3. fejezet

Bartimaeus

Amikor a l�ny �sszeesett, nem tudtam, mi baja van. Mindazon�ltal nem lazs�ltam, felkaptam, �s sz�lsebesen elindultam vele a lak�s�hoz.* V�zk�p�v� v�ltoztam, majd rep�lve tettem meg azt a r�vidke kis utat.
Oda�rve nem c�c�ztam: tudtam, hogy hov� tette a kulcs�t.** Benyitottam, a l�ny cseppet sem vigy�zva az �gy�ra fektettem,***�s v�rtam.
Volna, ha nem jut eszembe egy remek �tlet. Am�g nincs mag�n�l, k�r�ln�zhetek, �s ak�r a val�di nev�re is f�nyt der�thetek, ami persze nagy el�nyt jelentett volna vele szemben. M�dszeresen �tn�ztem a k�nyveit, de semmi. Sehol egy �rva al��r�s, minden�tt a Ruria Johansson n�v szerepelt. Tekintetem megakadt egy f�nyk�pen. Egyszer� keretben �llt az �r�asztal�n. Tal�n a csal�dj�val volt rajta. A sz�lei, �s tal�n a b�tyja. Ahogy felemeltem, egy felirat halv�ny vonalait sejlettek fel. Kiszedtem a k�pet a keretb�l, hogy elolvashassam. De semmi. Egy helyen le volt kaparva a pap�r. Szeretettel l�nyunknak, �s ut�na egy hi�nyos r�sz. Val�sz�n�leg Ruria val�di neve volt ott, csak kikaparta onnan.****
Aprop�, Ruria. Ahogy eln�ztem, kezdett fel�bredni. Ny�gve fel�lt, a fej�t f�jlalta. Vigyorogva n�ztem.
-J�t aludt�l?
Nem d�jazta k�rd�semet. Morgott egy sort, majd megpr�b�lt fel�llni. J�kedv�en n�ztem, ahogy �gyetlenkedik. V�g�l valahogy elbotork�lt a f�rd�szob�ig, megnyitotta a csapot, �s ivott. K�zben felt�nt, hogy egy�ltal�n nincs konyh�ja vagy �tkez�je a lak�snak. Csak egy kis h�l�szoba, nappali, f�rd�.
Miut�n befejezte az iv�st, n�mileg jobb b�rben volt. V�rakoz�an r�m n�zett, �s kiny�jtotta fel�m az egyik kez�t. Kem�nyen belecsaptam a tenyer�be.
-A��cs! Idi�ta… A nyakl�ncot, ha lenn�l sz�ves.
-Ja, mi�rt nem sz�lt�l? –vigyorogtam k�r�rvend�en. K�zben �tny�jtottam a l�ncot. � sz� n�lk�l felvette.
-M�skor k�rlek f�kezd a gondolataidat, vagy valami, mert elviselhetetlen �rz�s beletekinteni az elm�dbe…
-Csod�lkozol? Emberi l�nynek felfoghatatlan az, amit mi �rz�nk, l�tunk.
-Erre magamt�l is r�j�ttem.
-Nekem valahogy nem �gy t�nt.
-Nem k�rdeztem a v�lem�nyedet. Holnap elk�lt�z�nk. Ma este m�g Ruria Johansson vagyok. Holnapt�l Rachel Weiss.
-Remek. Miut�n elh�zol innen, elengedsz, ugye?
-Fen�t. Te is j�ssz velem, mint Adam Weiss, a b�ty�m.
-Egyre jobb… a k�vetkez�n�l m�r az ap�d leszek, mi?
-Nem, a k�vetkez�n�l egy sz�p eml�k leszel, ha most ezt nem hagyod abba!
Ty�ha. El�g morcos kedv�ben volt a h�lgyem�ny… M�r ha szabad ilyet mondanom r�. Valahogy a liba jobban passzolt r�. F�leg a h�rom kil� vakolathoz az arc�n.
Erre szerintem � is r�j�tt, ugyanis elindult a f�rd�szoba fel�. Az ajt�b�l m�g visszan�zett.
-Ott maradsz… Nem �hajtalak megl�tni a k�sz�b�n bel�l, vil�gos?
Azzal becsapta az ajt�t. Ideges�t� spin�.* Ha ezt �gy folytatja, r�vid �ton v�gzek vele. Nem akad�ly.
Elter�ltem az �gy�n. Gondolataimba m�lyedtem, felid�ztem a r�gi sz�p eml�keket. �gy f�l �ra m�lva egy sikoly zavart meg a nosztalgi�z�sban.
-M�r megint… kib�rhatatlan ez a ty�k… m�g zuhanyz�s k�zben is k�pes bajba ker�lni? –morogtam, �s elindultam a f�rd�szoba fel�.

___________________
* Na nem mintha agg�dtam volna �rte, de feltett sz�nd�kom volt, hogy �n v�gzek vele. Addig is meg�rz�m a testi �ps�g�t, ut�na �lvezetesebb lesz kiny�rni…
** F�lre�rt�s ne ess�k, sim�n bet�rhettem volna az ajt�t. De sz�moltam a k�vetkezm�nyekkel, p�ld�ul izz� szegecs… Csak az�rt mondom, mert az emberek lehetetlen alakok tudnak lenni n�ha…
*** Magyarul dobtam.
**** A pimasz!
* �szrevett�tek, hogy milyen sz�p szinonim�kat �rok a „l�ny” sz�ra?