XIX. fejezet

Laura fel�lt Sz�lvihar h�t�ra, �s elindult kifel� a v�rudvarb�l. �tk�zben bar�tait�l kapott egy-k�t j�k�v�ns�got, majd elhagyta Hellunyat kapuj�t. Ut�lag gondolkodott el rajta, Elysion mi�rt nem k�s�rte �t a kapuig, mint a t�bbiek. Most, hogy jobban belegondolt, r�j�tt, hogy nem is l�tta el�z� este �ta a F�ny Ur�t.
Tal�n t�rt�nt vele valami? - gondolta - Mert ha igen, azonnal visszafordulok! - de nem tette. Elvetette az �tletet, b�r agg�d�s�t nem. Visszagondolt r�, hogy mikor legut�bb hitte azt, hogy Elysion elt�nt, Alienor nagy bajba ker�lt miatta. Most nem akarta m�gegyszer elk�vetni ezt a hib�t. �gy d�nt�tt h�t, hogy nem gondol ilyesmikre, csak T�nd�kl� megszerz�s�re, �s Alienor felszabad�t�s�ra. Ekkor megl�tta Ny�lsz�rnyat.
Esz�be jutott, hogy a mad�r egy ideig el fogja �t k�s�rni. Ez lelket �nt�tt bel�. Ny�lsz�rny k�zel�ben biztons�gban �rezte mag�t. Az �let Viz�hez vezet� �t azonban hossz�nak �g�rkezett. Nagyon hossz�nak, �s mag�nyosnak...
�t nap m�lva, korg� gyomorral, kifogyott k�szletekkel �llt meg egy t� partj�n�l. Lehajolt, hogy enyh�tse szomj�t. Sz�lviharral buzg�n kortyolt�k a friss ned�t. A tavat k�r�lvev� f�kon m�g datoly�t is tal�ltak. M�g Sz�lvihar r�gcs�lta az eledelt, Laura ism�t a v�z f�l� hajolt...�s megl�tta benne Alienor k�p�t! Azonban megfordulni m�r nem volt ideje, mivel a meglepet�s okozta ijedts�gt�l belez�gott a t�ba. A v�z nagyon hideg volt,
szinte k�sk�nt hatolt az �rz�l�ny test�be, aki �gy �rezte, menten itt fagy hal�lra. Utols� erej�t megfesz�tve kiab�lt:
- Seg�ts�g!!! Valaki! K�rem... - �rezte, hogy elmer�l a jeges folyad�kban. Nem tudott mozogni. Hallotta Sz�lvihar ijedt nyihog�s�t...azt�n semmit. Nem tudta, mi v�r r�... Azt�n valami megragadta �t. Valami ellen�llhatatlan er� felfel� h�zta, m�gnem siker�lt kikecmeregnie a partra. Ahogy az utols� r�sze is ki�rt a v�zb�l, elm�lt a jeges �rz�s, �s �jra j�les� meleg t�lt�tte el.
K�r�ln�zett, hogy ki volt a megment�je. Akit l�tott, az egy hozz� hasonl� kor�, hossz�, lobog� fekete haj�, igen j�k�p� fi� volt. Egy hatalmas, �s gy�ny�r� fekete l� mellett �llt. Mikor �szrevette, hogy Laura �t b�mulja, let�rdelt mell�.
- Minden rendben? - k�rdezte.
- Aha, persze... Nem t�nt ennyire hidegnek ez a v�z. Csak amikor beleestem, akkor... - kezdte Laura, de a fi� elhallgattatta:
- Csssst! Most ne besz�lj! Hagyd, hogy a hideg, �s a k�ts�gbees�s ki�ramoljon a testedb�l! �gy m�r jobb. Egy�l egy kis datoly�t, ez majd j� kedvre der�t!
- K�sz�n�m. Ki vagy te? - k�rdezte az ifj� �rz�.
- A nevem Nepemus. Itt �lek a k�zelben, egy kis faluban. �pp lovagoltam Bartim�n, mikor meghallottalak. Idev�gtattam, hogy seg�tsek... �s te ki vagy, ha szabad �rdekl�dn�m?
- ��, ja, �n Laura vagyok, Laura Leander, Hellunyatb�l.
- Hellunyatb�l? - �mult el Nepemus - Akkor ezek szerint te ismered Elysiont?
- Igen, � a mesterem.
- H�ha! Mindig is szerettem volna k�zelebbr�l l�tni az �rz�k legnagyobbik�t.
- H�t, lehet, hogy tudok seg�teni rajtad. Ha �lve visszajutok ide persze, �s ha megszabad�tom a bar�tomat a gonoszt�l.
- A gonoszt�l? - k�rdezte megh�kkenten Nepemus - Hogy �rted?
- Igaz�b�l �n sem nagyon �rtem. Pandora szelenc�j�b�l sz�llta meg valami Alienort, �s az�ta szinte �r�lten gonosz. T�nd�kl�t, a F�ny Kardj�t akarja egybeilleszteni. �n pedig ezt szeretn�m megakad�lyozni.
- Pandora szelenc�j�b�l?! Nem akarlak felideges�teni, de oda csak az igaz�n, megsz�llottan rossz er�ket z�rt�k be - r�m�ld�z�tt a fi�.
- Igen, erre m�r volt szerencs�m r�j�nni. De nem tudod, hogyan lehetne...
- Ki�zni? - fejezte be a k�rd�st Nepemus.
- Pontosan. A hozz� kell� liliomf� m�r megvan, csak a m�dja k�ne.
- Nos, a m�d k�nny�, de a megk�zel�t�s roppant neh�z. El kell altatni a f�vel a megsz�llottat, majd abb�l kisz�ll a gonosz szellem, �s be kell z�rni �t egy palackba, tele liliomf�vel.
- Csak ennyi? V�rjunk csak! Honnan tudod, hogy ez a m�d, m�gis? - kezdte gyanakodva Laura.
- Ez a mi kis falunk k�l�nlegess�ge. Csak mi tudjuk a titk�t Pandora szelenc�j�nek, �gy tudnunk kell a megsz�llott felszabad�t�s�nak m�dj�t is! - nyugtatta meg a l�nyt Nepemus.
- Milyen j�, hogy mindig pont a megfelel� emberbe botlom! - enyh�lt meg az �rz�. Nepemus elmosolyodott. Laura �gy �rezte, m�g sosem l�tott ilyen sug�rz� mosolyt...

keletkez�s�nek ideje: 2007.06.23. 18:45