2. fejezet

Ruria

Amikor a d�mon megfogta a kez�t, legsz�vesebben visszavonta volna a parancsot. �gette a kez�t a hideg „b�r”. Azt�n esz�be jutott, hogy ez�stgy�r� van rajta, de most m�r nem volt ideje levenni.
Bel�ptek a h�zba, ahol m�r jav�ban �llt a b�l, m�gpedig sz� szerint. „Ruria” nyelt egyet, amikor odal�pett a h�zigazda. Tudta, hogy mi j�n most.
-Ruria! H�t v�gre megj�tt�l! Az �r kicsoda?
-Andrew Montago, a bar�tja. –mosolygott Bartimaeus, miut�n a l�ny figyelmeztet�en megszor�totta a kez�t.
-�rvendek! �n a mai este h�zigazd�ja vagyok, Lisa Honma.
Lisa m�g p�r sz�t v�ltott vel�k, majd eltipegett, hogy rendezze a zene nagy k�rd�s�t. Ruria �s Bartimaeus azonban nem maradtak magukra, a t�bbi vend�ggel besz�lgettek, nevetg�ltek, pr�b�lt�k j�tszani a szerep�ket. Amikor v�gre magukra maradtak, Ruria f�lrevonta a dzsinnt. L�bujjhegyre �llt, �s annak f�l�hez hajolt, nyak�t �tkarolva.
-Figyelj! –suttogta- vacsora el�tt lel�p�nk, nem �hajtok itt ragadni… L�tt�l valami m�gi�ra utal� jelet?
B�rki, aki r�juk n�zett, azt hihette, hogy cs�kol�znak.
-M�gi�ra utal� jelet… a h�zigazda szerintem m�gus. Ocsm�ny egy fajt�b�l val�, az egyszer biztos.
-H�nyadik szintig vagy ebben az alakban?
-Negyedikig, b�r ehhez nem nagyon van k�z�d.
-�rzel a k�zelben m�gikus aur�t?
-Van itt valami… el�g gyenge, de itt van a k�zelben…
-Remek. Meg tudod mondani, hogy nagyj�b�l merre van a forr�sa?
Bartimaeus n�h�ny m�sodpercig hallgatott.
-Az emeleten.
Ruria halkan k�romkodott. Kimondottan �rtett ehhez a „m�v�szethez”, volt ideje kifinomult technik�ja kidolgoz�s�ra. Ez�ttal azonban nem volt ideje hossz� sz�vegre, csak n�h�ny sz�t sziszegett el berber�l. Azt�n elengedte a dzsinnt, �s h�tral�pett. Lisa m�r a vacsor�t szerveztette az inasokkal. Gazdag volt, megtehette.
A b�l folytat�dott, mindenki t�ncolt.
�k is. Ruria elfojtott egy mosolyt, amikor �szrevette Bartimaeus arc�n a d�h villan�s�t.
Lisa bejelentette, hogy hamarosan vacsora. Bartimaeus �s Ruria �sszen�ztek. A l�ny b�lintott. Odasietett a h�zigazd�hoz, kimagyar�zta magukat a vacsora al�l, elk�sz�nt, majd a dzsinnel egy�tt t�vozott.
A kapun k�v�l nagyot s�hajtott.
-Na v�gre… azt hittem soha nem lesz v�ge.
-H�t m�g �n! M�gis minek n�zel engem?
-Nem n�zlek �n semminek, tudom, hogy dzsinn vagy.
-J� tudni. �s most mi a terved? Rem�lem v�gre hazam�sz, �s elbocs�tasz…
-R��r az m�g… El�bb m�g el kell lopnunk azt a t�rgyat.
-He?
-Na ne �rtetlenkedj itt nekem, nincs kedvem mindent k�tszer elmondani… nem is �rtem, mi�rt pont t�ged id�ztelek meg…
-Tal�n mert olyan elragad� az egy�nis�gem?
