XXI. fejezet

Bartimo �s Sz�lvihar csendesen baktattak egym�s mellett. Gazd�ik is csendben voltak, csak n�ha v�ltottak egy-k�t sz�t. Nepemus s�r�n Laur�ra pillantott, n�ha hosszabb ideig is, de a l�ny nem vette �szre.
Egyszer csak a lovak nyer�teni kezdtek. Fel�gaskodtak, �s lel�kt�k magukr�l a k�t gyereket.
- Na, Sz�lvihar, mi a baj? - kezdte Laura, de lova megint fel�gaskodott, �gy nem tudott a k�zel�be f�rk�zni. Ek�zben Nepemus sz�tn�zett, mit�l r�m�ltek meg ennyire lovaik, �s �szrevette a k�zelg� vesz�lyt: k�t trioktid�t!
- Laura, n�zd! - mutatott gyorsan a h�romszem� sz�rnyekre, amik lomhas�guk �s testalkatuk ellen�re gyorsan k�zeledtek.
- Atya�g! - ki�ltott fel Laura - Most mit csin�ljunk?
- Hamar a falumba kell jutnunk, oda nem l�phetnek be! - javasolta Nepemus - Gyere!
- De hogyan jussunk oda olyan gyorsan, ha a lovaink nem engednek fel a h�tukra?
- Futva! Gyorsabbak vagyunk, mint azok!
- �n nem hagyhatom itt Sz�lvihart! Kiskorom �ta a legjobb bar�tom - ellenkezett az �rz�.
- Ne f�lj, hamarabb ott lesznek, mint gondoln�d, Bartimo majd odavezeti, de most gyere, mert ha elkapnak, v�g�nk! - azzal fut�snak eredtek. L�lekszakadva rohantak, Laura
egyre f�radtabbnak �rezte mag�t. N�ha h�tratekintett, hogy megn�zze, mennyire vannak t�l�k a sz�rnyek. R�m�lten vette �szre, hogy azok egyre ink�bb k�zelednek. �s �k ketten meg egyre f�radtabbak!
Hatalm�ba ker�tette a k�ts�gbees�s. Ekkor Nepemus megfogta a kez�t, hogy seg�tsen neki. Ett�l Laur�ban kellemes bizserg�s �radt sz�t, �s �gy �rezte, egy�ltal�n nem f�radt.
- Most vigy�zz! Nemsok�ra el�rj�k a v�lgyet, ahol a falum van, csak lesz ott egy meredek lejt�, amin le kell ereszkedni... - lihegte rohan�s k�zben. Laura m�g egyszer h�tran�zett: az egyik trioktida m�r szinte elkapta, hatalmas kez�t �pp fel� ny�jtotta...
Laura gyorsan leh�zta a fej�t, �s �pp elker�lte a csap�st, amit az er�s kar m�rt volna r�. A sok fut�st�l kif�radtan m�r szinte vakon futott, mikor egyszercsak nem �rezte, hogy nem �rzi a f�ldet a l�ba alatt. Len�zett, �s megl�tta a v�lgyet, benne a kis falucsk�val.
De nem volt ideje azonos�tani, ugyanis a gravit�ci�nak k�sz�nhet�en nem maradt a leveg�ben, hanem egyenesen a f�ldre zuhant, elesett, �s mag�val r�ntva Nepemust, gurulni kezdett lefel�. K�t perc f�jdalmas zuhan�s ut�n a f�ld�n fekve �llt meg, legal�bbis �gy �rezte,
mivel egyel�re nem l�tott semmit. Viszont valami s�lyt �rzett mag�n. F�jdalmas ny�g�sek k�zepette kinyitotta a szem�t, �s legnagyobb d�bbenet�re egy m�sik szemp�r meredt bele. Ez a szemp�r Nepemus� volt, aki az es�st k�vet�en a l�nyon landolt.
- J�l vagy, Laura? - k�rdezte a fi�.
- Aha, j�l, csak neh�z vagy, ha meg nem s�rtelek...
- �...��...bocsi... - kezdte zavartan Nepemus, �s felt�p�szkodott. Miut�n felseg�tette Laur�t, k�r�ln�zett. Megl�tta a k�t trioktid�t, amint a v�lgy sz�l�n�l d�h�sen r�zz�k hatalmas �kleiket.
- Megmenek�lt�nk! - ki�ltotta - Ide nem mernek lej�nni! - �r�m�ben meg�lelte Laur�t. A l�nyt frucs�n �rte a hirtelen �lel�s, de hihetetlen �r�m �s nyugalom �radt sz�t benne.
- Vajon mi�rt j�ttek ut�nunk? - k�rdezte gyanakv�n az �rz�l�ny - Ki van m�r megint a nyomomban?
- Fogalmam sincs, de a l�nyeg, hogy meg�sztuk, nem?
- De, igazad van... - v�laszolta Laura, de a k�rd�s nem hagyta nyugodni. Vajon mi�rt t�madt r�juk egyszerre k�t trioktida, mikor nem mentek el olyan hely mellett, ahol azok tany�zn�nak?

keletkez�s�nek ideje:  2007.09.03. 15:45