy neveznem. Durv�n k�t szob�b�l �llt: egy f�rd� �s egy nappali, ami egyben h�l�szobak�nt is funkcion�lt. Ja, r�ad�sul dohszaga volt az eg�sz k�cer�jnak.
Ruri�t***azonban ez felt�n�en nem zavarta. Ellenben engem, kimondottan kifinomult szagl�som**** miatt kimondottan ideges�tett.
Nem tudom, eml�tettem-e m�r, hogy dr�gal�tos gazd�m az elm�lt k�t napban semmit nem evett, �s m�g csak az �hs�g jeleit sem mutatta. Csak inni l�ttam, azt is csak egyszer. Nem �rtettem, hogy b�rja. Hab�r az is igaz, hogy nem volt teljesen ember. De akkor mi volt? 5000 �ves p�lyafut�som alatt m�g nem volt dolgom ilyennel.
Most pedig ledobta a t�sk�j�t az �gyra, �s leroskadt a padl�ra. Kez�be temette arc�t, �s nem mozdult. Nem zavart. Nem a dajk�ja voltam!
Kerestem egy �jabb k�nyvet. Egy f�nyk�p esett ki bel�le. Egy n�la tal�n p�r �vvel id�sebb fi�val �llt egy sz�k�k�t el�tt. Ismer�s volt az arc. A m�sik f�nyk�pen is l�ttam. B�vebb megfigyel�sre nem jutott id�m, ugyanis �pp akkor n�zett fel, �s kikapta a k�pet a kezemb�l. A szem�ben semmi nyoma k�nnynek.
�jabb szerzem�nyemmel***** egy�tt ki�ltem az ablakba. Ruria n�h�ny ruh�val a karj�n elt�nt a f�rd�szob�ban.
Nem �rdekelt. Csin�ljon, ami akar, h�lye liba! Csak engedne v�gre el…
�t�lt�z�tt. S�t�tk�k farmernadr�g, hossz� ujj� fekete fels�. Csak �gy mondom, mert szerintem csak engem nem �rdekelt hogy mi van vele. De ha elfelejtett�tek volna: a f�szerepl� �N vagyok!
Ez�stk�st vett el�, �s rejtett el ruh�zat�ban. Azt�n sz�r�snak sz�nt tekintetet vetett r�m.
-Rekhit!
-Mondd, cimbi!
-Te sz�pen itt maradsz.
-�n is �gy gondoltam.
-Elmegyek a Frauenkirch�be.
-Ne fogjam a kezed? Nem fogsz elt�vedni?
-Menj a pokolba!
-Tulajdonk�ppen azt is mondhatjuk, hogy onnan j�ttem… -�lmodoz� tekintettel n�ztem az eget. Elh�zta a sz�j�t.
-R��r m�g.
Azzal fogta mag�t, �s elh�zta a cs�kot. Figyeltem, ahogy sietve elindul az utc�n, az ablak alatt egy pillanatra meg�llva.
Felemelte fej�t, m�lyen a szemembe n�zett. Megvet� tekintetet vetettem r�. �jra elindult. Az utcasarkon m�g visszan�zett r�m, d�h izzott a szem�ben. Azt�n futni kezdett. Menjen, ahova akar. Ha meg�lik, legal�bb szabad leszek. Ilyen h�lye gazd�m m�g soha nem volt.
K�nyelmesen elhelyezkedtem a kanap�n, �s olvasni kezdtem. *

___________________
* Term�szetesen megint cipelhettem a nehezebbik t�sk�t.
** Ez ut�bbit nem igaz�n �rtettem. P�nze j�csk�n lehetett, ha ennyit utazott. Sz�val mi�rt nem taxival ment�nk?
*** Akarom mondani, Rachelt… minek kell neki ennyi n�v?
**** �s szer�nys�gem… kehhhem…
***** Jonathan Stroud: Szunnyad� T�z
* Ne k�rdezz�tek, mikor kaptam r� ennyire az olvas�sra. Ez is annak a spin�nek a mell�khat�sa lehetett…