-Nem. Na figyelj. Most sz�pen elrejt�z�nk, megv�rjuk, m�g nekil�tnak a vacsor�nak. Akkor te sz�pen bem�sz, �s kihozod nekem a t�rgyat. Ut�na sz�pen hazamegy�nk, �s elh�zzuk a cs�kot a v�rosb�l. �rthet� terv?
-Igen, de van egy ellenvet�sem.
-Ny�gd ki.
-Mi�rt �N hozzam ki azt a valamit?
-Te vagy a dzsinn, nem �n. Ebb�l k�vetkez�en �n vagyok a gazd�d, teljes�tened kell a parancsaimat…
-Higgadj m�r, ismerem a szab�lyokat! Na sz�val. Mi az a valami, amit meg kell szereznem, �s pontosan mire kell az neked?
-Egy f�nyes, az�rk�k pikkelyt keress, nagyj�b�l k�t centis lehet, �s egy v�kony l�ncon l�g. Ha j�l eml�kszem feh�rarany. Egy k�r�sem van: ne lazs�lj. �n kinn �rk�d�m majd.
-M�gikus v�delem?
A dzsinn felvonta szem�ld�k�t. Ruria habozott.
-Lehets�ges. M�g valami. Ezt vedd fel.
Egy keskeny diad�m volt. Bartimaeus bizalmatlanul n�zte. A l�ny gyorsan nekil�tott elmagyar�zni, mire kell.
-L�tnom kell, mi van ott benn. Ennek seg�ts�g�vel valamilyen szinten belel�tok az elm�dbe, olvashatok a gondolataid k�z�tt, vagy ak�r megoszthatom veled a saj�tjaim. Ennek seg�ts�g�vel kommunik�lhatunk.
A dzsinn nem ny�lt az �kszer�rt.
-Honnan tudjam, hogy nem fogsz kutatni az eml�keimben?
-Z�rd le a tudatod, ha gondolod, nekem csak a l�t�sod kell, azokkal a gondolatokkal, amiket nekem sz�nsz. �n se engedlek be az eml�keim k�z�, m�g nem…
Bartimaeus n�mileg idegesen vette fel a diad�mot. Pr�bak�pp feltett mag�ban egy k�rd�st.
Ruria b�lintott.
-Igen, hallom. –az �r�j�ra n�zett- p�r perc m�lva mehetsz. Az ablakig veled megyek, ott megv�rlak majd.
Lassan elindultak, hogy megker�lj�k a h�zat, �s a tet�t�ri ablakok al� jussanak. Ruria ism�t az �r�j�ra n�zett.
„Gyer�nk. Ha b�rmi baj van jelezz, ahogy tudok seg�tek!”
Bartimaeus felugrott, k�zben l�ggy� v�ltozott. A l�ny odalent felszisszent, �sszeszor�totta a szem�t.
A l�gy lesz�llt egy ablak p�rk�ny�ra.
„Ez az a szoba. Bemegyek. Eddig semmi m�gikus jel.”
„�rtem. Igyekezz!”
Ruria izmai megfesz�ltek, a falnak d�lve, zih�lva �llt, hallgatta a dzsinn gondolatait, az � szem�n kereszt�l figyelt. A f�jdalom belenyilallt szem�be.
L�tta, hogy Bartimaeus ism�t emberi alakot �lt, majd felemel az asztalr�l egy l�ncon f�gg� pikkelyt.
„Megtal�ltam. M�g mindig semmi m�gia. Gyan�s.”
„Nekem is. Gyere ki miel�bb, �s t�nj�nk el!”
A l�ny lassan t�rdre esett. A dzsinn gondolatai ott sz�ltak a fej�ben, egyszerre k�t teret l�tott maga el�tt. Zsibbaszt� f�jdalom j�rta �t a test�t.
Bartimaeus meg�llt mellette, levette a diad�mot.
Ruri�ra r�szabadult a k�lvil�g. Nem l�tott semmit. Csend volt. Nem �rzett illatokat. Azt�n eszm�letlen�l a f�ldre esett.