XVII. fejezet

Egy vagy k�t �ra m�lva Ny�lszr�nynak m�g h�re hamva sem volt. Laura kezdte elveszteni id��rz�k�t, �s �p esz�t. R�g�ta nem jutott megfelel� t�pl�l�khoz, ez�rt a sivatag meleg�ben elkezdett hallucin�lni. Megl�tott egy alakot, azt�n m�g egyet, �s m�g egyet, �s m�g egy utols�t. Nemsok�ra r�j�tt, kik azok: anyja, apja, Alarik �s Paravain voltak. Olyan boldogan s�t�lgattak, mintha nem volna semmi gondjuk.
Laura nem b�rta tov�bb, a d�lib�bok er�t adtak neki, �s rohanni kezdett az ir�nyukba. �m ahogy futott, a k�palakok nem ker�ltek k�zelebb hozz�, s�t, ink�bb t�volodtak t�le.
- Anyu! - ki�ltotta egyre-ink�bb - a n�alak r�mosolygott, majd elt�nt, t�rsaival egy�tt - Ne!! - ny�gte a fiatal �rz� - Ne menjetek el! Sz�ks�gem van r�tok! - lerogyott a f�ldre. Fogalma sem volt, meddig futhatott, de teljesen kimer�lt. Azt�n megl�tta a katon�kat, akik ut�narohantak. �sszegy�ltek, �s tov�bb v�rtak Elysion k�vet�re. A mad�r nemsok�ra meg is �rkezett. Megfelel� sz�m� kos�r volt a cs�r�re,
illetve a l�b�ra akasztva, tele �tellel, itallal. Mindenkinek jutott egy-egy. J��z�en nekil�ttak a r�g nem l�tott elem�zsi�nak, majd Ny�lsz�rny vezet�s�vel elindultak Hellunyat fel�. Nem tellett bele sok id�, m�r ott is voltak. Laura nagyon elcsod�lkozott, mert azt hitte, m�g legal�b k�t napba telik, hogy oda�rjenek. Mikor h�tran�zett a katon�kra, l�tta arcukon a d�bbenetet.
- �dv�z�llek, Laura! - k�sz�nt egy ismer�s hang.
- Morwena!! - ki�ltott Laura - De j�, hogy l�tlak! ... Szia C�cili! - simogatta meg a gy�gy�t�asszony has�t - Hogy vagy odabent?
- J�l van, eg�szs�gesen fejl�dik. �gy k�rded, mintha nem csak p�r napja ment�l volna el. T�rt�nt valami?
- �, h�t nem mondta Elysion?
- Mit nem mondott? Laura, kezdesz megr�m�teni. Ugye, nem tr�t�nt semmi trag�dia? - Laura hallgatott. Elindult befel�, a kast�lyba.
- Gyere velem, besz�lnem kell Elysionnal!
- Menj csak, �n megv�rom Paravaint!
- Nem, velem kell j�nn�d! - azzal beh�zta Morwen�t a v�rba. P�r perc m�lva m�r Elysion szob�ja el�tt voltak. Laura bekopogott.
- Tess�k - sz�lt ki egy hang a szob�b�l. Az �rz�l�ny benyitott. Az els� dolog, amit �szrevett, az Elysion volt a sz�k�ben.
- Elysion, besz�ln�nk kell! - kezdett bele mond�k�j�ba, �s meg se v�rva a v�laszt, becsukta az ajt�t, miut�n Morwena is bel�pett a szob�ba - Nem mondtad el neki? Semmit nem mondt�l el neki, amit �zentem?
- Nem, mivel csak nekem �zented - mondta nyugodt hangon a F�ny Ura, b�r szem�ben l�tszott a szomor�s�g.
- Mir�l is van sz�, amir�l nekem tudnom k�ne? - k�rdezte egyre t�relmetlenebb� v�lva a gy�gy�t�asszony.
- Morwena, nyugodj meg, mert az idegesked�s nem tesz j�t a gyereknek! Ink�bb �lj le! - nyugtatgatta Elysion.
- Nem �l�k le, am�g valaki el nem �rulja, hogy mi t�rt�nt! - csattant fel a n�.
- Rendben - s�hajtotta Elysion - elmondom. Nos, hol is kezdjem? - t�prengett.
- Az elej�n!
- Nos, az a helyzet, dr�ga Mowena, hogy... Paravain... nos... meghalt.
- Mi?! - ki�ltott fel Morwena, �s leroskadt egy sz�kre - Az hogy lehet? Hisz...hiszen... ez nem lehet... - �s s�r�sban t�rt ki.
- Laura, k�rlek, hagyj magunkra! - mondta Elysion, �s kitess�kelte a l�nyt. Laura, jobb elfoglalts�g h�j�n elindult v�gigj�rni a v�rat. Bekukkantott a szob�kba, de nem l�tott senkit sehol. Azt�n az egyik szob�ban...
- Percy!!!!!!!!!!! - ki�ltott fel az ifj� �rz� - Te meg hogy ker�lsz ide? - beleugrott tan�ra nyak�ba - Hogy vannak a t�bbiek? Hogy van Mary, Kaja, Lukas?
- Szervusz Laura. Miind j�l vannak. Mary �pp sz�l�szabads�gon van. Miindj�rt �rkeziik a kiicsiink.
- Mi? Ti is?! H�ha... L�ny vagy fi�? Mi lesz a neve? Mikorra v�rhat�? �s mi�ta vagytok egy�tt?
- Nyugalom, nyugalom. Iigen, mii iis szeretj�k egym�st, 'a erre c�lzol. L�ssuk csak, mii volt m�g? Persze, a neve Peter lesz, 'a fii� lesz, �s Eva, 'a l�ny. Val�sz��n�leg majd m�rciiusra v�r'at� - v�laszolgatta v�gig a k�rd�seket a tornatan�r.
- Deh�t, m�gis, hogy ker�lt�l ide? Hogy tudt�l �tj�nni a kapun? �s mikor?
- A legut�bbii ny�rii napfordul�n, Elysiion j�volt�b�l jutottam �t.
- �s hallottad m�r a sz�rny� h�rt?
- 'ogy Paravaiin lovag meg'alt? 'allottam. Nekem mes�lte Elysiion. R�mes... Laura, mii baj? - k�rdezte megh�kkenve a tan�r, mert ebben a pillanatban a l�ny �jra s�rva fakadt - Na, ne s��rj! �lj le, 'ozok egy kiis te�t! - Percy kiment a szob�b�l, Laura pedig tov�bb s�rdog�lt, mert esz�be jutott az �sszes ember, akinek l�tta a hal�l�t: anyja, Alarik, Paravain, a szolg�l� Csill�mcsarnokb�l. Ezek eml�ke t�rt fel benne.
Azt�n abbahagyta. Most m�r elfelejtem �ket, �s csak T�nd�kl�re fogok koncentr�lni, gondolta mag�ban. De persze vajon el lehet-e valaha felejteni a k�zeli bar�tok, rokonok elveszt�s�t?

keletkez�s�nek ideje:  2006.06.20. 15:25